Tolnai Népújság, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-03 / 79. szám
4- >■ < - - . * *' , *•' > •*. KÖRKÉP 2015. ÁPRILIS 3., PÉNTEK «am mmm i Eredményesen zárult a tűzoltás-vezetői tanfolyam Tizenhat éve tart az ölelés határtalan boldogság A két egyetemista felkereste az egykori magyar au pairt tolna megye Sikeres vizsgákkal fejeződött be a tűzoltásvezetői tanfolyam a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon. Boros Brigitta szóvivő elmondta, hogy vizsgázóknak egy 60 pontos tesztlapot kellett kitölteniük, majd egy-egy szituációs feladat során kellett bizonyítaniuk a felkészültségüket. A feladat lehetett közúti baleset; pincéből mentés, vagy épület-, gépjármű- esetleg garázstűz. A vizsgát 16-an teljesítették, ők dr. Hábermayer Tamás tűzoltó alezredes igazgatóhelyettestől vették át azt a tanúsítványt, mely feljogosítja őket a tűzoltásvezetői feladatok ellátására. A vizsgabizottságot Bán Attila tűzoltó alezredes, Árvái Imre tűzoltó alezredes és Csőglei István tűzoltó őrnagy alkotta. A tűzoltásvezetői tanfolyamot még február végén indította a Tolna Megyei Tűzoltó Szövetség támogatásával a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. ■ H. E. Javaslatokat várnak az idei díjazottra Paks A város önkormányzata javaslatokat vár a Pongrácz Sándor kitüntetés idei díjazottjára. A díjjal azok tevékenységét ismerik el, akik munkájukkal jelentősen hozzájárultak a település egészségügyi ellátásának fejlesztéséhez, és e területen kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az ajánlásnak, amelyet április 30-ig várnak, tartalmaznia kell a jelöltnek azon teljesítményét, ami méltóvá teszi a kitüntetésre. Az elismerés átadására a Semmelweis nap alkalmából rendezett immár hagyományos városi ünnepségen kerül sor. ■ V. T. Tizenhat éve történt... Keserű Mónika a német- országi Elsenfeldben dolgozott, mint au pair. A faddi lány nem panaszkodhatott: a fogadó família - dr. Annekathrin Nothdurft és dr. Jörg Nothdurft - minden feltételt biztosított, a gondjaira bízott három gyermek pedig végtelenül közvetlen, szeretetben gazdag, „bújós” természetróT tett tanúbizonyságot. Szeri Árpád Az elsenfeldi esztendő alatt a gyakorlatilag családtagként kezelt magyar fiatalt csak egyetlen alkalommal fogta el a honvágy, de akkor nagyon. Ezt érzékelve, a 7 éves Katja, a 8 éves Silke és a 9 éves Lars, a gyermeki lélek kifinomult ösztönének engedelmeskedve, egyszerre ölelte át a könnyeivel küszködő Mónikát...- Helyesen és folyékonyan szerettem volna megtanulni az élő német nyelvet - emlékezett vissza Keserű Mónika életének 1998 szeptembere és 1999 augusztusa közötti, máig ható időszakára. - Németországi tartózkodásom célját, ami megegyezik az Au Pair tevékenység céljaival, elértem: mire véget ért az év folyékonyan beszéltem egy olyan nyelvet, amit kiutazásom előtt is kedveltem. Ám távozásomkor, elsősorban a „gyerekeimtől” és a szüleiktől kapott rengeteg kellemes élmény, indíttatás, őszinte szeretet eredményeként ebből az érzelmi kötődésből örök szerelem lett a nyelv és az ország iránt. Azt mondják, hogy valaki akkor ural igazán egy idegen nyelvet, ha azon a nyelven álmodik. Én .í Meglátogatták szeretett au pairüket. Katja, Mónika és Silke Szekszárdon, a Garay téren akkor németül álmodtam, de ehhez szükség volt a nyelv, a kultúra iránti mérhetetlen alázatra és nyitottságra, tanulni akarásra és a magyar nyelv használatának tudatos kerülésére. Csak német kapcsolataim voltak, a helyi gimnáziumba is jártam irodalom órákra - ez saját döntésem volt, amit Anke, az édesanya is támogatott -, német tévé csatornákat néztem, német nyelvű rádiót hallgattam: röviden szólva az Elsenfeldben eltöltött egy év minden pillanatában fürödtem a német nyelv szépségeiben és szivacsként szívtam magamba a tudást. Amikor csatlakoztam a családhoz, Katja első osztályos volt, együtt mentünk az első nap az iskolába. Silke a második osztályt kezdte, Lars pedig a harmadikat. Ma már mindhárman egyetemisták, de azóta is rendszeresen kapcsolatban vannak Mónikával.- Igazán éles emlékeink nincsenek Mónika első napjáról, első találkozásunkról, hiszen kicsik voltunk akkoriban - ezt már Silke Nothdurft mondta, méghozzá Szekszárdon, mivel Katja nevű húgával együtt úgy döntött, hogy meglátogatja szeretett Au Pairüket. - Arra viszont jól emlékszem, hogy a későbbiekben Mónika milyen gondosan foglalkozott velünk. Sőt, arra is maradt energiája, hogy néhány szót, mondatot magyarul is megtaníttasson velünk. Még soha nem jártunk Magyarországon, jóllehet sokat hallottunk Budapestről, az itt élők vendégszeretetéről, amit most át is élhetünk Mónika és családja otthonában egy hétig.- Kedveljük a magyar konyhát, s volt alkalmunk megkóstolni a finom szekszárdi borokat is - tette hozzá Katja. Abban mindenesetre mindketten megegyeztek: érkezésük oka mindenekelőtt Mónika személye.- Nem tagadom, a közösen töltött napok meghatódottság- tól felgyülemlett érzelmeit egy este már nem tudtam magamban tartani és potyogtak a könnyeim - idézte fel a pillanatot Mónika. - Ekkor azt mondták a lányok, hogy „tegyünk úgy, mint akkoriban” - és szorosan átöleltük egymást mindhárman. Elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk önmagukért is és azért is, mert eljöttek és meglátogattak tizenhat év után. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy egyedülálló barátságot őrzünk a szívünkben mindannyian és remélem, hogy ez a barátság végigkíséri majd az életünket. Egy kötetben a múlt értékei a jelen- és az utótomak monográfia Siker koronázta a Krász Ernőné vezette lelkes csapat több évig tartó, példaértékű munkáját < Hálás a falu Ági néninek kakasd - Nem volt egyebem, csak egy képviselő-testületi határozat, hogy Johann Fritz /Fritz János/ Kakasd című könyvének magyar nyelvű fordításához keressek szakembert, tájékozódjam a pályázatokról és a megjelentetés módjáról, amelyről nem is gondoltam, hogy ilyen komoly, éveket kitöltő feladat lesz. A mai nap már az ünnepé, szóljon a köszönetről! - ezekkel a gondolatokkal üdvözölte a Faluházban megjelenteket március 28-án Krász Ernőné, a település könyvtárosa, akinek példás szerepvállalása révén (és számos közreműködő, támogató segítségével) készült el a helytörténeti monográfia, amit a lélekemelő program során mutattak be a szervezők.- Először a sorsnak köszönöm meg, hogy személyesen is megismerhettem János bácsit. Egyik magyarországi látogatásakor - úgy 1998 körül - a könyvtárt kereste, kiadványokat hozott. Ekkor még a Kakasd című könyvéből sem volt példányunk. Megjelenése, érdeklődése, intelligenciája, szép magyar beszéde csak kivételes tehetségű emberekhez volt mérhető - emlékezett viszKrász Ernőné mellett még sokan tartották szívügyüknek a könyv elkészültét sza Krász Ernőné. Hozzátette, köszöni lakóhelye vezetőinek, hogy 2010-ben (tudományos munkássága elismeréseként) Kakasd Község Díszpolgára címet adományoztak Johann Fritznek, a falu megbecsült szülöttének. A ma Langenauban élő, 94 éves szerző - folytatta a könyvtáros - fáradhatatlanságának eredményeként tekinthetjük meg alkotó munkásságának kiadványait, amelyek bibliotékánk gyűjteményének kincsei. Belac és Kakasd, település és helytörténeti témáinak kibontásában az úgynevezett füzetes feldolgozásokat is megnézhetjük. Az 1979-ben megjelent könyv az 1718 és 1945 közötti hazáról szól, az 1935-ig önálló községként működő Belacról és Kakasdról. A két települést Kakasd néven egyesítették, 2100- an laktak akkor itt. A kiállított dokumentumok sorában méltó helyet foglalnak el azok a diplomamunkák, szakdolgozatok, amelyek a településmonográfia ismeretanyagára épülnek. - A a gyönyörű színpadi műsorcsokrot követően elismerést vehettek át mindazok, akik segítették a település számára kiemelt jelentőségű kötet megjelenését. Lohn Zsuzsanna, Schmidt Ferenc, Müller János, Kelemen Edit, Fazekas Mária, Hucker Mónika, Dávidné Sebestyén Sarolta, Sebestyén Brigitta, Karika Ágnes, Bányai Károly és Hilcz Ádám részesült jutalomban. És természetesen Krász Ernőné, akinek Sebestyén Brigitta (a helyi önkormányzat, Hilcz Ádám és a székely társulat nevében) egy szívhez szóló beszéddel is készült hálájuk, őszinte megbecsülésük jeléül. szerző - akinek a sors két hazát adott - ma velünk van gondolatban. A szülőfaluja iránti alázatával megírt, és itt kiállított műveivel olyan ívet rajzolt meg múlt és jelen között, amely őt, s az általa felkutatott értékeket, így falunkat is európaivá és ismertté tették. Köszönet érte! - fogalmazott Krász Ernőné. ■ Vízin B. Nevadából jött tanár tartott angolórát bonyhád A napokban Gyenge Viktória angol tanár meghívására Melissa Karges látogatott a bonyhádi Arany János Gimnáziumba és tartott rendhagyó órát a diákoknak. Az Amerikai Egyesült Államok Nevada államából származó fiatal, szimpatikus vendégtanár részletesen mesélt a gyerekeknek - természetesen angolul - országa és Magyarország közötti különbségekről. Az előadás során szóba kerültek az étkezési szokások, az írott és íratlan társadalmi szabályok, és természetesen az amerikai és magyar iskolarendszer sajátosságai. Melissa nyitottsága, humora, beszédes gesztusai, mimikája nagy segítség volt abban, hogy a növendékek pontosan megértsenek mindent. Az előadás után az érdeklődő gyerekek próbára tehették angol nyelvtudásukat és maguk és kérdéseket intézhettek Melissához, amelyekre készségesen és kimerítően válaszolt a vendégtanár. ■ V. B.
