Tolnai Népújság, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-23 / 45. szám

2015. FEBRUÁR 23., HÉTFŐ 5 KÖRKÉP Hamarosan indul a Várvédő program bűnmegelőzés Mintaprogram készül arra, miként mérhetik fel az emberek lakásuk biztonságát A nemzeti Bűnmegelőzési Ta­nács mintájára szeretnék újra­éleszteni a megyei bűnmegelőzé­si tanácsot, amely az országban egyetlenként egyszer már meg­alakult. Pár évvel ezelőtt még működött, de aztán a közigazga­tási változások miatt parkoló pá­lyára került. A tanács célja, hogy azok a vezetők találkozzanak Tanácsadók az iskolákban második éve működik, és siker- történetnek tekinthető az iskola­rendőrök tevékenysége. Három bűnmegelőzési tanácsadó kezdte meg munkáját Pakson, Dombó­váron és Szekszárdon. A szakem­berek számára is meglepetés volt, hogy a szakmunkásképzők­ben, illetve középiskolákban nagy örömmel fogadták őket a többen azt mondták el, nem ké­pesek felvenni a fehérneműiket, nem tudnak ránézni kedves tár­gyaikra, mert hozzájuk érhetett a betörő. A másik célcsoport éppen ezek az áldozatok alkotják, ne­kik a történtek feldolgozásában szeretnének segíteni. Terveznek egy kontrollcsoportot is, később felmérve, hogy kevesebb lett-e azon körben a betörések száma, amelynek tagjait felvérteztek a szükséges információkkal. egymással, akik saját területü­kön sokat tehetnek. Benne lesz a kormányhivatal, a megyei köz­gyűlés, a tankerületi igazgatók, a gyámhivatal, a gyermekjóléti szolgálat. Negyedévente tartanak ülést, ahol beszámolnak prog­ramjaikról abból a célból, hogy ne legyenek párhuzamosságok, egymással ellentétes projektek. pedagógusok, akik sok minden­ben kémek segítséget tőlük. Kér­dezik őket a kábító-szerfogyasz- tás tüneteiről, vagy éppen arról, hogy a deviáns magatartás med­dig tekinthető diákcsínynek. Ér­dekes, hogy a diákok is elfogad­ták a rendőrök jelenlétét, közös­ségi portálokon is kérdeznek, vé­leményt mondanak. Az emberek úgynevezett szub­jektív biztonságérzete valóban személyes élményekhez kötő­dik. Ha egy utcában betörnek, az ott lakók úgy érezik, hogy rossz a közbiztonság, míg ha egy má­sik faluban akár több bűncse­lekmény történik, az nem érinti a biztonságérzetet. Az emberek azt a bűncselekményt érzik sú­lyosnak, amely velük, vagy a kö­zelükben történik, mondta Daub- ner Gabriella. 1 Maradnak a bevált progra­mok, ugyanakkor újakat is terveznek a bűnmegelőzés területén. Szeretnék például feléleszteni a megyei bűn- megelőzési tanácsot. Ihárosi Ibolya A bűnmegelőzés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, de hogyan lehet mérni annak eredményességét, kérdeztük Daubner Gabriellát, a megyei rendőr-főkapitányság bűnmeg­előzési alosztályának vezetőjét. Mint elmondta, nagyon nehéz feladat az eredményesség méré­se, ugyanakkor napi tapaszta­lat, hogy amit sokszor hallanak az emberek, az előbb-utóbb be­épül a mindennapjaikba. Fontos visszajelzés számukra, ha nyug­díjas klubokból visszahallják a rendőr tanácsait. Például, hogy a szolgáltatók nem szednek sze­mélyesen díjat, vagy idegene­ket ne engedjenek be a lakásba. Sokszor hallani azt is, hogy az iskolások már tudják, nem sza­bad az internetre személyes ada­tokat, vagy olyan képeket felten­ni, amelyekkel vissza lehet élni. Nemcsak az eredményességet, hanem a tennivalókat is megmu­tatja majd egy általuk tervezett kutatás. Ebben azt kérdezik meg az állampolgároktól, mi az, ami­től rosszul érzik magukat, mi az, ami a biztonságérzetüket csök­Sikertörténet az iskolarendőrök tevékenysége, mondta Daubner Gabriella bűnmegelőzési alosztályvezető kenti. Arra is rávezetik, mit tehe­nek meg saját biztonságuk érde­kében. Várvédő címmel hamaro­san indul egy új, saját program a lakásbetörések megelőzése ér­dekében A Nemzeti Bűnmegelő­zési Tanács pályázatán nyertek pénzt a szükséges anyagok, ki­adványok, illetve rendezvények finanszírozása. E körben két cél­csoportot különböztetnek meg. Akik még nem voltak áldozatok, azok számára készítenek egy lel­tár-mintát, ahova beírhatják ér­tékesebb tárgyaik szorzatszá­mát, vagy jellegzetességeit. Ké­szül arra is minta, hogyan mér­hetik fel saját lakásuk biztonsá­gát, illetve mit kell tenniük an­nak érdekében, hogy még vé­dettebb legyen a betörések ellen. Igen speciális bűncselekmény­fajta a betörés, hiszen az embe­rek személyes szférájába hatolt be egy idegen. Egy régi bűnmeg­előzési riportban kérdezték meg azokat, akikhez betörtek. A leg­Belátták: egyedül nem képesek megbirkózni a betegséggel regionális találkozó Sokan valóban az életüket köszönhetik a másiknak az Anonim Alkoholisták közül Kulturált alkoholfogyasztás idilli környezetben. A baj nem ezzel van, hanem a függőséggel, de meg lehet küzdeni vele AA. Nemcsak két betű. Az Anonim Alkoholistáké min­dentől független szervezet, amely olyan embereket tö­mörít, akik belátták: egyedül nem képesek megbirkózni al­koholbetegségükkel. Ránézésre bármilyen talál­kozó lehetett volna a most hét­végi a szekszárdi Szent Lász­ló Szakképző Széchenyi utcai kollégiumában és étkezdéjé­ben. A több száz ember lehe­tett volna egy szakma képvi­selője, kapcsolatot jelenthe­tett volna a közös hobbi. De más hozta őket össze: nevez­hetjük szenvedélynek vagy rabságnak is. Az Anonim Al­koholisták regionális találko­zóján egészen fiatal emberek, középkorúak, idősek, férfiak, nők, lazán és majdnem ele­gánsan öltözöttek is részt vet­tek, és valószínűleg senki meg nem mondta volna, hogy mi a közös bennük. Aki befért a te­rembe, az előadást hallgatta, mások az előtérben, az épület előtt vagy a büfénél beszélget­tek, a rég nem és a közelmúlt­ban látott ismerősök nagy öle­léssel köszöntötték egymást. Gyorsan kiderült, náluk ez így szokás. Csak a keresztne­vüket használják, és követke­zetesen tegeződnek. Nem pal- lérozatlanságból, hanem va­lódi közvetlenségből. A több, mint hatszáz emberből sokan az életüket köszönhetik egy­másnak. És ebben semmi túl­zás nincs, A szekszárdi „Csak a mai nap!” nevet viselő AA cso­port egyik alapítójának törté­nete jól példázza, hogy amint mondja: áltatás, hogy az al­kohol nem veszélyes az élet­re, egészségre, a családra és az egzisztenciára. - Tudtam, hogy bele fogok halni - mond­ja, és hozzáteszi: azt is tudta, nem tud nem inni. Mint szin­te mindenki másnál, nála is egy valódi mélypont indítot­ta el a változást. Zoli a halál torkából szabadult. Elmesél­te, hogy egyedül volt otthon három és fél éves fiával, ami­kor érezte, hogy mindene be­görcsöl, és mozdulni sem tud. Azt gondolta: Te jó Isten, itt ez a szegény kisgyerek, és egész nap a halott apján lépked majd át? Szerencsére nem így lett, és amint oldódott a görcs, a férfi először a telefonért nyúlt hogy a szigetvári kórház ad- diktológiai osztályát hívja, és csak másodszorra a piáért. A lényeg, hogy a fél éves re­habilitáció, az osztály legen­dás főorvos asszonya neki is irányt mutatott, pontosabban azt, miként találja meg a sa­ját útját. Zoli tizenhatodik éve nem iszik, 1999. decemberé­ben pedig harmadmagával in­dította el a szekszárdi AA cso­portot. Akkor körülbelül har­minc ilyen volt az országban, azóta szinte minden városban van, a nagyobb településeken több is. Kezdetben volt, hogy csak az alapító tagok, azaz hárman, esetleg ketten ücsö­rögtek a szekszárdi teremben várva, ho£y hátha betoppan valaki, de előfordult, hogy Zo­li egyedül várakozott a gyer­tyafénynél. Arra a kérdésre, hogy úgy kell-e elképzelni ezeket a gyűléseket, mint ahogy azt a filmekben látjuk, elmondta, hogy valóban szükség van a formalitásra, az időkeret be­tartására, és arra, hogy csak a saját alkohollal kapcsola­Onfenntartók, függetlenek a regionális találkozó egyik szekszárdi szervezője elmond­ta, hagyomány, hogy február harmadik hétvégéjén tartják az összejövetelt. Nemcsak AA csoport tagok, hanem a csa­ládtagokat, a tinédzser gyere­keket, illetve dohányosokat, párkapcsolat függőket tömörí­tő szervezetek tagjai is elfo­gadták a meghívást. Arról is beszélt, az AA mindentől füg­getlen, így például nem fogad­nak el adományokat sem. En­tos élményeikről, érzéseikről beszéljenek a meetingeken. A tervezés, a strukturáltság fontossága, melyet még a kór­házban tanult, illetve egyfaj­ta spiritualitás mentette már meg attól, hogy visszaessen. Egy hivatalban húzták fel na­gyon, de a békeima elmondása után a kocsmába betérve ma­gának kólát rendelt, viszont a szívét kiönthette alkalmi, in­gyen sörhöz jutó hallgatósá­gának. Az isteni gondviselés, má­sok esetében is közrejátszott abban, hogy megváltozott az életük. Ági elmondta, sze­rető család, négy gyerek, és munka mellett nem volt oka annak, hogy elkezdett in­ni. Akárcsak Zoli, ő is zug­ivó volt, a tíz évnyi suttyom­ban ivás utolsó három éve volt igazán kemény. Itt is egy rosz^ szullét, és annak belátása in­dította el a fordulatot, hogy egyedül nem tud magán segí­nek ellenkezőjére Amerikában jó néhány évvel ezelőtt volt példa, a következménye pedig az lett, hogy az AA tagok újra inni kezdtek. ÖNFENNTARTÓK A csoportok, önkéntes alapon működnek, a tagok egymást támogatják, nem anyagi értelemben. A cikkben megszólaló Zoli és Ge­orge évekig dolgoztak rehabili­tációs intézményben mentor­ként, Magyarországon illetve az USA-ban. teni, illetve, annak elismeré­se, hogy beteg. A csinos asz- szony sorsa szerencsés fordu­latot vett, nemcsak családja fogadta nagy örömmel a gyó­gyulást, de Ágit a munkahe­lyére is visszavették. George 1974. novemberében Hawaii-on jött le az italról, ám az igazi kijózanodás, az igazi születésnap 1976. július 8-án következett be. Az akkor fia­tal haditengerész ugyanis mi­után felhagyott az ivászattal úgy gondolta, tudatmódosító nélkül nem élet az élet. 1976 nyarán viszont az utolsó jo- inttal új élet kezdődött. Addig bárhol is járt, márpedig na­gyon sokfelé megfordult, azt kereste, hol juthat piához, az­tán droghoz. Ma viszont a ha­zatelepült férfi egyből a helyi AA csoportba látogat. Mint mondja, ilyenkor mindig iga­zi „star”, a legtöbb helyen azt sem tudják, mi az a „Hunga­ry”. ■ Budavári Kata » Ismét lesz bűnmegelőzési tanács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom