Tolnai Népújság, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2015-02-15 / 7. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2015. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP kapcsolatok Ma a családok kevesebb mint kétharmada házaspáros család, 1990-ben még 80 százaléka volt az. Minél több lesz a jól működő, örömteli család, annál vonzóbb lesz a házasság, mint életközösség A HÁZASSÁG, MINT ÖRÖMFORRÁS A héten a házasságról, a hétvégén pedig a Valentin miatt a szerelemró'l esik sok szó. Nem is véletlen, a házasság intézményét megviselte az a kultúraváltás, aminek hatására egyre kevesebben lépnek frigyre. Ennek pedig már most mérhető hatása van és a következő generációk életére méginkább kihat majd. Fábos Erika A Magyar Evangéliumi Szö­vetség szervezésében hazánk először 2008-ban csatlakozott a Házasság hetéhez. A szerve­zők egy 18 évvel ezelőtt indult angol mozgalom mellé álltak, csakúgy mint másik 21 ország. Riasztónak gondolták, hogy fo- I lyamatosan csökken a házassá- % gok száma hazánkban, mégsem | a statisztikák sarkalták őket ar- g ra, hogy felvállalják ezt a felada- i tot. Legfontosabbnak azt érzik, | hogy minél többen hallják meg üzenetüket, miszerint a házas­ság és a család örömforrás. Herjeczki Kornél, a Házasság hete mozgalom koordinátora azt mondta: szeretnék felhívni ar­ra a figyelmet, hogy a házasság egy olyan közösség, amely önál­ló életet él, és törődni kell vele. „Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az autóját időnként szervizbe viszi, hogy vigyáz az egészségére, vagy or­voshoz fordul, ha megbetegszik - mondta Herjeczki Kornél. - A házasságról a többség mégis azt gondolja, hogy elég, hogy létezik, és egy önfenntartó ál­lapot. Nem így van. Foglakozni kell vele és tervezett módon időt szánni az ápolására. Minél több lesz ugyanis a jól működő, örömteli család, annál vonzóbb lesz ez az életközösség. A cé­lunk ugyanis az, hogy gyakor­lati példamutatással, tudomá­nyos kutatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi érvekkel alá­támasszuk a házasság örökké­való értékét. Abban szeretnénk segíteni, hogy a házaspárok érezzék, micsoda kincs van a birtokukban, és ha bajba kerül­nek, akkor is van segítség.” Teljesen átalakultak már napjainkra a családtípusok Igaz, az elmúlt pár évben már lassul ez a tendencia, <,ie a statisztikai adatok is azt jel­zik, hogy az elmúlt 15 évben a népesség számának csökkené­se mellett a családok száma is visszaesett, méghozzá nagyobb mértékben, mint a lakosság lélekszáma. A családok szá­ma úgy csökkent, hogy közben lényegesen megváltozott az egyes családtípusok szerepe és jelentősége. A legszámottevőbb visszaesés a házaspáros csalá­doknál mutatkozott, miközben a házasságon kívül együtt élők és az egyszülős családok szá­ma dinamikusan nőtt. Mindez azzal járt együtt, hogy lénye­gesen visszaesett a házaspáros családok korábbi dominanciája a családok között. Ma a csalá­dok kevesebb mint kétharmada házaspáros család, tíz évvel ko­rábban még közel háromnegye­de, 1990-ben pedig 80 százalé­ka volt az. Az élettársi kapcsola­ton alapuló családok száma tíz év alatt a másfélszeresére, az elmúlt húsz évben pedig több mint háromszorosára emelke­dett. A visszaesés különösen a 25 év alatti fiatalokra jellemző, akik körében 2001 óta a negye­dére, 1990-hez viszonyítva pe­dig a tizedére esett a házaspá­ros családban élők aránya. Kevesebb a házaspár, s így kevesebb a gyerek is Egyedül is egyre többen él­nek. Ez a 30-34 éves nőtlen fér­fiaknál a leggyakoribb, minden 9-ik férfi él így, és a középko­rúak esetében is a nőtlenekből van több, mint a hajadonokból. Nők esetében 25-29 éves ko­rúak vannak legtöbben társ nél­kül és a 30 fölötti korosztályban is két és félszeresére emelkedett az egyszemélyes háztartásban élők száma. A férfiaknál a kép­zetlenebbek, nőknél a diplomá­sok vannak a szinglik között többségben. Demográfiai hatásai és követ­kezményei miatt ez a jelenség jelenleg az egyik legnagyobb kihívása a családpolitikának. A családok számának csökke­nése ugyanis a gyermekválla­lással kapcsolatos magatartást is alapvetően megváltoztatta. Korábban a gyermektelenség az egészségügyi minimumon volt Magyarországon, ami azt jelenti, hogy az 1965-ben szü­letett nők 10 százaléka volt gyermektelen 35 éves korában. Jelenleg a 35 éves nők 23 szá­zaléka, a 30 éves nők 50 száza­léka gyermektelen. Ráadásul amíg korábban a kétgyerekes háztartások voltak a jellemző­ek, most aki gyermeket vállal is, többségében egyet tervez. A magyar háztartások 79 száza­léka olyan, amelyikben vagy nincs gyerek, vagy csak egy gyereket nevel a család. Mindenki nagy árat fizet az egyre gyakoribb válásért Azon túl, hogy a magyarok jó ideje nem szeretnek házasodni, Családi állapot nemek szerint (2014) Férfi Nő Nőtlen, hajadon 39,7 28,1 Házas 47,1' 41,8 Özvegy 3,6 17,7 Elvált 9,6 12,4 FORRÁS: KSH. HO válni változatlanul szeretnek. Évente 24-25 ezer házasságot bontanak fel. Nem új divatról van szó, ötven éve így van ez. Pedig nem csupán a családok, a társadalom is nagy árat fizet ezért. Az esetleges társadalmi károkon, a mentális és egész­ségügyi következményeken túl sok pénzbe is kerül. A családok széthullása a számokat tekint­ve hozzávetőleg évi 50 milliárd forinttal terheli meg az állami költségvetést. Körülbelül fél évszázada tar­tósan magas és nem csökken a felbomlott házasságok, élettár­si kapcsolatok aránya hazánk­ban. Igaz ugyan, hogy a 60-as években kevesebb volt a válás, de nemzetközi összehasonlítás­ban azokkal az adatokkal is a középmezőny elején voltunk Európában. A demográfusok szerint nem is várható, hogy ez rövidtávon érdemben vál­tozni fog. A válás, mint intéz­mény ugyanis, annyira beépült a társadalom tudatába, mint konfliktuskezelési módszer és olyannyira elfogadott lett az évtizedek során, amin aligha lehet gyorsan és komoly straté­gia nélkül változtatni. Az élettársi közösség még bomlékonyabb A társadalom érdeke pedig a stabil család lenne. A születés­szám, az egészség, a mentális egészség, de gazdasági szem­pontból is sokkal jobb lenne, ha kevesebb lenne a válás, és nagyobb értéke lenne a pár­kapcsolatoknak. Ez az élettársi kapcsolatokra is vonatkozik, ugyanis kutatások bizonyítják, hogy azok még bomlékonyab- bak, mint a házasságok. Spéder Zsolt, a Népesség­tudományi Kutatóintézet ve­zetője azt mondta: az instabil kapcsolatok nem kedveznek a termékenységnek, mert köny- nyebben felbomlanak, kisebb bennük az elköteleződés és a biztonság, ami a gyermekvál­lalás halogatásával és gyakran annak meghiúsulásával jár. A klasszikus családmodellben tehát - a számok azt mutatják - több gyermek születik. Persze a modem családmodell is lehet ugyanolyan termékeny. Skandi­náviában például, ahol a legma­gasabb az élettársi kapcsolatok aránya, sokkal több gyerek szü­letik, mint máshol. Nálunk a házasságok számának csökke­nésénél is nagyobb gond a pár- kapcsolatok törékenysége, hogy a házasság is nagy eséllyel bomlik fel, és áz élettársi kap­csolat ennél is bomlékonyabb. így noha vitathatatlan törekvés, hogy kiszámítható párkapcsola­tokban éljünk, mégis többet és többen vagyunk egyedül, mint amennyien egyedül szeretnénk lenni. Ez nyilván rontja a gyer­mekvállalási álmok megvalósu­lásának esélyét. Ha elégedett a feleség, akkor jobb a házasság Tudományos kutatások is ke­resik a jó házasság titkát. A Mi- chigani Egyetem társadalomku­tatói egyedülálló vizsgálatot vé­geztek, amelynek során 394 pár házasságát mérték fel, az egész­ségi állapot, a boldogságuk szint­je, a bevételek és az esetleges problémák szempontjai alapján. A vizsgálatban résztvevők közül legalább az egyik fél betöltötte a hatvanadik életévét, és a párok átlagosan 39 éve voltak együtt. Az eredmények azt mutatták, hogy egy stabil és boldog házas­ság szempontjából fontosabb a feleség elégedettsége, mint a fér­jé. Az eredmények a szakértők szerint arra vezethetők vissza, hogy ha egy nő elégedett a há­zasságával, akkor sokkal többet megtesz a férjéért, ami pozitív hatást gyakorol a férfi életminő­ségére és ezáltal a család egysé­gére és boldogságára is. Az ellentétes személyiség vonzó, de nem biztos, hogy jó Érdemes azt is tudni, hogy a kutatók szerint az egymáshoz több szempontból is hasonlí­tó párok stabilabb kapcsolatot alakítanak ki - tovább élnek együtt válás nélkül, hűsége­sebbek és több közös gyereket nevelnek. Vagyis rövid távon ugyan izgalmat okoz, ha két ellentétes személyiség találko­zik, de ez, hosszút ávon nem tesz jót, a szerelemben tehát mégsem igaz, hogy az ellenté­tek vonzzák egymást. Annyi viszont bizonyos, mindenki vágyik rá, mert az élet egyik fontos és örök alapélménye és örömforrása a szerelem és az abból fakadó elfogadó szeretet. Házasodjon, mert a kutatások azt állítják, hogy nagyon megéri! KUTATÁSOK EGYÉRTELMŰEN azt mutatják, hogy a boldog há­zasságban élők hosszabb ideig élnek, mint a magányosak. A MAGÁNYOS emberek esetében több a betegség, a szív- és a rákbetegség kimutathatóan jobban veszélyezteti őket. A családi közösségben élők­nek erősebb az immunrendsze­re, mint a magányosoknak. Át ÉLÉT más területén is erő­sebb érzelmi kötődéseik van­nak és több a barátja azok­nak, akik házasok. az EGYEDÜL élő embereknek magasabb a stressz-szintje, mint a családban élőknek. az Öngyilkosok között három­szor annyi magányos van, mint családos. A HÁZASSÁG BAN élők között kevesebb a szexuális bántal­mazás és egyéb erőszakos cse­lekmény áldozata. A HÁZAST!RSAK jövedelm ük felhalmozása révén életük so­rán nagyobb vagyonra tehet­nek szert, mint az egyedülál­lók. A MENTÁLIS egészségre is jóté­konyan hat, és csökkenheti az időskori depresszió veszélyét is a házasság. A HAtASSÁGftÁN élők között fele annyi a dohányos, és jóval kevesebb a súlyos alkoholista, mint az egyedül, vagy elváltán élők körében. Ezer házasságkötésre manapság ötszázhatvankettő válás jut Magyarországon MA alig több mint feleannyi há­zasságköttetik, mint az 1980- as években. 1980-ban 1000 há­zasságkötésre 346 válás jutott, ma 562. A VÁLÓPEREK 69 százalékát a feleségek kezdeményezik. A FtRiEK többsége az első két évben, vagy a házasság 20. évé­ben kezdeményezi a válást. A legfőbb válóok Magyaror­szágon a hűtlenség, illetve az alkoholizmus. MA MINDEN tizedik felnőtt em­ber elvált a házastársától ha­zánkban. TAVALY 21 ezer kiskorú gyerek volt érintett a kimondott válá­sok esetében. A STATISZTIKÁK szerint a hét év nem mágikus, nincs kiugróan több válás-akkor. A VÁLÁSOK évi 50 milliárd fo­rinttal terhelik meg az állami költségvetést. Ezek a költségek főként a szociális ellátórend­szer, a családsegítő intézmé­nyek, a gyermekotthonok fenn­tartásából, a családi pótlékok kifizetéséből tevődnek össze. EGY HOSSZÚ távú francia kuta­tás szerint a válások, elválások után a kiskorú gyerekek 80 szá­zaléka szenved el hosszú távú lelki traumát. AZOKBAN AZ országokban, ahol válás előtt kötelező a család- terápia: tíz házasságból hat megmenekül. f 1 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom