Tolnai Népújság, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-06 / 284. szám

2014. DECEMBER 6., SZOMBAT 5 KÖRKÉP Ma is tud parádésan kaszálni príma díjas Ahogy a szarvassá vált fiú, úgy a művész is a tiszta forrásból merít Mözsi-Szabó István nap mint nap dolgozik tolnai otthonában. Lendülete, mesélőkedve töretlen, jól érzi magát a párjával, Györkével kialakított mikrovilágban Mözsi-Szabó István festőmű­vész kapta Magyar Képzőmű­vészet Kategóriában az idei megyei Prima díjat. A 87 éves alkotó legkedvesebb titulusa festőként is a „tanító bácsi”. Budavári Kata tolna „Nehogy olyan marha­ságot csinálj, hogy Pesten tele­pülsz le. Keress egy tökös ma­gyar falut, ahol taníthatsz, és képzőművészként is inspirációt kapsz.” így szólt a tanár, dr. Var­ga Károly intelme Mözsi-Szabó Istvánhoz még a bajai tanítókép­zőben, melyet a fiatalember meg is fogadott. A „tökös” magyar fa­lu Bogyiszló lett, ahol a festő leg­kedvesebb titulusát, a tanító bá­csit kapta. A bogyiszlói pálya­kezdő évek olyannyira nem múl­tak el nyomtalanul, hogy Mö­zsi-Szabó István most Bogyiszlói tarka-barka című képét festi új­ra. Az alkotás egyfajta egyveleg a korábbi munkákból, melyen a művész életének olyan ikonikus figurája is szerepel, mint meste­re, Rudnay Gyula. Vagy kabalá­ja, a mözsi Kolompár Jani bácsi, aki a vonat utazó közönségének játszotta jellegzetes dalait egy olyan hegedűn, melynek egy húrja volt, a vonót pedig maga készítette. Egy másik, az életmű vagy ahogy Mözsi-Szabó István mondja, a Testamentum szem­pontjából még jellegzetesebb mű az Ikonosztáz, mely szin­tén egyveleg, és a festő számá­ra szent dolgokat mutatja be. És hogy mik ezek? Apja, anyja bal­ladája a nyitott kapuval, a szar­vassá vált fiúval, aki a negyedik dimenziót, a tökéleteset „ugatja”, vagy a kecskepásztor. Azaz szü­lei és sorstársaik, a föld nélkü­li Jánosok, akik ugyan mindig más földjén dolgoztak, de akik rendelkeztek azzal a valamivel, amit munkaerkölcsnek vagy morálnak nevezünk. Továbbá magát a művészt és a művésze­tet, hiszen a balladabeli kilenc fiú is a tökéletlen emberi törvé­nyek elől a természetiekhez, a tiszta forráshoz menekül, és in­kább szarvasként éli életét. Ezt a tiszta forrást, magát a tökéletest keresi a művész is.- A Testamentum arról szól, amit az őseim rám testáltak - meséli a festőművész. - Dadog­hatnék róla, de József Attila töre­déknyi, öt sora elmondja, mire is gondolok: „Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres - dolgoz­ni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érde­mes.” Gyermekkoromban nem jelentett nagy örömöt, hogy ré­szes arató apám mellett először kötélterítőként, majd maroksze­dőként kellett dolgoznom. Az­tán amikor egy műtét után kór­házban lábadozott, „Jobbágy iva­dék anyai nagyanyám”, aki iste­nien tudott kaszálni, megtaní­tott egy könnyed módra, ahogy mondta azért, hogy „a kasza meg ne szakajtsa a gyerököt”. az ősök mellett a tanítványok és a kortársak, a barátok, azaz Andrásfalvy Bertalan, Szabadi Mihály is igen fontosak Mö­zsi-Szabó Istvánnak. És a Tök- éria, azaz a Képzőművészeti Fő­iskola emlőin nevelkedett tejtest­vérek: Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Újvári Lajos, Csohány Kálmán, Novák Lajos, Ostváth Mari, Szurcsik János és Kármen­tő András. A kilencek közül már csak hárman élnek, legutóbb november 17-én találkoztak egymással a fóti gyermekváros­Tizenöt éves voltam ekkor, az­tán apám tovább tökéletesítet­te ezt a tudásomat, olyannyira, hogy még a parádés kaszálást is elsajátítottam. Ezt a pörgetést vagy mondhatnánk örömkaszá­lást, de mondhatnánk paraszt re- vüt is, akkor művelték a részes aratók, ha a munka a vége felé járt, és tudták, hogy fizet a bú­za - emlékezik Mözsi-Szabó Ist­ván. Ezt a tudását idén szeptem­berben egy kiránduláson be is mutatta barátjának, Andrásfal­vy Bertalannak. És ahogy a pa­rádés kaszálást, úgy a gyermek­korban tanult mondókákat, ver­tan, ahol Mözsi-Szabó István­nak nyílt egy új kiállítása. Min­dig igényelték egymástól az őszinte szót, és arra törekedtek, hogy a képzőművészetnek is le­gyen anyanyelve: magyarul szól­janak a közönséghez. Főiskolás­ként azt hallották: fejezzék ki a proletár nemzetköziség gondola­tát. A Markó utcai albérletben folytatott baráti összejövetelek, a hétköznapi beszélgetések so­rán viszont azt érezték a fiata­lok, hogy van magyar képzőmű­vészeti képzés is. seket sem felejtette el a művész. Szerinte a magyarázat erre po­fon egyszerű: amit az ember sze­ret csinálni, arra könnyen emlé­kezik. - És minden versnek van egy fogantyúja, ez lehet a rím, a ritmus vagy a dallam, ami­től könnyű megtanulni - állítja, és tény, hogy ma is képes csak azért megtanulni egy-egy ver­set, hogy bármikor tudja citálni. Az irodalmat annak idején taná­ra, Gizi néni „fondorlattal” sze­rettette meg vele, amikor a köte­lező olvasmány helyett Jókai egy másik regényét, az És mégis mo­zog a föld című művét nyomta a MÖZSI-SZABÓ ISTVÁN 1927-ben született Mözsön. Az elemi isko­lát szülőfalujában, a polgárit Tol­nán végezte, majd a bajai tanító­képző, azt követően a budapesti képzőművészeti főiskola diákja lett, ahol Szőnyi, Barcsay és Do- manovszky is a tanára volt, ugyanakkor mesterének mindig is a Baján megismert Rudnay Gyulát tartotta, tartja. Tanítani 1951-től kezdett, közben folyama­tosanalkotott. 1963-tól 1975-ig a Fóti Gyermekváros képzőművé­szeti nevelője volt. 1975-ben mű­kezébe. Pista bácsi mesélő ked­vét ugyanakkor apai öregapjá­tól örökölte. Beszélgetésünkkor mindjárt két „örökölt” mesét is elmondott, egy Mátyás királyról szólót és a nagyapa Csalimeséjét, így nem csoda, hogy a Bogyiszlói tarka-barka című képre rákerült a mesélő nagyapa is. Mözsi-Szabó István mestere, Rudnay Gyula indításához, „A művészet nemzetközivé termé- kenyülni csak a sok-sok nemze­tiből képes” elvéhez mindig hű maradt. A hűség feleséghez, ha­zához, akárcsak a hit és az alázat neki és barátainak is fontos volt. teremlakást kapott Szekszárdon, a Babits Mihály Megyei Művelő­dési Központ tudományos főmun­katársaként kísérleti szövőmű­helyt szervezett, amit nyugdíjazá­sáig vezetett. Alkotásaival szá­mos tárlaton találkozhatott már a közönség Európa-szerte. Mun­kássága elismeréséül többek kö­zött Babits-díjban, A Tolna me­gyei művészetért plakettben, Tol­na Városáért díjban és Csoko- nai-díjban részesült. Most Ma­gyar Képzőművészet Kategóriá­ban kapott megyei Prima díjat. MSZP: vajon mi áll a szerződés felbontásának a hátterében? Paks Heringes Anita közérde­kű adatigénylésben kéri ki Baji Csabától, az MVM Csoport el­nök-vezérigazgatójától, hogy az MVM Zrt. és annak leányvál­lalatai mennyit költöttek 2010. és 2014. között sportklubok és sportrendezvények támogatá­sára. Az MSZP-s országgyűlési képviselő tegnapi sajtótájékoz­tatóján elmondta, parlamenti vita során már igyekezett meg­tudni, hogy a szerződésbontás­nak van-e köze ahhoz, hogy Pakson nem kormánypárti a városvezetés. A képviselő sze­rint abszurdum, hogy a köz­ponti költségvetésben szereplő paksi stadionfejlesztés úgy va­lósuljon meg, hogy közben az NB I-es futballcsapat munká­ja ellehetetlenül. Heringes Ani­ta szerint az atomerőmű kapa­citás-fenntartásával kapcsola­tos törvényjavaslat több elfo­gadhatatlan rendelkezést tar­talmaz. - A folyamatnak nyílt­nak és átláthatónak kell len­nie, hiszen a paksi szakembe­reknek nincs mit titkolniuk - hangsúlyozta a képviselő, aki jövő héten módosító javasla­tot nyújt be, mert arra sem lát törvényi garanciát, hogy a be­ruházásban 40 százalékos lesz a magyar részvétel. ■ V. T. Vádemelést kémek a gyerektartási díj elmulasztása miatt szekszárd Vádemelési javas­lattal zárta le a nyomozást a rendőrség annak a férfinak az ügyében, aki nem fizetett gye­rektartást. Az ügyben keletke­zett iratokat december 2-án a Szekszárdi Járási Ügyészség­nek átadták, tájékoztatta la­punkat Molnár Ágnes, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. Egy szekszár­di nő tett feljelentést a rendőr­ségen október 13-án, mivel fér­je, L. István nem fizeti a Szek­szárdi Járási Bíróság által meg­ítélt tartásdíjat közös gyerme­kük után. A Szekszárdi Rend­őrkapitányság munkatársai a 43 éves szekszárdi férfit tartási kötelezettség elmulasztás vét­ség elkövetésével megalapozot­tan gyanúsítja. ■ 1.1. Tökéria emlőin nevelkedett tejtestvérek Életút: tanítás, alkotás, elismerések Paks II. kiemelt téma volt az idei szakmai seregszemlén magyar nukleáris társaság A 2003-ban történt üzemanyag-sérülés következményeinek elhárítását is áttekintették Paks A hazai nukleáris szak­ma legfontosabb fórumának nevezte Hózer Zoltán a Nukle­áris Technikai Szimpóziumot, amelyet Pakson, az Erzsébet Nagy Szállodában rendeztek az elmúlt két napban. A Magyar Nukleáris Társaság (MNT) - mint az elnök hozzáfűzte - ti­zenharmadik alkalommal te­remtett lehetőséget arra, hogy tudósok, kutatók, elméleti és gyakorlati szakemberek adja­nak számot eredményeikről a szakma képviselői előtt. Idén száznál többen regisztráltak, harmaduk előadással is ké­szült, számolt be Hózer Zoltán. Cserháti András főszerve­ző, az MNT elnökségének tagja azt mondta, idén kiemelten fog­lalkoztak Paks II. témakörével. Az engedélyezés kérdéseiről, a paksi kapacitás fenntartási pro­jekt aktuális kérdéseiről is el­hangzott egy-egy előadás, vala­mint az orosz atomenergetikai gépgyártás fejlődése és jövője is terítékre került, de akadt olyan felszólaló is, aki a hulladékhő hasznosításával, vagy éppen a teljesítmény alapú szeizmikus analízissel foglalkozott. A hagyományos kerekasztal beszélgetés szereplői ezúttal a Paksi Atomerőmű kettes blokk­jában 2003-ban történt üzem­anyag sérülés következménye­inek elhárítását tekintették át. Cserháti András, a beszélgetés Cserháti András és Hózer Zoltán, az MNT vezetői a paksi szimpóziumon moderátora azt mondta, hogy ez egy nagyon összetett feladat volt, amit sikerrel oldottak meg. A téma aktualitását az adja, hogy a tizenegy évig tartó mun­ka idén nyáron fejeződött be az üzemanyag elszállításával. - Egy rendkívüli kihívásnak si­került maradéktalanul megfe­leli, a szokatlan feladatok töme­gét biztonságosan megoldani - összegezte Cserháti András. Hozzátette, számára örven­detes, hogy szakmai sokszínű­ség jellemzi a fórumot, illetve az egyetemistáktól a nyugdíja­sokig minden korcsoport meg­jelent, bár a „derékhadat” ter­mészetesen az aktív korosz­tály adta. ■ Vida T. Ünnepi közgyűlés a szimpóziummal idén is ösz- szekötötték a Magyar Nukleáris Társaság ünnepi közgyűlését, ahol átadták az MNT által ala­pított díjakat. A Simonyi Károly emlékplakettet Pusztai István, a göteborgi Chalmers Egyetem ku­tatójának, a Fermi fiatal kutató díjat Szieberth Máténak, a BME adjunktusának ítélték. Az Öve­ges-díjat Csatári László debrece­ni középiskolai tanár kapta. El­ter József, a Paksi Atomerőmű főosztályvezetőjét pedig Szilárd Leó-díjban részesítették „Har­madik generációs biztonság egy második generációs atomerő­műben” témájú munkájáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom