Tolnai Népújság, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-25 / 274. szám

2014. NOVEMBER 25., KEDD MEGYEI TÜKÖR Jó szándékban idén sincs hiány adakozás A lehetőségek jelentősen behatárolják a támogatás mértékét A tartós élelmiszerre minden évben nagy igény van karácsony táján, de a játékoknak, édességeknek is sok család örül Remélik, idén is lesznek önzetlen támogatók Már a régi adakozók is segítségre szorulnak A jó ügy érdekében szíve­sen adakoznak az emberek. Sajnos pusztán a szándék nem elég az adományo­záshoz. Lehetőség is kell hozzá. Venter M. - Vida T.- Régen mindig adtam, ami­kor kértek. Akár az utcán ál­lítottak meg, akár írásban ke­restek fel - mondja Piroska. A megyeszékhelyen élő hölgy ma már meggondolja, mikor nyissa ki a pénztárcáját. Mint mondja, csak és kizárólag he­lyi jótékonysági szervezet, il­letve adománygyűjtés jöhet számításba. Sajnos hallani visszaélésekről, ő pedig biztos akar lenni abban, hogy amit adományoz, legyen szó akár tárgyi, akár anyagi segítség­ről, az oda jut, ahová szánja. A szintén szekszárdi Nagy Já­nos még ennél is tovább megy: csak személyesen hajlandó adakozni. Minden évben ki­választ egy támogatni szándé­kozott civil szervezetet, vagy alapítványt, és kéri, hogy je­löljenek ki neki egy konkrét családot, vagy személyt. Az ál­tala összeállított csomagot az­tán vagy személyesen „kézbe­síti”, vagy a szervezet karácso­nyi ünnepségén adja át. Piroska és János azok közé tar­tozik, akik még tudnak ada­kozni. Sajnos fogy az adomá­nyozók száma, és ezért elsősor­ban nem az elidegenedés, vagy a közömbösség tehető felelőssé- bár a megkérdezett karita­tív szervezetek úgy látják, ez a tendencia is erősödik sajnos. Nagyobb gond, hogy egyre ke­vesebben vannak, akik ada­kozni tudnak, és egyre többen, akik adományra szorulnak. A segítség, a támogatás azon­ban lehet nem anyagi jellegű is. Sokszor egy kis odafigye­lés, törődés, beszélgetés, vagy valamilyen más formájú se­gítség felajánlása többet ér­het, mint az adomány. Akinek anyagiak híján erre van „ka­pacitása”, bár pénzben nehéz kifejezni, de ugyanolyan ér­tékes adakozó, mint aki anya­giakkal támogatja rászoru­ló embertársait. Azokról sem szabad megfeledkezni, akik egyedül töltik az ünnepeket. huszadik alkalommal rendezi meg Csomagba zárt szeretet elne­vezésű karácsonyi akcióját a lá­tássérültek megyei egyesülete. Mint azt Kovács Lászlóné, elnök elmondta, a megye minden váro­sában tartanak karácsonyi ün­nepséget, és ezt segítség nélkül nem tudják megoldani. Az ideális az lenne, ha nem kellene segítsé­get kérni, ha mindenki megtud­ná vásárolni magának és a csa­ládjának, amire szüksége van, ám mivel ez nincs így, szükségük van a jó szándékú emberek támo­gatására. Örömmel fogadnak tar­sajnos van létjogosultsága a sze­gény sorsúakat segítő karitatív szervezeteknek még Pakson is, pedig a város jó anyagi helyzeté­nek köszönhetően erős a szociá­lis háló, mondta Pálmai Klára Katolikus Karitász paksi csoport­jának vezetője. Hozzátette, nem­rég megnyílt irodájukban csak ruhaneműket, tartós élelmiszere­ket tudnak fogadni helyszűke miatt, de volt már rá példa, hogy bútort „közvetítettek ki”. Kedden­ként 17-18, csütörtökön 10-11 óráig várják a rászorulókat a Szent István téri bazársor első üzlethelyiségében. A rászorulók­tós élelmiszert, édességet, játéko­kat, amelyekből csomagokat állí­tanak össze. Az esetleges pénz­adományból gyümölcsöt vásárol­nak. Az adományokat személye­sen a Hunyadi u. 4. szám alatti székházba várják hétköznap reg­gel kilenc órától délután öt óráig. Az egyesület számlaszámát pedig a 74/512-355 és 512-356-os tele­fonszámon kaphatják meg az ér­deklődők. Bíznak abban, hogy mind ahogy eddig minden évben, most is lesznek önzetlen embe­rek, akikre számíthatnak a me­gyében élő látássérültek. nak regisztrálniuk kell magukat, hogy ruhaneműt, cipőt, gyerekjá­tékokat, lakberendezési tárgya­kat, bútort és tartós élelmiszert kaphassanak. Van már 20-30 személy a nyilvántartásban, de Pálmai Klára szerint biztosan vannak olyanok, akik szégyenér­zetükben nem fordulnak segítsé­gért. Persze - teszi hozzá - van példa a másik végletre is. Adako­zó- és segítőszándékból tapaszta­latai szerint nincs hiány, csoport­jukban tizenkét önkéntes dolgo­zik Ő maga is szívesen teszi, bár - ahogy mondja - rövidesen jó volna, ha átvenné a munkát egy- amit adományként kapunk az/ tudjuk tovább adni - mondja Gu­lyás Katalin, a Vöröskereszt me­gyei szervezetének igazgatója. - Ennek érdekében az idén is meg­tartjuk tartós élelmiszer ado­mánygyűjtési akciónkat, decem­ber 5-én és 6-án a dombóvári, a tolnai, a bonyhádi és a szekszárdi Tesco áruháznál, reggel tíz órától este hat óráig. Az adakozóktól első sorban tartós élelmiszert vá­runk illetve szekszárdi Dózsa György utcai székházunkban munkaidőben tudjuk fogadni a pénzadományokat, illetve a tar­fiatalabb, agilisabb vezető. Mint mondta, mindig ilyen közegben mozgott, gyógypedagógusként, pártfogóként. A katolikus egyhá­zon belül a pápa váltás is felélesz­tette az efféle tevékenységet, Fe­renc pápa elődjeinél jobban a szegények felé fordul, vázolta. Végezetül hozzátette, azt semmi­képpen ki ne felejtsem, hogy első­sorban férfi bakancsra illetve kályhákra volna szükség. MOLNÁR IMRÉNÉ 2002 Óta Végzi karitatív munkáját Pakson. Ta­pasztalatai szerint ruhát, bútort, berendezési tárgyakat igen, pénzt nem szívesen adnak az tós élelmiszert. Lesz még egy szer­vezettakció, mégpedig december 12-én Tamásiban, itt a Kossuth téren gyűjtenek adományt az ön­kénteseink. A lehetőségeink meg­lehetősen szűkösek, kizárólag az alapszervezeteken keresztül tu­dunk csomagokat osztani. A me­gyei elnök elmondta, az adomá­nyozó kedv évről-évre érezhetően lankad. A tehetősek közül keve­sen adakoznak -tiszteletű kivé­telnek -, az a réteg pedig, amely a Vöröskereszt stabil támogatója volt, lassanként maga is segítség­re szorul. emberek. Esetükben ez komoly gond, hiszen ma már Segítők há­zát üzemeltetnek, amit fent kell, fent szeretnének tartani, hiszen - véleménye szerint - az, aki le­csúszott, ebben a rendszerben nem tud talpra állni. - Nem szoktuk, nincs jogunk megkér­dezni, hogyan jutottak idáig, a mi dolgunk, hogy segítsünk - hangsúlyozta. Szerinte és ebben Pálmai Klára is hasonlóképpen nyilatkozott, vannak olyanok még Pakson is, akik már éhen haltak volna, ha nem kaptak volna a jótékonysági szervezetek­től ételt. Ebben a rendszerben nehéz talpra állni, ők pedig nem kérdezik, ki és miért jutott idáig 3 A gyarapodást jelzi a nyolc gömbkdris TAMÁSI Nyolc gömbkőrist ül­tettek el a 2013-ban született 63 kisgyermek tiszteletére, tudtuk meg Porga Ferenc pol­gármestertől. A létszámbeli gyarapodást szimbolizáló fa­csemeték mindig más és más helyre kerülnek. A mostaniak a fürdő bejárata mellett gyö­keresedhetnek meg. ■ B. K. Szép program az időseknek KisvEJKE Az idősek napja al­kalmából szép programmal kedveskedett a települési és a német önkormányzat a nyug­díjasoknak. A helyi óvodások és a tánccsoport műsora után finom vacsora gazdagította a kínálatot a felújított Kultúrott- honban tartott rendezvényen, Simon Zsolt révén pedig mu­zsika is volt. Az ünnepekhez közeledve 3000 forint pénzbe­li támogatást is kaptak a szép- korúak. ■ V. B. Terményünnep: minden évfolyam fellepett DOMBÓVÁR Terményünnepet szervezett a Belvárosi Általá­nos Iskola idegen nyelvi mun­kaközössége, amelyen a né­met tagozatos diákok adtak műsort. Az elsősök lampionos felvonulása után Szenyériné Szabolcska Julianna igazgató­nő köszöntötte a közönséget. Az ünnepségen minden évfo­lyam bemutatkozott. Volt tánc, ének és vers, majd az ötödike­sek nyelvjárásban és irodalmi nyelven adtak elő egy rövid történetet. Az esten Balaskó lános, ó.b-s diákokat összefo­gó zenekara játszott, a végző­söket pedig a konferáló Boda Flóra és Laczkó Szüárd képvi­selte. ■ H. E. Mill lilü Volt tánc, ének és vers is Égbe tört a zene. Lányi Péter zongoraművész adott koncertet vasárnap késő délután a szekszárdi Művészetek Házában. Az előadó az élet szépségeit közvetítette hallgatóságának a zene nyelvén Schumann, Liszt és Debussy műveinek segítségével. A koncert A zene az égbe tör címet viselte. ■ B. K. Szabadon élő medvét is láthattak Erdély Iskolába jártak, tehenet fejtek, történelmi helyszíneket kerestek fel PAKS Minden bizonnyal ma­radandó élményt jelentettek a Kézdivásárhelyen töltött napok azoknak a diákoknak, akik az önkormányzatok közötti diák­csere program keretében az er­délyi testvérvárosban jártak. Hosszúra nyúlt a „nyaralás”, ki­lenc napot töltöttek el Kézdivá­sárhelyen, de közben iskolába is jártak, s olyannyira részt vettek a munkában, hogy még témazá­ró dolgozatot is írtak erdélyi tár­saikkal. A tanuláson túl a város és környéke látnivalóival, a ma­gyar történelem egyes momen­tumainak színhelyeivel is is­merkedtek. A Vincze Lászlóról elnevezett céhes múzeumban kreatív foglalkozáson vettek Számos kreatív foglalkozáson is részt vettek az ifjak részt, voltak a baba múzeum­ban, jártak a régi magyar határ­nál, ellátogattak Csíkszeredára, Gelencébe, a Szent Anna-tóhoz, ahol szabadon élő medvét is lát­tak. A gyerekek, akiket Jantyik Margit és Obendorfer Mária kí­sért ezúttal Kézdivásárhelyre, családoknál laktak, így olyan elfoglaltságokban is részt vet­lek, amire itthon már nem igen van lehetőségük: tehenet fejtek, kenyeret sütöttek. Paks öt isko­lájának diákjai alkották az öt­venfős társaságot, néhányan idén kapcsolódtak be a diákcse­re programba, a többség viszont egy vagy több alkalommal már járt Erdélyben, illetve fogadott ott élő magyar diákot. ■ V. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom