Tolnai Népújság, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)

2014-10-10 / 237. szám

2 KÖRKÉP 2014. OKTÓBER 10., PÉNTEK JEGYZET GYURICZA MIHÁLY Háborúból háborúba alig várták már az illetéke­sek 1918 elején, hogy a nagy­apám betöltse a 18. évét. No, nem azért, mintha csak úgy önmagában örültek vol­na annak, hogy egy fiatal falusi legény - még majd­nem gyerek - felnőtt, hanem azért, mert vihették a hábo­rúba. Szerencséje volt, elke­rülte a golyó, ősszel már ta­lálkozhatott is a fiatal felesé­gével. Tőle tudom, hogy ami­kor megjött, csak a „komisz gönc” (egyenruha) volt raj­ta, a hátán a hátizsák, ben­ne ing, gatya meg egy útköz­ben talált, már korábban fel­tört vagonból származó ki- lónyi kristálycukor. Ennyi­vel kezdték a közös életüket. Aztán rengeteg munka, le­mondás, spórolás árán vitték valamire. Lett kis földjük, a kor divatjának megfelelő há­zat építtettek, született két gyerek... Jött a betegség, a nagyapám negyvenévesen meghalt. A második háború­ba már nem mehetett. még „tó”, hogy addigra vi­szont már a fia - apám - nőtt fel annyira, hogy elvihet- ték egészen a Don-kanyarig. Neki is szerencséje volt, bár nem annyira, mint az apjá­nak, mert őt már a szó szo­ros értelmében kcresztüllőt- te egy orosz lövész. Hazake­rült, meggyógyult. Telt, múlt az idő, én is megnőttem, en­gem is besoroztak. 19ó7-et ír­tunk, vártuk a leszerelést. Nagyon. Aztán egy júniusi hajnalon riadó, az ezred az alakuló téren, lövegek felcsa­tolva, járt a vontatók motorja. Kitört az emlékezetes hat na­pos háború Izrael és az ara­bok között. Azt akkor még nem tudtam, csak évtizedek­kel később olvastam, komoly tanulmányban, hogy az em­beriség talán még soha nem volt olyan közel a harmadik világháborúhoz, mint 1967 nyarán. Én is megúsztam. mondhatni, nagyon szeren­csés család a miénk, de azért nem bánnám, ha az illetéke­sek nem játszadoznának a tűzzel. A világégést idézi a tártat centenárium Maradjon meg a történelmi emlékezetben az esemény A Wunderland óvodába járó gyerekek is megnézték a „Levelek a frontról” című időszaki kiállítást, majd a helyszínen lerajzolták a látottakat Évente általában egy na­gyobb időszaki kiállítást rendeznek a szekszárdi Wo- sinsky múzeumban. Az idei témája az I. világháború. Gyuricza Mihály Dr. Gaál Zsuzsanna PhD, tör­ténész-muzeológus elszomoro­dott, amikor július 28-án, a há­ború kitörésének 100. évfordu­lóján nézte az egyik híradót, amelyben járókelőktől kérdez­ték, mi jut eszükbe az I. világ­háborúról. Volt, aki Kossuthot emlegette, de mások sem tud­ták elhelyezni az időben a nagy világégést. Pedig sokak emléke­zetében még élnek a nagyszüle­id akik ott voltak a különböző frontokon. A múzeumban ezért is gondolták fontosnak, hogy legyen egy ilyen kiállítás, azt, hogy sokan eljöjjenek - gyere­kek, a közép- és az idősebb kor­osztályhoz tartozók egyaránt, s hosszú távon is a társadalmi em­lékezet része maradjon a tragi­kus történelmi esemény. A há­ború kitörésének századik év­fordulóján már javában készült a múzeum időszaki kiállítása, amelynek „Levelek a frontról - 1914-1918” a címe. A projektmenedzsert, Ga­ál Zsuzsannát kértük meg egy kis tárlatvezetésre. Amint balla­gunk felfelé a széles lépcsőkön, elmondja, hogy a kiállítás meg­valósítása a múzeum kollektívá­jának érdeme. A forgatókönyvet dr. Balázs Kovács Sándor, Lovas Csilla, dr. V. Kápolnás Mária és dr. Gaál Zsuzsanna PhD írták. A látványtervet Frankné Sági Apollónia készítette el, a kivite­lezésben pedig nagyon sok mú­zeumi kolléga vett részt, kiemel­kedően sokat dolgozott például Künsztler Tamás, Frank Péter, Thúróczy Péter, Tövisháti And­rás. A tárlat tehát széleskörű összefogással készült, létreho­zása több hónapot vett igénybe. Annak a koncepciónak a jegyé­ben állították össze, hogy saját anyagból, komoly anyagi ráfor­dítással évente egy időszaki ki­állítást készítenek. A többi idő­szaki kiállítás általában hozott anyagból áll össze, rövidebb időt és kisebb anyagi ráfordítást igé­nyel. Tehát az idén a szekszár­di múzeumban ez a legjelentő­sebb időszaki kiállítás, egy évig lesz látható. Saját gyűjtemény, a kórházi enteriőrrel kapcsolat­ban a Semmelweis Orvostörté­neti Múzeum adott kölcsön tár­gyakat, dokumentumokat, a pla­kátok, városházi iratok a megyei levéltárból származnak. Sokat segítettek a felhívásukra jelent­kező magánszemélyek is. Közü­lük két nevet emelt ki dr. Gaál Zsuzsanna: Bogár Éváét, akitől a kiállított huszár egyenruha, il­letve számos dokumentum szár­mazik, másrészt a szekszárdi Baka Múzeum tulajdonosai, Tá- losi Zoltán és Borbandi György adtak sok mindent, például fegyvereket a lövészárok, fede­zék berendezéséhez. A bemuta­tó mintegy 40, a fronton harco­ló katonától érkezett levelet tár a közönség elé. íróik elsősorban a szerb, az orosz, az olasz és a ro­mán fronton harcoló Tolna me­gyei katonák. Az érdeklődést, véleménye­ket illetően megtudjuk, hogy a kiállítás megnyitását követő na­pon Szekszárdon tartotta három napos konferenciáját a múzeu­mi történészek társulata, mint­egy 70 szakember. Ők voltak az elsők, akik ezt a tárlatot láthat­ták. Kifejezetten jó volt a vélemé­nyük, pedig a centenárium miatt sok helyen nyílott, illetve nyílik a témához kapcsolódó kiállítás. Egyéni sorsokat is nyomon követhetnek a látogatók Biztatják a pedagógusokat: hozzák el a gyerekeket a nyitó kép, enteriőr a boldog békeidők hangulatát idézi, a Tolna Megyei Nőegylet hölgyei mosolyognak ránk az életnagy­ságú fényképről, 1911-ből. Ezt a békés világot töri össze a hábo­rú, melynek közvetlen és mé­lyebb okai egyaránt megjelen­nek a bemutatás során. A tárlat nem csak a történéseket mutat­ja be, hanem egyéni sorsokat is nyomon követhetünk, több tár­sadalmi rétegből. Sárpilisi, mur- gai, szerencsés vagy éppen el­esett katonák sorsa tárul elénk, s emellett megismerkedhetünk Babits István, Szabó Dezső és a Zavaros testvérek történetével is. az egyik hétfői napra tárlatve­zetést hirdettek, amelyre nagyon sokan eljöttek, Kölesdről is. Va­lószínűleg híre ment, hogy a ki­segítő kórházként működött Za­varos villát is megjelenítik a tár­laton. A Zavaros család egyik utolsó leszármazottja, egy 93 éves hölgy is itt járt. Őrömmel nézegette a fiókokban elhelye­zett látnivalókat, s ő maga is ho­zottmutatóba ilyeneket. Sok pe­dagógus már jelezte, hogy elhoz­za a tanítványait. - Mi is erre buzdítjuk őket, hogy megmarad­jon az emlékezetben ez a borzal­mas háború - mondta dr. Gaál Zsuzsanna. Bíróság előtt az unoka, aki majdnem megölte a nagymamáját szekszárd-hőgyész Ember­ölés kísérletének bűntette mi­att áll a Szekszárdi Törvény­szék előtt egy 26 éves hőgyé- szi férfi. A vádlottat pszichés megbetegedése miatt leszá­zalékolták, ő és a nagymamá­ja meglehetősen nehéz anyagi körülmények között éltek Hő- gyészen. A vádirat szerint a nagymama február 2-án a dél­előtti órákban arról panaszko­dott az unokájának, hogy mi- lyén nehezen élnek meg. Dön­tően az anyagi problémáik mi­att az életüket kilátástalan­nak értékelte. A férfi személyi­ségszerkezetéből adódó egzisz­tenciális szorongására, ottho­na bizonytalanságának érzé­sére visszavezethetően úgy ha­tározott, hogy véget vet min­dennek, és először a sértettel, majd önmagával is végez. A szakértő megállapítása szerint a vádlott tettei következmé­nyeinek a felismerésében kö­zepesen korlátozott. Az elhatározást tett is kö­rn Egy tanú és még egy szakértő meghallhatásá- ra a következő tárgyalá­son kerül sor vette, a férfi egy konyhakés­sel legalább 20-25 alkalom­mal hátba szúrta a négy réte­gű felsőruházatot viselő nagy­mamáját. A sértett a hátán ér­zett égető érzés miatt a vádlott támadását kezdetben nem is bántalmazásnak értékelte, azt hitte, hogy a kályha parazsa meggyújthatta a ruháját, és unokája ennek eloltása érdeké­ben ütögeti a hátát. Erre azért gondolhatott, mert korábban már előfordult, hogy meggyul­ladt a ruhája. A sértett számá­ra akkor lett csak nyilvánvaló, hogy támadás érte, amikor a vádlott a kezében már két kést tartott. Amikor ezeket el akar­ta venni tőle, mindkét kezén sérülések keletkeztek. Miután az asszonynak sikerült unoká­ját lecsillapítani, bement a szo­bába és lefeküdt. Később át- küldte a vádlottat segítségért a szomszédba, aki e kérésének eleget is tett. A szomszédok ér­tesítették a mentőket. A bűnügy első tárgyalá­sán a bíróság meghallgatta a vádlottat, három tanút és két szakértőt. ■ Ihárosi I. Önkéntesség A Természeti Katasztrófák Csökkentésének Világnapjához kötődően országos véradást szervezett a katasztrófavédelem. Harminc­egy helyszínen, köztük Szekszárdon, a Tolna megyei igazgatóságon (ké­pünkön) volt lehetőség szerdán délelőtt a véradásra, ahol végül huszon­egyen nyújtották karjukat. Országosan ezerharmincnyolc önkéntes segít­ségével négyszázhetvennyolc liter vér gyűlt össze ezen a napon. ■ H. E. Az év ökoturisztikai létesítménye lett molnárka tanösvény Erdei kisvasúttal, biciklivel és gyalog is megközelíthető pörböly „Az év ökoturisztikai létesítménye 2014” díj tanös­vény kategóriájának megosztott I. helyezését nyerte el a Gemenc Zrt. Molnárka tanösvénye. A pályázatot a Földművelésügyi és a Nemzetgazdasági Minisz­térium, valamint a Magyar Tu­rizmus Zrt. hirdette meg. Bada- ri-Csiszár Angéla, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. elő­adója elmondta, a bírálóbizott­ság pontozta többek között a terület értékeinek élménysze­rű ismertetését, illetve a létesít­mény oktató és szemléletformá­ló szerepét is. Az idén májusban átadott Molnárka tanösvény a pörbölyi központtól 8 kilométerre észak­ra, az erdei kisvasút Malomtele­lő és Lassi megállója között ta­lálható. A tanösvény megkö­zelítése több módon is lehetsé­ges: a Gemenci Erdei Vasút me­netrend szerinti járataival vagy az árvízvédelmi töltés felől gya­log vagy kerékpárral is elérhe­tő. Az ide látogatók információt kaphatnak a gemenci erdő ki­alakulásáról, az itt élő nagyva­dakról, a madárvilágról, az er­dei virágokról, gombákról, az ártéri erdőgazdálkodásról, vala­mint a hajómalmokról. A tanös­vény egyik megállója a Malom- telelő-tó partján található, ahol egy madármegfigyelő toronyból akár réti sast és fekete gólyát is láthat a kiránduló. ■ M. I. A látogatók információt kaphatnak a gemenci erdő élővilágáról ____* s j I l t » !

Next

/
Oldalképek
Tartalom