Tolnai Népújság, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-29 / 227. szám

2014. SZEPTEMBER 29., HÉTFŐ INTERJÚ 13 pataki Zita Mindegy, hogy süt a nap, vagy szakad az eső - nincs befolyással az időjós kedélyére. Tizenkét éves koráig bohóc szeretett volna lenni, barátai felkérésére a vőfélykedésbe is belekóstolt. A bájos tévés bakancslistáján csak ennyi szerepel: megélni minden pillanatot, és megragadni a lehetőséget. •• AZ IDOJOS FELETT MINDIG DERÜLT AZ EG Egy boldog párkapcsolat, szakmai kihívások, új­donságként vőfélyszerep - napfény és derű a szere­lemben, munkában, hét­köznapokban. Pataki Zita harmóniában él önmagával és a világgal. Nagy Éva Lelkesen beszél tévés szerep­köréről, és mint elmondja, a hétköznapokban sem bánja, ha meteorológiai kérdésekről faggatják, hisz ez alapvetően hozzátartozik a mindennapi kommunikációhoz.- Rám nincs olyan hatás­sal az időjárás, mint sokakra - nem befolyásolja a kedve­met. Tökéletesen tudok alkal­mazkodni a változásokhoz. A városokban élők inkább hajlamosak a borús idő miatt panaszkodni, de én hegyvi­déken nőttem fel, és a „hegy­lakók” nem engedhetik meg maguknak, hogy az időjárás f változásai kihassanak a han- E gulatukra. Számomra az esős ,§ idő nem tragédia, mert tudom, i hogy a földeknek többnyire épp ez a jó. És ott vannak a taxisok, akiknek a pluszfuva­rok miatt az eső szintén iga­zi áldás - mondja nevetve és hozzáteszi, hogy sosem visz bele szubjektív véleményt az időjárásjelentésbe, épp azért, mert az egész országnak szól az előrejelzés, és mindenki­nek más jelenti a jó időt.- Szakmai átok, hogy már egy barát időjárást firtató kér­désére is hajlamos vagyok úgy felelni: „Felszakadozik a felhőzet” - amin jót nevetnek az ismerőseim. De a tizenhat év alatt soha nem ejtettem ki idegen szavakat, igyekszem közérthetően, hétköznapi mó­don fogalmazni. Nem biztos, hogy sokan tudják, mi az a ciklon. Jobb, ha egyszerűen mondom el a mondanivaló­mat. Szívesen magyarázok is - talán tanári előéletem­nek köszönhetően -, például hogy mi a különbség a köd és a pára, a zápor és a zivatar, a derült és napos idő között. Szeretném színessé, érdekes­sé tenni a nézők számára az előrejelzést. Mikor elkezdtem a meteorológiával foglalkozni, az volt az első dolgom, hogy az általam még nem ismert népi időjóslásokat megtanuljam. Ezekből vagy ötletet merítek, vagy „kis színesként” alkal­mazom őket, és beépítem az előrejelzésbe érdekességként elődeink megfigyeléseit. Munkájáról mesélve emlí­ti meg a Gazdasági Rádióban futó Hétfő - egy nő című mű­sorát, melyet időjósi munkájá­val együtt a sors ajándékának tekint. Gyermekkorában nem tervezte, hogy a médiában fog dolgozni, teljesen spontán jöttek az ilyen jellegű lehe­tőségek.- A gimnáziumban kezd­tem el rádiózni. Tizenhat éve­sen felkértek, hogy a miskolci kábeltelevízióban vezessek szombatonként egy ifjúsá­gi műsort. Ezután már nem Az eredetileg tanárként dolgozó időjós Afrikában is megtalálta a közös hangot az ottaniakkal. Közvetlen, vidám stílusával ez nem volt nehéz... hagytam abba a televíziós-rá­diós munkát, jöttek a további lehetőségek. A Diák Újságírók Ország&s 'Egyesületénél ta­nultam újságírást, fontosnak tartottam igazán alaposan el­sajátítani a médiaismereteket. Mindig humán beállítottságú voltam, és a médiában való' tevékenykedés miatt számom­ra természetes lépés volt, és egyenes út vezetett az egye­tem magyar szakáig - meséli Zita, és azt is elmondja, hogy ezen az úton nem példaképek indították el.- Hagyományos értelemben vett példaképem nincs. Nem azért, mert nincsen bennem tisztelet a szakma nagyjai iránt, hanem mert nem aka­rok senkit követni. Egyszerű­en nem szeretnék olyan lenni, mint mások. Ilyen szempont­ból az önállóságra való törek­vésem, hogy én én legyek, na­gyon erős. Már gyerekként is ilyen voltam, az önkifejezés volt számomra fontos. Nem mások követése, utánzása, ha­nem kihozni magamból a ma­ximumot minden téren. Ezért alapvető volt, hogy megtanul­jam a szakmám professzioná­lis alapjait ­a pluszt az teszem hoz­szabályokat, i protokollt, a helyes és szép kiejtést. Az alapokon túl többletként egyéniségemből zá. De természetesen vannak kollégák, akiket nagyra be­csülök - például Erős Antóni­át mint tökéletes női híradóst, és Szellő Istvánt, a spontanei­tásáért, és hogy a profizmusa és humora remek egységet al­kot - teszi hozzá, és megjegy­zi, hogy ha példaképe nincs is, de az új rádiós műsorába olyan izgalmas egyéniségeket hív meg, akikkel öröm megis­merkedni, és megtiszteltetést jelent beszélgetni.- Nagy élmény számomra, hogy a Hétfő - egy nő műso­rom szerkesztő-műsorveze- tőjeként nagyszerű nőkkel, érdekes személyiségekkel beszélgethetek. Számomra nagyon fon­„Vannak kollégák, akiket nagyra becsülök - például Erős Antóniát mint tökéletes híradóst.” az egymás Mindig megtalálom az örömöt a mindennapokban - mondja Pataki Zita tos, hogy be­mutassam az embereknek, mekkora él­mény lehet közötti kommu­nikáció, a megismerkedések, nagy beszélgetések öröme. Mert ez sokszor sajnos hiány­zik az emberek hétköznapjai­ból. Legfőbb szakmai célom egy olyan iskola létrehozása, ahol egy különleges módszer­rel, a pszichológia és nyelvé­szet eszközeivel tanítanám az önbizalom, és önértékelés fejlesztését - beszél terveiről, majd hozzáteszi, azért tud hitelesen szólni ezekről a té­mákról, mert mindig jól érez­te magát a bőrében. Mindig úgy vélte, hogy a lehetősége­ket, amit az élet ad, ki kell használni, és ki kell hozni be­lőle a maximumot. Pataki Zita született: 1973. november 1., Abasár iskolái: Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem maßyar-könyv- tár szak (1996), Államigazga­tási Főiskola (1999), ELTE Ál­lam- és Jogtudományi Kar (2004) pályafutása: kezdetben a mis­kolci televízió műsorvezetője, utána a Petőfi rádió tudósítója volt, jelenleg az RTL Klub idő­járás-jelentéseiben szerepel rendszeresen mint meteoroló­giai hírszerkesztő, illetve a Gazdasági Rádióban vezet műsort Hétfő - egy nő címmel család: férje Szárnyas Attila menedzser- Mindenszentek napján születtem. Tizennyolc éves koromig születésnapjaim a halottakról való megemlé­kezésről szóltak. Számomra természetes volt az elmúlás kérdésköre, de talán éppen emiatt gondolom azt, hogy az életet meg kell élni a maga teljességében. Az én bakancs­listám: megélni minden pilla­natot, és megragadni a lehe­tőségeket. Mindig jól éreztem magam a bőrömben, számom­ra az elégedettség és derű alapvető állapot. Ez így volt húsz éve, és így van most is. Szerencsés természetem van. Ha valami a nők arról beszéltek, hogy azért vágynak párra, mert annyira egyedül érzik ma­gukat. Csak valakivel együtt érzik magukat egésznek. Ne­kem ilyen gondom sosem volt. Én egy társra vágytam, aki elfogad úgy, ahogy vagyok, autonóm személyiségként, és viszont. A „fogadjon el, ahogy vagyok” jelenti az alapot, ez nem is szabadna, hogy kérdés legyen. Úgyis hat egymásra a pár, változnak, alakulnak, al­kalmazkodnak, de nem kell, hogy feladják az egyéniségü­ket. Nagyon boldog vagyok, hogy a férjem pont így gon­dolkodik. Számunkra a szere­tet: „Nyitott kézzel szeretni.” Nem birtokolni egymást. Új dolgokkal ismertettük meg egymást, ami pluszt adott az életünkhöz. Mindketten nyi­tott személyiségek vagyunk. Például én a kórházsorozatok­ra szoktattam rá, ő megszeret­tette velem a sci-flt, a fantasyt és a Punnany Massif zene­kart. Imádtam a koncertjükön együtt sodródni a tömeggel, benne lenni a vidámságban és örömben, ami lételemem - meséli lelkesen Zita, és hozzá­teszi, alaptermészete a spom taneitás és nyitottság az új élményekre. Ezt példázza az is, hogy az RTL Klub Fókusz című műsorának felkérésére egyedül elutazott Szudánba, hogy részt vegyen egy ottani expedícióról szóló anyag elké­szítésében.- Ez óriási élmény volt, és az is biztos, hogy egyszer a tandemugrást is kipróbálom majd. De csakis egy másik meteorológussal együtt, mert az kizárt, hogy egyszerre két időjós lezuhanjon - nevet, és azt is elárulja, hogy gyerek­ként, tizenkét éves koráig bohóc szeretett volna lenni, hogy felvi­rossz er, szo­morú vagyok, azt is ott és akkor meg­élem, de nem rágódom rajta. Megtalálom az örömöt, elégedettséget a min­dennapokban, a pillanatok­ban, és bár sokat tanultam a múltamból, és építem a jövőm, alapvetően a jelent akarom maximumon megélni. Tudom, mi meddig tart, mikor kell el­engedni valamit, és nyitottan tudom fogadni az újat. Ennek kapcsán elmeséli, hogy akkor hagyta abba a ta­nítást, mikor az általános is­kolás tanítványai már nem a tanárt látták benne, hanem a tévést.- Nem azért tiszteltek vagy szerettek, mert jó tanár va­gyok, hanem már csak az szá­mított, hogy engem látni lehet a tévében. Akkor éreztem azt, hogy abba kell hagynom a ta­nítást. Továbbléptem. Tudtam azt is, hogy megtalálhatom azt a férfit, akivel boldog lehe­tek, akivel a hét minden nap­ja csoda. A férjemmel közös az utunk, egy igazi egységet alkotunk és sok új élmény­nyel gazdagítjuk egymás éle­tét. Hozzátartozik a témához, hogy sosem értettem, mikor „Ahol spontaneitásra, derűre, vidámságra van szükség, ott elememben vagyok.” dítsa a kö­rülötte levő embereket. A sörösku­pakok gumi belsejével ragasztotta tele az arcát, és nevettette a család­ját, barátait. Felnőttként is szereti a vidámságot, humort, szeret szórakoztatni, ezért is vállalta örömmel barátai fel­kérését, hogy legyen vőfély az esküvőjükön.- A személyiségem miatt nagyon alkalmas vagyok er­re a szerepre! Ahol sponta­neitásra, derűre, vidámságra van szükség, ott elememben vagyok. Nagy élmény volt egy ilyen esemény levezénylése, a násznép szórakoztatása, a játékvezetői feladatok. De nem csak a ceremóniamesteri szerep volt számomra újdon­ság. Soha nem voltam még olyan esküvőn, ahol nemhogy a menyasszony, de még a ze­nész is törött lábbal vett vol­na részt. - teszi hozzá nevet­ve és elmondja, hogy máskor is nagyon szívesen vállalna hasonló feladatot, mert fan­tasztikusnak érzi, ha mások boldogságában osztozhat. - Főállásban bulizni boldog emberekkel - nagyon tetsze­ne ez a szakma!

Next

/
Oldalképek
Tartalom