Tolnai Népújság, 2014. augusztus (25. évfolyam,178-202. szám)

2014-08-02 / 179. szám

2014. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT 5 KÖRKÉP Közepesen elégedett eddigi életévei visszatekintés „Sajnos a megyeszékhelynek nincs galériája, és nem gyűjtenek kortárs alkotásokat” Köztéri szobrai nyomot hagytak a megyeszékhely arculatán. Nyugdíjasként is nyughatatlan, mintáz, fest, rajzol, könyveket illusztrál. Szatmári Juhos László szob­rászművész azt mondja, kö­zepesen elégedett az életével, de még rengeteg terve van, s büszke négy gyermekére. Ihárosi Ibolya szekszárd Nemrégiben adták át a sióagárdi piac kapujában Szatmári Juhos László „Bözsi né­ni” című szobrát. Az alkotás azo­kat a kofákat idézi meg, akik hajdan, többnyire gyalogosan a szekszárdi piacra hordták elad­ni, ami ház körül termett. Ezt megelőzően már hosszabb ide­je nem készült köztéri alkotása.- Miből él meg egy szobrászmű­vész egy ilyen kisvárosban, mint Szekszárd?- Mondjam azt, hogy utcasöp- rögetésből? ' - Kicsit részletesebben?- Néha van egy-egy vásárlás, nagyritkán adódik egy-egy köz­téri szobor, s mivel volt rendes állásom a Gyermekek Házában, kapok némi nyugdíjat is. Voltam magánvállalkozó, és jelenleg is dolgozom lányom vállalkozásá­ban. Kiállításra már nem szíve­sen megyek, mert csak kiadás­sal jár, értelme meg semmi.- Milyen kiadásról van szó?- Utazás, cipekedés oda, meg vissza, ráadásul van olyan kiál­lítás, amelyhez a művészeknek pénzzel kell hozzájárulni, épp­úgy, mint a pályázatok esetében. A pályázók befizetéséből fizetik a nyertesnek a díjat. Ez most ilyen világ.- Megbánta, hogy átjött Magyar- országra és éppen Szekszárdon telepedett le 1967-ben?- Meg, de bárhova mentem volna, azt is bánnom kellene, hiszen Európában mindenütt ugyanaz a helyzet. Talán, ha Ausztráliában csinálok karriert, másként alakul, de az elfutott szekérről, vagyis arról, hogy mit nem csináltam, nem érdemes beszélni. Azokat a kis lehetősé­geket kell kihasználni, amelyek éppen adódnak. Nem élünk lu­xuséletet, nem járok vendéglő­be, legfeljebb ha néha-néha ven­dég jön. Nem költők ruhákra, a feleségem is dolgozik, szintén a lányunk vállalkozásában. Van olyan ember, aki mindenben meg van elégedve az életével, én olyan közepesen vagyok meg­elégedve azzal, amit elértem. Arra nem panaszkodhatom, hogy többre lettem volna képes ■ más körülmények között, hiszen nem változtattam a körülménye­ken, tehát erre voltam képes.- 1993-ban alapította meg a Szekszárdi Forma Symposion nemzetközi bronz szobrászati alkotótelepet, amely a második legnagyobb volt Magyarországon. Miért szűnt meg másfél évtized után?- Amikor elkezdtük, akkor nagyon dicsérték. Olyan volt a közhangulat az országban, hogy ez a forma a művészet megtar­tásának a jövője, amelynek a lényege, hogy az emberek a ma­guk kezébe veszik az ügyeiket, s együtt csinálnak valamit. Aztán jött a fordulat miszerint a magán művésztelepek csak egyesek magán vagyonosodását segítik elő, ezért a források megszűnté­vel a működés lehetetlenné vált.- Úgy emlékszem a város is támo­gatta.- Néha, egy-két százezer fo­rinttal. Kezdetben cserébe az ott készült szobrok felét kérték, ami vicces ötlet volt. Utána az itt hagyott alkotások felét sze­rették volna, amikor egy-egy neves művész szobra mondjuk 700-800 ezer forintba került. Nekem a támogatásról természe­tesen el kellett számolni. Ettől függetlenül ha szobrot kértek, adtam, mindenféle papír nél­kül, dekorációs céllal. Egyszer összeíratták velem, s kiderült, hogy 10-12 szobromat adtam oda, merthogy ez nekünk is rek­lám. Később egy kiadványban láttam, hogy odaajándékozták egyik munkámat a testvérváro­si delegációnak, de ebből én nem csinálok ügyet. Azt inkább saj­nálom, hogy nem valósult meg a Művészetek Háza elé tervezett szoborpark. Arról is szó volt, hogy Samu Gézának a dombóvá­ri művelődési ház előtt álló fából készült szobrát kiöntjük bronz­ból. Ez azért lenne indokolt, mert Névjegy szatmári juhos László Szat­márnémetiben született. A Ma­gyar Képzőművészeti Főiskolán végzett szobrász szakon 1976- ban, ezt követően telepedett le Szekszárdon. 1993-ban létrehozta a Szek­szárdi Forma Symposion nem­zetközi bronzszobrászati telepet. Számtalan egyéni és közös kiállí­táson vett részt. Fontosabb köz­téri alkotásai Szekszárdon: Bor­kút, Gyűrűkért (Vármegyeháza), Lány és a szarvas (Palánk), Gyá- molítás (Kórház), Pénzverő (OTP ügyféltér), Holocaust-emlékmű (Művészetek Háza). A Forma Symposion kivitelezésében ké­szült a Camera obscura, a Pár­huzamosok találkozása és az Évezred kapuja. II. világháborús emlékművek: Mözs, Tolna, Sere­gélyes, Nagykarácsony. három fia és egy lánya van. felesége Csuhaj Tünde, tojás­hímzéseiről ismert képzőmű­vész. szabad idejében könyvillusztrá- ciókat készít ingyen, hiszen a szerzők nem tudnak fizeti. 3­£ B.P yS Bö* Róla írták A megyei príma díjas (2010) szobrászművész, Szatmári Juhos László műhelyében, állandóan jár a keze és a gondolatai az anyaga nem időjárás álló, a rendszeres restaurálás pedig egy idő után ugyannyiba kerül, mint kiönteni bronzból. Ráadá­sul egy alkalommal fel is gyúj­tották a szárnyait, amelyeket ki is kellett cserélni. A rongálások miatt ma már bevett dolog, hogy műgyantából készítenek bronz hatású alkotást. Az is jellemző korunk állapotára, hogy a máso­dik világháborús emlékűmhöz tartozó, a neveket tartalmazó táblácskákból jó párat elloptak. Azokat is ki kellene cserélni műgyantára. Sajnos a városban nincs számottevő ipar, ezért nincs mecenatúra sem. A város tudata sem olyan, hogy koncep­ciózusán, érdemben foglalkozza­nak a művészetekkel.- Mi az, amit nagyon hiányol?- Nem tudom biztosan, de gya­nítom, hogy Magyarországon minden megyeközpontban van legalább egy galéria, ahol kiállí­tásokat is lehetne rendezni, csak Szekszárdon nincs, így minden­kinek magának kellene foglal­kozni a munkái eladásával. Azt viszont tudom, hogy több megyé­ben a megyeszékhelyen kívül, más városban is van galéria. Ki­állítóterem sincs, a művelődési házban lévő üvegterem kicsi, és meg lehet benne fulladni.- És a Művészetek Háza?- Elvileg jó volna, de ott meg minden van a koncertektől az es­küvőkig. Sajnos sosem gyűjtött a város kortárs művészeti alkotá­sokat. A legjobb persze az lenne, ha a költségvetésbe minden év­ben terveznének erre a célra egy fix összeget, de az is megoldás, ha a múzeummal közösen pályáz­nának kortárs művészeti alkotá­sok beszerzésére. Amikor még a Gyermekek Házában dolgoztam, megkerestem az illetékeseket, hogy csináljunk művészeti isko­lát, de ez sem valósult meg.- Milyen tervei vannak?- Tervem az van még renge­teg, hiszen újra festek és illuszt­rációkkal is foglalkozom. Van egy régi álmom, amit még szíve­sen megvalósítanék. Baky Péter mesélte, hogy Brémában több brémai muzsikusok szobor is van. Miért ne lehetne Szekszár­don több Háry? Szépen fel lehet­ne öltöztetni a szekszárdi sétáló utcát is, cégérekkel, dombormű­vekkel, szobrokkal, díszpadok­kal. A család szépen működik, a gyerekeim sikeresek. Legna­gyobb fiam Portugáliában pszi­chológiát oktat egy egyetemen. Olykor menedzseli is a munkái­mat, több kiállításom volt Lisz- szabonban. Az utána következő fiam mesterszakács, aki szintén farag szép dolgokat gyümölcs­ből, amit a vendégek meg is esz­nek. A harmadik bútortervező, Sopronban végzett. A lányom pedig ékszerész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen áll diplo­ma előtt. Már New Yorkban, Prá­gában, Helsinkiben, Párizsban és Moszkvában is kiállított. És ne feledkezzek meg az öt uno­kámról sem... munkái több esetben kétalakos, szinte kivétel nélkül akciódús kompozíciók, amelyek mégis szürreálisak, elvonatkoztatottak és érzelemmel telítettek. Titkokat és történéseket rejtenek. Ezek­nek a szobroknak, plasztikák­nak az erővonalai sokszor egy tengelyen vannak. Ilyenkora szemlélő bizonyos nézetekből azt érzékeli, hogy a mozgások és a testhelyzetek - ekként a figurák is - hangsúlyai egymásba kap­csolódnak, mintegy összegződ­nek. Máskor pedig metszik egy­mást, így elkerüli az egynézetű- ség csapdáját, miközben egyen­súlyt és körplasztikát teremt. Ezek a figurák sokszor valóság­gal egymáshoz feszülnek, izza­nak és szenvedélyesek. Ez a di­namizmus különös kontrasztot eredményez az emberi kapcsolat nembéliségét érzékeltető mozdu­latok, indulatok, az érintések és a szuggesztív hatások vonatko­zásában. Plasztikai felfogásá­ban jelen van a tér-idő kontinui­tás, a szintézis, a minden koron átívelő művészet vágya. (Angyal Mária művészettörténész) Megmentették a faluházat A Makovecz Imre által tervezett kakas- di faluháznál tartott gyakorlatot a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság. A gyakorlatterv szerint a több mint 30 méteres, padlás nélküli torony karzatán tűz keletkezett. A kiemelt riasztási fokozat értelmében Bonyhádról, Szekszárdról és Paksról érkeztek egységek a helyszínre, és a tűzoltás előkészítését, a tűzoltás taktikai részét a szakma szabályait betartva oldották meg. ■ V. M. A múltban és a jövőben kalandoztak képtár Teniszlandről, kosárbolygóról, boldogságországról álmodoztak páks Computerország, boldog­ságország, teniszland, dinóor- szág, tankország, sorolták lel­kesen a gyerekek Szabó Nó­ra múzeumpedagógus biztatá­sára a Paksi Képtár képzőmű­vészeti alkotótáborában. Ezek, meg maciország, cicaország és boldogságország azok az orszá­gok, ahol a gyerekek a jövőben élni szeretnének. Az intézmény két turnusban szervezett egyhetes képzőmű­vészeti alkotótábort 6-12 éves gyerekeknek. Az első héten a múlt, a másodikban a jövő volt a téma. Szabó Nóra ehhez kötötte a feladatokat, de természetesen nem kellett a gyerekeknek reg­geltől estig a papír fölé görnyed­ni, sok hagyományos gyermek- játékot is játszottak. Kihasz­nálhatták a képtár épületének adottságait, a hatalmas hangár­ban rollereztek, görkoriztak. Mindkét turnusban szervez­tek kirándulást is. Az első hé­ten a Gemenci erdőben voltak, a második héten az időjárás ezt nem tette lehetővé, helyette Szekszárdon jártak. A hatesztendős Feil Csongor a mézeskalács múzeum mel­lett álló fát örökítette meg, ami­re, mint mesélte „felszaladtak”. Csongi bátyjával, Csanáddal és nővérével, Pannival együtt táborozott a képtárban. Azt mondták, nagyon jó volt, sokat nevettek. ■ Vida T. Megörökítették a táborlakók a kiránduláson szerzett élményeiket i \ 4 * (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom