Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-22 / 169. szám
4 2014. JÚLIUS 22., KEDD Lovas polgárőrök teljesítenek szolgálatot KÖRKÉP Helyi önkéntesek és az önkormányzat által biztosított közfoglalkoztatottak is segítették a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének munkatársait Még rejtély, mikor épült leletek Szeretnék egészében feltárni az egykori dombóvári vár múltját tengeuc A gyalogos, kerékpáros és autós járőrök mellett immár lovas polgárőrök is vigyázzák Tengelic és az Ott élők nyugalmát. Szinger Ádám elnöktől megtudtuk, hogy bő két hónapja rendszeres a lovas járőrözés a polgárőrségnél. Egyesületük két tagja saját lovakkal teljesít szolgálatot. Tengelic esetében ennek fokozott jelentősége van, hiszen tizenegy külterület tartozik a községhez. Szinger Ádám azt mondta, hogy öt éve, 2009-ben jegyezték be egyesületüket. Jelenleg tizenöt tagot számlál a szervezet. A létszámbővítés nem kifejezett cél, mert csak olyanokra van szükség, akik dolgoznak. Ez a mostani tagságra teljes mértékben igaz. A járőr szolgálatokat főként a hétvégére, ünnepekre koncentrálják. Azokon az estéken, amiket munkaszüneti nap követ, mindig van két polgárőr szolgálatban. A település rendezvényei is elképzelhetetlenek nélkülük. A működést az önkormányzat minden évben támogatja, és minden esztendőben pályáznak az országos szövetség által koordinált keretre is. A két forrásból összesen félmillió forint az éves bevétel. Eleinte gyalogosan járőröz- tek, majd az egyesület vásárolt két kerékpárt. Azok a tagok, akik saját autóval végzik a szolgálatot, üzemanyag hozzájárulást kapnak. A lovas járőrök esetében ez a takarmányozásra értendő. Szinger Ádám azt mondta, hogy Tóth Zoltán régi tengelici, Kiss Balázs idén költözött hozzájuk, ráadásul lovas szakember. Ők ketten járják a tengelici határt, ami bizonyára elriasztja a rossz szándékú embereket, a lakosságot viszont megnyugtatja. ■ Vida T. Kiss Balázs és Tóth Zoltán Régészek kutattak Dombóváron a gólyavári romoknál az elmúlt hetekben. A vár leomlott falszakaszai és zömében török kori leletanyag került elő. Hanoi Erzsébet * * Néhány falcsonk látható már csak a Dombai család várából Dombóvártól délre, a Kapos partján. Az önkormányzat felkérésére itt végezetek feltárásokat a Szegedi Tudomány- egyetem Régészeti Tanszékének munkatársai június 5. és július 6. között. A kutatást vezető Berta Adrián régész elmondta: a jelenlegi talajréteg alatt az egész lelőhelyet egy vastag bontási törmelékréteg fedi, amely valószínűleg a várat leromboló 18. század eleji robbantás során keletkezett. Az omladékból a vár leomlott falszakaszai, falsarkok kerültek elő, viszonylag jó állapotban. Mivel tekintélyes kiomlott falmaradványokra leltek, arra számítanak, hogy a föld alatt még az eredeti helyükön álló falrészletek is megtalálhatóak lesznek. A bontási törmelékréteg alatt egy vastag feltöltésréteg következett, amelyből a legnagyobb meny- nyiségű, zömmeltörök kori, kisebb részben késő középkori leleteket tárták fel. A leletanyag jelentős része kerámia-töredék, de kályhacsempékre, pipákra, ólom puskagolyókra, ágyúgolyóra is bukkantak. A bolygatatlan altalaj a jelenkori járószint alatt 2,5 méter mélyen került elő. A lelőhely központi részén egy 2 méter széles és 50 méter hosz- szú, észak-dél irányú kutatóárkot nyitottak a régészek. Ennek feltárásával akartak adatokat szerezni a lelőhely szerkezetéről, melynek ismerete hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy a vár megépítésétől kezdve napjainkig milyen emberi tevékenységek és természeti folyamatok zajlottak a területen, s tudják megtervezni az ásatások folytatását, amelyre a következő évben kerülhet sor. Berta Adrián elmondta, hogy az írott forrásokban a dombói vár már a 14. század elején feltűnik, azonban még nem tisztázott, hogy ezek az adatok erre az építményre, vagy pedig a Dombóvár-Szigeterdő lelőhelyen feltárt középkori lakótoronyra vonatkoznak-e. A 17. század végén a vár az Esterházy család birtokába került, akik részletes leírást készíttettek róla. Ebben az áll, hogy a várat a Dombai család építtette 1520- ban, azonban a kérdéssel foglalkozó kutatók többsége szerint ez az adat inkább egy már régebben is álló vár átépítésére vonatkozik. A korábbi kutatások és az idei feltárás során is kerültek elő a török korinál régebbi leletek, amelyek valószínűsítik, hogy a vár helyén már korábban is állhatott valamilyen építmény. A feltárásban Berta Adrián mellett Szebenyi Tamás régész, valamint Eszes Adrienn, Ótott Tímea és Berta Norbert szegedi régészhallgatók vettek részt, illetve több helyi önkéntes és az önkormányzat által biztosított közfoglalkoztatottak is segítségükre voltak. A karlócai béke értelmében robbantották fel A 20. század végén indult a komolyabb kutatás * A vár a 15. században a Dombai család rezidenciája volt - mondta el Berta Adrián. A család tagjai ennek az évszázadnak a végén jelentős udvari méltóságokat és megyei tisztségeket töltöttek be. A 16. század első felében, a Dombai família férfi ágának a kihalása után Werbőczy István ítélőmester, a Triparti- tum összeállítója szerezte mega várat, amely egy ideig Török Bálint birtokában is volt. A 16. század közepén került török kézre, akik 1686-ban adták fel. A török uralom alatt kisszámú, balkáni eredetű várkatonaság állomásozott a várban, majd a törökkiűzése után az Esterházy családé lett. Az akkor még szinte teljes épségben álló várat a karlócai béke értelmében robbantották fel 1702-ben. A romokat egészen a 19. század végéig építési alapanyagnak használták a helybeliek. VÁZLATOS ALAPRAJZOT és távlati képet először Rómer Flóris, „a magyar régészet atyja” készített a gólyavári romokról a 19. század közepén. A 20. század utolsó negyedében kezdődtek mega komolyabb régészeti kutatások a vár területén. A nemrégiben elhunyt Dr. Miklós Zsuzsa régész több alkalommal végzett terepbejárást a lelőhely területén, valamint több éven keresztül folyamatosan készített légi fotókat a várról. Dr. Gere Lászlóval közösen készítették el a romok építészeti felmérését és elemzését. 2012. januárjában a Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársai végeztek leletmentést. A dombóvári dr. Szőke Sándor és neje elsőként tették közzé a várról az 1692-ben készült részletes, leltárszerű leírást, Koppány Tibor építész pedig először készítette el a vár elméleti rekonstrukcióját. Emlékképek, emberek villannak fél a gyermekkorból vélemény Sas Erzsébet csak a szépre emlékezik ú] könyvében, pedig drámák is formálták az életét szekszárd Minden szempontból szép könyv a szekszárdi Sas Erzsébet Áldott gyerekkorom című könyve. Szép a borító, a betűk, az egész tipográfia. Szépen, gördülékenyen van megírva. Mondhatni nem lehet letenni. Az olvasót akkor érdekű mások gyerekkora, ha a visszaemlékezésekből ráismer önmagára, saját életére. Vagy úgy, hogy párhuzamosságokat, vagy úgy, hogy különbözőséget keres és talál. A könyv remek korfestő, érezhető a történetek történelmi légköre. Minden magyar faluban hasonlóképpen zajlott az élet azokban az évtizedekben, mint Alsónánán, ahol az író felnőtt. Az is szimpatikussá teszi a szerzőt, hogy nem ítélkezik mai tudása és tapasztalatai birtokában a korabéli szereplők és a kor felett. Ugyanakkor némiképp zavaró, amikor abba a hibába esik, hogy a mában emlegeti bácsinak, néninek gyermekkora figuráit. Őszintesége azonban nyilvánvaló, úgy írta meg a történeteket, ahogyan azokat megélte. A könyv csak egy tárgy, ez esetben a benne foglalt szöveg műfaját nehéz meghatározni. A sok kisebb-nagyobb történet, amelyeknek elbeszélése, az író régi erénye - mondhatni a karcolatok mestere -, nem igazán áll össze folyamattá, valamiféle egésszé. A még feszesebben megírt novellák füzérében ta- Sas Erzsébet 7. kötetének bemutatóján a szekszárdi Művészetek Házában Ián még izgalmasabb lenne fölismerni az egészet. Azt a gyerekkort, amelyből Sas Erzsébet személyisége éppen ilyenné alakult és nem mássá, amelyből ma is építkezik. Az sem kizárt, hogy a novellákat, immár fotók és nevek nélkül, még ezután kell majd megírnia. Vannak ebben az életrajzban olyan drámák, amelyekkel a szerző nem igazán nézett szembe, jelenleg csak a szépre, a jóra a szeretetre emlékezik. Pedig a ki nem mondott drámák is formálták életét. Ugyanakkor Sas Erzsébet elmesélte, hogy egyik olvasója meg éppen azt kifogásolta, hogy miért van eny- nyi szomorúság és halál ebben a szép könyvben. ■ Ihárosi I. Kinézték a telket, ahol kialakítanák az új tűzoltószertárt SIMONTORNYA A Dombóvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség tevékenységéről tartott beszámolót Szabó Jenő alezredes, a kirendeltség vezetője a si- montornyai önkormányzat legutóbbi ülésén. Mint arról Varga László, a város kommunikációs munkatársa tájékoztatta lapunkat, a beszámoló során elhangzott, hogy dicséretes a simontornyai kezdeményezés, az önkéntes tűzoltóság újraszervezésre, amely azóta is jól működik. Ez azért is fontos, mert a legközelebbi hivatásos tűzoltóság a mintegy harminc kilométerre fekvő Sár- bogárdon van. A témával kapcsolatban tárgyalt a testület egy tűzoltószertár kialakításáról. A városatyák úgy döntöttek, hogy egy a vasút területén lévő, magántulajdonú ingatlant vásárolnak meg erre a célra, és felhatalmazták a polgár- mestert, hogy tegyen árajánlatot a tulajdonosnak. A tűzoltó egyesület elnöke és parancsnoka köszönetét fejezte ki a testületi döntést illetően, és el■ A testület úgy döntött, hogy még az idén összeírják Simontornyán a négy- lábúakat mondták, hogy így már igénybe tudják venni a marpinge- ni testvérváros korábban megígért anyagi segítségét. Napirend előtt tájékoztatót tartott a városban a szolgáltatást ellátó hulladékgazdálkodási cég képviselője. A tájékoztatót követően Csősz- né Kacz Edit polgármester felvetette, hogy igen nehéz a lakosságot a szelektív hulladék- gyűjtésre ösztönözni, amikor azt látják, hogy a külön-külön összegyűjtött hulladékot egy nagy, közös tartályú autóban szállítják el. Megtárgyalta a testület az eb-összeírással kapcsolatos kérdéseket. Az összeírást diákok végzik, akik e feladat során közfeladatot ellátó személynek minősülnek. A városban sajnos gond, hogy egyesek több kutyát tartanak annál, mint amennyiről felelősen gondoskodni tudnak. Az ösz- szeírástól azt várják, hogy segítséget jelent majd a kutyatartással kapcsolatos önkormányzati intézkedések meghozatalában. ■ V. M. Amerikaiak is csatlakoztak idén a Duna-túrához Paks Ismét beiktatták programjukba megállóhelyként Paksot a Nemzetközi Duna-túra résztvevői. A világ leghosszabb, legrégebbi szervezett vízi túrája ez, 1956-ban szlovák és magyar kajakosok alapították. Ma már Ingolstadt és SF Gheorge között 2455 kilométer a táv, amit csak néhányan teljesítenek. Az evezősök többsége néhány napra, hétre csatlakozik, s nem csak európaiak, hanem Amerikából, Ausztráliából, Afrikából is. Hét hazai állomás szerepel az útvonalban, Dunaújváros után július 19-én érkezett Paksra a csapat, akiket szokás szerint az ASE csónakháznál látta vendégül az önkormányzat. ■ V. T. *
