Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-07-20 / 27. szám
8 INTERJÚ 2014. JÚLIUS 20., VASÁRNAP csernus Imre Az idei nyarát fesztiválokon tölti. Szerinte a mai fiatalok nagy egoval, alacsony önbizalommal rendelkeznek. Ez feszültséghez, majd alkoholhoz, droghoz vezet. „MAR A NYITOTT KAPUK ÉRDEKELNEK” Csernus Imre szerint a fiatalok érzik a körülöttük lévő bizonytalanságot, de a félelmeiket, kétségeiket nagyon nehezen vallják be még saját maguknak is. Inkább mutatják magukat erősnek, és inkább isznak, vagy drogoznak, hogy oldják a feszültséget. A pszichiáter szerint a társadalomnak is jót tenne, ha bátrabban és őszintébben élnénk és beszélnénk egymással. Fábos Erika- Idén nyáron fesztiválokra jár és fiatalokkal beszélget. Mivel keresik meg?- A fiatalokra nemcsak a duhajkodás jellemző, ebben a mai világban óhatatlanul egy nagyon komoly útkeresés is. Rengeteg kérdés merül fel bennük, és szeretnék türelmetlenül és gyorsan a válaszokat. Egy részük ráadásul használja az agyát, és elég merész kérdéseket tesznek fel. Rengeteget kérdeznek, nem fogadják el szó nélkül a dolgokat, kételkednek, vitatkoznak, és ez jó.- Ön szerint könnyű egy mai fiatalnak?- Nem.- Arra gondolok, hogy akár csak egy-két generációval ezelőtt is könnyebb volt elindulni az életbe, mint manapság.- Biztonságosabbak voltak a körülmények. Ma nagyon gyorsan változik minden. Nagyon gyorsan lapátra kerülhetnek. Hiába járnak jó iskolába és van megfelelő végzettségük, kiszámíthatatlan, meddig alkalmazzák őket. A törtetés, a zúzás és az agresszivitás mindenhol általános. Ráadásul nem kapnak elég figyelmet. Sok családban egyáltalán nincs figyelem, más helyeken pedig csak fizikai szempontból valósul ez meg. Megvásárolható dolgok és jól kielégített fizikai szükségletek formájában. Ez pedig nem elég, és ezért nem is becsülik meg. így aztán nincs is mit csodálkozni azon - ahogy egy barátom megfogalmazta - a mai fiatalok igen masszív egoval, de alacsony önbizalommal rendelkeznek.- Az ego nem az önbizalomból épül?- Nem. Az ego azt jelenti, hogy Isten vagyok, és nekem minden azonnal, most jár. Az ego, az erőszakosság, az önzés, a birtoklás vágya, ami nem egyenértékű az önbizalommal. Az önbizalom ehhez képest egy teljesen békés folyamat, egy nyugodt állapot. Amikor tudom, mit csinálok és hiszek abban, aki vagyok.- Mitől lehetne több önbizalma egy fiatalnak manapság?- Sok-sok belefektetett munkától. Az önmagában nem elég, ha hiszek magamban. Meg kell mérettetnem magam ahhoz, hogy önbizalmam legyen, mert a sikereim és a kudarcaim egyensúlya az, amitől stabilan tájékozódni tudok. Ez jelenti a belső tartást, az önbizalmat. Az idősebb generáció példamutatása, hitelessége persze igen nagyot lendíthetne a dolgon. Hatása azonban akkor van ennek, ha valódi a példa. Ilyen szeretnék lenni - mondhatná akkor a kölyök. Ehhez viszont ezeknek a felnőtteknek szükséges lenne vállalni azt az aktuális arcukat. Őszintén. Ehhez képest inkább álarcok mögé bújnak. Erősnek és meghatározónak mutatják magukat, közben iszonyatosan tele vannak kétségekkel, bizonytalansággal és keveset látni őket derűs, nyugodt és mosolygós állapotban. A fiatalok meg pont ugyanezt csinálják.- Mitől félelmetes az őszinteség?- Attól, hogy abban benne van a csalódás lehetősége. Pedig kudarcok és pofonok nélkül nincs fejlődés. Persze kudarcokkal is csak akkor van, ha valaki felismeri és elfogadja, hogy mennyi volt az ő szerepe mindebben, és nem próbálja megmagyarázni, vagy a környezetére hárítani a saját sikertelenségét. A fiatalok azért kérdeznek ennyit, mert rengeteg mindent szeretnének, de sok mindennel nincsenek tisztában, és legtöbbször a felnőtt környezetüktől nem kapják meg azokat a válaszokat, amelyeket ők használni tudnak. Már a nyütabb kommunikáció is elég lenne. Mondjuk, ha hazamegy egy fiatal egy fesztiválról, és nem arról beszél, terel, hogy milyen volt a kedvenc együttese, hanem azt mondaná, mocskosul berúgtam. Ezért pedig nem leszidnák otthon és megszégyenítenék, hanem megkérdeznék, hogy miért és egy jót beszélgetnének.- Volt azért, amin a fesztiválokat járva meglepődött?- Még nem.- Mennyire tudja, hogy hogyan buliznak a fiatalok?- Amit ők bulizásnak gondolnak, az legtöbbször inkább csak a bennük meglévő feszültség kicsapása. Ennek hátterében is ott van az önbizalomhiány és a legkülönbözőbb frusztrációk. Beteljesületlen vagy elérhetetlennek tűnő vágyak, a rengeteg inger, ami éri őket, azok az ígéretek, amik arról szólnak, hogy majd akkor lesznek valakik, ha egy adott státuszt, vagy egy nagyobb autót elérnek. Műidig lesz újabb cél, ez egy ördögi kör, miközben az idő múlik és önmagukról lemaradnak.- Köze van ennek ahhoz, hogy sokan fetrengenek részegen különböző fesztiválokon és buliszigeteken?- Persze, ez a félelmeik és feszültségeik tüneti kezelése. Az irgalmatlan lerészegedések, narkózások, a teljes szétesés. *- Ennyi idősen Ön hogy bulizott?- Ugyanígy. Bennem éppúgy megvoltak a kérdések. Éreztem, hogy valami nem stimmel, de hogy mi nem stimmel, nem tudtam megfogalmazni.- Pedig azt hinnénk, hogy egy pszichiáternek könnyebb.- Sokáig én is ezzel hitegettem magam. Amíg valakiben masszívan ott van az ego és azt hiszi, hogy istenből van, nem akarja elfogadni azokat az intő jeleket, amiket ő emberként kap. Aztán felismertem, hogy mint legtöbben, én is óhataüanul kesztyűs kézzel bántam önmagámmal. Idő kellett, amire rájöttem, hogy nem szégyen segítséget kérni és elmentem valaki máshoz. Az első lépés ugyanis mindig az, hogy kiderüljön, mi az, amiben hazudozok saját magamnak? E nélkül nincs esély a változtatásra.- Drogokkal is élt?- Fiatalabb koromban még arra is volt példa.- Bánja?- Semmit nem bánok. Sokáig tartott, hogy megtanuljam, mi az hogy szükségszerűség, és hogy az egyik esemény, ami adott pillanatban nagyon tragikusnak látszik, eredményezi a következő pillanatot. Igaz ahogy mondják, amikor az Isten bezár egy kaput, mindig ki is nyit egy másikat. Ma már a nyitott kapuk érdekelnek, sokkal jobban, mint azok amik bezárultak. Minden helyzetben arra figyelek, amit az számomra tartogat.- Időnként fellángol, hogy Magyarországon is legalizálni kellene a drogokat. Mit gondol erről?- Azt, hogy a mai magyar mentálhigiénés állapotok erre nem alkalmasak. Van egy nagyon erős konfliktuskezelési minta a magyar társadalomban, sokan alkalmazzák a napi feszültségeik levezetésére az alkoholt. A fiatalabb generációk pedig ugyanezért nyúlnak a drogokhoz. Az alkoholistákat lenézik, ezért egy másik vegyszerhez nyúlnak. A bulizás nem azt jelenti, hogy kicsapom magamból a nyugtalanságot és feszültséget, hanem azt jelenti, hogy alapjában véve jól érzem magam a bőrömben és felszabadultan szórakozom. Nem kúrálom, hogy legalább addig jól legyek, vagy addig se érezzem a feszkót.- Az élet tele van feszültségekkel. Ön sosem feszült?- Dehogynem, de kimondom, megfogalmazom, beszélek róla. Sosem lehet tudni, kitől hallom meg azt az égy mondatot, amitől összeáll a fejemben minden. Addig megyek, amíg meg nem oldom. Ehhez viszont arra van szükség, hogy már fiatalon azt tanulja egy gyerek, hogy az érzéseinek a kimondása nem szégyen. Hogy képes legyen megfogalmazni azt, amit érez. Persze meg lehet tenni, hogy iszunk, mint a gödény és abban a pillanatban oldódom, de az mire jó? Elmúlik a bódult állapot, a konfliktus meg ugyanakkora marad. Nem oldódik meg semmi. Ez csak menekülés. Ennek sokféle mozgatója lehet, menekülhet valaki önmaga elől, de viselkedhet így azért is, mert úgy érzi .ez az elvárás. Akkor lesz valaki, akkor fogják elfogadni és szeretni őt. Ez különben, ha függő emberekkel találkozom, elég sokszor felmerül. Brutális a szeretetéh- ség az emberekben.- Miért van ez így?- Mert nem szeretik önmagukat. Az önbizalom alapja éppen az, hogy szeretem önmagamat, mértékkel. Emberként.- Ezt meg lehet tanulni?- Igen, a családban. Ha ott jól szeretnek valakit, sokkal köny- nyebb később a dolga. Ehhez viszont arra van szükség, hogy megtanítsanak valakit arra, hogy az életben vannak pofonok és azok fájnak. Néha pokolian fájnák. De akkor is bele kell állni, mert csak úgy tudom meg mihez van elég erőm. És ettől azt is könnyebb lesz kimondani, hogy nem tudok mindig, mindent megoldani, hiszen ember vagyok, nem isten. Ehhez persze bátorságra van szükség és arra, hogy tudatosan képes legyek megfogalmazni és elmondani, amit érzek. Nem akkor, amikor már olyan tarthatatlan bennem a feszültség szintje, hogy minősíthetetlen formában kirobban belőlem, hanem akkor, amikor megérzem és még úgy tudom elmondani, hogy közben tisztelem a másik embert. Ez fontos fejlődés lenne, és minél többen ismerik azt fel, hogy fontos jóban lenni önmagukkal és tisztelni egymást, annál inkább másféle lehet ez a társadalom. Nem tartom ezt illuzórikusnak.- Legtöbben ilyenkor, nyáron mennek szabadságra. Hogyan lehet feltöltődés a pihenés?- Úgy, ha nem dolgoznak és megengedik maguknak, hogy az agyukban ne a hétköznapok és a munkájuk molyoljon. Persze ehhez előbb pár nap pihenés és nyugi szükséges, de ezt sokan nem várják ki. Első nap elindulnak, és inkább piálnak, hogy lazuljanak, ettől aztán nem tudnak aludni, tehát másnap meg azért isznak, így aztán a szabadság végére fáradtabbak lesznek, mint előtte.- Ön mit csinál, amikor pihen?- Nem azt, amit máskor. Nem dolgozom, csak vagyok. Igyekszem átélni és hagyni, hogy Névjegy: CSERNUSIMRE 1966-BAN született a vajdasági Verbászon. általános és középiskoláit a volt Jugoszláviában végezte, 18 éves korában került Budapestre a SOTE-ra. lipótmezőn, az OPNI-ban dolgozott, elsősorban drogfüggőket kezelt. ma egy budai klinikán magán- rendelése van, könyvet ír és előadásokat tart, és a férfipárbaj- tőr-válogatott, a győri ETO focicsapat és az egri vízilabdacsapat pszichiátere. könyvei■. Drogma (2003), Bevállalja? (2004), Bevállalom! (2004), A nő (2007), A férfi (2009), Felnőtt húsleves (2010) Drogma (2011) Kiút (2013) hassanak rám a pillanatok. Élvezni, hogy fújja a hajamat a hűsítő szél a melegben, nagyokat alszom, észreveszem a környezetemet és átélem az élményeket. Az idei nyáron, Egerben az Almagyar Borteraszán töltöm a legtöbb időmet, mert élvezem, amit közösen csináltunk és azt is, hogy örülnek neki az embe- rek-.Ez .egy .olyan hely, ahol. jókat lehet beszélgetni, jók a borok, nem szól zene és karnyújtásnyira van a természet, Őszinte vendéglátás van és nálunk a vendégnek nincs mindig igaza.- Szóval ide eljönni egy önismereti tréning. Mondjuk a vendéglátás az színtiszta pszichológia, nem?- De, az. És ez itt egy olyan lehetőség, amiben mindenki az lehet, aki. Önfeledten, fesztelenül. Ha a felszolgáló mindent lenyel, előbb utóbb feszült lesz, és az elrontja a hely szellemét. Itt kölcsönös a tisztelet és azt tapasztalom, hogy nincs kitáblázva mégis ide találnak és szeretnek itt ragadni nálunk az emberek.- Öt éve, hogy Budapestről Eger mellé egy kis faluba költözött és betársult egy borászatba. Mit változtatott ez az öt év?- Visszatalálni a földhöz és a fárasztó fizikai munkához, a legjobb dolog a kiégés ellen. Másrészt, a természettől megtanultam, hogy nem lehet siettetni a dolgokat. Türelmesebb lettem. Itt éreztem át tökéletesen, hogy mit jelent, hogy az ember nem akkor kap meg dolgokat, ha eleget kepesztet érte, hanem akkor, ha azt csinálja, amiben hisz. A természetben, a szőlőben minden nap változik minden. Bizonytalanság van, ami jó, mert fokozza az éberségemet.- Pedig sokan inkább meneküF nek a bizonytalanságtól.- Igen, mert bennük az ijedtséget fokozza. Ettől aztán - jó magyar szokás szerint - már előre jajveszékelnek. Ahelyett, hogy azt mondanák, oké, majd ha bekövetkezik valami, akkor meglátjuk, hogy mit kezdünk vele.- Szóval akkor nem bánta meg, hogy vidékre költözött?- Nem. Eddigi életem legjobb döntése volt. Úgy érzem, hogy ettől csak színesebb és mélyebb lett az életem. ♦ tt 4 4 < „Sosem lehet tudni, kitől hallom meg azt az egy mondatot, amitől összeáll a fejemben minden. Addig megyek, amíg meg nem oldom.”
