Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-07-20 / 27. szám

8 INTERJÚ 2014. JÚLIUS 20., VASÁRNAP csernus Imre Az idei nyarát fesztiválokon tölti. Szerinte a mai fiatalok nagy egoval, alacsony önbizalommal rendelkeznek. Ez feszültséghez, majd alkoholhoz, droghoz vezet. „MAR A NYITOTT KAPUK ÉRDEKELNEK” Csernus Imre szerint a fiatalok érzik a körülöttük lévő bizonytalanságot, de a félelmeiket, kétségeiket nagyon nehezen vallják be még saját maguknak is. Inkább mutatják magukat erősnek, és inkább isznak, vagy drogoznak, hogy oldják a feszültséget. A pszichiáter szerint a társadalomnak is jót tenne, ha bátrabban és őszintébben élnénk és beszélnénk egymással. Fábos Erika- Idén nyáron fesztiválokra jár és fiatalokkal beszélget. Mivel keresik meg?- A fiatalokra nemcsak a du­hajkodás jellemző, ebben a mai világban óhatatlanul egy na­gyon komoly útkeresés is. Ren­geteg kérdés merül fel bennük, és szeretnék türelmetlenül és gyorsan a válaszokat. Egy ré­szük ráadásul használja az agyát, és elég merész kérdéseket tesznek fel. Rengeteget kérdez­nek, nem fogadják el szó nélkül a dolgokat, kételkednek, vitat­koznak, és ez jó.- Ön szerint könnyű egy mai fia­talnak?- Nem.- Arra gondolok, hogy akár csak egy-két generációval ezelőtt is könnyebb volt elindulni az életbe, mint manapság.- Biztonságosabbak voltak a körülmények. Ma nagyon gyor­san változik minden. Nagyon gyorsan lapátra kerülhetnek. Hiába járnak jó iskolába és van megfelelő végzettségük, kiszá­míthatatlan, meddig alkalmaz­zák őket. A törtetés, a zúzás és az agresszivitás mindenhol ál­talános. Ráadásul nem kapnak elég figyelmet. Sok családban egyáltalán nincs figyelem, más helyeken pedig csak fizikai szempontból valósul ez meg. Megvásárolható dolgok és jól ki­elégített fizikai szükségletek for­májában. Ez pedig nem elég, és ezért nem is becsülik meg. így aztán nincs is mit csodálkozni azon - ahogy egy barátom meg­fogalmazta - a mai fiatalok igen masszív egoval, de alacsony ön­bizalommal rendelkeznek.- Az ego nem az önbizalomból épül?- Nem. Az ego azt jelenti, hogy Isten vagyok, és nekem minden azonnal, most jár. Az ego, az erő­szakosság, az önzés, a birtoklás vágya, ami nem egyenértékű az önbizalommal. Az önbizalom ehhez képest egy teljesen békés folyamat, egy nyugodt állapot. Amikor tudom, mit csinálok és hiszek abban, aki vagyok.- Mitől lehetne több önbizalma egy fiatalnak manapság?- Sok-sok belefektetett mun­kától. Az önmagában nem elég, ha hiszek magamban. Meg kell mérettetnem magam ah­hoz, hogy önbizalmam legyen, mert a sikereim és a kudarcaim egyensúlya az, amitől stabilan tájékozódni tudok. Ez jelenti a belső tartást, az önbizalmat. Az idősebb generáció példamutatá­sa, hitelessége persze igen na­gyot lendíthetne a dolgon. Hatá­sa azonban akkor van ennek, ha valódi a példa. Ilyen szeretnék lenni - mondhatná akkor a kö­lyök. Ehhez viszont ezeknek a felnőtteknek szükséges lenne vállalni azt az aktuális arcukat. Őszintén. Ehhez képest inkább álarcok mögé bújnak. Erősnek és meghatározónak mutatják magukat, közben iszonyatosan tele vannak kétségekkel, bizony­talansággal és keveset látni őket derűs, nyugodt és mosolygós állapotban. A fiatalok meg pont ugyanezt csinálják.- Mitől félelmetes az őszinteség?- Attól, hogy abban benne van a csalódás lehetősége. Pedig ku­darcok és pofonok nélkül nincs fejlődés. Persze kudarcokkal is csak akkor van, ha valaki felis­meri és elfogadja, hogy mennyi volt az ő szerepe mindebben, és nem próbálja megmagyarázni, vagy a környezetére hárítani a saját sikertelenségét. A fiatalok azért kérdeznek ennyit, mert rengeteg mindent szeretnének, de sok mindennel nincsenek tisztában, és legtöbbször a fel­nőtt környezetüktől nem kapják meg azokat a válaszokat, amelye­ket ők használni tudnak. Már a nyütabb kommunikáció is elég lenne. Mondjuk, ha hazamegy egy fiatal egy fesztiválról, és nem arról beszél, terel, hogy milyen volt a kedvenc együttese, hanem azt mondaná, mocskosul berúg­tam. Ezért pedig nem leszidnák otthon és megszégyenítenék, ha­nem megkérdeznék, hogy miért és egy jót beszélgetnének.- Volt azért, amin a fesztiválokat járva meglepődött?- Még nem.- Mennyire tudja, hogy hogyan buliznak a fiatalok?- Amit ők bulizásnak gondol­nak, az legtöbbször inkább csak a bennük meglévő feszültség ki­csapása. Ennek hátterében is ott van az önbizalomhiány és a leg­különbözőbb frusztrációk. Betel­jesületlen vagy elérhetetlennek tűnő vágyak, a rengeteg inger, ami éri őket, azok az ígéretek, amik arról szólnak, hogy majd akkor lesznek valakik, ha egy adott státuszt, vagy egy nagyobb autót elérnek. Műidig lesz újabb cél, ez egy ördögi kör, miközben az idő múlik és önmagukról le­maradnak.- Köze van ennek ahhoz, hogy sokan fetrengenek részegen különböző fesztiválokon és buli­szigeteken?- Persze, ez a félelmeik és fe­szültségeik tüneti kezelése. Az irgalmatlan lerészegedések, narkózások, a teljes szétesés. *- Ennyi idősen Ön hogy bulizott?- Ugyanígy. Bennem éppúgy megvoltak a kérdések. Éreztem, hogy valami nem stimmel, de hogy mi nem stimmel, nem tud­tam megfogalmazni.- Pedig azt hinnénk, hogy egy pszichiáternek könnyebb.- Sokáig én is ezzel hiteget­tem magam. Amíg valakiben masszívan ott van az ego és azt hiszi, hogy istenből van, nem akarja elfogadni azokat az intő jeleket, amiket ő emberként kap. Aztán felismertem, hogy mint legtöbben, én is óhataüanul kesztyűs kézzel bántam önma­gámmal. Idő kellett, amire rá­jöttem, hogy nem szégyen segít­séget kérni és elmentem valaki máshoz. Az első lépés ugyanis mindig az, hogy kiderüljön, mi az, amiben hazudozok saját ma­gamnak? E nélkül nincs esély a változtatásra.- Drogokkal is élt?- Fiatalabb koromban még ar­ra is volt példa.- Bánja?- Semmit nem bánok. Sokáig tartott, hogy megtanuljam, mi az hogy szükségszerűség, és hogy az egyik esemény, ami adott pillanatban nagyon tragi­kusnak látszik, eredményezi a következő pillanatot. Igaz ahogy mondják, amikor az Isten bezár egy kaput, mindig ki is nyit egy másikat. Ma már a nyitott kapuk érdekelnek, sokkal jobban, mint azok amik bezárultak. Minden helyzetben arra figyelek, amit az számomra tartogat.- Időnként fellángol, hogy Ma­gyarországon is legalizálni kellene a drogokat. Mit gondol erről?- Azt, hogy a mai magyar mentálhigiénés állapotok erre nem alkalmasak. Van egy na­gyon erős konfliktuskezelési minta a magyar társadalom­ban, sokan alkalmazzák a napi feszültségeik levezetésére az alkoholt. A fiatalabb generáci­ók pedig ugyanezért nyúlnak a drogokhoz. Az alkoholistákat le­nézik, ezért egy másik vegyszer­hez nyúlnak. A bulizás nem azt jelenti, hogy kicsapom magam­ból a nyugtalanságot és feszült­séget, hanem azt jelenti, hogy alapjában véve jól érzem ma­gam a bőrömben és felszabadul­tan szórakozom. Nem kúrálom, hogy legalább addig jól legyek, vagy addig se érezzem a feszkót.- Az élet tele van feszültségekkel. Ön sosem feszült?- Dehogynem, de kimondom, megfogalmazom, beszélek róla. Sosem lehet tudni, kitől hallom meg azt az égy mondatot, ami­től összeáll a fejemben minden. Addig megyek, amíg meg nem oldom. Ehhez viszont arra van szükség, hogy már fiatalon azt tanulja egy gyerek, hogy az ér­zéseinek a kimondása nem szé­gyen. Hogy képes legyen megfo­galmazni azt, amit érez. Persze meg lehet tenni, hogy iszunk, mint a gödény és abban a pilla­natban oldódom, de az mire jó? Elmúlik a bódult állapot, a konf­liktus meg ugyanakkora marad. Nem oldódik meg semmi. Ez csak menekülés. Ennek sokféle mozgatója lehet, menekülhet va­laki önmaga elől, de viselkedhet így azért is, mert úgy érzi .ez az elvárás. Akkor lesz valaki, ak­kor fogják elfogadni és szeretni őt. Ez különben, ha függő embe­rekkel találkozom, elég sokszor felmerül. Brutális a szeretetéh- ség az emberekben.- Miért van ez így?- Mert nem szeretik önmagu­kat. Az önbizalom alapja éppen az, hogy szeretem önmagamat, mértékkel. Emberként.- Ezt meg lehet tanulni?- Igen, a családban. Ha ott jól szeretnek valakit, sokkal köny- nyebb később a dolga. Ehhez viszont arra van szükség, hogy megtanítsanak valakit arra, hogy az életben vannak pofo­nok és azok fájnak. Néha poko­lian fájnák. De akkor is bele kell állni, mert csak úgy tudom meg mihez van elég erőm. És ettől azt is könnyebb lesz kimondani, hogy nem tudok mindig, min­dent megoldani, hiszen ember vagyok, nem isten. Ehhez persze bátorságra van szükség és arra, hogy tudatosan képes legyek megfogalmazni és elmondani, amit érzek. Nem akkor, amikor már olyan tarthatatlan bennem a feszültség szintje, hogy minő­síthetetlen formában kirobban belőlem, hanem akkor, amikor megérzem és még úgy tudom el­mondani, hogy közben tisztelem a másik embert. Ez fontos fejlő­dés lenne, és minél többen is­merik azt fel, hogy fontos jóban lenni önmagukkal és tisztelni egymást, annál inkább másféle lehet ez a társadalom. Nem tar­tom ezt illuzórikusnak.- Legtöbben ilyenkor, nyáron mennek szabadságra. Hogyan lehet feltöltődés a pihenés?- Úgy, ha nem dolgoznak és megengedik maguknak, hogy az agyukban ne a hétköznapok és a munkájuk molyoljon. Per­sze ehhez előbb pár nap pihe­nés és nyugi szükséges, de ezt sokan nem várják ki. Első nap elindulnak, és inkább piálnak, hogy lazuljanak, ettől aztán nem tudnak aludni, tehát más­nap meg azért isznak, így aztán a szabadság végére fáradtabbak lesznek, mint előtte.- Ön mit csinál, amikor pihen?- Nem azt, amit máskor. Nem dolgozom, csak vagyok. Igyek­szem átélni és hagyni, hogy Névjegy: CSERNUSIMRE 1966-BAN született a vajdasági Verbászon. általános és középiskoláit a volt Jugoszláviában végezte, 18 éves korában került Budapestre a SOTE-ra. lipótmezőn, az OPNI-ban dol­gozott, elsősorban drogfüggőket kezelt. ma egy budai klinikán magán- rendelése van, könyvet ír és elő­adásokat tart, és a férfipárbaj- tőr-válogatott, a győri ETO foci­csapat és az egri vízilabdacsa­pat pszichiátere. könyvei■. Drogma (2003), Bevál­lalja? (2004), Bevállalom! (2004), A nő (2007), A férfi (2009), Felnőtt húsleves (2010) Drogma (2011) Kiút (2013) hassanak rám a pillanatok. Él­vezni, hogy fújja a hajamat a hű­sítő szél a melegben, nagyokat alszom, észreveszem a környe­zetemet és átélem az élménye­ket. Az idei nyáron, Egerben az Almagyar Borteraszán töltöm a legtöbb időmet, mert élvezem, amit közösen csináltunk és azt is, hogy örülnek neki az embe- rek-.Ez .egy .olyan hely, ahol. jókat lehet beszélgetni, jók a borok, nem szól zene és karnyújtásnyi­ra van a természet, Őszinte ven­déglátás van és nálunk a ven­dégnek nincs mindig igaza.- Szóval ide eljönni egy önismere­ti tréning. Mondjuk a vendéglátás az színtiszta pszichológia, nem?- De, az. És ez itt egy olyan le­hetőség, amiben mindenki az le­het, aki. Önfeledten, fesztelenül. Ha a felszolgáló mindent lenyel, előbb utóbb feszült lesz, és az elrontja a hely szellemét. Itt köl­csönös a tisztelet és azt tapasz­talom, hogy nincs kitáblázva mégis ide találnak és szeretnek itt ragadni nálunk az emberek.- Öt éve, hogy Budapestről Eger mellé egy kis faluba költözött és betársult egy borászatba. Mit vál­toztatott ez az öt év?- Visszatalálni a földhöz és a fárasztó fizikai munkához, a legjobb dolog a kiégés ellen. Másrészt, a természettől megta­nultam, hogy nem lehet siettetni a dolgokat. Türelmesebb lettem. Itt éreztem át tökéletesen, hogy mit jelent, hogy az ember nem akkor kap meg dolgokat, ha ele­get kepesztet érte, hanem akkor, ha azt csinálja, amiben hisz. A természetben, a szőlőben min­den nap változik minden. Bi­zonytalanság van, ami jó, mert fokozza az éberségemet.- Pedig sokan inkább meneküF nek a bizonytalanságtól.- Igen, mert bennük az ijedt­séget fokozza. Ettől aztán - jó ma­gyar szokás szerint - már előre jajveszékelnek. Ahelyett, hogy azt mondanák, oké, majd ha be­következik valami, akkor meg­látjuk, hogy mit kezdünk vele.- Szóval akkor nem bánta meg, hogy vidékre költözött?- Nem. Eddigi életem legjobb döntése volt. Úgy érzem, hogy ettől csak színesebb és mélyebb lett az életem. ♦ tt 4 4 < „Sosem lehet tudni, kitől hallom meg azt az egy mondatot, amitől összeáll a fejemben minden. Addig megyek, amíg meg nem oldom.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom