Tolnai Népújság, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-10 / 159. szám

2 KÖRKÉP 2014. JÚLIUS 10., CSÜTÖRTÖK ■I - C ■ ft VENTER J|| '. MARIANNA Mesterek és remekek a különbség azonnal látha­tó - és az áru jellegétől füg­gően tapintható, szagolható, ízlelhető. Nem kell hozzá képzettség, nem kell hozzá még csak nagy tapasztalat sem, az ember azonnal fel­ismeri az egyedi kézműves termékeket. A saját példá­mat tudom elmondani, a tízes éveim elején jártam, amikor először mentünk el a hortobágyi lovasnapokra, amelyet nagyszabású kira­kodóvásár kísért. Az otthoni búcsúk egyetlen bazárosá- nak és kisvárosom egyet­len, áruval gyéren ellátott játékboltjának, illetve ruha­üzletének kínálata után csak ámultam és bámultam. mert az egyedi, kézműves termékeket olyan aura lengi körül, amely azonnal tuda­tosítja: itt nem mindennapi áruval van dolgunk. A bőr­mívesnél nincs két egyforma pénztárca, vagy deréköv, a kézimunkákat áruló hölgy standján két egyforma ing­ván, vagy terítő, a fazekas portékájának minden darab­ja különböző, ha lehet azt mondani, még az egyformák is. S a különleges, egyedi öt­letekről, megoldásokról ak­kor még nem is beszéltünk. a vásárló csodálattal szemlé­li a minőségi alapanyagokat, az első osztályú munkát, a különleges választékot, az egyedi tárgyakat, és egy per­cig nem vitatja, hogy kézmű­veseink nemcsak értéket hoz­nak létre, maguk is értékek. van azonban egy olyan ve- tületet is a dolognak, amely kissé megzavarja az idillt. Az anyagiak, pontosabban az árak. A kiváló dolgok anyaga és munkadíja is ma­gas, ennek jogosságát senki sem vitatja. Csak éppen a nagy többség nem tudja megfizetni, bármennyire vá­gyik rá, bármennyire szeret­né. S amíg erre módja nem lesz, csak reménykedhe­tünk, hogy mestereink nem adják fel, és tovább készítik egyedi remekeiket. Félmaraton a tolószék árnyékában akarat Rengeteg betegséggel dacolt, a futás segítette át a nehézségeken Háromszor műtötték rosszin­dulatú daganattal, súlyos gerincelváltozása, állandó fájdalmai vannak, és attól is tartani kell, hogy lebénul. Ránézésre viszont senki nem mondaná meg róla, hogy beteg. Idén tavasszal, ötvennégy évesen, harmad­szor futotta le a félmaratoni távot. A tolnai Heronyányi Zsuzsa nem adja fel. Steinbach Zsolt Harmincnyolc éves koráig egészséges volt. Aztán feltehe­tően egy kullancscsípés okoz­ta, későn felfedezett Lyme-kór következményeként ízületi fáj­dalmai lettek és elkezdett vé­konyodni az egyik lába. Orvo­sa azt mondta: a későbbiekben várható, hogy „mindenféle” panaszai lesznek. Igaza lett. Az azóta eltelt tizenhat év során a tolnai Heronyányi Zsu­zsát számos betegséggel ke­zelték, több kisebb-nagyobb operáción esett át. Háromszor műtötték különböző rosszin­dulatú daganattal, legutóbb három éve. A leletei alapján viszont most teljesen rendben van, ezeket a betegségeket úgy tűnik, sikerült legyőznie. Súlyos gerincelváltozásá­val azonban nemigen tud mit kezdeni. Sem ő, sem az orvo­sok. Ez a betegsége is évek óta megvan, de nagyjából másfél éve folyamatossá váltajk az erős fájdalmak a derekában, a csípőjében, a combjában, három lábujja pedig zsibbad. - De legalább azok nem fáj­nak - teszi hozzá. Szed ugyan fájdalomcsillapítót, csakhogy szinte semmit nem használ, ahogy a különféle kezelések sem. Egyedül akkor könnyeb­bül meg kicsit, ha mozdulatla­nul hanyatt fekszik. Egyszer már műtötték ge­rincsérvvel, de újabb operáci­ót nem vállalnak az orvosok, mert a fájdalmat azzal sem tudnák megszüntetni, legfel­jebb némileg csökkenteni. A műtét pedig túlságosan kocká­zatos lenne, akár le is bénul­hatna. Mindezek alapján a most 54 éves tolnai hölgyről az őt nem ismerők joggal képzelhetnék, Negyvennégy éve rója a kilométereket. Orvosi leleteinek ismerete nélkül senki nem mondaná meg Zsuzsáról, hogy bármilyen betegsége lenne hogy minden bizonnyal egy mozogni már alig képes, fi­zikailag és lelkileg összetört „öregasszonyról” lehet szó. Ezzel szemben Zsuzsáról - az orvosi leleteinek ismerete nélkül - senki nem mondaná meg, hogy egyáltalán bármi baja lenne. Az alacsony, moz­gékony, vékony hölgy kimon­dottan „jól néz ki”, ötvenen túl is megőrizte izmos alakját, fia- talabbnak látszik a koránál. Es szinte folyamatosan pö­rög a nyelve. Olyan magától értetődően, természetesen be­szél a betegségeiről, különféle bajairól, mint más mondjuk a krumplis pogácsa receptjéről. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sorozatos traumák, amelyek érték, nem viselték volna meg. Azt mondja, több­ször is padlóra került, de min­dig legfeljebb csak rövid idő­re. A legnagyobb műtétéi után nem sokkal is lement sétálni a tolnai sportpályára, néhány hét után pedig már újra futott. Mert Zsuzsa számára - a barátnőin kívül - a futás volt az, ami újra és újra átlendí­tette a reménytelennek lát­szó élethelyzeteken. Nem volt könnyű a gyermekkora sem, tízévesen kezdte a futást, or­vosi javaslatra, mert szorongó gyerek volt. Atletizált faddi általános iskolásként, aztán tolnai gimnazistaként is. A sporttal egy időben kezdte, ugyancsak terápiás céllal, a zenét. Klarinétozott, a Faddi Fúvószenekarban játszott. 19 évesen, amikor férjhez ment, a zenélést abbahagyta, de a sportot nem. Immár negyven­négy éve rója a kilométereket. Amíg egészsége engedte, ve­terán atlétika versenyekre is járt. Azt mondja, futás közben is fáj mindene, de a feszültség, az idegesség elszáll belőle. Es úgy gondolja, hogy a sport­nak, a rendszeres futásnak köszönheti azt az akaraterőt, Zsuzsára nem csupán a futás miatt illik az örökmozgó jelző, hanem, mert egész életében sokat is dolgozott. Harminc­egy év hivatalos munkavi­szonnyal rendelkezik. Egész­ségkárosodása miatt 2000. óta kap szociális járadékot, 2010. év végén szűnt meg a munkahelye. Az is figyelemre­méltó, hogy eddig még nem volt rokkantnyugdíjas, nemrég amivel képessé válik a nehéz­ségek legyőzésére. Mostanában hetente négy­szer öt kilométert kocog. Emel­lett kutyákkal is foglalkozik, ismerősei nehezen kezelhető ebeit „neveli”, amit nagyon él­vez. A terápia része, hogy a ku­tyákkal is fut. Van olyan „ta­nítványa", amelyik nehezebb nála. A kutyafuttatás pedig nem éppen életbiztosítás egy olyan ember számára, akinek elvileg minden mozdulatára vigyáznia kellene a súlyos ge­rincproblémája miatt. Ahogy a hosszabb távú fu­tást is csak úgymond a ke­rekesszék árnyékában tudja bevállalni. Ezzel együtt ta­adta be a leszázalékolási ké­relmét. Két gyermeke van, fia mindössze öt éve kezdett el ér­demben sportolni, idén viszont már teljesítette az Ironman-t (3,8 km úszás, 180 km kerék­pár, 42 km futás). Zsuzsa so­kat foglalkozik két unokájával is. Mint mondja, már csak azért is muszáj kitartania, mert a gyerekeknek szüksé­gük van a mamára. valy teljesítette először a fél­maratoni távot, idén tavasszal pedig már harmadszor futotta le a huszonegy kilométert, egy jótékonysági versenyen. Mert - bár anyagi helyzete sem sok­kal jobb, mint az egészségügyi állapota - a másokon való segí­tést is nagyon fontosnak tartja. Sőt, még hónapokkal ezelőtt, benevezett egy újabb, ősszel esedékes félmaratonra is. Igaz, az indulásról a legjobb barát­nője mindenképpen le akarja beszélni, mert félti.- Amikor a doktornő nem­régiben tájékoztatott a gerin­cemmel kapcsolatos diagnó­zisról, és elmondta, milyen lehangolóak a kilátásaim, megint padlót fogtam egy kis időre, sírtam, össze voltam törve - mesélte Zsuzsa. - El­képzeltem, hogy olyan leszek, mint az a szinte teljesen moz­gásképtelen néni, akit néha szoktam látni. De aztán arra gondoltam, hogy én most még nem ott tartok. Majd ha oda­érek, akkor valahogy meg fo­gom oldani. Kaptam egy fém gerincmerevítőt, most már azzal futok. Amennyi jólesik. Úgy gondolom, a futás most is átsegít a nehézségeken. Az biz­tos, hogy nem fogom feladni. Az unokáknak is szükségük van a mamára Az álláskeresők harmada huszonöt éven aluli A Harci Csajoké volt ez az este pizsiparti Már a fiúk is jelentkeztek, ők is szeretnének ilyen programot TOLNA MEGYE A Nemzeti Foglal­koztatási Szolgálat adatai szerint 29 százalékkal csökkent Tolna megyében a nyilvántartott ál­láskeresők száma 2014 első ne­gyedévében. A Központi Statisz­tikai Hivatal legfrissebb adatai szerint a 11 400 álláskeresőnek pedig közel egyharmada már legalább egy éve szerepel a nyil­vántartásban. A nyilvántartott álláskeresőknek a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított 11,8 százalékos aránya a 2013. márciusinál 4,3 százalékponttal alacsonyabb, az idei országos mutatónál viszont 2 százalék- ponttal magasabb volt. A megyében regisztrált állás­keresők 15 százaléka pályakez­dő, 18 százaléka 25 éven aluli, 5,8 százaléka a pedig megválto­zott munkaképességű volt. Idén március végén 753 betöltetlen álláshelyet jelentettek be a mun­kaügyi központoknak, az állás­helyek száma 28 százalékkal csökkent az egy évvel korábbi­hoz képest. Egy üres álláshelyre - hasonlóan az egy évvel koráb­bihoz - 15 álláskereső jutott. Az álláskeresőket ellátó rendszer­ben 19 százalékkal csökkent az álláskeresési járadékban része­sülők száma, a nyugdíj előtti ál­láskeresési segélyben részesülő­ké harmadával bővült, szociális ellátást viszont 41 százalékkal kevesebben kaptak az év első hegyedében. ■ V. M. harc Már a fiúk is bejelentkez­tek a harci IKSZT-hez, mond­ván: ők is szeretnének pizsa­ma partit. A lányoké ugyanis kedden este a vártnál jobban sikerült. Az intézmény először, de nem utoljára rendezett ilyen összejövetelt, tizenegy 10 és 15 év közötti harci lány részvéte­lével. Nyúl Anett művelődés- szervező elmondta, szalonna­sütéssel kezdődött a program, a gyerekek már ezt is nagyon élvezték. Hát még a divatbe­mutatót! A lányok ruhákat, ék­szereket, parókákat húztak fel, és vörös szőnyegen sétáltak végig. Ezt a produkciót három­szor is megismételték, és pon­tozták is egymást. A majdnem A divatbemutató különösen nagy sikert aratott 11 éves Kern Orsolya nagyon jól érezte magát. - A divatbe­mutató után két filmet is meg­néztünk, a Totál beépülve és a LOL címűt, és pattogatott kuko­ricát ettünk. Igazi mozizás volt. Jó későn feküdtünk le aludni - mesélte a harci kislány. Azt is megtudtuk tőle, a gyerekek közül mindenkit ismer, né­hány közülük a barátnője. A lányok ajándék pólót kaptak, Harci Csajok felirattal, lufi eső hullott rájuk, és az IKSZT-ben aludtak, valamint itt is regge­liztek. Nyúl Anett elmondta, a rendezvény folytatása várható, a lányok abban bíznak, jövőre nem csak egy estét tölthetnek az IKSZT-ben. ■ B. K. % 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom