Tolnai Népújság, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-05-04 / 17. szám
8 INTERJÚ 2014. MÁJUS 4., VASARNAP al GHAoui hesna A sors rendezte úgy, hogy háborús tudósító lett belőle. A konfliktusokba nem a veszély vonzotta, hanem a kíváncsiság. Legfontosabb célja, hogy jó anyukája legyen Nedának, a kislányának. „LEÍRHATATLAN ÉLMÉNY AZ ANYASAG” Al Ghaoui Hesna, a köztelevízió műsorvezetője megszállottan szereti a munkáját és az izgalmakat, de úgy gondolja, háborúból már soha többet nem tudósít. Egy hónappal ezelőtt született meg kislánya, Neda. Számára most ő a legfontosabb. Fábos Erika- Egy hónapos a kisbabád, mennyire fáradtál el ebben a hónapban?- Most kezdenek mutatkozni a fáradtság jelei rajtam. Az első pár hétben még csodálkoztam is, hogy mennyire jól bírom, aztán mostanra kiderült, hogy hosszabb távon fárasztó, ha egyhuzamban három óránál hosszabb időt nem tölthet alvással az ember.- Rólad mit mesélnek, milyen kisbaba voltál?- Anyukám úgy emlékszik, rémálomszerű volt az első pár hét. Hatodévesek voltak az orvosin, amikor megszülettem. Éppen kezdődött a vizsgaidő- szak, én pedig folyamatosan ordítottam. Eltelt egy kis idő, mire rájöttek, hogy egyszerűen csak éhes vagyok, mert anyukámnak nem volt elég teje. Onnantól jól viselkedtem.- Azért az biztosan megnyugtató, hogy édesapád nőgyógyász, anyukád pedig gyermekorvos.- Irigyel is ezért a kombinációért sok barátnőm, akiknek s kisgyerekük van. Az első héten J anyu feljött Salgótarjánból és 2 a húgom is hazajött Afrikából, hogy segítsen. Neki már van két kislánya és csodálatos anyuka. Rengeteget jelentett, hogy elláttak praktikus tanácsokkal és mindent megmutattak. Megnyugtatott, és biztosan ennek is köszönhető, hogy Neda ennyire kiegyensúlyozott. Alig sír, amikor pedig nem alszik, hosszasan figyeli a körülötte zajló eseményeket és úgy tűnik, nyitott és érdeklődő baba. Már most rengeteget mesélek neki és beszélek hozzá, mert szerintem ez nagyon fontos.- Amúgy van, amikor keveset beszélsz?- A képernyő után, ahol ugye általában beszélek, valóban meglepő, de nagyon szeretek csendben lenni és csak úgy elmélkedni. Sokszor ez indítja be a fantáziámat és ilyenkor jön az ihlet. Amikor például hosszan autózunk és csak bámulok ki az ablakon, nagyon jó dolgok tudnak az eszembe jutni. A férjem meg reklamál, hogy egész úton alig szólok hozzá.- Amíg háborús övezetekből tudósítottál, nyilván adta magát, amit csináltál, a Bábelben viszont extrém történeteket mutattok be. Honnan jönnek a sztorik?- Szerencsére a Bábelt egy nagyon jó csapattal készíthetem és ebben nemcsak én, hanem az egész stáb részt vesz, de nézői ötleteket is egyre többet kapunk. Aztán amikor megvan a téma, ki és meg kell találnunk Amióta AI Ghaoui Hesna kislánya megszületett, másként látja a világot és az értékrendje is megváltozott hozzá az embereket, ha pedig ez is megvan, hatalmas előkészítő munka következik. Egy külföldi forgatás drága, mindent nagyon meg kell terveznünk, hogy takarékosak lehessünk, mégis jól menjenek a dolgok. Volt persze, hogy mindent előkészítettünk, és amikor kiértünk a helyszínre, a riportalany meggondolta magát és soha többet fel sem vette a telefonját.- Olyankor hogy viselkedsz? Pánik van?- Az adrenalin, a kipróbálásán helyzetek nekem inkább segítenek, nem lebénítanak, hanem inkább még összeszedettebb leszek. Amikor például Izrael offenzívát indított a Gázai övezet ellen, lezárta a területet az újságírók elől. Ott álltunk a határon és tehetetlenül figyeltük a bombázásokat, de nem tudtunk közelebb jutni. Még a hírtelevíziók sztárriporterei is közel voltak a pánikhoz. Először én is aggódtam, hogy mit tudok kihozni a szituációból, de aztán kitaláltam, hogy arról forgatok, hogyan dolgoznak a tévéstábok a frontvonalon egy médiatörténeti pillanatban, amikor egy háborúból kizárják a sajtót. Több szakmai díjat is kaptam ezért a munkámért. Szóval van, amikor fel kell adni az eredeti koncepciónkat, és van, amikor meg egy másik nézőpontból érdemes közelíteni. Ahhoz azonban, hogy el tudja dönteni az ember, melyik a jó megoldás, észnél kell lennie, amihez nem elég a rutin, az is kell, hogy nagyon felkészült legyen az ember.- A pörgős és izgalmas életed után nehéz volt lelassulni?- Nem. Nagyon vártam, hogy gyerekünk szülessen, és valahogy annyira érzem, hogy ez a varázslatos korszak olyan gyorsan el fog múlni, hogy igyekszem minden napot amennyire csak lehet, átélni. Leírhatatlan élmény az anyaság. Megy a Bábel a tévében, hiszen még a várandósságom idején előre leforgattuk az évadot és ez még most is ellát néhány feladattal, de néha erre is sajnálom az időt. A férjem el sem hiszi, hogy ez én vagyok, és korábban én sem tudtam elképzelni, hogy így meg tudnak változni a hangsúlyok.- Ha munkáról van szó, mániás vagy?- Inkább megszállott, de e nélkül nem is tudtam volna háborúkba elindulni vagy napokig étlen-szomjan ébren lenni a munka miatt. Ezt sokan félreértik, engem ugyanis soha nem a szituáció vagy a veszély vonzott ebben. Egy háború az rossz dolog. Újságíróként viszont az ember oda akar menni és azt akarja megmutatni, ami fontos, és ezek mégiscsak olyan pillanatok, amikor a történelem formálódik egy országban.- A háború a férfiak világa. Te nagyon fiatalon és nőként kerültél a közepébe.- Nem mondom, hogy nem kihívás ez nőként, de a háború nem csupán a férfiak világa. A háttérben ott főz, támogat, varrja a zászlókat és lelkesíti a férfiakat rengeteg asszony és nő. Ezt talán nőként könnyebben vettem észre és nőként be is engedtek oda is, ahova a férfi kollégáim az iszlám világban nem juthattak be. Hátrányos megkülönböztetést szerencsére én nem tapasztaltam sem velem, sem a többi női tudósítóval szemben. Lelkileg talán nehezebb egy nőnek a háború és fizikailag is, hiszen cipekedni kell és sokszor civilizálatlanok a körülmények. Azt is tapasztaltam azonban, hogy a női kollégákkal együtt mi jobban tűrtük a várakozást, ha nem tudtunk napokig rendesen enni vagy pihenni, mint a férfi kollégáim.- Bátrabb vagy, mint az átlag, vagy te is félsz, csak közben megtanultad tenni a dolgod?- A legtöbben csalódottak, amikor mondom, hogy sok helyzetben én is féltem. Rengeteg- szer megkérdezték ezt tőlem. Annyira sokszor, hogy a félelem mint téma is érdekelni kezdett. Arra jutottam, hogy azért kérdezgetnek erről, mert sokan vágynak arra, hogy létezzen egy félelem nélküli világ, amit nekem sikerült megfejtenem és Névjegy: 1978. május 24-én született Debrecenben. A jogi egyetem után arab szakon tanult Budapesten és Tunéziában. A Népszabadság külpolitikai rovatában kezdett publikálni és a Fix Tv-nek is dolgozott 2004-ben került a Magyar Televízióhoz: a Közel-Keletről sokszor tudósította a Híradót és a Panorámát. Diploma előtt áll a Corvi- nus Egyetem posztgraduális nemzetközi diplomácia szakán. jelenleg is azMTVA-nál dolgozik, a Bábel - Hesnával a világ című műsort szerkeszti és vezeti. Riportfilmjeivel kétszer nyerte el a Kamera Hungária díját, a libanoni palesztin menekülttáborról készített riportjával harmadik helyezést ért el a CNN World Report pályázatán. 2011-ben megkapta a Prima Primissima díjat sajtó kategóriában. Salgótarján díszpolgára. férjezett, egy kislányuk van, Neda. Hobbija a sport, az olvasás és a festés. így talán nekik is sikerülhet. Egy Bábel-szériát is csináltunk a témáról és egy jövőkutató nagyon érdekeset mondott a műsorban. Azt, hogy a félelem teljesen normális és szükséges. Gyakran összekeverjük azonban a szorongással. A szorongás szerinte a félelem megszorozva a képzeletünkkel, ami viszont felemésztheti az embert.- Tanulságos lehet ennyi mindent és ennyiféle oldalát látni a világnak.- Válóban, és ezért talán már kevesebbet panaszkodom, mint a magyar átlag. Nálunk ez divat, pedig mindennapi apró dolgokat is értékelhetnénk. Azt, hogy a csapból iható víz folyik, nyugalom és egészséges környezet vesz körül. A világ legnagyobb részéhez képest irigylésre méltó helyzetben élünk. De a kitartásról és a megbocsátásról is sokat tanultam a riportalanyaimtól.- A testvéred sem civil és kispolgári pályát választott magának. Nálatok ez valami családi, genetikus dolog, hogy vonzzátok az izgalmakat?- Gondolkoztam ezen már én is, és talán annak sok köze lehet ehhez, hogy nagyon nyitott családban nevelkedtünk. Félévesen, egyévesen már Szíriába vittek minket a szüléink. Engem és a húgomat is ott is kereszteltek meg egy gyönyörű kolostorban. Szóval pici korunktól kezdve teljesen egyértelmű volt a számunkra, hogy attól még lehet szép egy másik ország, hogy másként működik egy kultúra és nem a mi értékrendünk a meghatározó benne. Azt is gyorsan megtanultuk a szíriai rokonainknak hála, hogy az emberek végső soron mindenhol ugyanolyanok és szót lehet érteni velük. Talán ezért alakult úgy, hogy egyikünkben sincs félelem az ismeretlentől és nem gond, ha el kell indulni a világ bármelyik végébe. A húgom a Nemzetközi Vöröskeresztnél dolgozik és börtönöket látogat, mivel pedig jól beszél arabul, legtöbbször elég veszélyes országokban, egy ideje éppen Nigerben élnek. A férje francia és két nagyon jó fej kislányt nevelnek.- Az arab identitásotok mennyire fontos a számotokra?- A szüléink semmit nem kényszerítettek ránk, megadták nekünk a választás lehetőségét és ránk bízták, hogy ez milyen helyet foglal el az életünkben. Nagyon szeretjük a családunk szíriai tagjait, ezért fontos lett. A nyelvet érdekes módon és sajnos mindketten felnőtt fejjel tanultuk meg. lobb lett volna gyerekként, hiszen annyira nehéz, hogy így bármennyire is igyekszünk, anyanyelvi szinten talán sosem fog menni. Annak viszont örülök, hogy Tunéziában és Szíriában is tanulhattam egy ösztöndíjnak köszönhetően és nagy álmom, hogy egyszer majd pár évet élhessek arab területen, nekem mindig nagy élmény ott lenni.- Azt olvastam, hogy az araboknál fontos a nevek jelentése. A kislányod neve mit jelent?- A Neda azt jelenti, hogy harmat. Az arab világban valóban fontos, hogy pozitív kicsengése legyen egy névnek.-A tiéd mit jelent?- A Hesna szépséget jelent, a vezetéknevem pedig azt, hogy rátarti, büszke.- És tényleg büszke szépség vagy?- Büszke ember vagyok - maradjunk inkább csak ennyiben.- A Bábelben kifejezetten csa- josan öltözködsz, furcsa a terepszínű nadrágok és fiús mellények után. Melyik vagy inkább te?- Miniszoknyás, tűsarkús lány vagyok, de a háborúban mégsem lehet tipegni. Szeretem, hogy a Bábelben nőiesebb lehetek.- Egy férfinek azért nem lehet könnyű, hogy veszélyes helyekre elengedjen, sokat legyen nélküled. A férjed megértő?- Mindenben mellettem áll és megért. Az persze segít, hogy szakmabeli, és nem is zsákbamacskát vett. Afganisztánban ismerkedtünk meg, ahova egy rádió technikai munkatársaként érkezett, szóval így szerettünk egymásba.- Ha most hallanád, hogy ott a háborús övezetben valami érdekes történik, ugyanúgy elindulnál, vagy Neda miatt fel sem merül?- Azt nem mondom, hogy hidegen hagy, megmozdul bennem valami, ha ilyet hallok, hiszen sokáig ez volt az életem. De az adrenalinigényemet már a Bábel is ki tudja elégíteni. Azt, hogy háborúba nem fogok menni, ha gyerekem lesz, már akkor sejtettem, amikor Neda még meg sem volt. Amióta a kislányom megszületett, a világnak egy egészen másik dimenziója nyílt ki, és ettől az értékrendem is megváltozott. Egy jó riportért már nem tenném kockára az életem. Nagyon szeretném, ha folytatódna a Bábel és a világjárásról nem szeretnék lemondani, de sok függ attól, Neda milyen gyerek lesz, a legfontosabb ugyanis az, hogy jó anyukája legyek.
