Tolnai Népújság, 2014. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
2014-04-19 / 92. szám
2014. ÁPRILIS 19., SZOMBAT KORKÉP 5 Avatott kéz csodát tesz a tojással népművészet Újraéledő hagyományainknak örülünk, de fontos a megfelelő gazdasági alap Közös sikernek tekintik a két roma tanuló elhelyezkedését Művészet, varázslat, termékenység, vallás, megújulás - mindez kapcsolódik a tojáshoz, amely ilyenkor, húsvét táján különös jelentőséget kap. Erről beszélgettünk dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutatóval, történészszel, a szekszárdi Wosinsky Múzeum muzeológusával. Gyuricza Mihály A kínaiak nagyjából 5000, az egyiptomiak 3000, a rómaiak több mint 2000 éve ismerték a festett tojást, pontosabban festették a tojást. A közönségesen csak élelmiszer, esetleg baromfi szaporítóanyag ősi termékenységszimbólum is, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe.- Nem vagyok híve annak, hogy megmagyarázzam, mi micsoda a festett vagy hímes tojáson, mert akiv el én e téma kapcsán találkoztam, mindenki másképp magyarázta, maguk a készítők is - mondja dr. Balázs Kovács Sándor. - Volt abban sok minden, keletről való származtatásunk, a Nap, meg egyéb korongok: én ezekbe soha nem mentem bele, mindenki úgy magyarázza magának, ahogy éppen akarja, tudja. A mintáknak megvan a maguk neve, sajátos népi elnevezéseket találtak ki, magyaráztak bele. Az viszont tény, hogy a húsvéttal, a tavasszal kapcsolatban van, a termékenység jelképe, több ezer éve. Amikor a Tolna megyei boszorkánypereket kutattam, némileg csodálkozva láttam, már azokban is az állt, hogy sajátos manipulációkra használták a tojást, szerelmi varázslatra, arra, hogy megigézzenek valakit - mondja a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársa. A reformátusok nem díszítették Az egész Kárpát-medencében foglalkoztak tojásdíszítéssel - tudjuk meg Balázs Kovács Sándortól. A húsvéti tojás a kereszténység kezdetétől megvan, a kérdés csak az, hogy díszítették vagy nem. Tolnában több módja alakult ki a díszítésnek. A legegyszerűbb, amikor csak festették, általában a természetben megtalált anyagokkal. A hagymahéj a legklasszikusabb. A Sárközben a reformátusok sokáig csak ezeket használták. Tehát ők nem díszítették - nem hímezték, ahogyan a bátaiak mondják. A bátai római katolikusoknál alakult ki a tojáshímzés. Úgy tudjuk, Dér Józsefné Stigler Treszka néni volt az első, aki az 1940-es, '50-es években elkezdte a tojáshímzést. Bátán úgyszólván mindenki tőle tanulta: Vörös Mihály- né Ivánka Terus, Vámos Lajosné, Czencz Marietta, Lukács Józsefné. Lehel Pétemé meg a nagyanyjától, Ivánka Terustól... A lényeg, hogy Bátán régóta csinálják, s ott alakultak ki a minták is. Természetesen minden tojásfestő módosított ezeken, belevitte a maga érzelemvilágát, azt, amit gondolt erről. A decsi Pál Bözsi is Bátán tanulta. Tolna megyében hagyománya van Néprajzi szempontból Tolna megye nagyon gazdag. Nemcsak Sárközünk van, hanem van Duna menténk, Ka- pos-Koppány mente, itt vannak a bukovinai székelyek, van egy-egy településből álló népcsoport, mint Sióagárd, Bo- gyiszló, Kölesd... Mindegyik ilyen csoportnak megvolt a saját tojásdíszítése. A locsolásnál a termékenység szimbólumaként mindenütt megjelent. Egyébként eredetileg a keresztgyerekeket ajándékozták meg vele, legszebben ez a dolog Váralján maradt meg, a mai napig él az ottani együttes jóvoltából, tojásvásárnak hívják. Kimennek a Magyardombra a keresztszülők, és a gyerekek ott kapják az ajándékot. A korábban még közösségben élő magyar parasztságnál nem olyanok voltak az ajándékozási szokások, mint manapság. A lényeg nem azon volt, hogy mit kapnak, hanem maga a szokás. A váraljaiaknál, a külső-sárközi reformátusoknál alakult ki a tojáshímzés szokása, s ez a zen- gővárkonyiaknál is megvolt. Lehet, hogy valamikor nagyon régen a sárközi reformátusok is csinálták. Nagy a hasonlóság, de meg lehet különböztetni a váraljai, zengővárkonyi tojást a bátaitól. Ismert még a karcolásos eljárás is, amikor a befestett tojást karcolással díszítették. A Bátán is használt viaszveszejtéses eljárással készült tojásoknál a minta marad fehér. A népi kultúra jelentheti a kiutat- Úgy látom, különösen a rendszerváltást követően egyre jobban népi hagyományaink felé fordulunk - tágítja a beszélgetés témáját dr. Balázs Kovács Sándor. - Újrafogalmazódik a népi kultúra, a saját múltunkat keressük. Az EU-ba nem tudunk mást vinni, mint a múltunkat, kultúránkat. Hagyományos népszokásaink felélesztése is olyan stádiumban van, amit örömmel lát egy néprajzkutató. A közbevetésre, hogy azért a hagyományok, szobások felA hímzést inkább keleten ismerik a tojáshímzés szokása nem terjed ki egész Európára, inkább annak csak a keleti felében van meg, de ott sem mindenütt. A magyar nyelvterületnek is vannak olyan részei, ahol nem ismerik. Váralján az evangélikus németek csak az utóbbi évtizedekben vették át a velük együtt élő református magyaroktól a tojásírás szokását. A Sárközben valamikor csak a bátai római katolikusok körében volt szokás a viaszos tojásírás. A reformátusok hagyományosan csak festették. A háború után Tolna megyébe telepített bukovinai székelyek más tojásdíszítési motívumrendszert hoztak magukkal. A Kapos mente hímes tojásai karcolásos vagy kaparásos technikával is készülnek. élesztése, megtartása nem jelenti automatikusan a falvak megmaradását is, Balázs Kovács Sándor azt mondja, sajnos az elköltözést nem lehet megakadályozni, s tény az is, megfelelő gazdasági alap nélkül nincs népi kultúra sem. Ugyanakkor a sárközi falvakban is sok minden történik ezen a téren, Bétától Őcsényig. Szerinte más nem nagyon tudja felhozni a kistelepüléseket, mint a népi kultúra, a turizmus, no meg a gasztronómia és a borkultúra. Ez meg adott ezen a tájon. - Persze a sárközi mezőgazdaság mindig is jó volt, alapként most is működik, meg is enné a fene, ha a sárközi föld nem tudná azt adni, amit ad. Tolna megye településeinek felében van tájház, most alakítanak ki egy újabbat. A szülőfalum, Sárpilis is, ahol már van tájház, megint nyert 10 milliót hasonló célokra. A de- csiek érsekcsanádiakkal közös pályáztuk eredményeképpen a norvég alapból a határban megvettek egy szállást, s ott akarják bemutatni többek között az ártéri gazdálkodást. Őcsényben van magán tájház is, a történelem-néprajz szakot végzett Csa- pai János a nagyszülőktől örökölt épületet gondozza, ott gazdálkodik. Jó lenne, ha több ilyen kezdeményezésről is tudósítani lehetne - mondta befejezésül dr. Balázs Kovács Sándor. kisvejke-bonyhád Nagy sikert ért el a kisvejkei Máj sukár junta (Egy szebb világ) tanoda, és annak két növendéke. A tanodát működtető Aparhanti Független Roma Egyesület elnöke, Jákovics Vilmos elmondta, lehetőségük nyílt, hogy csatlakozzanak az Autonómia Alapítvány egyik programjához, amelynek fő célja, hogy közép-, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező, illetve felsőoktatásban tanuló roma fiataloknak segítsen elhelyezkedni nagyvállalatoknál elsősorban irodai, adminisztratív pozíciókban. Tőlük két fiatal, a bonyhádi Orsós János és a te- veli Kovács Valentin Márió vett részt az országosan egyedülállónak számító programban. Mindketten az SZL TISZK Jókai Mór Szakképző Iskolai Tag- intézmény végzős ipari gépész tanulói. A diákok - 13, az ország több pontjáról érkezett fiatal mellett - részt vettek egy négynapos tréningen Budapesten, amelyen hasznos információkkal gazdagodtak. Például elsajátították, miként kell összeállítani egy önéletrajzot, vagy mit célszerű hangsúlyozni egy állásinterjún. Az ismereteket már a gyakorlatban is kamatoztathatták, hiszen a székesfehérvári Videoton vállalatnál járták állásinterjún, amely olyan jól sikerült, hogy júniustól felvételt nyertek az ifjak.- Büszke vagyok a tanulókra, hogy sikerrel vették az akadályokat. Ez nemcsak nekik, hanem a tanodának is nagy előrelépést jelent, egyúttal bizonyítja a közös munka hasznát - adott hangot örömének Jákovics Vilmos. ■ V. B. Kovács Valentin Márió és Orsós János Egy régen elfeledett, szép szokást elevenítenek fel húsvéti ételszentelés A néphagyományok és a vidék értékeinek továbbélése szempontjából is kiemelt esemény KISDOROG Egy régen elfeledett húsvéti egyházi szertartást és a hozzá kapcsolódó szokást, az ételszentelést teszik ismét élővé a kisdorogiak. Csibi Krisztinától megtudtuk, a húsvét vasárnapján megszentelt ételeknek a negyvennapos böjti időszak után különös jelentősége van, korábban az egész magyar nyelvterületen mágikus, gyógyító erőt tulajdonítottak neki. A néprajzkutató hangsúlyozta, ez nemcsak a néphagyományok, a vidék értékeinek továbbélése szempontjából kiemelt esemény, hanem a kisfalvak lakosainak identitását erősíti, a helyben maradást segíti elő, ezenkívül a közösségépítő szerepe is fontos. A szentelt ételek - kókonya, pászka - összetétele (sonka, tojás, kalács, torma, bor, túró, kolbász) a böjti időszak végét jelzi. A kókonya olasz, vagy vallon jövevényszó, eredetileg azt a tojást jelentette, amelyet a húsvéti szentelt sonka levében szoktak megfőzni. A bukovinai székelyeknél a húsvéti szentelt eledelek (kalács, sonka, bárány, tojás, só) ösz- szefoglaló neve. Az istensegítsi székelyeknél pedig a húsvéti kalácsot hívják kőtornyának. Csibi Krisztinától azt is megtudtuk, húsvét reggelén a mise után volt a szertartás. Aztán a megszentelt ételekkel siettek haza, éhomra ették a gyerekek is, a családfő osztotta szét. A gyóoBi iO L* u-r;, 4“ - v ■■■ «if* Az élelmiszereket kosárban, terítőbe csomagolva viszik a templomba nást sokan hagyták húsvét napjára, hogy a szentelt étekből áldozás után a kegyelem friss állapotában egyenek. Hadikfalva népe szintén azt szenteltette, mint az istensegítsiek, és amikor a templomból hazaértek, mindenből beledobtak egy kis darabot a kútba, hogy a vize romlatlan maradjon.- A húsvéti ételszentelés, ételáldás a szentelményeknek egyik máig elevenen élő fajtája. Az ételek megáldására már Jézus példát adott a csodálatos kenyérszaporításnál és az Utolsó Vacsorán. A megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket a hosszú böjt, megtartóztatás után a mér- téktelenség kísértésétől - fűzte hozzá a néprajzkutató. Az élelmiszereket kosárban, fehér, hímzett terítőbe csomagolva viszik a templomba, amelyekből húsvét vasárnapján reggelire fogyasztanak. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol pedig tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson belőle. Aki nem küld húst szentelni, az nagyszombat este a kosárba helyezett ételeket a szoba ablakába teszi ki, és reggelig otthagyja, mert akkor éjjel az Úr angyala minden házat megnéz, és a kint talált eledeleket megáldja. ■ Vizin B. 11 M—l’l »IUii'III III II iWlwHM - Bétán Dér Józsefné Stigler Teréz, a népművészet mestere támasztotta fel a tojásdíszítést az 1950-es években
