Tolnai Népújság, 2014. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
2014-04-15 / 88. szám
4 HÍRSÁV Egynapos kurzuson edzenek a lovasok siMONTORNYA Megyénkben lovasoknak tart edzést április 18-án a Tolna Megyei Lovasszövetség meghívására Dallos Gyula örökös magyar bajnok, többszörös díjlovas világkupa győztes a Simon- tornyai Szakképzési Nonprofit Kft. cecei lovardájában. Kapoli Istvántól, a megyei szövetség szakágvezetőjétől megtudtuk, nagy figyelmet fordítanak lovasaik képzésére. Minden évben elismert hazai edzőket hívnak meg egynapos kurzusra. Ez a mostani meghívás hosszas egyeztetés eredménye, mivel Dallos Gyulát nemcsak hazánkba, de Európa más országaiba is hívják elméleti és gyakorlati oktatásra. ■ Gy. M. Három héttel van előrébb a természet tolna megye Emberemlékezet óta nem volt még példa arra, hogy április közepén kalászosodott volna az árpa. Idén ez is megtörtént. A rendkívül enyhe tél és az elmúlt hetek időjárásának köszönhető, hogy legalább 3 héttel van előrébb a természet az átlagostól, mondta dr. Vörös Géza növényvédelmi igazgató. Jó hír a gazdáknak, hogy enyhén emelkedett a Budapesti Értéktőzsdén a gabonák ára is, így egy tonna malmi búzáért 58 ezer, a takarmánybúzáért 52 200, a napraforgóért 98 500, a repcéért 103 ezer, míg a kukoricáért 52 200 forintot fizettek a kereskedők. ■ M. I. Barteczka Mária pályázata első díjat ért szedres Első díjat ért Barteczka Mária, a Szekszárdi I. Béla Gimnázium szedresi Bezerédj István Általános Iskola pedagógusának dolgozata, melyet A tudás felelőssége című pályázatra készített. Az anyag elsősorban az iskolai holokauszt emléknap megszervezésének módszertani bemutatásáról szól. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Holokauszt Emlékközponttal együttműködve az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet írta ki. ■ B. K. TAMÁSI JÁRÁS 2014. ÁPRILIS 15., KEDD Az első női játékvezető volt sors A gépírástól a gazdálkodáson át a festészetig vezetett az útja Tamási lány, bár szerelmi bonyodalmak okán Szekszárdra költözött. Sudár Lászlóné, Magdika azonban szívesen emlékszik vissza az ifjúkori évekre. Hanoi Erzsébet- Mindenki szegény volt, kevésbé voltak akkora különbségek, mint most - mondja Sudár Lászlóné, Magdika, aki anyai részről sváb, mégis azt meséli, romák között nőtt fel. Köszönhető ez annak, hogy az egyik nagymamája Tamási szélén, a romateleppel szemben lakott, így számtalan barátság alakult ki az ott eltöltött idő alatt. Azt mondja, fiatalon el sem tudták képzelni azt a megkülönbözetést, amely ma éri a cigányságot. Magdika a politikát okolja a helyzet elharapó- dzásáért. Negyvenéves barátsága veszett oda poütikai nézeteltérés miatt, mással azonban annak ellenére is megmaradt a kiváló kapcsolata, hogy tudják egymásról, más nézeteket vallanak. - És ez így helyénvaló - tartja az idős nő. Úgy látja, az jelentené a megoldást, ha a szembenálló felek képesek lennének szóba állni egymással és kompromisszumkészséget mutatnának. - Baj a történelemhamisítás is. Amíg nem tisztázzuk a II. világháborús történéseket, addig nem lesz rend - vélekedik az asszony. Unokák buzdították Ellentét családon belül is akadt, de Magdika és unokatestvérei ragaszkodnak ahhoz, hogy évente kétszer három napig csak egymás társaságát élvezzék Tamásiban. Ugyanakkor a Sudár házaspárnak megadatott, hogy jóval távolabb élő emberekkel is barátságot kössenek. Rengeteget utaztak országhatáron belül és kívül is. Bejárták Európa és Ázsia országait, így az évek során sok ismerősre és szép gyűjteményre tettek szert. Érmék, bélyegek, bakelitlemezek, értékes könyvek töltik meg a házat, a padlást. Az unokák mindig szívesen kutakodnak a kincsek között. Öt évvel ez előtt, egy Uyen „felfedező túra” alkalmával került elő Magdika gyerekkori rajzfüzete is. Látva az alkotásokat, a gyerekek Sudár Lászlóné, Magdika anyai részről sváb, de romák között nőtt fel. Fiatalon nem tudták elképzelni azt a megkülönbözetést, amely ma a cigányságot éri buzdítani kezdték a nagymamát, sőt a következő látogatáskor már komplett festőfelszereléssel tértek vissza. Magdika azt mondja, addig eszébe sem jutott, hogy újra fessen, pedig annak idején képzőművészeti középiskolába készült. Első körben azonban nem vették fel, így édesapja unszolására Siófokon tanult gyors és gépírást. Többszörös megyei bajnok lett, majd maradva a somogyi városban, a házi ipari szövetkezetnél kezdett dolgozni. Szekszárdra azután költözött, hogy szakított a vőlegényével. A megyei tanácsnál talált munkát, aztán a Központi Statisztikai Hivatal helyi irodájában dolgozott 14 éven keresztül. Onnan csábították át a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalathoz, ahol újabb 12 évet töltött titkárság- vezetőként. - Mozgalmas,- sok munkával járó időszak volt, egyedül a protokollt nem szerettem - meséli Magdika. A KISZ városi szervezeténél hét évig dolgozott másodállásban, 35 éven keresztül segítette a Vöröskereszt tevékenységét. Munkáját több miniszteri és vállalati ismerték el. Ráadásul ő volt az ország első női futball bírója. Utolsó munkahelye a Szekszárdi Húsipari Vállalat termelői igazgató titkárságán volt. Ám befellegzett a cégnek. A fűszálak is vigyázban álltak Magdika ekkor volt 50 éves. Úgy érezte, ennyi idősen elég volt a munkahelyekből, eljött a váltás ideje. A családnak a Porkoláb- és a Gyűszű-völgy közötti területen volt tanyája. Magdika tavasszal kiköltözött, egy barátnője pedig naponta kijárt és segített neki meg a férjének. Kecskéket, disznókat, baromfikat neveltek, nagy kertjük volt, 270 gyümölcsfát gondoztak. Magdika azt mondja, mindig is nagyon igényes volt a környezetére, a telekszomszédok mintagazdaságnak hívták a Su- dár-tanyát, ahol szinte még a fűszálak is vigyázban álltak. - Életem legszebb időszaka volt - teszi hozzá az idős nő. De ahogy öregedett a házaspár, egyre inkább úgy érezték, nem bírnak már ennyi munkát. A föld egy részétől megváltak, már csak a gyümölcsfákat ápolják, és van egy kis veteményesük, valamint a szekszárdi háznál a kis kert. Erre jut az időből, no meg a festésre. Bár a kezdet nem volt könnyű. A család ugyan a festőfelszerelés mellett egy igali művésztáborba is befizette Magdikát, ő viszont sírva tért haza, és eldöntötte, soha többet nem vesz ecsetet a kezébe. Azt tapasztalta, hogy 'a társak irigyek, elzárkózóak, így semmit nem tanult a tíz nap alatt. Hónapokig nem ült vászon elé, mígnem meghívást kapott a tolnai Both cukrászda egyik kiállítására, ahol nagyon jó társasággal találkozott. Tóth Gyöngyi vezette akkor a tolnai Közösség-Kultúra Közhasznú Egyesületet, ahova Magdika is belépett, mivel azt látta, ott nincs lenézés, noha a tagok között több éve alkotók és kezdők egyaránt vannak. Az új tagot hamar bedobták a mélyvízbe, addig elkészült festményeiből kiállító^ rendezhetett d6. A tárlat megnyitására Cseh Gábort kérték fel, akinek Magdika lekvárt főzött, de a megyei Prima-díjas festőművész az amatőr alkotótárs műveire is kíváncsi volt. Megnézte és jónak találta azokat, tanácsaival pedig az óta is segíti az asszonyt. Mehettek volna, mégis maradtak lett volna lehetőségük a disz- szidálásra, de maradtak. Magdika azt meséli, hogy a férje és néhány barátja motorral indultak útnak, ám míg a barátok nem jöttek haza, addig a férje visszafordult az olasz határról. Mégis volt alkalmuk világot látni, megtapasztalni az országok közöjtti különbségeket. Hazánk lemaradása évtizedekkel ez előtt is jelentős volt, és Magdika szerint ez alig változott. - Több mint negyven év a hátrányunk Európa nyugati országaihoz képest - mondja, és attól tart, a helyzet aligha fog javulni. - Sok fiatal hagyja el az országot, mert itthon nem boldogulnak - vélekedik. Majd’ ötven éve házasok- már az első találkozás alkalmával eldöntöttem, hogy ő lesz a feleségem - mondja Sudár László, Magdika férje. A házaspár egy év híján ötven éve lépett frigyre és két lányuk született. Dóra, az idősebb, Agárdon él, közgazdász. Lánya, Zóra fogorvosnak tanul Szegeden, idén fejezi be az egyetemet, a fiú, Viktor pedig gazdasági főiskolára jár Budapestre. Magdikáék másik lánya, Viktória Kaposváron él és az egészségügyben dolgozik, illetve tanít. Középiskolás fia, Kristóf szinte minden hévégén meglátogatja a nagyszülőket, együtt járnak Mórágyra lo- ■ vagolni, a fiú ugyanis nagyon szereti az állatokat. Vers-sorolóval ünnepelték meg Hőgyészen a költészet napját hagyományteremtés Minden arra vállalkozó, életkori megkötés nélkül, felolvashatta vagy elmondhatta kedves költeményeit hőgyész Április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját, melyre a hőgyészi Virág János Nagyközségi és Iskolai Könyvtár is készült. A Vers-soroló című esten minden arra vállalkozó - életkori megkötés nélkül - felolvashatta vagy elmondhatta kedves verseit. Klasszikus költők, mint Áprily Lajos, József Attila, Pilinszky János költeményei éppúgy hallhatóak voltak, mint a kortárs Jónás Tamás, Kányádi Sándor, Kiss Judit Ágnes, Tóth Krisztina versei. Sőt Márton Emília könyvtáros egy olyan könyvtárlátogató verseit olvasta fel, aki személyét még nem, de verseit szívesen megmutatta a költészetet szerető közönségnek. Hogy a hely szelleméhez is hűek legyenek, meghallgattak egy - a slam poetry műfaját képviselő - verset, amely az olvasás, a tudás fontosságát hangsúlyozta. A rendezvényt Petőfi Sándor A Tisza című versének közös felolvasásával zárták. Nem minden résztvevő mert szavalni; saját bevallásuk szerint még csak hangolódni jöttek, hogy a jövő évre kedvet, de főként bátorságot nyerjenek a közönség előtti megmutatkozásra. A rendezvény még gyerekcipőben jár, de Márton Emíliától azt is megtudtuk, hogy a könyvtáros szeretne költészet napi hagyományt teremteni a Sütő Mária szavalja József Attilától a Kései siratót Vers-soroló esttel, ugyanúgy, mint ahogy Jóljáct Zsuzsanna, a helyi általános iskola pedagógusa tette ezt a Vers-kommandóval. Zsuzsa ily módon már harmadik éve hangsúlyozza a költészet fontosságát az iskola falain kívül is. Ezen a napon önként jelentkező általános iskolás gyerekekkel felkeresi a helyi intézményeket, hogy az ott dolgozóknak külön-külön szavaljanak verseket. A kis csapat még az utca járókelőit is megállítja, hogy lelki táplálékot nyújtson. A Vers-kommandó felkeresi minden évben a könyvtárt is, így az elmúlt pénteken könnyű volt velük ráhangolódni az esti Vers-sorolóra. ■ Gy. M. Slam poetry A slam poetry olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket adják elő pár percben, és ezek után értékelik egymást. Általában numerikus értékelést használnak, mint például a nullától tízig terjedő skála. Célja egymás szórakoztatása, kisebb hírnév szerzése, elgondolkodtatás. A slam poetry története 1984-ben indult, s később szerte a világon elterjedt, mint például Európa egyes országaiban, a Távol-Keleten, Japánban, Dél-Koreában, Indiában stb. A műveiket legalább három perc alatt kell előadni, lehető legjobb performansszal. * t t * A
