Tolnai Népújság, 2014. április (25. évfolyam, 77-100. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-04-13 / 15. szám
8 INTERJÚ 2014. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP beer miklós Jézus Krisztus keresztútja nem csupán a szenvedést, hanem az áldozatos, segítő szeretet útját is mutatja nekünk. A gyásztól az átélt valódi örömig, sok értéket fel lehet fedezni a húsvétban. „AZ ÉLET ERŐSEBB A HALÁLNÁL” Beer Miklós váci püspök szerint másokkal is nyitottabban és önzetlenebbül élhetnénk, ha nem azt néznénk mi az, amit még meg akarunk szerezni, hanem azzal lennénk elégedettek, amink van. Egy megelégedett ember ugyanis mindentől kevésbé fél és bátrabb a jóra. A húsvét azt üzeni: szeretnünk kell egymást, hiszen Jézus Krisztus is úgy szerette az embert, hogy meghalni is volt bátorsága érte. Fábos Erika- Vácon mozgalmas a húsvéti előkészület: óvodások és kisiskolások érkeznek a püspöki kertbe húsvéti bárányokat nézni, felnőtteket keresztelnek a nagyszombati virrasztáskor, és a váci börtön rabjai közé is rendszerint elviszi az örömhírt. Úgy tűnik, szereti a húsvétot, mi az, ami először eszébe jut róla?- Az életre kelt világ, az újjászületés, vagyis a feltámadás. Idén nagyon sietett a természet, már az orgonáink is nyílnak, gazdálkodó barátaim mondják, hogy egy hónappal előbbre van a természet - így még könnyebb ráhangolódni az ünnepre.- Egy laikus, nem hívő ember másként éli meg, és talán nehezen is dönti el, hogy a karácsony vagy a húsvét a nagyobb ünnep?- Vallási szempontból, a keresztény ember számára a húsvét az ünnepek ünnepe, hiszen a húsvéti örömhír, a feltámadás nélkül jelentéktelenné válna a karácsony, Jézus születésének híre is. Én is tapasztalom ugyanakkor, hogy a karácsony könnyebben hat az érzelmeinkre, ugyanis arról szól, amit én kapok. A húsvét viszont a gondolkodásunkra, életszemléletünkre lehet hatással. Krisztus önfeláldozásának, odaadásának a példája nyomán azt a kérdést kellene ilyenkor feltennünk magunkban, hogy mi az, amit én magamból adhatok? Ez egy komoly, összetett ünnep, ezért is érzem úgy, hogy a karácsony a gyerekek, a húsvét pedig inkább a hitükben felnőtté vált emberek nagy ünnepe.- A felnőtt hit mit jelent?- Valami olyasmit jelent, hogy tudom, nekem feladatom van. Amikor már nem a saját céljainkhoz hívjuk segítségül az Úristent, hanem meg merjük tőle kérdezni, hogy mit vár tőlünk: mit tudok tenni, hogy jobb, és az ő szándékai szerint gazdagabb legyen velem ez a világ?- Ahogy mondja, ez egy mély mondanivalójú ünnep, és a hétköznapi rohanásban könnyen el is felejtkezünk arról, hogy a húsvét milyen hosszú. Ma, a virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, ami felkészít erre.- Valóban, a gyásztól az átélt valódi örömig, mindent fel Beer Miklós szerint állandó zajban élünk, ami eltereli a figyelmünket. Pedig szükségünk van rá, hogy meggondoljuk, kik vagyunk és mennyi kincsünk van. lehet fedezni a húsvétban. Lélektanilag is fontos szerepe van tehát annak az előkészületnek, ahogy az egyházi ünnepi rendünkben ez felépül. Virágvasárnappal indul, amikor már minden templomunkban felelevenítjük Jézus szenvedéstörténetét. Megemlékezünk az utolsó vacsoráról, Jézus kereszthaláláról, elérkezünk nagypéntekig, majd a húsvéti virrasztásig, hogy felidézzük és méltón ünnepelhessük a halálból az életre való átmenetet, az ünnep lényegét. Aztán ez még folytatódik is, hiszen az egész húsvét utáni hét is ünnep. Fényes hétnek is szoktuk nevezni, ami az isteni irgalmasság vasárnapjával zárul le. II. János Pál pápa 2005-ös halála óta ez még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen a szentatya éppen ezen a napon halt meg.- Jézus Krisztus kereszthalált halt, a húsvét mégsem csak a szomorúságos gyászról, hanem az örömről és az életről szól.- Azt lehet mondani, hogy az életünk komolyságát jobban érinti a húsvét, mint bármelyik másik ünnepünk. Ebbe belesűrűsödik minden emberi sors, emberi élet: küzdelem, nyomorúság, árulás, igazságtalanság, megannyi ellentmondás. Ugyanakkor benne van megannyi győzelem, kibékülés, béke, felszabadult öröm. Jézus Krisztus keresztútja nem csupán a szenvedést, hanem az áldozatos, önzetlen, egymást valóban segítő szeretet útját is mutatja nekünk. Ezt kellene észrevennünk benne, és nem csupán az ünnepen megemlékezni róla, de átvinni a mindennapi életünkbe is. Milyen jó volna, e tekintetben fölébresztenünk és megbátorítanunk egymást!- Arra gondol, hogy így önzetlenebbül élhetnénk?- Igen, az önfeláldozásra, a sorsközösség-vállalásra gondolok. Mi Jézus Krisztusra úgy tekintünk, hogy személyében a minket szerető Isten eljött közénk. Jelen van az életünkben. Osztozott mindenben, ami a sorsunkat jelenti, és úgy szeretett bennünket, hogy meghalt értünk és helyettünk. Szent János apostol mondja: „ha ő így szeretett minket, akkor nekünk is szeretnünk kell egymást”. Én ezt akkor értettem meg igazán, amikor megismertem a lengyel szerzetes, Kolbe atya történetét, aki Auschwitzban egy társa helyébe lépett, hogy a sokgyerekes apa helyett inkább őt végezzék ki.- Mit gondol, a mostani ember lustább a jóra, mint a korábbiak?- Jó, hogy ezt kérdezi, mert rögeszmém, hogy olyan szépen élhetnénk, ha képesek lennénk önként, minden ellenszolgáltatás nélkül odaállni egymás mellé. Ismerek egy kedves özvegyasszonyt, aki nagyon jómódban élt, és amikor meghalt a férje, ott maradt egy nagy lakással. Vett egy nagy levegőt ,és felajánlotta egy sokgyerekes családnak. Ők meglepődtek, hogy erre nincs pénzük, de ő mondta, hogy nem is úgy, csak cseréljék el, jó lesz neki az ő kis lakásuk, nekik meg jobb lesz az övé. Gondoljuk csak meg, mennyi emberen segíthetnénk, ha csak egy kis luxusról, kényelemről lemondanánk, és lenne bátorságunk a nagylelkűségre.- Azt mondja, bátorság kéne ehhez. Mitől, miért vagyunk ehhez gyávák?- Azért, mert a fogyasztói szemlélet hatása alatt állunk, és a szerzés ma mindennél fontosabb lett. Józan önmérséklettel, ha nem arra figyelnénk, mi az, amink még nincs, hanem jobban becsülnénk azt, amink van, gazdagabbnak érezhet- nénk magunkat, elégedettebbek lehetnénk, és talán másoknak is több jutna a figyelmünkből. Bátrabban adnánk. Ez szemlélet és neveltetés kérdése is. Engem még úgy neveltek, hogy nemcsak pénzen megszerezhető boldogság van, az ingyenes csodákat is észre lehet venni. Az én anyám engem megtanított arra, hogy a csillagos égben is lehet gyönyörködni és annak is lehet örülni.- Az édesanyja generációja tudott valamit, amit ma már nem tudunk?- Ma is így van, de talán akkoriban sokkal jobban tudták az emberek, hogy mennyire egymásra vannak utalva. Személyesebbek voltak a kapcsolataikban, könnyebben áldozták az idejüket, figyelmüket a családtagjaiknak, egymásnak, a szomszédnak. Ezek a kapcsolatok mára sajnos meglazultak. Az önzés miatt magányosabb és kiszolgáltatottabb lett a mai ember. Újból csak azt mondom, ha Jézus áldozatára gondolunk, láthatjuk, hogy ennek a társadalmi betegségnek egyetlen gyógyszere az önzetlenség, az odaáldozott élet és figyelem. Próbáljuk ezt újra megtanulni és elhinni! Persze úgy köny- nyebb, ha mindezt a feltámadás távlatából tudjuk nézni. Van egy megfogalmazás, ami sokszor megfog engem: „a haláltól való félelem állandó rettegésben tart”. Egy rettegő ember pedig nem lehet másokért bátor.- Azért, mert a halál, ha természetes is, fájdalmas. Egy pap- a szertartások miatt - gyakrabban találkozik vele, mint egy átlagember. Mit gondol, hogyan tekinthetnénk rá úgy, hogy ne legyen félelmetes?- Úgy, hogy hiszünk a feltámadásban. Ha oda merünk állni Jézus keresztje alá, mint Mária vagy János. Merjünk szembesülni a ténnyel, hogy ez a mi sorsunk! Az élet ugyanis több és erősebb, mint a halál - ezt jelenti a feltámadás, erről is szól a húsvét. Ahhoz, hogy ezt megértsük, kell egy kis elcsen- desedés is néha. Nemrégiben Bakonybélben, bencés barátaimnál jártam, és szóba került, hogy mennyire szükség van az ilyen helyekre, a csendre. Azért, hogy az ember időnként megállva, számba tudja venni az életét. Ehhez is bátorság kell. Állandó zajban élünk, ami eltereli a figyelmünket. Pedig szükségünk lenne arra, hogy újra és újra figyelmesen meggondoljuk, kik is vagyunk és mennyi kincsünk van. Úgy talán kevésbé lennénk bizonytalanok, kevesebbet félnénk, és biztosabban tarthatnánk a céljaink felé. Szent Pál azt mondja, hogy „felejtem, ami mögöttem van és az előttem állónak rugaszkodom.”- Ez egy könnyen érthető üzenet, de mit gondol, a katolikus egyház meg tudja szólítani a mai embert, és tudja a választ az emberiség modern problémáira?- Nincsenek biztos receptjeink, de az irányokat világosan lehet látni a hit fényénél. Az élet ajándék és feladat. Nem mi választottuk meg a születésünk helyét és idejét. Kaptuk. Ez a felismerés megóv az előítéletektől, mindenfajta elszigetelődéstől. Ugyanakkor felszabadít az önkéntes önzetlenségre. Ezzel mindenkit meg lehet szólítani, mint Teréz anya tette.- Vagy Ferenc pápa, aki húsvéti pápa, hiszen éppen egy éve, hogy megválasztották, és szinte azonnal nagyon népszerű lett. Ön szerint mi a titka?- A hitelessége. Emberi hangon szólal meg, minden mesterkéltség nélkül. Egyszerűen viselkedik, nincs benne semmi modorosság. Természetes mosolyával azonnal kapcsolatot teremt. Az ő küldetésében ugyanis mindig a másik ember a legfontosabb. Ő azt mondja: ha elfelejtjük prófétai küldetésünket, a klerikalizmus béklyójába csúszunk, és megszakad a kapcsolatunk az emberekkel. Névjegy: dr. beer miklós a váci egyházmegye megyéspüspöke. 1943. JÚNIUS 1-JÉN Budapesten született. 1966. június 19-én szentelték pappá Esztergomban. 21 éven át Pilismaróton és Dö- mösön volt plébános. Közben teológiai tanárként teljesített szolgálatot az Esztergomi Hit- tudományi Főiskolán. 1999-ben rektorként átvette a szeminárium vezetését. 2000. április 8-án az Eszter- gom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett. r ii. János Pál pápa 2003. május 27-én nevezte ki megyéspüspökké.- Ön rendszeresen biciklivel közlekedik, sokat jár az emberek, fiatalok között, és gyakran nevezik a derű püspökének. Hasonlóan gondolkodhat arról a fajta közvetlenségről, természetességről, amit a pápánál is láthatunk. Mit tapasztal, például itt a saját egyházmegyéjében, örülnek ennek a változásnak a papok, követik az ő példáját?-Sokan vannak, akik a megszokotthoz jobban ragaszkodnak és félnek az újtól. Kétségtelen, hogy bizonyos kiszolgáltatottságot is jelent a változtatás, a „kilépés az utcára”. Be lehet piszkolódni, meg lehet botlani, sebet lehet kapni. Éppen ezért bátorságot kell kérni az Űristentől, hogy merjünk változtatni ott, ahol változtatni kell, ugyanakkor alázatot is kell kérni, hogy ne akarjunk változtatni ott, ahol örök értékekről van szó, és kérni kell bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni, hogy mi a változó külső forma és mi az örök érték. Ez az én életelvem, és erre próbálom rávenni a papjainkat is.- Az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektoraként a jövő papjait tanította. Bátor emberekből lesznek papok Magyar- országon?-Vannak bátor fiatal papjaink. Meggyőződésem, hogy valami vagányság mindenképpen kell ahhoz, hogy valaki tényleg rátegye az életét Isten ügyére. Ugyanakkor egy egészen új jelenséget tapasztalok. Bár kevesen jelentkeznek a kifejezett papképzésre, egyre többen jönnek fiatal családos férfiak akolitusi szolgálatra. Ez azt jelenti, hogy önkéntes közösségépítő feladatokat vállalnak. Ez nagy reménységgel tölt el. Egyházmegyénkben már jóval többen vannak, mint a szolgálati papság létszáma.- Minden ünnepnek vannak örök érvényű és időszerű mondanivalói. A húsvétnak Ön szerint mi?- Az új esély. Az, hogy nincsenek elrontott életek, hogy nincs véglegesen elhibázott sors. Ebben kell hinnünk, hogy mindig kapunk lehetőséget: úgy ahogy az élet és a jóság győzött a halál felett a feltámadásban, mert csak a szeretetnek van jövője, csak a jóságból fakad élet. f t \ Á „Engem még úgy nemitek, hogy nemcsak pénzen megszerezhető boldogság van, azmgyenes csodákat is észre miét venni.”
