Tolnai Népújság, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-03-30 / 13. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2014. MÁRCIUS 30., VASÁRNAP újra itthon Nem megvette az állam a kincseket, de fizetett érte. Azzal, hogy hazánk birtokába kerültek a tárgyak, a rejtély megoldására is nagyobb az esély Külön múzeumba kerül a híres ezüst. A SEUSO-KINCSEK REJTÉLYEI Mi is az a Seuso-kincs? az együttes a 4. században készült, összesen 14 nagymé­retű, étkezéshez és tisztálko­dáshoz használt ezüstedény­ből, valamint a kincs elrejtésé­hez szolgáló rézüstből áll. A római kori Pannóniából származó ezüstegyüttes egy esküvői ajándéknak szánt tá­lalókészlet része. Feltételezé­sek szerint az evőeszközökkel valaha akár kétszáz darabos is lehetett. Az egyik tálon ta­lálható verses köriratban meg­nevezték a megajándékozott Seusót, aki a kincs eredeti tu­lajdonosa volt és gazdag ró­mai polgár lehetett - innen kapta a nevét. A tárgyakon több más felirat is látható, pél­dául a Pelso, a Balaton akkori neve. Értéke nem ismert, de 1990-ben 60 millió font volta kikiáltási ára, vagyis több tíz- milliárd forintot ér. piacra. Éppen ezért értékesíteni sem lett volna egyszerű, hiszen az angol hatóságok a tisztázat­lanságok miatt nem adtak vol­na rá kiviteli engedélyt. Most, hogy Magyarországon vannak a tárgyak, arra is nagyobb az esély, hogy bizonyíthassuk az eredetüket, és az is csak idő kérdése, hogy a még hiányzó részei hozzánk kerüljenek.- Elfogadott nézet, hogy a világban még létezhetnek kü­lönböző, egykor a Seuso-kin- csekhez tartozó műtárgyak - mondta Baán László. - Ha pedig ezek jelenlegi birtokosai látják a magyar kormány szándékait, jelentkezni fognak. Mostantól kezdve akár a lorddal, akár más lehetséges birtokossal szemben sokat javultak a tárgyalási pozí­ciónk. Ráadásul, magyar szak­emberek eddig nem férhettek hozzá az ezüst tárgyakhoz, így vizsgálni sem tudták azokat. Most lehetőség nyílik a részle­tes vizsgálatokra, ami jelentő­sen növeli annak a bizonyítási lehetőségét is, hogy a magyar állam a valódi tulajdonosa ezeknek a tárgyaknak. A hazahozott tárgyak várha­tóan 2018-tól az új múzeumi negyed „ékkövei” lesznek, hi­szen a lelet világszenzáció, így önálló vonzerőként is érdemes bemutatni. A Seuso-kincsnek rejtélyes a története és a hazahozatala is titokban zajlott. Több mint húszévnyi reménykedés és másfél évig tartó tárgyalás után bárki megnézheti a Parlamentben. A hét híre volt: visszaszerezte az állam hazánk eddig is jogosnak gondolt tulajdonának egy részét. A késő római korból származó tizenöt tárgyból most hét került haza. Szakemberek szerint ez szenzáció: ezt a leletet tartják ugyanis a legértékesebbnek a világon az antikvitás korából. Fábos Erika A magyar állam hét darabot szerzett vissza: a vadász-, azaz a névadó Seuso-tálat, a két geo­metrikus kancsót, a kézmosó tálat, az illatszeres dobozt és a Dionysos-kancsót, továbbá a kincs elrejtéséhez használt réz­üstöt. Visszaszerzésük költsége 15 millió euró - mintegy 4,5 milliárd forint - volt, az 1990- es kikiáltási ár mai értékének egyharmada - ezt Orbán Viktor miniszterelnök mondta, ami­kor bejelentette, újra Magyaror­szágra kerültek a kincsek. Sok pénzt fizetett érte hazánk, még­sem megvásároltuk őket.- A jog megkülönbözteti a tulajdonjogot és a birtoklást - mondta Baán László, a Szép- művészeti Múzeum főigazgató­ja. - Ha megvásároltuk volna, akkor ez az összeg sokkal ma­gasabb lett volna. Az összeget a szerződésben kompenzáci­ós díjként fogalmaztuk meg, amellyel a kincsek birtokosai­nak kiadásait ellentételeztük. Ezt a rendszerváltás óta vala­mennyi kormány próbálta a legkülönfélébb eszközökkel megoldani. A Seuso-kincsek visszaszerzése egy politikai ciklusokon átívelő nemzeti ügy volt és most járt sikerrel. Lassányi Gábor, a Magyar Régész Szövetség elnöke üdvö­zölte a Seuso-kincs részleges hazakerülését, amelyet fontos lépésnek nevezett a teljes lelet együttes visszaszerzése felé. A történteknek azonnal volt nemzetközi, szakmai vissz­A Seuso-tárgyak iránti ekkora érdeklődés annak köszönhető, hogy páratlanul értékesek. Most a Parlamentben láthatók három hónapig. hangja is: „Nagyon jó hír, hogy közgyűjteménybe kerül a Seuso-kincs és hozzáférhe­tővé válik a kutatók, valamint a nagyközönség számára” - mondta az MTI-nek Fran­cois Baratte, a párizsi Sorbonne egyetem kései antikvitás és ko­ra középkor régészeti tanszéké­nek professzora. A Német Régészeti Intézet frankfurti kutatóintézetének igazgatója szerint is, „öröm­hír, hogy a Seuso-kincs egy része Magyarországra került.” Bánffy Eszter azt is hang­súlyozta: „valamennyi római korral foglalkozó szakértő meggyőződése, hogy a Balaton- felvidékről származik.” A műértők világát 1991 óta tartja lázban az a 15 színezüst tárgy, amit Seuso-kincsnek neveznek. A kincsek azonban nem régészeti feltáráson ke­rültek elő, ezért a megtalálá­suk óta tart a vita a tárgyak eredetéről. Annyi biztos, az elvégzett elemzések és a labo­ratóriumi vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy a tálakon talált talajminta és az a minta, amit a rendőrség a kőszárhe- gyi Borbély pincében rögzített, azonos. A magyar régészek ép­pen ezért nem is kételkednek abban, hogy a gyönyörű ezüst tárgyak Magyarország terüle­tén kerültek a földbe és onnan ásták ki azokat valamikor a 1970-es években. Az, hogy a Seuso-tárgyak iránt ekkora az érdeklődés, annak köszönhe­tő, hogy páratlanul értékesek. A British Múzeumban, Svájc­ban és Madridban vannak hasonló korú, ezzel mérhető emlékek, de azok vagy kiseb­bek, vagy későbbiek, tehát csak megközelítik a Seusót. A késő római korból származó, ilyen méretű tárgy mindösz- sze egy van még a világ mú­zeumaiban, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A szakemberek szerint a quadripus a másik bizonyíték arra, hogy a Seu­so-kincs Magyarországot ille­ti. Ez a négylábú állvány arra szolgált, hogy a Seuso-tálhoz hasonló edényeket ezen he­lyezzék el. Anyaga ugyancsak nagytisztaságú ezüst, de díszí­tésében is nagy hasonlóságot mutat a Seuso-kincsekkel. Rá­adásul 1878-ban egy polgár- di férfi fakitermelés közben találta meg a Kőszárhegyen, annak a helynek a közelében, ahol tisztázatlan körülmények között a többi tárgy is előkerült száz évvel később. Dézsy Zoltán újságíró a Ma­gyar Televízió szerkesztőjeként 1992-ben dokumentumfilmet forgatott a témáról. Termé­szetesen első dolga volt, hogy elment a Parlamentbe és meg­nézte a tárgyakat. Azt mondta, nem először látja ezeket, végre itthon, Magyarországon látni mégis csodálatos élmény volt.- Nem is kérdés, itt a he­lye, mert ez hazánk kulturális öröksége, de több is annál, a Seuso-kincs maga a kulturális világhír - mondta Dézsy Zol­tán. - Egészen biztos vagyok abban, hogy a turizmusnak és az országimázsnak is hatalmas lendületet adhat, hogy Buda­pesten lesz kiállítva. A filmes szerint az ügy rejtélyes körül­ményeinek feltárásában is se­gíthet, hogy hazánk kezébe ke­rültek ezek a tárgyak.- Öt évig dolgoztam ezen a filmen és végig az volt a vé­leményem, hogy az ügy meg­oldható lenne - mondta Dézsy Zoltán. - Akkor azért nem sike­rült, mert a katonai titkosszol­gálat érdekei mást diktáltak. Feltehetően egy katona ölte meg Sümeghet ott, a kőszár- hegyi pincében, amiről min­denki tudta, hogy valahol ott vannak elásva a kincsek. Vé­letlen emberölés lehetett. Azért gondolom így, mert az akko­ri kommunista időkben nem kellett volna megölni Sümegh Józsefet ahhoz, hogy ezekhez a tárgyakhoz hozzájuthasson az állam. Másrészt az is bizo­nyos: civil ember ezt a kincset akkoriban nem tudta kivinni az országból. Ezek nem csupán feltételezések a részemről, hi­szen a film négy-öt éves kuta­tómunka után készült el, mind megkerestem, aki még élt azok közül, akik tudhattak valamit. Az ügyben a Scotland Yard is nyomozott. Azt derítették ki, hogy a készlet összes da­rabja átment Halim Korban, egykori terrorista kezén. Ha­lim Korban Rainer Zietz bécsi régiségkereskedőn keresztül jutott el Sir Peter Wilsonhoz, a Sotheby's aukciósház egy­kori elnökéhez, akiről a halála után szivárgott ki, hogy a KGB ügynöke volt. Az pedig ismert, hogy a 70-es, 80-as években a magyar katonai titkosszolgá­lat és hírszerzés több egykori arab terroristával is jó kapcso­latot ápolt. Meg nem erősített hírek szerint egyébként Sir Pe­ter Wilson fiai lehetnek azok a fivérek, akikkel az állam most egyezségre jutott. Baán László azt mondta: azt senki nem vitatja, hogy illegá­lis ásatásokból származott a kincs, az ugyanis bebizonyoso­dott, hogy a piacra kerülésekor hamis libanoni papírokkal ren­delkezett, vagyis nem törvé­nyes módon került a műkincs­Rekordösszeget költött az állam, de nem nyert Seuso-történelem a III. századtól napjainkig Sümegh Józsefnek az életébe került a kincs 1990- ben a Sotheby's aukciós ház New York-i árverése előtt rendezett sajtóbemutatón tűn­tek fel - húsz év után - újra azok a színezüstből készült, hatalmas díszedények, amelye­ket a világ Seuso-kincsek né­ven ismert. Az árverés mégis elmaradt. Kiderült ugyanis, hogy az angol főnemes, Lord Northampton birtokában lévő tárgyakat hamis libanoni ere­detpapírokkal adták el a lord­nak. A nagy értékű műkincsek­re Libanon és a volt Jugoszlá­via mellett igényt formált ha­zánk is. Az eredet igazolására 1991- ben indított New York-i pert a magyar állam végül el­veszítette, de jogigényét máig fenntartja. A lord ügyvédeinek ügyes stratégiája miatt a ma­gyar fél nem is tárhatta az es­küdtszék elé közvetett bizonyí­tékainak sorát, és a tanúit sem hallgatták meg. A perköltségre és a lord által benyújtott kár­térítésre Magyarország eddig mintegy 3 millió dollárt költött el. Ez volt eddig a legnagyobb tétel, amit az állam a kincs visszaszerzésére fordított. lényeges, hogy a per tárgya nem az volt, hogy Magyaror­szágról lopták-e el a kincseket, hanem az, hogy Lord Nort­hampton jóhiszeműen jutott-e az ezüst tárgyakhoz. A nemzet­közi törvények szerint, ha nem sikerül bizonyítani, hogy tudta, lopott műtárgyat vesz, akkor csak úgy köteles visszaadni, ha a magyar állam kifizeti az értékét. A m-iv. század körülLacus Pel­so (a mai Polgárdi környékén), egy Seuso (Sevso) nevű gazdag római polgár a barbár hordák elől elrejti legféltettebb kincseit. 1878, polgárdi - egy össze­csukható ezüst étkezőasztalkát találnak, amiről azt állítják, hogy a kincs része, az egyik tál tartója. 1976, polgárdi - Sümegh Jó­zsef egy rézüstben hatalmas ezüsttálakat, -kancsókat talál Polgárdi és Balatonakarattya között. 1980, kőszár hegy - Sümegh József felakasztott holttestét megtalálják egy pincében. 1982, London - Lord Nort­hampton megbíz egy ügyvédi irodát, szerezze mega Seuso- kincs 14 darabját. 1991-93 - A magyar állam be­jelenti, jogot formál a kincsre, négy pert indít Lord Northamp­ton ellen, de valamennyit elveszti. 2000 - A magyar kormány 10 millió forint jutalmat ajánl fel annak, aki bizonyítani tudja a kincs magyar származását 2003 - Lelkes Ferenc József el­mondja, ő segített Sümegh Jó­zsefnek elszállítani a kincseket a megtalálás helyéről. 2006 - Lord Northampton be­jelenti, eladja a Seuso-kincse- ket, de azóta sem sikerült. 2012 - Zelnik István műgyűjtő bejelenti: hazahozza a kincse­ket Magyarországra, de nem sikerült egyezséget kötnie az állammal. 2014 - Bejelentik: Magyarország hazahozta a Seuso-kincs felét. bizonyítani eddig nem sike­rült, de a Seuso-kincset egy ön- gyilkosságnak álcázott gyilkos­sággal is összefüggésbe hoz­zák a kezdetektől fogva. Még­pedig azért, mert rengeteg tanú egybehangzó állítása szerint a híres ezüst tárgyakat Sümegh József találta meg. amatőr kincsgyűjtő volt, ren­geteg régi pénzt és kisebb ezüst tárgyat is talált és ezekkel töb­beknek eldicsekedett. A kato­naságtól leszerelés előtt álló Sümegh honvédet 1980. decem­ber 17-én felakasztva találták meg egy Kőszárhegy melletti romos pincében, a szemtanúk szerint megbicsaklott térddel - azaz földön lévő lábbal - fe­dezték fel, és az inge is véres volt. Valószínű, hogy az értékes kincseket az ő gyilkosai vitték el az országból. az is érdekes és fontos rész­let, hogy Sümegh két barátja - akik állítólag kaptak néhá­nyat a díszedények közül - is meghalt nem sokkal ezután. Egyiküket, aki kamionosként külföldre járt, egy erdőben találták meg, szintén fel­akasztva. Másikuk megma­gyarázhatatlan ételmérgezés miatt halt meg gyanús körül­mények között. a rejtélyes ügyet aztán újból elővette a rendőrség, pedig már kétszer is hiába vizsgál­ták a különös bűntényt. A Sümegh-ügy nyomozása je­lenleg is folyik, de a rendőrség egyetlen részletet sem hajlan­dó elárulni róla. t A i A I A 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom