Tolnai Népújság, 2014. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-03-02 / 9. szám

8 wmmmmmsm INTERJÚ 2014. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP ■■■■■■■■■■■■ kállay-saunders andrás A nagymamájához jött látogatóba New Yorkból, amikor a Megasztár miatt itt ragadt. Szerinte szerencse kellett ahhoz, hogy idáig jutott. Jobban szereti Budapestet, mint Amerikát. „NEM SZERETNÉK BEÁLLNI A SORBA” Kállay-Saunders András Running című dalával képviseli Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon Koppenhágában. Azt mondja, tudja, hogy ki fog lógni ezzel a sorból, de ezt nem is bánja, hiszen szeret kockáztatni. Fábos Erika- Az Eurovízió hivatalos listá­ján első lett A Dal győztese, a Running. Ez jelent valamit, vagy még korai lenne következtetni?- Következtetni korai lenne, úgyhogy inkább egyszerűen csak örülök, hogy szeretik. Ez az, amitől én is egyre jobban hiszek a dalomban.- Hogyan született a Running? Kimondottan az Eurovízióra készült, és ez egy üzenet, vagy csak véletlenül alakult úgy, hogy éppen ezzel nevezett be?- Farkas Krisztiánnal impro­vizáltunk egyszer a stúdióban, ő zongorázott, én dúdolgattam, és jött egy dallam, aminek a hangulatától eszembe jutott egy amerikai barátom törté­nete. Ebből írtam a szöveget a gyermekbántalmazásról. Ami­kor elkészült, úgy éreztem, elég erős lett, és sokakat megszólít, ezért döntöttem úgy, hogy ezt akarom elküldeni A Dalba. Igen, az üzenete is nagyon fon­tos a számomra.- Az Eurovízión az a megszo­kott, hogy gondtalanságot, vi­dámságot sugároznak a dalok. Mit gondol, egy ilyen közegben, a súlyosabb mondanivaló előny, J vagy inkább kockázat?- Imádok kockáztatni. Az el­múlt négy évben több olyan zene is megjelent tőlem, ami­re azt mondták, hogy nem lesz jó, a magyar fül ezt nem fogja szeretni. Megpróbáltam, és ed­dig még semmit nem bántam meg. A mezőny nagy része biz­tos megint diszkó és europop lesz, ezt tudom. írhattam volna egy olyat én is, de akkor egy­szerűen csak beálltam volna a sorba valahányadiknak. Ezzel kilógok onnan, és azt remélem, hogy ezt értékelni fogják.- Mit gondol arról, a szavazás sajátosságai mellett mitől lehet sikeres egy produkció az Euro­vízió nemzetközi mezőnyében?- Fogalmam sincs. Az elmúlt három évben nagy érdeklő­déssel figyeltem a fellépőket, és amiről azt gondoltam, hogy na ez tuti a legjobb háromban lesz, az rendszerint inkább há­tul végzett. A közönség, azt hi­szem olykor nem az én ízlésem szerint működik.- Már harmadszor indult, mi vonzó ennyire az Eurovízióban?- Először csak annyit láttam benne, hogy jó lehetőség, hogy még többen megismerjék a da­lomat. Aztán tavaly már nem a promóció lehetősége számított, tudatosabban álltam hozzá. Az, hogy én képviselhetem Magyar- országot, nagy büszkeség. Más­részt őrülten kíváncsi vagyok, hogy müyen érzés lehet egy ak­kora színpadon énekelni, hiszen egész Európa nézi a műsort. Ezt tartom a legizgalmasabbnak. Eddig mindig úgy voltam vele, hogy minél nagyobb közönség­nek énekeltem, annál nyugod- tabb voltam, annál jobban élvez­tem, amit csinálok.- Amúgy lámpalázas szokott lenni?- Csak egy picit, éppen any- nyira, hogy ad egy kis adre­nalint. Ez a jó izgalom. Olyan, hogy annyira izgultam volna, hogy az blokkol, még sosem volt.- Mióta énekel?- Kicsi gyerekkorom óta. Anyukám meséli, hogy három­éves koromban már kiugrot­tam az ágyból, ha este vendé­gek jöttek hozzánk, és műsort adtam. Amennyire visszaem- lékszem, mindig imádtam éne­kelni és szerepelni is.- Ehhez képest nagyon zárkó­zott, hallgatag embernek tűnik.- Amikor a barátaim és olyan emberek vannak körü­löttem, akiket ismerek, akkor kifejezetten sokat beszélek. De az tény, hogy nem könnyen engedek közel magamhoz sen­kit, idő kell, amire oldódom. Kamerák előtt is más. Csak azért, hogy benne legyek a té­vében vagy egy újságban, nem tudom előadni magam. A ka­mera kedvéért nem találok ki semmit, ami jópofa, de nem én vagyok. Ha olyan a kedvem, két mondatban válaszolok, ha meg olyan, tizenkettőben.- Az édesapja Amerikában ismert zenész, de annak, aki mégsem ismeri, mit mondana róla?- Azt mondják róla, hogy a világ egyik legjobb basszusgi­tárosa. Soulénekes és producer­ként is dolgozik, világsztárok­kal is. Lou Reed együttesének a zenei vezetője volt.- Meddig éltek együtt?- 11 éves koromban vál­tak szét a szüleim, de azután is pont olyan jó és rendszeres kapcsolatunk maradt, mint ad­dig volt.- Amióta Magyarországra köl­tözött mennyire követi, amit csi­nál? Mennyire hallgat rá?- Mindent megmutatok neki, amit csinálok, és léptünk már fel közösen is a zenekarommal. Azt mondta, jók vagyunk, és ez sokat jelentett nekem, mert azt is megmondja, ha valami nem tetszik neki.- Olyankor mi van?- Elgondolkozom rajta. Fon­tos, amit mond, de dönteni én döntök. Volt már, hogy változ­tattam, úgy ahogy mondta, és volt olyan is, hogy eszemben sem volt.- Néhány éve Magyarországon él, miközben a magyar fiatalok nagyobb része külföldön épít­geti a saját életét. Mi az, ami itt tartotta?- Az, hogy Magyarország egy jó közeg. Sokkal személye­sebb, mint Amerika, és mivel engem itt szeretnek, nagyon megtetszett nekem. Imádom Budapestet.- Könnyebb volt itt karriert csinál­ni, mint ott lett volna?- A karrierhez a tehetség mellett ugyanannyi szerencse kell, mint amennyi kitartás. Kitartásom és tehetségem min­denhol ugyanannyi lett volna, de a legnagyobb szerencsém itt volt. Az, hogy a Megasztárban megismert az ország.- Negyedik lett abban a Mega­sztárban, mégis azóta is talpon van. Mit gondol, ez minek köszön­hető?- A Megasztárról ugyanaz a véleményem, mint az összes többi tehetségkutatóról: nagy esély, de csak egy karaokever- seny. Az igazi próba a műsor után következik. Ott derül ki, hogy ki vagy te, és van-e egyé­niséged? Akkor, amikor saját dalok kellenek, és én választok, hogy mit csinálok és mit nem. Én az elejétől fogva harcolok magamért. Azt mondják, hogy nem fog másoknak tetszeni, amit írtam, nem játsszák majd a rádiók. Erre azt mondom, nem baj. Nagyobb baj lenne, ha játszanák, közben meg azt érez- ném, az nem én vagyok.- Az önbizalom, az, hogy ennyire hisz magában, honnan jött?- Talán az apám miatt. Ezt Névjegy: KÁLLAY-SAUNDERS ANDRÁS, 1985. január 28-án született New Yorkban. 2010-ben a Megasztár 5 negye­dik helyezettje volt. ö képviseli Magyarországot a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivá­lon, Koppenhágában a Running című dalával. hat slágerlistás dala jelent meg a Megasztár óta. hobbija: foci, kosár, kondi, mozi. kedvence: a paprikás csirke. láttam, ez volt a példa. Mindig úgy csinálta a dolgait, hogy nem másoknak akart megfelel­ni, és közben boldog volt. Igaza van. Minden évben jönnek az új előadók, a tehetségkutatók felfedezettjei, ezt tudom. Ha a Megasztár után egyszerűen csak beálltam volna a sor elejé­re, akkor jövőre valaki elém állt volna, és így egyszer a nagyon sokadik lettem volna. Soha nem szeretnék beállni a sorba.- Amerikából hiányzik valami?- Az apám és a barátok, más semmi.- Azt mégiscsak az édesanyjá­nak köszönheti, hogy karriert csinált, hiszen hozzá érkezett Ma­gyarországra, amikor benevezett a Megasztárba. Jó kapcsolatban vannak?- Igen, ő akkor hazaköltözött, hogy ápolja a nagymamámat, és hozzájuk jöttem akkor. Nagyon szeretjük egymást, és őszinték vagyunk. Legföljebb csak ab­ból vannak viták néha, hogy amikor félt engem, úgy viselke­dik, mintha még mindig az öt­éves pici fia lennék. Gondolom, ez abból fakad, hogy egy szem gyermeke vagyok. Amúgy, sze­rencsére sokat nem aggódik, inkább támogat. Most, hogy megnyertem A Dalt, és felhí­vott, olyan boldogságot éreztem a hangjában, amit már nagyon régen nem. Jó érzés nekem, hogy örömet okoztam neki.- Az édesanyja, Kállay Kata­lin, ugyancsak színpadi ember valamilyen szempontból, hiszen ismert és keresett modell volt. Tőle is örökölt valamit, aminek hasznát veszi?- A természetét, ő egy sze­rényen élő, egyszerű ember, és azt is szeretem benne, hogy na­gyon jószívű. Modell viszont azt hiszem, nem leszek.- De, ahogy olvastam, focista le­hetett volna. Miért nem lett?- Valóban imádom a focit kisgyerekkorom óta. Ameri­kában, az egyetemi csapatban játszottam éppen, amikor tör­tént egy súlyos térdsérülésem. A sportolói pályafutásomnak ott vége lett. Azóta csak öröm­foci van.- Mit tanult Amerikában?- Üzleti tudományokat, de nem végeztem még, félbema­radt a Megasztár miatt. Nem sajnálom. Nem is tervezem, hogy befejezem az egyetemet. Amikor csináltam, akkor sem értettem, mit keresek ott. Csak a zene érdekel.- Főnemesi ősei vannak, a déd- nagyapja Kállay Miklós, Magyar- ország miniszterelnöke volt. Mennyire tájékozódott erről, mit tud a családjáról?- Többet, de azért nem min­dent. Amerikában sokáig azt gondoltam, hogy a miénk egy kicsike család. A szüléimén kívül csak a nagymamámat ismertem, a rokonságom má­sik országokban és földrészen lakott. Amikor ideköltöztem, találkoztam Kállay Kristóffal és több unokatestvéremmel is. Nagyon kedvesek voltak, és most is gratuláltak A Dalhoz. Jó érzés, hogy mégsem olyan kicsi a családunk, büszke va­gyok rájuk, és örülök, hogy egy zenészt is hoztam a famíliába, eddig nem volt.- Tolvai Renivel a Megasztár óta, minden szóbeszéd és a karrier- építés ellenére is együtt tudtak maradni. Hogy csinálják?- Még mindig szerelmesek vagyunk, de közben nagyon jó barátok is. Mindketten egy új országban kezdtünk új életet, ez is összekovácsolt. Másrészt, rögtön az elején megtapasztal­tuk, hogy mennyire sok kárt okozhat a túl nagy nyilvános­ság. Azóta visszahúzódtunk, a kapcsolatunk a mi titkunk, és szeretnénk is megőrizni.- Logikus lenne, de közös dalt miért nem csinálnak?- Csinálunk. Van egy pár, szoktuk otthon hallgatni, de ki­adni egyelőre nem szeretnénk. Mindketten külön-külön a saját nevünket és előadói pályánkat akarjuk építeni. Ennek nem tenne jót. Majd később.- Király Viktor édesapja elég indulatosan támadta meg a vég­eredményt. Számított rá, hogy indulatokat kavar, hogy Ön lett az első?- Nem tudom mit mondott, Viktorral nagyon jóban va­gyunk, és az elsők között gra­tulált, azt írta megérdemeltem, szóval nem hiszem, hogy ezzel törődnöm kéne.- Bántja, ha bántják, vagy meg­szokta már, hogy aki a nyilvá­nosság előtt éli az életét, azzal előfordul, hogy megosztja a közönséget?- Megszoktam, de úgy hi­szem, aki ok nélkül bánt, és rasszista dolgokat irkái rólam az interneten, annak valószínű­leg valami komoly szomorúság lehet az életében. A Youtube-on most is olvastam ilyen kom- menteket, amit azért sajnálok, mert az Eurovízió miatt ezek is nagyobb külföldi nyilvános­ságot kapnak, és ez nem vet jó fényt az országunkra.- Az Eurovíziótól mit vár? Gondol arra, hogy ez jó ugródeszka lehet esetleg a nemzetközi karrier irányába?- Ahogy már mondtam, sze­rencse is kell ahhoz, hogy az embernek jól épüljön a kar­rierje. El tudom képzelni, hogy mondjuk, ha szerencsém van, producerek és kiadók is figye­lik az Eurovíziót, és megtetszik nekik, hogy kilógok a sorból. Nagyon jó lenne, de majd meg­látjuk. « f I Ál Kállay-Saunders András tudja, hogy dala kilóg az Eurovízió átlagprodukciói közül, ezért is különleges

Next

/
Oldalképek
Tartalom