Tolnai Népújság, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

2014-02-03 / 28. szám

2014. FEBRUÁR 3., HÉTFŐ INTERJÚ 13 Nem a műfajok arisztokráciáját emeli ki, az érzéseket csalogatja elő. Pitti Katalin naptára zsúfolásig tele: az operaénekes tanít és önálló estjeire készül. Továbbadja tudását, szeretetével közelebb hozza a zenét. AZ EREIBEN 1$ ZENE CSORDOGÁL Pitti Katalin vallja, a boldogságot csak az bírja el, aki el is osztja. Úgy véli, a tudást, a megszerzett tapasztalatokat nyomban tovább kell adni. Még próbált, amikor megér­keztem az interjúra. Szíve ott is maradt jó ideig a lá­zas készülődés mezején. A hangja úgy áradt szét a hatalmas városi teremben, mintha világszínpadon lenne... és ott rezgeti még sokáig, ahogy egy tiszta, őszinte hang rezeg egy ap­rócska falu templomában. Nagy Szilvia- A honlapján egy Hamvas Béla-idézet olvasható, ami röviden arról szól, hogy min­denünket, amink van, osszuk meg másokkal. Ez a művésze­tének mottója?- Sőt, az életem vezérfonala is. A boldogságot tényleg csak az bírja el, aki elosztja. A meg­szerzett tapasztalatot, tudást, a megélt örömöt nyomban tovább kell adni. A talentum története arról szól: vessük le az egonkat, ahelyett, hogy hizlalnánk. Ami­kor az ember önmagát különálló lénynek éli meg, azt hiszi, ő a legfontosabb a világon, akkor a Jóisten biztos, hogy előbb-utóbb térdre sújtja: az életét úgy ren­dezi, hogy észrevegye magát. Történik valami, ami fájdal­masan meggyötri, de legalább visszatér az eredendő útra, ahol minden újabb napot a rá bízott feladatnak szentelhet.- Önre az éneklést bízták. Hosszú út vezetett az operá­kig?- Mindig örömmel, boldogan énekeltem. Szerettem a verse­ket, az irodalmat. Már kislány­koromban komoly közlésvágy mocorgott bennem, ami nekem tetszett, meg szerettem volna mutatni másoknak is. Szülő­városomban, Szentesen zenei általánosba jártam, tízéves koromban aztán Budapestre költöztünk. Az ottani iskola szemközt volt az Erkel Színház művészbejárójával, de akkor még sejtelmem sem volt, meny­nyit fogok oda járni. Szavaló- és énekversenyeket nyertem, sze­rencsémre avatott kezekbe ke­rültem, szeretett tanáraimnak fontos volt, hogy jussak valami­re. A gimnáziumban aztán az egyik verseny zsűritagja kül­dött el magánénektanárhoz. Sík Olga szárnyai alá kerültem, aki az első pillanatban megmondta, nagyon szép hangom van, de azt is hozzátette, rajtam múlik, mi lesz belőlem.- Világhírű szoprán, aki hu­szonnégy évet töltött az Opera­ház kötelékében, aztán sza­badúszóként folytatta pályáját. A két életforma tűz és víz?- Hosszú évekig feszes élet­módom volt. Próbák és előadá­sok váltogatták egymást, rit­kán tudtam a családomnak időt szentelni. Ennek ellenére úgy éreztem, ha alázattal megyek ki a színpadra, a szerephez illő módon, az élményt senki nem veheti el tőlem. Mondanivalóval álltam ki a közönség elé, a ját­szott, megénekelt figurát élettel, lélekkel s valamennyire saját személyiségemmel igyekeztem megtölteni. Az önálló estjeim most hatalmas szabadságot je­lentenek. Majd’ kétórás koncer­teket adok, énekelek áriát, van dalestem, opera- és operettmű­sorom. Nem a műfajok arisztok­ráciáját emelem ki, inkább azo­kat az érzéseket csalogatom elő, amelyek mindannyiunkban ott rejlenek. Hajszálnyi nüánszok- kal bogozom ki a művet, és ha ■ Sík Olga az első pillanatban megmondta, hogy nagyon szép hangom van. jól csinálom, a másik ebbe bele- borzong. Művész és közönség között aranyhidat igyekszem építeni, a zene szárnyán, a tel­kemmel hívom a nézőket, lépje­nek rá arra a hídra ők is, a köze­pén találkozzunk.- így viszi a zenét közelebb időshöz, fiatalhoz. E nemes cél érdekében lett opera­nagykövet is? pitti Katalin Szentesen szüle­tett 1951 decemberében. Liszt Ferenc-díjas magyar operaéne­kes, érdemes művész. Tehetsé­gére korán felfigyeltek, a Bar­tók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola és Gimnáziumban Sík Olga és Bán Melitta oktat­ta, a Zeneakadémián dr. Sipos fenő növendéke volt HUSZONHÉT ÉVIG a Magyar Ál­lami Operaház magánénekese­ként dolgozott, elénekelte az operairodalom legnagyobb lírai szoprán szerepeit. Máig a zene az élete, jelenleg szabadúszó. tanít, koncerteket ad, opera- nagykövetként népszerűsíti a zenét szerte az országban. (Pitti Katalin egy pillanatra becsukja szemét és bólint.)- Négy hónap leforgása alatt harminc iskolában jártam. A fi­atalokkal az érzelmeken keresz­tül igyekszem megszerettetni a műfajt. Operatörténeti előadást tartok, ahol az egyik legkülön­legesebb hangszerről, az emberi hangról beszélgetünk. Régi fel­vételeket viszek, komplett kis öltözőt rendezek be, tükörrel, kellékekkel, ruhákkal.- A számítógépek, tabletek, okostelefonok világában nem lehetetlen küldetés a fiatalok érdeklődését felkelteni?- Tény, hogy nehezen tudnak koncentrálni. Sok körülöttük a gép, borzasztóan elkényelme- sedtek. Ennek ellenére hálával megyek hozzájuk, közben per­sze izgulok, mennyire figyelnek majd rám. Aztán megy minden a maga rendjén: elmesélem, mi­lyen örömfázisokon át vezet az út, amíg kigyúrunk magunkból valamit, mekkora öröm kemény Nyolc éve nagymama, unokája, Barnabás gitározni tanul és ak­robatikus rock and rollra jár. Pitti Katalin, ha teheti, megné­zi a kisfiút a versenyeken. Ke­vés szabadidejében otthonát csinosítja, szeret főzni, sütni. Egykor sokat kötött, horgolt, varrt, de a subázás, keresztsze­mezés sem fogott ki rajta. JÓTÉKONYSÁGI FELLÉPÉSEIN ÍS a hangjával visz életörömöt, életszeretetet az emberekhez. Rámutat ama, miben va­gyunk egyek. A Wikipédia sze­rint ihletett előadói stílussal, szenvedélyes interpretációval | teszi emlékezetessé előadá­sait, koncertjeit. munkával megmutatni, mire va­gyunk képesek. Kérdezek, ők válaszolnak, általában remek a hangulat. Ha röhögéséinek, az sem baj, mindig elcsendesed­nek, amikor szólok, hogy nekem csak két hangszalagom van. Arra tanítom őket, hogy mindig tart­sanak ki, tegyék azt, amit a lel­kűk diktál, a nagy álmaiktól ne tágítsanak. Verdit sem vették fel a konzervatóriumba, mert nem tartották elég tehetségesnek. Ma több mint húsz művét játsszák szerte a világon. Ilyen történetek tanulságaival csiszolom a világ­nézetüket. Meglátom mindany- nyiukban az egyedit, a megis- mételhetetlent, és kívánom, hogy lássák meg ők is magukban. Sze­retném, ha szentségként tekinte­nének magukra, hiszen beszéd­hangjuk egyedi, hangszalagjaik, arcüregeik olyan távolságra van­nak, mint senki másnak e vi­lágon. Megmutatom, hogy kész kis rezonanciaszekrényük van, amelyből a levegő révén szólal­hat meg édes anyanyelvűnk.- Az optimizmus, akaraterő és eltökéltség hangján be­szél, emellett erős fizikum is jellemzi. A naptárát elnézve, lendület nélkül nem is menne minden olyan gördülékenyen.- Édesapámnak rendkívül há­lás vagyok azért, hogy a nevel­tetésemnél fontosnak tartotta a sportot is. Atletizáltam, vívtam évekig, ami állóképességet je­■ Édesapám adta azt az útravalót számomra, hogy csak az az enyém, ami bennem van. lent egész életemre. Azt vallom, a zene a lélek tápláléka, a sport pedig a test energiáit tartja egy­ben. Régebben futottam is, de az autóbalesetem óta inkább csak tornázom. Elértem már a nyugdíjkorhatárt, mégis sokan számítanak rám. Kedden és szerdán Szombathelyen tanítok, csütörtökön Budán, pénteken és szombaton pedig Tatán. Negy­ven emberrel dolgozom egy héten, van köztük tizenhét és hatvannégy éves is. Boldogok, ha énekelhetnek, én meg boldog vagyok, hogy kivarázsolhatom belőlük a tiszta hangokat, hogy sikerélményük lehet. Végtelen szeretettel, türelemmel vagyok irántuk, végigjárjuk a lépcső­fokokat, szisztematikusan, ap­rólékosan. Az alázatot sosem tévesztjük szem elől, a művek néha így is nehezen adják meg magukat.- Még Pitti Katalinnak is?- Nekem sem sikerül minden úgy, ahogyan szeretném. Sok mindentől függ, képes vagyok-e megszólaltatni, élettel megtölte­ni a dalt, számít, milyen a na­pom, a torkom. Ha nem megy, egy időre leteszem a kottát, aztán később nekiveselkedek megint. Kitakarítok, kimosok, megcsinálok mindent, mire végre leülök a zongorához, az­tán nem is tudom abbahagyni a gyakorlást. Órák elteltével is úgy érzem, mintha csak tíz perce kezdtem volna bele. Mint a sport: folyton edzésben kell tartanod magad. Ha belejöttél, nehéz abbahagyni, de pihenni is kell az izomrendszernek, az agynak. A szép, dolgos napok ugyanis pengeéles koncentráci­óban telnek.- Éppúgy, ahogy a színpadi órák is.- Oda azzal a bizalommal lé­pek ki, hogy tudok majd min­denre koncentrálni, szívvel, lélekkel. Végül mégis egy picit más lesz minden fellépés, mert alakítja a pillanatot az ötlet, az ihlet, formálja a virtuozitás. A tanítás, a koncertekre készü­lés, a fellépések sorozata tart egyben. Ha énekelek, akkor az életenergiáim sokasodnak. Szárnyra kelek, a világ öt per­cig még körülöttem van, aztán már kirándulok is az égi me­zőkre. Olyankor úgy érzem, tiszta levegőn sétálok, a szere­tet birodalmában. Egészséges szellemmel és lelkülettel, há­lával zárulnak a napjaim. Ha nem énekelnék, talán már nem is élnék.- De él és virul, arca csak ap­ró ráncokat rejt, ezek is a mo­soly nyomai. Előfordult, hogy nem az énekléstől vagy a vi­dámságtól görbült a szája?- Hajjaj! De a mai agyammal már pontosan tudom, minden fájdalom értem volt. Ha valamit elrontottam, hamar beláttam, ugyanakkor szomorú is vol­tam, hogy fájdalmat okoztam másnak. Édesapám adta az út­ravalót: csak az az enyém, ami bennem van. Megtanultam, hogy egyik napról a másikra elveszíthetek mindent, de a fáj­dalom arra kell indítson, hogy összeszedjem magam. Feladatot kell keresni, menni tovább, oda, ahol várnak, és nem elfelejteni, hogy a tapasztalatok által csi­szolódunk, fejlődünk. Ha ez a legmagasabb szintű tapaszta­lati tudás megvan s elég szere­tettel vegyül, nehezen tévedünk el. Mindig megtaláljuk a kiutat, a helyes lépést. Áldás van azon, ki úgy kel fel: amit kívül keres­tem, mindvégig bennem volt. A fiatalokkal az érzelmeken keresztül igyekszem megszerettetni a műfajt Fontos számára, hogy örömet szerezzen 4 ► 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom