Tolnai Népújság, 2014. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2014-02-16 / 7. szám

8 INTERJÚ 2014. FEBRUÁR 16., VASÁRNAP íoo tagú cigányzenekar Temetésen született meg az ötlet, hogy megalakulnak. Hongkongtól Hollandiáig igazi sztárként ünnepük őket. Hungarikum lehet a világszerte ismert együttes tevékenysége. •• •• „NEKÜNK MINDENHOL SIKERÜNK VAN” A zenekarvezető „Buffo” Rigó Sándor azt mondja, hogy aki külföldön meghallgatja a 100 Tagú Cigányzenekart, kíváncsi lesz a magyar kultúrára is Létezik egy olyan magyar együttes, amelyiknek sikerült világkarriert befutni. Ráadásul a nemzetközi pályafutásuk harminc éve töretlen, többet lépnek fel külföldön, mint itthon. A száztagú cigányzenekar nemrég bekerült a magyar értéktárba. Vezetőjük, „Buffó” Rigó Sándor azt mondja: az a zene, amit játszanak, nem csupán a cigány, de a magyar emberek identitásához is hozzátartozik és egy morzsányit sem szabad hagyni elveszni belőle. Fábos Erika- Művészi és hagyományőrző tel­jesítményükkel nemrég bekerül­tek a Magyar Értéktárba. Fontos ez az Önök számára?- Ez nagy becsület a szá­munkra, de úgy gondolom, J hogy ez a zene egy nemzeti 1 kincs, kulturális örökségünk. Nagyon fontos, hogy az utókor­nak megmentsük és egy mor­zsáját se hagyjunk elveszni. Másrészt, évtizedes tapasztalat, amit mondok: aki bennünket meghallgat egyszer külföldön, kíváncsi lesz Magyarországra és a magyar kultúrára is.- Ez az elismerés az az „előszo­ba”, ahonnan hungarikummá minősíthetik majd a zenekart. Mennyire egyedi ez? Van még ekkora cigányzenekar valahol a világban?- Hasonló sincs, sehol.- Legutóbb hol léptek fel kül­földön?- Az minden évben hagyo­mány, hogy Svájcban, Belgium­ban és Franciaországban csi­nálunk egy nagyobb turnét, de ezen kívül Athénban, Shang- haiban, Pekingben és Hong­kongban is voltunk tavaly.- Mindenhol ugyanolyan a siker, vagy van, ahol nehezebben fogad­ja be a közönség ezt a zenét?- Nekünk mindenhol si­kerünk van. Alig van olyan, hogy nem teltházas a koncer­tünk. Kínában nem olyan za­jos, mert ott visszafogottabbak az emberek, tapsolnak, nagyon tapsolnak, de nem tombolnak. Honkongban ezzel szemben úgy éreztük magunkat, mint a rocksztárok. Az arénában, ahol felléptünk, több tízezer ember volt, és gigantikus méretű kive­títőkön is látni lehetett a szín­padot. Őrjöngött a közönség. Nagyon sok emlékezetes élmé­nyünk volt, Shakirával, a Gipsy Kings együttessel, Sophia Lo- rennel, Gina Lollobrigidával és Roger Moore-ral is felléptünk már egy műsorban.- Soha egy kínos helyzet, amiben nehezen találták fel magukat?- Kínában fordult elő az egyetlen, amire emlékszem. Iskolásokból álló közönség szá­mára vette meg egy támogató a koncertet. Na, az nehezen in­dult, de a vége annak is dübör­gő, tapsvihar volt.- Hol a legnépszerűbbek?- Franciaországba a kez­detektől járunk, ott a helyiek mutogatnak ránk, és felismer­nek bennünket a Champs-Ely- sées-n. Monte Carlóban Rainer herceg a legnagyobb bálon egyedül bennünket szokott kézfogással üdvözölni és az egész család a rajongónk. Az­tán Hollandiában is nagyon értik a magyar cigányzenét. A 30-as években 10-12 zene­kar is kiment Hollandiába játszani és nagyon elterjedt a műfajunk, a királyi családnak kedvenc cigánymuzsikusai voltak. Ott az a divat, hogy a legtöbb főiskolának van saját zenekara, ezeknek több mint a fele magyar cigányzenét játszik. Nemrég megalakult Hollandiában civil kezdemé­nyezésre a Magyar Nóta Ala­pítvány is, ami hihetetlenül népszerű.- Mikor terjedt el a magyar cigányzene a világban?- A magyar cigányok között mindig voltak muzsikusok. Ahogy megjelentek az ország­ban, azonnal bekerültek a leg­híresebb arisztokratákhoz, nemesek udvarába zenélni, később pedig már szórakoz­tató céllal, az alsóbb népréte­geknek is játszottak. Az első világháború előtt kezdődött, hogy elkezdték járni Európát és a világot. Nem vándoroltak, hanem konkrét céllal utaztak, több európai királyi udvarba is például. Ehhez a híres cigány muzsikusok, Bihari János, Dan- kó Pista ismertsége, később a vendéglátózó cigányzenekarok, aztán az operett népszerűsége, Lehár művei is sokat hozzátet­tek. Ez alapozta meg azt, hogy mindenhol kíváncsiak ránk és ezt a mi sikereink is tovább öregbítették, úgy gondolom.- A100 Tagú Cigányzenekar pont úgy működik, mint mondjuk egy profi szimfonikus zenekar?- Sajnos nem. Egy pro­fi zenekarnak a muzsikusai alkalmazottak. Régi vágyunk, de eddig még nem sikerült vál­toztatni azon, hogy nekünk csak tagjaink vannak. A fel­lépésekért tudunk fizetni, de például próbapénzt már nem. Mindenki ott keresi a kenye­rét, ahol tudja. Szerencsére évente azért van 50-60 külföl­di koncertünk, ami a hazai fel­lépésekkel együtt már lassan harminc éve el tudja tartani a zenekart.- Talán az lehet a baj, hogy na­gyon sokan vannak. Mindig szá­zan vannak a színpadon?- A legtöbbször igen. Van olyan fellépésünk, amikor a befogadóképesség vagy a költ­ségek miatt mondjuk csak nyolcvanan zenélünk, de a legtöbb helyen százan. A száz­tagú cigányzenekarnak egyéb­ként ennél több, hivatalosan 148 tagja van.- Ön mióta muzsikál?- A többség sokkal korábban kezdte nálam. Én már nyolc éves voltam, amikor megkap­tam az első hegedűmet.- Fel sem merült, hogy valami másba kezdjen?- Egy kósza pillanatra sem. Apám is prímás volt, a tatai 1985. november 2-án jött létre a zenekar, a főváros különböző együtteseiből - Állami Népi Együttes, BM Duna Művész- együttes, Honvéd Művészegyüt­tes, Budapest Tánc Együttes - a Rajkó Zenekar volt tagjaiból és az ország legjobb vendéglá­tós muzsikusaiból. 1986-TÓL NAPJAINKIG Európa, Ázsia, Amerika, Ausztrália, Új-Zéland számos városában koncerteztek. Repertoárjukban megtalálhatók Liszt, Bartók, Kodály, Hubay, Brahms, Sara­saié, Strauss és még sok zene­szerző művei, de a jazz, a tánc­zene és a rock világába is gyakran kirándulnak. népi zenekart vezette, 82 éves koráig együtt zenéltünk a itt is. Nagyon büszke volt erre, és én is. Amióta kisgyerekként feleszméltem, azt láttam, hogy ő hegedül és jönnek hozzánk a muzsikus barátai is zenél­ni. Belenőttem ebbe. Ameny- nyire vissza tudok emlékezni, az egyetlen komoly vágyam az volt, hogy híres muzsikus lehessek, minél több ember­nek játszhassak és bejárjam a világot.- Ez sikerült is, nem?- De igen. Afrika kivételével mindenhol jártam a világon.- A száztagúval a kezdetektől fellép?- Nem, amikor a zenekar alakult, még javában külföldön dolgoztam. Legtöbbet Hollan­diában, Belgiumban, Svájcban és Olaszországban.- Hány nyelven beszél?- A magyaron kívül angolul, németül, hollandul és olaszul.- Cigányul nem is?- De, ma már igen. A csa­ládban gyerekként nem hallot­tam, nem használtuk. Mindig azt mondták otthon, hogy mi magyar cigányok vagyunk. a cigányzenekar fennállása óta 21 CD-t és öt DVD-t jelente­tett meg, ebből öt platina-, ki­lenc aranylemez. A zenekarban az elmúlt közel 30 év alatt 64 muzsikus kapott kiváló mű­vészként állami kitüntetést, el­ismerést. 2000-ben a zenekar Magyar Örökség díjas lett, bekerültek a Guiness Rekordok könyvébe. 2006-ban az örökös főprímás, Boross Lajos prímáskirály, va­lamint a zenekar énekszólistá­ja, Bangó Margit Kossuth-díjat vehettek át. 2014-ben művészi és hagyo­mányőrző teljesítményükkel be­kerültek a Magyar Értéktárba. Kilencéves voltam, amikor felkerültünk Budapestre és itt meg már nehéz is lett vol­na használni a cigány nyelvet, vidéken még talán többen be­szélték. így aztán felnőtt fejjel, Amerikában tanultam meg ci­gányul.- A száztagúba hogyan került?- Előbb elmesélem, hogyan alakult meg a zenekar, mert az is nagyon érdekes. Az én apó­somat úgy hívták, idősebb Já­róka Sándor. Az általam ismert egyik legnagyobb prímás volt. A romáknál szokás, hogy a te­metésen muzsikával búcsúztat­juk egymást. Az apósom teme­tésén 1984-ben rengeteg ember volt, több mint ötezren jöttek el búcsúztatni és volt közöttük úgy ezer hegedűs. Muzsikáltak egyenként is, de amikor egy­szerre elkezdtek játszani, az valami elemi erővel bírt. Meg­rendítő volt. Aki azt hallotta, annak biztosan életre szóló emlék maradt. Természetesen a világ legnagyobb cigány prí­másai is ott voltak, és a magya­rok közül is mindenki: a nagy generáció tagjai, Boross Lajos, Berki László és a többiek. En­nek hatására született meg az ötlet, hogy létre kéne hozni egy monumentális zenekart. Ez lett a száztagú, 1985-ben alakult meg. Amikor 1991-ben éppen itthon voltam, összetalálkoz­tam Berki Lászlóval, aki hívott, menjek el egy próbára. Akkori­ban a Keleti pályaudvar kultúr­termében voltak a próbák. El­mentem. Máig fel tudom idéz­ni, annyira erősen hatott rám az a közösség. Visszamentem még külföldre néhány hónapra, mert kötött a szerződésem, de év végén beálltam közéjük és máig ott vagyok.- Nehéz bekerülni manapság a zenekarba?- Sosem volt könnyű, mert komolyak az elvárások. Alap­elvárás a magas szintű hang­szeres tudás, de el kell fogadni azokat az íratlan törvényeket is, amik jellemeznek egy zene­kart. Megbízhatónak, fegyel­mezettnek kell lenni, szalon- és koncertképesen kell megje­lenni a próbákon is. Másrészt meg kell tanulni a repertoárt, hiszen nem kottából játszunk, ami ugyancsak teljesítmény.- Mégis mekkora repertoárról van szó?- Párórás próbával bármikor tudunk négy-öt órát folyamato­san muzsikálni.- Ön mennyi darabot ismer?- A legkomolyabbaktól az egyszerű dalokig úgy 1500- 1600 biztos megy fejből.- A zenei tehetségkutatókban is mindig az elsők között vannak a roma származású zenészek. Ez adottság, vagy beletanulnak a családi példa alapján a muzsi­kálásba?- Talán együtt a kettő. A ge­netika biztosan nagyon erős, a zenei tehetség isteni adottság, amivel születünk. Én például idegen nyelvet is nagyon köny- nyen tanultam mindig: a mu­zsikálás ugyanis rendkívüli módon segíti a memorizálást és a hallást, ami jót tesz a nyelv- tanulásnak. Ez egy adottság. A család nagy hatással van ná­lunk, tiszteljük a felmenőinket és amit az apáinktól látunk, azt követjük.- Kik ma a leghíresebb magyar cigány muzsikusok?- Például a főprímásunk, Lendvai „Csécsi” József fia Lendvay József, aki nem a mi zenénket játssza, hanem világ­hírű hegedűművész lett. Aztán Sántha Ferenc, Puka Károly, Robi Lakatos és a Lakatos-di­nasztiából többen is.- Mennyi a fiatal maguk között, hogyan alakul az átlagéletkor a zenekarban?- Vannak, de nem elegen: el­öregedtünk egy kicsit az elmúlt években, talán azért is, mert hosszabb ideje inkább az auten­tikus cigányzene és a dzsessz a divatosabb. Mi is játsszuk ezt a műfajt is, de a magyar ci­gányzene inkább a profilunk. Persze szeretnénk, ha jönne több fiatal, és megalapoznák a következő generációt, fontos lenne, hogy ez a tradíció sose vesszen el. A magyar cigányze­ne ugyanis közös kincsünk és biztos vagyok abban, hiszen ta­pasztalom, hogy ez a zene nem csupán a mi identitásunk, ha­nem minden magyar emberé.- Negatív élményei sosem vol­tak? Mondjuk sosem került kínos helyzetbe a származása miatt?- Olyan cigányember nincs, aki ezt soha nem éli át, mert nagyon sok az előítélet, a rossz beidegződés, de nem szeretnék ebbe a témába belemenni. Ez politika is, a száztagú cigány- zenekar pedig nem politizál. Nem beszélünk ilyesmiről, mert mi kizárólag azzal poli­tizálunk, hogy muzsikálunk. Mindenkinek, bárkinek. Meg­győződésem, hogy aki egyszer végighallgatja egy koncertün­ket, abban nagyobb lesz a ci­gányság iránt az elfogadás és a tolerancia. Jövőre harminc éves lesz a zenekar 4 > n

Next

/
Oldalképek
Tartalom