Tolnai Népújság, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-24 / 299. szám

2013. DECEMBER 24., KEDD Az Intemazionale nyerte meg a városi rangadót Az argentin Rodrigo Palacio 85. percben szerzett sarkazásos góljával az Intemazionale 1-0-ra legyőzte az AC Milant az olasz labdarúgó-bajnokság vasárnap esti városi rang­adóján, így az 5. helyen telelhet. A Milan ellenben csak a 13. helyről várja a tavaszt. RODRIGO PALACIO látogatóban Az elmúlt évekkel ellentétben idén hármasban tölti a karácsony nagy részét a Halász család. A kajmádi nagymamáékhoz azonban mindenképpen ellátogatnak, hiszen Nórika két „jó barátja”, Móricka és Lolka nélkül nem igazi ünnep az ünnep MEGPIHENNEK A BOKSZKESZTYŰK A ringben kíméletlen har­cos, otthon azonban lágy­szívű édesapa, aki képtelen ellenállni tündéri kislánya mosolyának. Karácsonyi írásunkban a profi ökölvívó Halász Gábor családját láto­gattuk meg. Rónai Gábor Halász Gábort mindenki úgy is­meri, mint egy kőkemény öklö- zőt, egy olyan embert, aki so­sem mosolyog, aki bemegy a ringbe, kizárja a külvilágot, le­győzi, többnyire kiüti soros el­lenfelét, aztán ünnepel egy ki­csit, nyilatkozik újságnak, tévé­nek, rádiónak. És ennyi. Halász Gábor másik arcát ke­veseknek mutatja meg. Keve­sen tudják róla, hogy a kímélet­len harcosnak óriási szíve van, hogy kislánya egyetlen moso­lyától képes ellágyulni, s hogy otthon, a családban, a ringgel, a szorítóval ellentétben nem ő az úr, hanem a két hölgy, a 6 éves Nóra és párja Gabriella. Amikor felhívtuk, hogy ka­rácsonyi számunkban őket sze­retnénk bemutatni, nagy öröm­mel mondott igent a kérésre. Hat órára beszéltük meg a talál­kozót, s pontban hatkor be is ko­pogtattunk a Béri Balogh Ádám utcai lakás ajtaján. A takaros, barátságos kis la­kásba belépve, rögvest a nappa­li polcán egymás felett sorakozó övék vonzzák magukra a tekin­tetet. Halász Gábornak mind­egyik övhöz van egy-egy törté­nete, mindegyik öv kedves va­lamiért a számára. Mi azonban ezúttal nem ezekre a történe­tekre voltunk kíváncsiak, sok­kal inkább az érdekelt bennün­ket, hogyan telik Halászéknál a karácsony, hol töltik az ünnepet ők hárman, Gábor, Gabriella és kislányuk, Nórika. Halász Gábor párjával, Gabriellával és Nórikával alkot családot. Ki hinné, hogy a kőkemény öklöző kislánya egyetlen mosolyától képes ellágyulni Népes a család Halászéknál. Gabriella szülei Kajmádon lak­nak, Gábor édesapja Szekszár- don él (az anyukája sajnos már nem lehet velük), a testvérek, a közeli, vagy távolabbi rokonok pedig szerte az országban. „Az elmúlt években több­ször is úgy teltek el az ünne­pek, hogy folyamatosan úton voltunk, egymásra alig maradt időnk. Idén azonban máskép­pen lesz, az ünnep nagy részét itthon, hármasban fogjuk el­tölteni, tévézünk, társasjátéko- zunk, beszélgetünk” - kezdte Gabriella, a ház asszonya, akit természetesen arról is kifag­gattunk, hogy mi kerül majd az ünnepi asztalra. „Húslevest főzök, mellé pe­dig nyulat és gyöngytyúkot sü­tök - mondja. - Hagyományos étkeket, mint például a halász­lé, vagy a töltött káposzta, nem készítek, ezeket meghagyom a nagyszülőknek. Desszertként tömött sütemény (mindenfé­le finomság őzgerincben), kó­kuszgolyó és máglyarakás lesz a kínálat.” No és ott lesz az asztalon az elmaradhatatlan mézeskalács, amit Halászéknál nem az édes­anya készít el. „Ez a feladat Gáborra és Nó­rára hárul, így van ez nálunk már évek óta. Nagyon szeret­nek a konyhában forgolódni, ki nem hagynák a mézeskalácssü­tést” - büszkélkedik Gabriella. Ha nagy rokonlátogatás idén nem is lesz, a kajmádi mamá- ékat mindenképpen felkere­sik. Ha másért nem, a két ku- tyusért mindenképpen. Nóri­ka ugyanis imádja a nagyszü­lők két házőrzőjét, Mórickát és Lolkát, a német juhászt és a shar peit. Órákat el tud játszani velük, igaz, a karácsonyra va­ló tekintettel ezúttal kissé hát­térbe szorulnak a kedvencek - első az ünneplés, no meg az ajándékok.„Egy pegazust (szár­nyas lovacska) szeretnék, már meg is beszéltem anyával, ő pe­dig írt egy levelet a Jézuskának - mondja a kis tündér csillogó szemekkel. - És édességet is kértem” - teszi hozzá. Gábor és Gabriella idén nem készülnek nagy meglepetéssel, ők év közben lepik meg egy­mást. Nemrég vettek egy sütőt, számukra most ez az ajándék. „A lakásban mindig elkél va­lami, ezeket év közben megvá­sároljuk, úgymond előrehozott karácsonyi ajándékként. Az ünnep amúgy sem az ajándéko­zásról, sokkal inkább a szere- tetről, a családról, az együttlét- ről szól” - zárja Gabriella. Nórika is készül egy megle­petéssel. Egy különleges, va­rázserővel bíró kaviccsal és egy rajzzal lepi meg majd szüleit. Halászéknál a fenyőfa vásár­lásra nem kell időt fecsérelni, sok más családapával ellentét­ben Gábornak (és kislányának) nem kell a nyakába vennie a fél várost, hogy felkutassa a leg­szebb fenyőfát, amely később a lakás díszévé lehet. „Pár éve vettünk egy műfe­nyőt, nagyon szép, azt díszítjük fel, a mamáéknál pedig ott lesz az igazi” - mondja Gabriella. Miközben a szülőkkel „fe- nyőkörúton járunk”, Nórika azt kezdi mesélni, hogy ő már nagylány, jövő szeptemberben iskolába megy. Nagyon vár­ja már, hogy megtanuljon írni és olvasni, hogy ezentúl édes­anyja helyett ő fogalmazhassa meg a levelet, amit a Jézuská­nak küld. Az óvodában sok ba­rátja van, de Jázmin, Míra, Öcsi, Csenge és Petra az, akikkel iga­zán megérti magát. Hogy a kis pajtások miről álmodnak, hogy mit hoz nekik a Jézuska, azt vi­szont még neki sem árulták el. Halász Gábornak kész roha­nás az élete, év közben szin­te alig látja a családját, így az ünnep, a karácsony mindig na­gyon fontos számára. Persze so­káig most sem lehet lustálkod­ni, edzeni kell, ki tudja, mikor esik be egy ajánlat, hogy indul­ni kell, várja nagy ütközet. „Pénteken már lemegyek kesztyűzni, hiszen nem veszít­hetem el a kondíciómat - kap­csolódik be a beszélgetésbe Gá­bor. - A legutóbbi szekszárdi meccsem, a kongói Manazia el­len nem úgy sikerült, ahogy el­terveztem, nem gondoltam vol­na, hogy a srác csupán ennyi ellenállást képes kifejteni. Sze­retnék végre egy nagy meccset, remélem, jövőre megvalósul az álmunk.” Halász Gábor nagyon jó for­mában van, sorrendben a hete­dik volt a novemberi összecsa­pás, amelyet megnyert. A nagy sorozatot még 2011 áprilisában, az első szekszárdi gálán, az al­bán Xhavit Visoka elleni győze­lemmel kezdte építeni, majd Bé­res Zoltánt (őt kétszer is), Szá­lai Viktort, Bozai Gyulát, Ros­tás Lázárt és legutóbb Felly Ma- naziát is elverte. „Ez a kedvenc övem” - vág közbe Nórika, majd rámutat a polcon, az alsó sorban fekvő dí­szes ereklyére. „Az albán ellen szereztem, és nem kellett visz- szaadnom - folytatja Gábor. - Talán az volt az egyik legjobb meccsem az utóbbi időben” - mondja. Búcsúzóul még rákérdezünk - sportújságíróként csak nem hagyhattuk ki a szakmázást -, hogy mostanság van-e kilá­tásban valami komoly mérkő­zés, mire Gábor röviden annyit felel: a menedzserek szorgo­san dolgoznak az ügyön, most azonban nem foglalkozik a bu­nyóval, első a család, az ünnep, a többi ráér utána is. Majd elfelejtettük: otthon nem ő az úr, mint a ringben... A labdával is remekül bántak a lánglovagok Sporttörténeti brazil siker a belgrádi fináléban kézilabda A magyar válogatottból Görbicz Anita került be a világbajnokság All Star-csapatába A szekszárdi Hivatásos Tűz­oltóság csapata nyerte szom­baton az IPA (International Police Association) nemzetközi rendőrszervezet Tolna megyei egyesülete által szervezett kis­pályás focitornát a Szent László TISZK Egészségügyi és Szoci­ális Tagintézményének sport- csarnokában. a végeredmény: 1. Szekszár­di Tűo., 2. Szekszárdi Rk., 3. Paksi Rk., 4. Tolna Megyei Rfk. A gólkirály 6 találattal Makk Ádám (Paksi Rk.) lett, a leg­jobb mezőnyjátékosnak Cson­tos Mihály (Szekszárdi Rk.) bi­zonyult, a legjobb kapusnak Csonka Gábort (Szekszárdi Tűo.) választották. ■ B. L. a brazil válogatott nyerte a női kézilabda-világbajnoksá­got, miután a vasárnapi döntő­ben 22-20-ra nyert a házigazda szerb csapat ellen. Brazília ez­zel a sportág történetének 13. országa lett - második nem eu­rópai és az első dél-amerikai -, amely világbajnoki címet nyert. Az első félidőben szinte végig fej fej mellett haladtak a csapa­tok, a brazilok aztán a szünet előtt kétgólos előnyre tettek szert. A fordulás után a dél-ame­rikaiak villámrajtot vettek, és ötgólosra növelték előnyüket, de a hazaiak fokozatosan felka­paszkodtak, még kettős ember- hátrányban is betaláltak. Keve­sebb mint négy perccel a vége Brazil boldogság: 2013-ban nem akadt jobb csapat a dél-amerikaiaknál előtt egygólos brazil vezetésé­nél a torna legjobb játékosának választott Amorim kiállítása miatt emberelőnybe kerültek a szerbek, a Kombank Arénában több mint 19 ezer néző buzdítá­sa mellett pedig egyenlítettek is, de a dél-amerikaiak Nunes egyéni megmozdulásából ismét gólt lőttek, és döntetlenre hoz­ták az emberhátrányt. A következő hazai támadás végén a végig nagyszerűen ját­szó Cvijic fölé bombázott, az el­lenakció végén pedig Rodrigu­es elképesztően nagy gólt lőtt, és ezzel el is döntötte a világbaj­noki cím sorsát. A magyar válogatottból egye­düliként Görbicz Anita került be a szerbiai női kézilabda-vi­lágbajnokság All Star-csapa- tába. Az álomcsapatot a Szer- bia-Brazília döntő szünetében hirdették ki, mint ahogyan azt is, hogy a torna legértékesebb játékosa - senkinek sem oko­zott meglepetést - a Győri Au­di ETO KC brazil átlövője, Edu- arda Amorim lett. A TORNA ALL STAR-CSAPATA, kapus: Barbara Arenhart (Bra­zília). Balszélső: Maria Fisker (Dánia). Balátlövő: Sanja Damn- janovic (Szerbia). Irányító Gör­bicz Anita. Jobbátlövő: Susann Müller (Németország). Jobbszél­ső: Szun He Vo (Koreai Köztár­saság). Beálló: Dragana Cvijic (Szerbia). ■ B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom