Tolnai Népújság, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-11-10 / 43. szám

2013. NOVEMBER 10., VASÁRNAP SZTORI 5 • • Otvenmilliardert válunk events család Hazánkban a konfliktuskezelés berögzült eszköze a válás A magyarok szeretnek vál­ni és nem valami új divatról van szó, ötven éve így van ez. Pedig nem csupán a csa­ládok, a társadalom is nagy árat fizet ezért. Fábos Erika A válás, a különféle családi konfliktusok az érintettek mel­lett az egész társadalom számá­ra próbatételt jelenthetnek, és az államra is súlyos anyagi terhe­ket háríthatnak. Ennek pontos számbavételére első alkalommal készül átfogó felmérés országo­san, a Magyar Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetben. Temesváry Zsolt, a kutatás vezetője azt mondja: a kutatás még az elején tart, hiszen 2014- re végeznek vele, de az eddigi adatokból máris kiderült, hogy a családok széthullása a számo­kat tekintve hozzávetőleg évi 50 milliárd forinttal terheli meg az állami költségvetést. A közvetlen kiadások főként a szociális ellátórendszer, a csa­ládsegítő intézmények, a gyer­mekotthonok fenntartásából, a családi pótlékok kifizetéséből, a válást kimondó bíróságok mű­ködtetéséből tevődnek össze. De a szegénység nagy része is a családok szétzilálódásában gyökerezik. Hasonlóan jelen­tős, hogy a családok szétesése sok lelki és mentális problémát okoz, amiből később egészség- ügyi gondok is adódhatnak. Magyarországon évtizedek óta sok a válás, de ha az európai átlagot tekintjük, a középme­zőnyben foglalunk helyet. Pong- rátz Tibomé, a KSH Népesség­tudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese azt mondta: a válási arányok a '60-as évek­ben alacsonyabbak voltak, mint most, de nemzetközi összeha­sonlításban már akkor is sokan elváltak. A demográfus szerint nem is várható, hogy ez rövid tá­von, érdemben változni fog. „A válás, mint intézmény a társadalom tudatába annyira beépült és olyannyira elfogadott lett az évtizedek során, amin sajnos nem hiszem, hogy bármi­lyen módszerrel változtatni le­het - mondta Pongrátz Tiborné. - Hazánkban az az elfogadott módszer, hogy ha egy házasság megromlott, azt fel kell bontani. Házasságok, válások alakulása m—m Házasságkötés Válás 90 000 r\88 566 Amikor egy kapcsolat menthetetlen, rosszabb megoldás együtt maradni. A kérdés tehát inkább az, hogy muszáj-e, hogy „háborús konfliktus” következzen. Ez a konfliktuskezelésnek egy elterjedt módja és nemzedékek­re visszamenő minta. A társada­lom érdeke persze a stabil család lenne. A születésszám, az egész­ség, a mentális egészség, de gaz­dasági szempontból is sokkal jobb lenne, ha kevesebb lenne a válás és nagyobb értéke len­ne a párkapcsolatoknak. Ez az élettársi kapcsolatokra is vonat­kozik, hiszen arra ugyan nincs statisztika, de kutatások bizo­nyítják, hogy azok még bomlé- konyabbak, mint a házasságok. Ez főként a felnövekvő generáció és a gyerekek szempontjából lé­nyeges. Franciaországban egy nagyon alapos tanulmány ké­szült a témában, aminek a meg­állapítása szerint a válások, el­válások után a kiskorú gyerekek 80 százaléka szenved el hosszú távú lelki traumát.” Ez nem mellékes: a tavalyi év­ben kimondott válások 21 ezer kiskorú gyereket érintettek, pe­dig megfigyelhető, hogy a gyere­kes családok esetében csökkent a válások száma hazánkban. A leg­többen a gyerektelen és az egy gyereket nevelő házaspárok kö­zül döntöttek úgy, hogy elválnak. „Ha a párok néhány nemze­dékkel ezelőtt igent mondtak, fo­gadalmuk sírig szólt, ez volt a tár­sadalmi elvárás, de a gazdasági kényszer is kitartásra ösztönözte őket, mégha nem is éltek békes­ségben, szeretetben - mond­ja Herczog Mária, szociológus. - Mára azonban megváltoztak az együttélés szabályai és feltéte­lei. A házasságkötésben, párvá­lasztásban elvárás a boldogság, a szerelem, kevéssé a gazdasági megfontolások dominálnak. Mi­vel pedig az érzelmek kevésbé Meglepő tények a válásról ma alig több mint feleannyi házasság köttetik, mintáz 1980-as években. 1980-ban íooo házasságkötés­re 346 válás jutott, ma 562. a válóperek 69 százalékát a feleségek kezdeményezik. A férjek többsége az első két évben, vagy a házasság 20. évében kezdeményezi a válást. A legfőbb válóok Magyaror­szágon a hűtlenség, illetve az alkoholizmus. ma minden tizedik felnőtt em­ber elvált a házastársától ha­zánkban. tavaly 21 ezer kiskorú gyerek volt érintett a kimondott válá­sok esetében. A STATISZTIKÁK szerint a hét éve házasok között nincs kiug­róan több válás. statikusak, és az átlagéletkor és az aktív élet határai is jelentősen kitolódtak az elmúlt évtizedek­ben, természetes következmény, hogy évtizedek alatt változunk és a körülmények is változhat­nak. Herczog Mária szerint az, hogy a válások száma a komoly vallási tradíciókkal rendelkező Lengyelországban, Spanyolor­szágban vagy Olaszországban is folyamatosan emelkedik, azt jel­zi, hogy egy kulturális változás is végbement, tehát a házassági intézmény szerepe és megítélése is változott.” Amerikában több államban nem lehet elválni anélkül, hogy a házaspár nem vesz részt előtte ingyenes pszichológiai tanács­adáson, családterápián. A ta­pasztalat pedig az, hogy ott tíz házasságból hat megmenekül. Magyarországon nincs lehető­ség arra, hogy valaki az állam pénzén mentse a házasságát. A válás előtti békéltetés intéz­ménye már nem létezik és amíg volt, is inkább formaság volt. Kiskorú gyerekek esetén azon­ban hosszabb jogi procedúra a válás, éppen azért, hogy legyen ideje a feleknek valóban meg­gondolni az elhatározásukat. Az új Ptk. készítésekor ugyan felve­tődött, hogy csak párkapcsolati vagy válási mediáció után lehes­sen válni, ez azonban nem ke­rült bele a családjogi fejezetbe. Léhner Zsuzsanna ügyvéd válási mediációval is foglal­kozik és azt tapasztalja, hogy akik hozzá fordulnak vagy meggondolják magukat, vagy megerősödik bennük a* szán­dék, hogy válniuk kell. Végül azonban mindenképpen rende­zett módon és úgy bontják fel a házasságukat, hogy a későbbi életüket külön-külön sikeresen tudják folytatni és normális em­beri viszony marad közöttük. „A válás akkor okoz a kelleté­nél nagyobb veszteséget, ha ab­ban lelkileg sérülnek meg az em­berek és a család tagjai - mondta Léhner Zsuzsanna. - Amikor egy kapcsolat menthetetlen, rosszabb megoldás együtt maradni, akár a gyerekek, akár egzisztenciális kényszerek miatt teszik a felek. A kérdés tehát inkább az, hogy muszáj-e, hogy „háborús konflik­tus” legyen egy szétválás. Nem, válás után is lehet normális em­beri kapcsolatban maradni. Úgy lezárni egy házasságot, hogy sen­ki nem érzi vállalhatatlanul igaz­ságtalannak a helyzetet. Ha így ér véget egy frigy, azt rendszerint a gyerekek sem sínylik meg annyi­ra és egyik fél sem megy tönkre érzelmileg, vagyis képes egész­séges párkapcsolatot létesíteni és boldog lehet elvált emberként is, vagy egy új házasságban.” A családbarát hotel sokszorosak marketingfogás, de van jó példa is A kormány számára a legfon­tosabb a magyar családok élet­minőségének javítása - hangsú­lyozta Semjén Zsolt miniszterel­nök-helyettes a Családi hotelek a magyar családokért nevű rác­kevei rendezvényen. A politikus elmondta: a hagyományos szál­lodáknál gondot jelenthet több generáció együttes nyaralása, a családbarát hoteleknél ugyan­akkor a nagyszülők, a szülők és a gyerekek együtt pihenhet­nek. Ez a pluszfilozófia az, ami miatt a kormány támogatja a családbarát hotel kezdeménye­zést - emelte ki Semjén Zsolt a Kék Duna wellnessszállodában megrendezett eseményen. A ráckevei Kék Duna well- ness-hotel az 50 feletti vendég­körre szeretnének specializá­lódni, a hagyományos kör meg­tartása mellett - mondta Sárvá­ri Krisztina igazgató. A magyar családok 63,3 százaléka nyug­díjas korában utazni szeretne. Elő- és utószezonban is szívesen útnak indulnak. Kevesebbet utaznak, de hosszabb időt tölte­nek egy szállodában. A kutatá­sok tanulmányozásakor a szak­emberek megállapították: az át­lagos magyar hotelek esetében a családbarát vagy nyugdíjas­barát jelleg sok esetben csak ár- kedvezményt jelent. A ráckevei Kék Duna wellness-hotel ennél többet kínál: technikai eszközö­ket, a nyakpámától a papucsig, speciális programokat és sok minden mást. Egy másik példa. A noszvaji Oxigén hotel esetében a ven­dégek kétharmada gyermekes család. Számukra külön progra­mokat kell kifejleszteni ahhoz, hogy a család minden tagja él­vezni tudja a pihenést - mond­ta Farkas Tamás, a tulajdonos Szaktudás Zrt. vezérigazgatója. A családbarát hotel szobái alkal­masak több személy, a gyerekek kényelmes elhelyezésére. Az ét­termek egyikében Noszvajon, az Oxigén hotelben külön játszó­sarkot is létrehoztak. Naponta animátorok foglalkoznak a gye­rekekkel, és a táplálkozásukra is külön ügyelnek. A gyermek- medencéket is elkülönítették, és külön gyermekszaunát is létre­hoztak. Szálkái Iván orvos a szállo­dák szerepét hangsúlyozta az egészség megőrzésében és az egészségi állapot felmérésében. & A sapka, a tb-kártya és a véletlenek MONDJÁK, amit az élet ■I JMM az egyik ke- rados virág zével elvesz, azt visszaadja a másikkal. Azt is mondják, hogy véletlenek nincsenek. Nem vagyok babonás, úgy­hogy hajlok arra, ezekbe a magyarázatokba vigaszként kapaszkodunk nehéz helyze­tekben, bár a véletlenekkel kapcsolatban nekem is van­nak kételyeim. Nem valamifé­le felülről jövő szándékra gon­dolok, az én világképemmel nem fér össze egy olyan típusú égi hatalom, amely marionett­figurákként dróton rángat bennünket. Hanem arra, hogy az emberi elme végtelen talá­lékonyságában még a legegy­szerűbb események között is képes összefüggést találni. szóval az úgy volt, hogy a héten elvándoroltam a ked­venc kilós turkálómba, ahová minden hónap elején új áru érkezik. Már vagy egy órája nézegettem, válogattam, pró­bálgattam, amikor egyszer csak észrevettem, kosaramból eltűnt a sapkám. A saját, va­donatúj sapkám, amely aznap volt rajtam először. Egy darabig keringtem érte a három torna- teremnyi helyiségben, aztán a pénztárnál érdeklődtem. „Azt mondja, mustársárga volt? - kérdezett vissza a pénztáros.- Olyan nagy kötésű, bojttal a tetején? Most adtam el.” le voltam sújtva. Már az is pofátlanság, ha valaki kiemel a másik kosarából egy már lestoppolt darabot, hát még ha olyasmit oroz el, ami eleve a másiké. Mert semmi kétség, az illető láthatta fejemen a sá­pit (nem vagyok valami szür­ke veréb, akit nem lehet észre­venni), amit csak nagy sokára vettem le. Aztán egy pillanatig nem figyeltem oda a kosaram­ra, és annyi. Ráadásul a tolvaj így kilósban, kábé százötven forintért vette meg azt, amiért én egy másik üzletben több mint kétezret fizettem. nem láttam a pipától. „Hogy száradjon le a fejéről!” - átko- zódtam. Visszamentem a boltba, ahol a sapkát vásároltam, vet­tem egy újat, tehát még egyszer annyit leperkáltam érte. Az anyagi kárnál azonban ilyen­kor nagyobb az érzelmi sérülés: megloptak, alattomban elvették azt, ami az enyém. Kiszolgálta­tottnak éreztem magamat. másnap délelőtt tértivevényes ajánlott levelet hozott a pos­tás. A feladó Budapest Főváros Kormányhivatala, Egészségbiz­tosítási Pénztár. Félek az ilyen levelektől. Általában sokáig vagy egyáltalán nem bontom fel őket, mert az a képzetem támad róluk, hogy rögtön kiug­rana belőlük a kisördög. Vala­mit biztosan nem fizettem be, a könyvelőm rosszul számolta ki a járulékokat, most pedig követelik a tartozást - cikázott a fejemben, és félredobtam a küldeményt. írtam viszont a készülő regényemhez két új fejezetet - ez valahogy jobban esik, mint holmi hivatalos ügyek intézése. csak estefelé szántam el ma­gam, amikor már a férjem is itthon volt, vettem egy nagy levegőt, és vágtam fel a boríté­kot. „Gyanúsan lapos - mond­tam szorongva. - Fogadjunk, hogy pénzt akarnak.” Ám a borítékból csodák csodájára a tb-kártyám pottyant ki, rövid levélke kíséretében: „Csatol­tan megküldjük taj-számot tartalmazó okmányát, melyet a Magyar Posta Zrt. juttatott el hozzánk. Dátum, aláírás, tisz­telettel.” egy hosszú pillanatig bámul­tam a kis zöld kártyát. Azt sem vettem észre, hogy el­veszett, azt meg pláne nem, hogy a postán, ahol utoljára valamikor október elején jár­hattam. Hogyan eshetett ki a táskámból, amikor elő sem vettem? Rejtély. Csak az biz­tos, hogy valaki megtalálta, leadta, a posta elküldte a tébé- nek, ők pedig nekem. na tessék: egyik nap ellopják a sapkámat, másnap meglesz egy fontos okmány, ami, ha új­ra be kellett volna szereznem, a kétezer forint többszörösé­nek megfelelő időmbe és ener­giámba került volna. Jaj de jó, hogy vannak véletlenek! Vagy talán még sincsenek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom