Tolnai Népújság, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-02 / 204. szám

2013. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ KÖRKÉP fHMIMMiitffllBMBBBHMMMIIlMIBBWBWBKMHBMWBBMBBHMBBHfHMBBBWí 5 Még a gondolatát is elutasítják aktív eutanázia Nem szabad beavatkozni a természet vagy Isten dolgába Ismét a dobogó tetejére állhatott az atomerőmű tűzoltócsapata Időnként divatba jön az euta­názia, mármint szavakban. Az orvosok az aktív eutaná­ziának még a gondolatát is elutasítják. Ihárosi Ibolya Az Országos Választási Bi­zottság hitelesített egy ma­gánszemélyek által jegyzett népi kezdeményezést, amely lényegében az aktív eutaná­zia lehetőségét teremtené meg az orvosok részvételével. A megfogalmazott kérdés: Egyet- ért-e Ön azzal, hogy a gyógyít­hatatlan halálos betegségben szenvedő felnőtt korúak orvosi segítséggel vethessenek véget az életüknek? A népi kezdemé­nyezéshez ötvenezer érvényes aláírás szükséges, ha ezt össze­gyűjtik, a parlamentnek napi­rendre kell vennie a kérdést. A továbbiakról azonban szaba­don dönthetnek a képviselők, ami aligha lehetne gyors folya­mat, hiszen nagy valószínűség­gel a Büntető Törvénykönyv és akár az alaptörvény megváltoz­tatásának igényét is felvetné. Bizonyos határokat nem lehet átlépni A testvérek elhatározták, hogy nem hagyják a végtelen­ségig szenvedni édesanyjukat, aki egy elég szörnyű rákfajtá­ban szenvedett. A véletlen is a kezükre játszott, mert az első kemoterápiás kezelés az orvo­sokat is megdöbbentő javulást hozott, így a beteg még egy hó­napot otthonában tölthetett. A morfium tablettákat nem volt egyszerű beszerezni, a szigorú eljárás ez esetben nem is kifo­gásolható. Miután a beteg visz- szakerült a kórházba, ahol már injekcióban kapta a fájdalom- csillapítást, jelentős mennyiség megmaradt a tablettából, amit aztán senki sem keresett. A kórházban az orvosok és nővé­l Ön támogatná az eutanázia valamely formáját? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: TE0L.hu A szavazás eredményét holnapi számunkban közöljük. Sokszor nehéz dolog eldönteni egy család számára, hogy mi lenne a legjobb a halálos betegségben szenvedő hozzátartozójának rek elkísérték a beteget végső útján. A családtagok elhatáro­zásáról azonban kiderült, hogy milyen végtelenül képtelen gon­dolat volt. Éppen ellenkezőleg, bármit megadtak volna édes­anyjuk akár öt percnyi életéért is. Ebből is látszik, hogy aki az aktív eutanázia mellett van, az nem tudja, mit beszél, mesélte el a történet egyik szereplője. A lakosság több mint a fele támogatja A népi kezdeményezés kap­csán a Medián a HVG felké­résre készített felmérést, meg­ismételve a tíz évvel korábbi kérdéseket. E szerint tíz év alatt 34-ről 38 százalékra nőtt azok aránya, akik kifejezetten elutasítják az eutanáziát, a tá­mogatók aránya pedig 62 szá­zalékról 55 százalékra csök­kent. Ugyancsak csökkent az aktív eutanáziát is elfogadók aránya, 40-ről 30 százalékra. Az egyház tanítása szerint val­lásosak csak 39 százaléka, míg a nem hívők 57 százaléka van általában az eutanázia mellett. Életkor szerint leginkább a 60 évnél idősebbek utasítják el, és a 30-39, illetve az 50-59 évesek között a legnagyobb a támoga­tottsága az eutanáziának, ami feltehetően azzal is összefügg, hogy az idősebbek inkább val­lásosak mint a fiatalok. Az is kiderült, hogy minél képzet­tebb valaki, annál inkább el tudja képzelni a gyógyítha­tatlan betegségben, szörnyű kínok közt haldoklók, vagy a már csak a gépek által életben tartott élő-halottak átsegítését a halálba. Amíg a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek körében 52 százalékos, a diplo­mások esetében 66 százalékos ennek a támogatása. A határokat nem az ember szabja meg A megkérdezett orvosok sze­rint az aktív eutanázia nem or­vosi, hanem jogi kérdés, és úgy hívják, hogy emberölés, névvel azonban nem kívántak nyilat­kozni. Mindegyikük elmondta, hogy ő a gyógyításra, az életre tett esküt, nem pedig az ellen­kezőjére. Bizonyos szakmák­ban éppen elég szembe nézni a gyakori halállal, eszük ágában sem lenne vállalni, hogy bármi néven nevezhető közük legyen az előidézéséhez. Aki esetleg másként gondolja, végképp nem mondja. Küenc évvel ezelőtt a megyeszékhelyen egy férfi a nyűt utcán, tucatnyi ember sze­me láttára lőtte le szerelmi ve- télytársát, majd maga ellen for­dította a pisztolyt. Az áldozat a helyszínen meghalt, a tettest kór­házba szállították. Megműtötték, gyógyították és csak fél év múl­va halt meg a kórházban. Éppen úgy kezelték, mint bárki mást, hiszen az orvos nem bíró, pláne nem ítéletvégrehajtó. A gyilkos fizikai állapota alapján akár fel is épülhetett volna, de minden jel szerint nem akart tovább élni - vélekedtek, akik végigkísérték életének utolsó fél évét. Elhangzott az is, hogy nem feltétlenül élesztik újra azt a 80 éves beteget, akinek a rák vég­ső stádiumában megállt a szíve csak azért, hogy vegetáljon még pár napot. Volt aki megfogal­mazta, hogy csakis a gyógyítás, a humánum oldalán szabad be­avatkozni a természet, vagy ép­pen Isten dolgába, és a határokat nem az ember szabja meg. Van az egészségügynek éppen elég valós problémája, azokkal kel­lene foglalkozni, nem pedig az aktív eutanáziával, tették hozzá. Az orvosi kamara tiltakozott a dolog ellen Egyáltalán miről is beszélünk? visszautasította az aktív eu­tanáziát és tiltakozott a kezde­ményezés ellen a Magyar Orvo­si Kamara. Éger István, a szer­vezet elnöke sajtótájékoztató­ján azt hangsúlyozta, hogy az orvos az élet védelmére eskü­szik fel, és minden ezzel ellen­tétes cselekedete súlyos etikai vétség. Mint mondta, Magyar­ország erre sem társadalmi, sem szociális és egészségügyi vonatkozásban nincsen felké­szülve. Az egészségügyi rend­szerben nincs meg a megfelelő szakszemélyzet, finanszírozás és körülmény, amely a rászoru­ló betegek, haldoklók számára a méltó befejezést biztosítani tudná. az eutanázia (jelentése: jó ha­lál) megítélése világszerte vita­tott. Orvosetikai meghatározás alapján, a kegyes halál végre­hajtásának módja szerint kü­lönbéget tesznek aktív és pasz- szív eutanázia között. Aktív az, mikor az orvos tesz vala­mit, ami megrövidíti a beteg életét, például méreginjekciót vagy a kelleténél több nyugta­tót ad be. Passzív eutanázia esetén az orvos nem kezeli to­vább a betegét, vagy elmulaszt valamit megtenni, ami a beteg életét meghosszabbíthatná. Van egy harmadik mód is, ami­kor az orvos segítséget nyújt a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő öngyilkosságához. komárom-paks Tizenkilenc csa­pat részvételével rendezték meg a IX. Országos Tűzoltó Szakmai Vetélkedőt Komáromban, a Monostori erődben. A versenyt hivatásos, önkormányzati és főfoglalkozású létesítményi tűzoltócsapatok részére írták ki. Az elméleti tudás felmérése után a gépkocsivezetők vezetés- technikai pályán mutatták meg tudásukat, ügyességüket, majd a csapatoknak kellett különféle kárhelyszíneken kialakított szituációkat szakszerűen felszá­molni. Többek között úttorlaszt képező, meghibásodott járművet kellett félre tolniuk és megfele­lően rögzíteniük, saját magukat és másokat kellett menteni kötél­technikával, egy oldalára borult roncs járműből ki kellett mene­kíteni a gépjárművezetőt, kor­mánylégzsák, speciális hordágy, pedálvágó segítségével. Utolsó feladatként egy lezuhant felfegy­verzett katonai helikopter tüzét kellett eloltani és a beszorult pilótát a közvetlen tűzveszélyből kimenteni. Az idei győztes az ATOMIX Kft. csapata, azaz az Atom­erőmű Tűzoltóság lett, amely már több alkalommal aratott győzelmet. A létesítményi tűzoltóságok gépjárművezetői között az Atomerőmű Tűzol­tóság versenyzője, Cseh lános bizonyult legjobbnak. A kupák mellett több különdíjjal is gaz­dagodtak az atomerőműves lánglovagok. A csapatot Farkas József, Lesták Zsolt, Hingl Já­nos, Váncsodi Tibor, Barina Balázs és Cseh János alkották, felkészítőjük Tóbi József volt. A hivatásosok versenyében Nyír­bátor hódította el az elsőséget, az önkormányzatiak között Oroszlány volt a legjobb. ■ VidaT. ^r' mami A helikopteres feladat közben Felavatták a Közösségi Házat Pálfi János, Szálka polgármestere és Sebestyén Lajos, a létesítmény műszaki ellenőre (jobbról) vágta át a nemzeti színű szalagot péntek délután a szálkai közösségi ház ünnepé­lyes megnyitóján. Ezt követően Decsi-Kiss János (a háttérben jobbról) textilképeiből nyílt kiállítás, amelyet a Szálka kulturális és természeti öröksége című könyv bemutatója követett ■ V. M. Háromról egy évre csökkent az időhatár jogszabály-módosítás A hadifogság kényszermunkának számít 1944 októbere után Több idős olvasónk kereste meg szerkesztőségünket egy jogsza­bály módosítás okán. Ez a nemré­giben hatályba lépett 116/2013. (IV. 19.) sz. Kormányrendelet, amely egy korábbi (267/2000. (XII. 26.) rendelet módosítása, és arról szól, hogy háromról egy évre módosult az az időtartam, amely után a tartós szabadság- elvonást elszenvedettek - illet­ve özvegyeik - részére juttatás jár. A minket megkeresők egy folyóiratra hivatkoztak, amely­ben az áll, hogy a hadifoglyokra is vonatkozik a rendelet. A hoz­zánk fordulók juttatás iránti kér­vényét azonban elutasították. A kérdésük az volt, hogy mindez azért van-e, mert a jogszabály szövegében szó van a törvény- sértő elítélésről, a munkatábor­ról és a kényszermunkára hur- colásról, de nem említik külön a hadifoglyokat, azaz nem vonatkozik a rendeletmódosítás. A fentiekkel kapcsolatban meg­kerestük a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságot. A kérdésre Haudinger István igaz­gató válaszolt. Mint megtudtuk, a 116/2013. (IV. 19.) Kormány- rendelet valóban módosította az egyes tartós időtartamú sza­badságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló korábbi rendeletet. A módosí­tás alapján azon személyek is jogosulttá váltak juttatásra - az egyéb feltételek fennállása mel­lett -, akik esetében a szabad­ságkorlátozás időtartama az egy évet elérte vagy meghaladta. Hang­súlyozni kell, hogy ez a rendelkezés a szabadságkorláto­zást elszenvedett személyekre vonatkozik. Az öz­vegyi jogon járó juttatás eseté­ben pedig továbbra is érvényes az a jogszabályi rendelkezés, miszerint a szabadságkorláto­zás időtartamának a három évet el kell érnie. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a korábbi rendeletben felsorolt jogosulti körben a hadifoglyok nem szerepelnek, azonban őket - az Alkotmánybíróság vonatko­zó döntése alapján - 1944. ok­tóber 1-jétől kényszermunkára elhurcoltaknak, „málenkij robo- tosoknak” kell tekinteni. Abban az esetben tehát, ha 1944. októ­ber 1-jétől számítva a szabadság­korlátozás időtartama esetük­ben elérte vagy meghaladta az egy évet, úgy valóban jogosulttá váltak a módosítás alapján a jut­tatásra. A nyugdíjfolyósítótól kapott információ alapján tehát a hadifoglyok esetében ha va­lakinek a hadifogsága tovább ■tartott, mint 1945. október 1-je, akkor jár neki a jogszabály mó­dosításban meghatározott jut­tatás. ■ Venter M. ■ Az új rendelet a hadifoglyokat is málenkij robo- tosnak tekinti A K \ I * K

Next

/
Oldalképek
Tartalom