Tolnai Népújság, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-10 / 211. szám
4 TAMASI JÁRÁS 2013. SZEPTEMBER 10., KEDD HÍRSÁV Tamási sakkozó lány lett a legjobb simontornya Második alkalommal gyűltek össze a sakk simontomyai szerelmesei és a Tamási Sakk klub játékosai, hogy összemérjék tudásukat. A tíz versenyző izgalmas körmérkőzéses formában döntötte el a helyezéseket. A versenyt végül a legfiatalabb résztvevő, a tamási Mayer Boglárka nyerte meg 8 ponttal, 2. lett a simontor- nyai Nagy Tibor 6,5, míg az ugyanennyi pontot gyűjtő, szintén helybeli Kovács Jenő a 3. helyen végzett. ■ V. M. Elégedettek az udvari képzéssel udvari A településen zajló mezőgazdasági program keretében jelenleg az elméleti képzés zajlik 19 helyi és 6 miszlai álláskereső részvételével. Mint azt Peszt Attila polgármester elmondta, hétfőn a szakminisztériumból kaptak ellenőrzést. Büszkék rá, hogy a bizottság tagjai mindennel meg voltak elégedve, és jó tapasztalatokkal távoztak a településről. ■ V. M. Két kiállító vett részt a seregszemlén BUDAPEST-SIMONTORNYA Könyvné Szabó Éva bőrműves népi iparművész a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület tagjaként tizedik alkalommal vett részt a Budavári Palotában megrendezett Mesterségek Ünnepén. Áz idei alkalommal a szintén helyi Pajor István szűcsmester is ott volt a bemutatón. A mesterek és kézműves művészek nagy seregszemléjét huszonhetedik alkalommal rendezték meg a fővárosban. ■ V. M. Könyvné Szabó Éva A Hőgyészi Német Nefelejcs Énekkar (Vergissmeinnicht Chor) 1983-ban alakult. Fennállásának harmincadik évfordulóját a közelmúltban jubileumi előadással ünnepelte meg. Venter Marianna- Hogyan vetődött fel a kórus megalakításának gondolata?- Volt egy hat-hét asszonyból álló társaság, közöttük az édesanyám, akik templomban, temetéseken együtt énekeltek- válaszolta kérdésünkre a kórus vezetője, Homoródi Károly- né. - Jó barátságba kerültek, és később együtt ünnepelték a névnapokat, összejöttek valamelyiküknél, finom süteményeket sütöttek, és mellette énekeltek. Előkerültek a német népdalok, mindenki ismert valamilyet, és lassan eltanulták egymástól. Baán István, aki akkoriban a hőgyészi nevelőotthon gondnoka volt, meghallotta ahogy az asszonyok énekeltek, és ő biztatta őket, hogy alakítsanak kórust. Azzal támogatta őket, hogy az otthonban tarthatták a próbákat. Ez volt a kezdet, és ahogy egyre többen hallottak róluk, úgy nőtt a létszám. Manhalt Ignácné pedagógus lett a kórusvezető, és több pedagógus is csatlakozott az énekkarhoz. Találtak egy harmonikást is, Zier Jánost, aki kísérte az éneket. Egyre ismertebb lett a csoport, a harminc év folyamán fellépett 18 Tolna megyei helységben, valamint Baranya és Pest megyében. Németországba, Ausztriába is eljutottak. Szerepeltek Eckental- ban, Willchben és Bécsben is. ‘S természetesen minden községi rendezvényen. 2006-ban a hagyományőrző német kórusok találkozóját szervezték meg Hőgyészen, ekkor vette fel a Nefelejcs énekkar - Vergissmeinnicht Chor nevet.- Mi történt a továbbiakban?- Cserélődtek a tagok, az idős kor, az egészségi állapot miatt többen kiálltak, de jöttek újak is. Manhalt Ignácné után Dorn Miklósné lett a kórusvezető, őt Kriszl Istvánné követte. Rövid ideig kisegített harmonika kísérettel Trick Richárd, Till- mann József és Szépszabó Simon. A kórusvezetői tisztet aztán öt évvel ezelőtt én vettem át, a zenei vezetést pedig Bernhard Schilling. Jelenleg kilencen vagyunk, többségében az idősebb korosztályból. A kilencből hárman vagyunk, akinek az édesanyja alapító tag volt. Rajtam kívül Bősz Ferenc- né és Folkmann Györgyné. A többi tag: Ament Józsefné, Szélig Józsefné, Bősz Jánosné, Há- bel Istvánné, az egyetlen férfi kórustag, Rácz János, a harmo- nikásunk pedig Nagy Géza. Ő egy éve vállalta el, hogy kísér minket, és bár ő maga nem német nemzetiségű, nagyon szépen megtanulta a dalokat, és sokat jelent nekünk, hogy támaszkodhatunk a kíséretre. Minden héten próbát tartunk, ha fellépésre készülünk, akkor hetente kétszer is. Német népdalokat énekelünk, amelyek az őseinkről maradtak ránk. Többnyire melankolikus dalok, a németség sorsáról szólnak, akik távolba szakadtak a hazájukból, és egy idegen országban keresték a boldogulást, de soha nem felejtették el, hogy honnan jöttek.- Ön mikor döntött úgy, hogy csatlakozik a csapathoz?- Egyszer fiatalasszonyként néztem a kórust, ahogy szép, egyforma ruhában felálltak a színpadra, és olyan szépek voltak és olyan gyönyörűen énekeltek arról, hogy visszavágynak a távoli hazába, hogy csak ültem a nézőtéren, és potyogott a könnyem. Akkor éreztem úgy, hogy ezeket a dalokat nekem is el kell énekelnem. így amikor nyugdíjba mentem, és végre volt rá időm, csatlakoztam a kórushoz. Hőgyészen jól ismernek minket, és nagyon örültünk neki, hogy a jubileumi előadásunkon olyan sokan voltak. Remélem, még sokáig folytathatjuk, és abban is bízom, hogy bővülni fog a kórus létszáma, idősebbekkel és fia- talabbakkal egyaránt. Hajóval indultak egy ismeretlen világ felé A hőgyészi németek 1722-ben egy kis hajóval, az Ulmer Schachtellei érkeztek Németországból. Nem kellett evezni, csak kormányozni, a hajócska lecsordogált a Dunán, egészen Tolnáig. Claudius Florimundus Mercy gróf hajdúi aztán ökrös szekérrel vitték Hőgyészre a családokat, a földművesek mellett főként ácsokat, kőfaragókat, mert a gróf nagyszabású építkezést tervezett. A Mercy kastélyt később megvette az Apponyi család, és most Apponyi kastély néven ismert. Nem csak a kastély a német telepesek munkája, kijavították a török dúlás során lerombolt templomot, majd később - Apponyi Antal irányításával -felépítették a mai római katolikus templomot. Harminc évvel ezelőtt egy baráti társaságból alakult a kórus. Jelenleg kilencen vannak, és bíznak abban, hogy bővülni fog a létszám Régi hazáról szóló dalok jubileum Három évtizede alakult a hőgyészi nemzetiségi énekkar Udvari volt a klubtalálkozó házigazdája udvari A település volt a házigazdája az Innovatív Önkormányzatok Klubja soros ülésének a közelmúltban. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) 2008 óta évente meghirdeti a Legjobb Önkormányzati Gyakorlatok (LÖGY) pályázatát, amelynek eredményeként több száz ön- kormányzat mutatta be és tette a széles nyilvánosság számára elérhetővé jó és bevált gyakorlatát. A pályázatban résztvevő települések vezetői alakították meg az Innovatív Önkormányzatok Klubját. Mint azt Peszt Attila, a házigazda Udvari polgármestere elmondta, az ország minden részéből érkeztek vendégek a találkozóra, ahol kerekasztal beszélgetés formájában osztották meg egymással tapasztalataikat. A polgármester elvitte a vendégeket a faluban zajló mezőgazdasági program helyszíneire, megtekintették a létesítményeket, és ismertette a további elképzeléseket. Az ezt követő tapasztalatcsere során sok jó ötlet vetődött fel, többek között egy hőkezelő berendezés beszerzése, amelyet a savanyúéban alkalmaznának. ■ V. M. Tartalmas volt a táborozás az ORFK bázisán SIMONTORNYA-BUDAPEST A nyári szünet végét sporttáborban töltötte harminc simontor- nyai gyerek és három felnőtt a Nemzedékek Biztonságáért Közhasznú Alapítvány jóvoltából. A tábornak az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) budapesti kiképzőbázisa adott otthont, a programot térítés- mentesen biztosították a gyerekeknek. Használhatták a központ úszó- és élménymedencéjét, a sportcsarnokot, a konditermet, á kézilabda- és kosárlabdapályákat. A diákok önvédelmi oktatásban is részesültek, és az egyik napon mindenki kipróbálhatta, hogy miként tud bánni a légpuskával. A táborozás alatt ellátogattak a Fővárosi Nagycirkuszba, a Fővárosi Állatkertbe, a Csodák Palotájába, és voltak a planetáriumban is. ■ M. V. Kormányzati mozdony szállította az angol vasútbarátokat nosztalgiatúra Egy turistacsoportnak köszönhetően életre kelt a két évtizede üres tamási pályaudvar tamási - Apu, ezentúl minden héten jön majd a vonat? - tette fel a kérdést egy kisfiú szombaton a tamási vasútállomáson. A kérdés nem volt véletlen, hiszen a tamásiak csak kivételes alkalmakkor látnak vonatot a pályaudvaron. A véletlenek, vagy a sors különös összjátéka folytán azonban két hét alatt kétszer is vonatfüttyöt hozott, illetve hoz majd a szél az elhagyott állomás felől. Az egyik alkalommal, múlt szombaton külföldi vendégeket üdvözölhettek a vasútállomáson, a másik a Mozdony és madárfütty elnevezésű, helyi szervezésű program lesz e hét szombatján. Mint arról már hírt adtunk, huszonkét év után újra utazhatnak majd az érdeklődők az 1893-ban átadott Keszőhideg- kút-Tamási útvonalon, ám ez előtt az esemény előtt angol vasútbarátokat fogadott a Tamási állomás a hétvégén. Gerencsér Tamástól, a Mozdony és madárfütty főszervezőjétől megtudtuk, a mostani vendégek Angliából érkeztek, útjukat egy ottani utazási iroda szervezte, amelynek egyik fő profilja a vonatos utazás. A csoport tagjai tartalmas magyarországi útjuk során a legismertebb nevezetességek megtekintése mellett a vonatozás minden mástól különböző élményének is hódolhattak. Utaztak a Királyréti kisvasúttal, meglátogatták a Duna-kanyart, Nosztalgiavonattal érkeztek a vendégek a tamási vasútállomásra a kecskeméti Mercedes-gyárat, és természetesen a budapesti Gyermekvasút (volt Úttörővasút) sem maradt ki a programból. A szombati nosztalgia túrára Kelenföldről indultak, és a Százhalombatta-Pusztasza- bolcs-Sárbogárd-Rétszilas-Ke- szőhidegkút-Gyönk útvonalon érkeztek meg Tamásiba, élettel töltve meg a két évtizede kihalt pályaudvart. A látogatókat a helyi vasútbarátok fogadták, egy igazán szép kiállítású, Tamásit bemutató prospektussal. A brit látogatóknak nagyon tetszett a helyszín és a fogadtatás, és legalább annyi felvételt készítettek, mint amennyi róluk készült. a Venter M. így utaztak a vendégek a nosztalgia szerelvény három kocsiból és a svéd gyártmányú 19-es NoHAB mozdonyból állt. A Pullmann Club személykocsit osztrák cég készítette a hetvenes évek elején. A Pannónia nevű étkezőkocsit 1981-ben azNDK-beli Bautzenben gyártották. A No- HAB-ot gyártó svéd cégtől összesen húsz mozdonyt vásárolt a MÁV. Kettő közülük kormánygép volt, a 14-es és a 19-es számú, ez utóbbi volt Tamásiban. A két mozdony kizárólagos feladata a kormányzati vonatok továbbítása volt. 2000-ben vásárolta mega MÁV Nosztalgia Kft, így tovább működhet ez a remek gép.
