Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-20 / 168. szám

2013. JÚLIUS 20., SZOMBAT SPORT interjú Dr. Varga József, a Szekszárd AC nemrégiben megválasztott elnöke sikeres egyesületet szeretne. Lányával, a klubnál játszó Jankával nem kivételezik, ha kell, a hangját is felemeli. Londonban négy olimpiai aranyat is látott, ott értette meg, mit jelent magyarokért szorítani NEVETŐ, BOLDOG GYEREKEKET AKAR Dr. Varga József: „Londonban értettem meg, mit jelent magyarért szorítani” Akkor lenne elégedett, ha egy év múlva mindenfelé mosolygós játékosba botlana. Tisztában van vele, hogy sok pénz, nagyon sok pénz kelle­ne ahhoz, hogy bajnoki cím­re esélyes csapatot csináljon Szekszárdon. Elnökként a lányával sem tesz kivételt. Dr. Varga József, a Szekszárd Asztalitenisz Club elnöke in­terjút adott lapunknak. Rónai Gábor- Önt mindenfelé úgy ismerik, mint a Tolnagro Kft. igazgatóját. A sporthoz eddig nem kötötték a nevét. Hogy került a Szekszárd AC elnöki székébe?- Kisebbik lányom, Jan­ka a klub játékosa - felelte dr. Varga József. - Mindig ott vagyunk a versenyein, szorí­tunk neki. Tavasszal Linzben jártunk egy utánpótlás via­dalon, azt követően vetette fel Sáth Sándor szakmai igazga­tó, hogy elvállalnám-e a meg­üresedett elnöki tisztet. Igent mondtam, és egyelőre nem is bántam meg. Élvezem az új kihívást. Ugyanúgy örömet je­lent, mint a munkám.- Sikeres vállalkozó, elfoglalt em­ber. Belefér az idejébe egy klub vezetése?- Szakítok rá időt. Jól érzem magam az egyesületnél, remek a közösség, és a versenyeket is élvezem. Magával ragadott a hangulat. A linzi különösen. Nem tagadom, van még mit tanulnom, jelenleg a lelkesedé­sem nagyobb mint a tudásom. Azonban igyekszem beleásni magam a sportág rejtelmeibe, mert szeretném megállni a he­lyem. Vermes György, a megyei szövetség elnöke, és Sáth Sán­dor egyaránt sokat segít nekem ebben.- Közel két hónapja vezeti az egyesületet, van már mire vissza­tekintenie?- Az elmúlt hetekben első­sorban a klub arculatának ki­alakításán dolgoztunk sokat, és igyekeztünk minél jobb fel­tételeket teremteni. Új asztalo­kat, labdákat vásároltunk, és egységes szerelésbe öltöztet­tük a csapatot. Korábban volt olyan versenyünk, amelyiken az egyik lányunk kék, a másik rózsaszín felsőben jelent meg, így akartak asztalhoz állni pá­rosban. Hát nem festettek vala­mi jól. Ezzel is azt szeretném, hogy a lányok azt érezzék, tartoznak valahová, azt szeret­ném, hogy a Szekszárd AC egy­fajta brand, egyfajta márkanév legyen. Egységes képet szeret­nénk sugallani, a felnőttektől egészen a gyerekekkel bezáró­lag. Aki nálunk játszik, az le­gyen büszke rá.- Az egységes szerelés megvan, de meglesz-e valamikor a baj­noki cím, összejön-e egy olyan nagycsapat, amiről Sáth Sándor évek óta álmodik.- Én nem gondolkodom nagycsapatban, nem gondol­kodom bajnoki címben. Az előző két szezonban egyaránt bronzérmesek voltunk az Ext­ra Ligában, a tehetségeink las­sanként bontogatják szárnyai­kat, van mire építenünk. Egy nagycsapat összevásárlása helyett inkább a körülménye­ken igyekszünk javítani. A jö­vőben az asztalitenisz termet szeretnénk felújítani. Régóta nem csináltak vele semmit, itt az ideje. Télen tizenöt, nyáron negyvenöt fok van a teremben, így nem lehet játszani, nem le­het jó eredményeket elvárni a lányoktól.- Apropó lányok! Az önéről, Jan­káról is azt tartják, hogy nagy tehetség, legalábbis Sáth Sándor azt mondja róla. Márpedig ő elég ritkán szokott tévedni.- Janka még csak tavaly novemberben kezdett el ver­senyekre járni, nagyon kevés időt töltött még az úgymond versenysportban. De valóban azt mondják róla, hogy van ér­zéke a játékhoz. Tizenegy éves, és ma már egyre több a siker­élménye. Nyugodtan leírhatja, amikor levittük a sportcsar­nokba, Sáth Sándor egyből rá­bökött mondván, hogy ebből a lányból lesz valami. Eleinte hit­tem is, meg nem is, azt gondol­tam, majd a tanulás lesz az első a számára és az asztaliteniszt „kisgyermekkora óta isme­rem az elnök urat, és a család­ját - mondta dr. Varga Józsefről Sáth Sándor, a Szekszárd AC szakmai igazgatója. - Azt gon­dolom, a sport szeretete nálunk Tolnán, az asztalitenisz csar­nokban fertőzte meg. Sikeres cégvezető, aki örömmel segít, ha kell. Elkötelezett, maximalis­ta gondolkodású ember, akinek amolyan hobbiként műveli, de be kellett látnom, hogy sokkal komolyabb dolog ez számára. Igazi beleélős, aki nem szeret veszíteni. Kezdetben, amikor városszerte ismert karitatív te­vékenysége, a sportot különö­sen szívügyének tekinti. Hi­szem, hogy mindannyiunk örö­mére fogja irányítani az egyesü­letet, és a jövőben mind a ha­zai, mind a nemzetközi színté­ren olyan eredményeket ér el az egyesület, amelyre nemcsak klubunk, hanem Szekszárd vá­rosa is büszke lehet.” még nem voltak sikerélményei, rengetegszer elpityeredett, ma már szerencsére ritkábban tö­rik el nála a mécses. Fejlődik. Édesapaként, szülőként na­gyon jó ezt látni.- Szurkolóként, vagy elnökként van jelen lánya meccsein? Úgy is kérdezhetném: a szigorú, dorgá- lós édesapák közé tartozik?- Nem kivételezek a lányom­mal, ha erre céloz. Ha úgy lá­tom, hogy nem megy neki a játék, vagy nincs ott fejben, minden szívfájdalom nélkül felemelem a hangom. Mert jó­magam tudom csak igazán, hogy mennyit készül egy-egy versenyre, és elvárom, hogy hozza is ki magából azt amit a rengeteg munkával befekte­tett. Egy-egy nagyobb sikere után az édesanyjával együtt mi is ugyanúgy örülünk, ahogy ő. Nem szégyellem, de olykor egy-egy könnycsepp is legör­dül az arcomom. Legutóbb akkor voltam nagyon boldog, amikor egy nála két évvel idő­sebb lányt vert meg újoncként a serdülők között, egy olyan lányt, akitől korábban rend­re kikapott. No, akkor nagyon büszke voltam rá.- Hobbiszinten ön is játszik, vagy csak elnökként irányít?- Általános iskolás korom­ban kipróbáltam az asztalite­niszt, nem nekem való. Inkább csak szurkoltam az akkori Vö­rös Lobogónak. Bolvári Zsóka néni volt a tanárom, a lányai, Ildi és Kati játszottak, értelem­szerűen számunkra is kötelező volt a jelenlét a pingpongcsar­nokban. Rengeteget jártunk ki a meccsekre, élmény volt látni a fiatal, később világsztárrá váló Bátorfi Csillát. A Postásban ját­szó tehetség, Nagyváradi Mer­cédesz édesanyja, Rencz Rita például osztálytársam volt, és vele kapcsolatban van is egy ér­dekes történetem. Egy alkalom­mal kihívott egy meccsre, és még tizenkilenc pontos előnyt is adott. Nem hiszi el, mennyi lett a végeredmény! Huszonegy tizenkilencre kikaptam. Hát ilyen tehetség voltam én.- Sportol valamit?- A cég ügyei és a három gyermekem mellett nem iga­zán jut idő ilyesmire. Inkább csak nézni szeretem. A tenisz a nagy kedvencem, az egykori világsztárok, Martina Navrati­lova, Szeles Mónika, vagy Ivan Lendl meccseit órákig is képes voltam figyelemmel követni. De otthon a füvet lenyírom! - számomra ez a sport.- Apropó három gyermek! A má­sik kettő is sportoló?- A fiam, Ádám tizenhárom éves és dzsúdózik a Gemenc JK-ban, a másik lányom, Dóri pedig szintén pingpongozik. De Jankával ellentétben ők in­kább hobbiként, szórakozás­ként tekintenek a sportra.- Az interneten láttam egy fotót önről, amelyik az olimpián ké­szült. Jól vettem ki belőle, hogy ott volt Londonban? .- Igen, tavaly nyáron tíz na­pot töltöttünk Londonban a családdal, és négy olimpiai aranyérmet is élőben láttunk. Ott voltunk, amikor Gyúrta Da­ni fantasztikus teljesítménnyel győzött, de szurkolhattunk Pars Krisztiánnak, a női kajak­négyesnek és a Kökény-Dombi kajakpárosnak is. Elképesztő volt a hangulat, igazán Lon­donban értettem meg azt, mit is jelent magyarokért szorítani, büszke magyarnak lenni egy világversenyen. Ha a lányom, Janka játszik, ugyanezt érzem. Számomra minden meccse fel­ér egy olimpiai döntővel.- Ha egy év múlva azzal keres­ném meg, hogy tekintsünk vissza a mögöttünk hagyott esztendőre, elnökösködése első évére, mivel lenne elégedett?- Azzal, ha még több gyerek járna az egyesületbe játszani. Ha az Extra Ligában szereplő csapatunk játékosai még több időt töltenének a gyerekeink­kel, együtt edzenének velük, lenne kire felnézzenek a fiata­lok. Ha mindenütt nevető, bol­dog gyerekekbe botlanék, ak­kor azt mondanám, megérte belevágni! „Kisgyermekkora óta ismerem az elnök urat” Három magyar gól Drammenben, de egynek nem örültünk labdarúgása Strömsgodset volt válogatott támadója, Kovács Péter az összecsapás 93. percében talált be a Löki kapujába Két meccs, egy döntetlen, egy vereség. Ez volt a mérlege a két magyar kupacsapatnak csü­törtökön az Európa Liga-selej­tező második fordulójában. A Strömsgodset otthonában fel­lépő DVSC-TEVA reménytkeltő döntetlent ért el (2-2), a kispes­tiek azonban simán kikaptak (0-2) a világverőnek éppen­séggel nem nevezhető Vojvodi- nától. Utóbbi vereség azért is fájó, mert a Kemenes - Baráth, Lovric, Ignjatovic, Alcibiade - Hidi, Zivanovic, Vécsei (Di- arra, 55.) - Nagy G. (Délczeg, a szünetben), Testardi, Holen­der (Ikenne-King, 65.) felállás­ban játszó Honvéd a 21. perctől számítva emberelőnyben fut­ballozott, ám a 65 százalékos labdabirtokláson kívül mást nem tudott felmutatni. Pedig a szerbek egyáltalán nem vol­tak csúcsformában, de ezen az estén ez is elég volt számukra a továbbjutást sejtető biztos si­kerhez. Marco Rossi csapata az első körben 13-1-es összesítés­sel ejtette ki a montenegrói Cse- lik Niksics együttesét (a hazai 9-0-s sikert vizsgálja az UE­FA), ám egy komolyabb játék­erőt képviselő gárda kiejtése úgy tűnik már megoldhatatlan feladatot jelent. Annak ellenére is, hogy még van egy vissza­vágó, jövő csütörtökön a Bozsik Stadionban. A Verpecz - Nagy Z., Máté P., Morozov, Korhűt - Zsidai László (balról) és Kovács Péter kézfogója: a végén csattant az ostor Bódi, Damahou (Zsidai, 12.), Szakály P. (Trninic, 71.), Se. Bouadla (Kulcsár, 86.), Czvit- kovics - Sidibe összeállításban játszó Löki annyival van jobb helyzetben, hogy nekik már egy 0-0 is elég az északiak el­len, s elnézve az első meccset, a hajdúságiaknak jó esélyeik vannak arra, hogy ott legyenek a sorozat harmadik fordulójá­ban. A drammeni estén három magyar gól is született, egynek viszont nem örültünk. Ezt Ko­vács Péter, a Strömsgodset volt válogatott csatára szerezte a meccs 93. percében. Ezzel men­tett meg egy pontot az utolsó huszonöt percben létszámfö­lényben lévő Godset. EREDMÉNYEK. EURÓPA LI­GA-SELEJTEZŐ, 2. FORDULÓ, EL­SŐ MÉRKŐZÉSEK: VOJVODINA (SZERB)-BUDAPEST HONVÉD 2-0 (1-0). Újvidék, 8000 néző. V: Buquet (francia). Gólszerzők: Trajkovic (19.), Vranjes (71., 11-esből). Kiállítva: Nastic (21.). Sárga lap: Vulicevic (39.), illet­ve Holender (33.). STRÖMSGODSET (NORVÉG)­debreceni vsc 2-2 (0-1). Dram- men, 4000 néző. V: Avram (ro­mán). Gólszerzők: Horn (53.), Kovács (93.), illetve Sidibe (36., 55., a másodikat 11-esből). Kiál­lítva: Bódi (67.). Sárga lap: Ibra­him (4.), Nuhu (55.), illetve Máté P. (26.), Bódi (52., 67.), Se. Bouad­la (86.), Sidibe (89.). ■ R. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom