Tolnai Népújság, 2013. július (24. évfolyam, 151-177. szám)

2013-07-19 / 167. szám

2013. JÚLIUS 19., PÉNTEK HAZAVARO - JANYAPUSZTA 5 Munkásságuk, életük példa lehet a mai nemzedék számára Posztumusz "Janyapusztáért" kitüntető címet adományo­zott a Harc Jövőjéért Alapít­vány Purger Istvánnénak és Péczeli Jánosnak. Purger Ist­vánná Marsai Erzsébet (1920- 1970) könyvelőként és pénztá­rosként dolgozott, az Országos Nőtanács megyei szervezeté­nek harci titkára, aktív vörös­keresztes tag volt. Szívén visel­te a nők sorsát, az asszonyokat munkavállalásra biztatta, szer­vezte a véradást, rengeteg kö­zösségi munkát végzett. Mások gondját annyira a szívén visel­te, hogy olykor a sajátját szorí­totta háttérbe azok miatt. Péczeli János 1969-ben ka­pott megbízást a harci termelő- szövetkezethez tartozó Janya- puszta gazdaságának irányítá­sára. Megkövetelte a rendet, a pontosságot, a kötelességtuda­tot. A pusztai emberek között élt, ismerte gondjaikat, öröme­iket, és kivívta tiszteletüket. Szorgalma, életvitele példaként állhat a ma nemzedékei előtt. Kopjafát avattak az ünnepségen A találkozó megható pillana­ta volt a kopjafa avatás. A kop­jafa a leendő emlékkertben áll, amelynek a Horváth csa­lád készséggel biztosított terüle­tet. Az avatás a rendezvény első ünnepi mozzanata volt, déli ha­rangszóra körülállták a kopjafát az egykori janyapusztaiak, úgy hallgatták meg a szívhez szóló műsort, a visszaemlékezéseket és Bóni Zoltán avató beszédét. Mint elhangzott, nagy öröm, hogy az itt lévők részt vehetnek egy olyan múltidézésben, ahol barátokra és ismerősökre talál­hatnak, és teret adnak annak a lehetőségnek, hogy újabb barát­ságok kötődhessenek, és ezen barátságok égisze alatt a jövő­ben is - legközelebb három év múlva - találkozhassanak az egykori janyaiak. Az emlékmű leleplezését kö­vetően körülállták a kopjafát, és mindenki rátette a kezét, hogy lelke üzenetét ily módon adja át, majd nemzeti színű szalagok kerültek az emlékműre. Feléledt az otthon emléke találkozó Hajnalig tartott a jókedvű mulatság Janyapusztán Faragott kopjafa és park őrzi majd az egykori janyapusztaiak emlékét. A kopjafaavatás a találkozó szívet melengető és egyben megható mozzanata volt Második alkalommal ren­dezték meg Hazaváró néven a Janyapusztáról elszárma­zottak találkozóját. A rendez­vény szervezését, lebonyo­lítását és finanszírozását a Harc Jövőjéért Alapítvány vállalta magára. Venter Marianna Belágyi Gyuláné Lászlói Kata­lin a családja körében vett részt a találkozón. Kati néni 1933- ban született, és férjhezmene- teléig élt a pusztán. Csillogó szemmel idézi fel gyermek- és fiatalkora emlékeit.- Több százan laktunk itt. Janyapuszta uradalom volt, az édesapám is ott dolgozott, mag­táros volt. A mi családunk a hegyalján lakott, szőlőt művel­tünk, állatokat tartottunk. Mi, gyerekek, naponta három kilo­métert gyalogoltunk az iskolá­ba. Nagyon szerettem itt élni, hiszen mindenkit ismertünk, biztonságban, nyugalomban, egészségben éltünk. Boldog va­gyok, hogy itt lehetek, már na­gyon sok gyerek- és fiatalko­ri ismerőssel találkoztam, és remélem, jókat beszélgetünk majd - mondta Kati néni. Hozzá hasonlóan vélekedhe­tett az a több mint négyszáz résztvevői is, akik július 13-án, szombaton, Janyapusztára láto­gattak, hogy felidézzék emléke­iket, és találkozhassanak egy­kori pusztai barátaikkal, isme­rőseikkel. Az immár második alkalommal megrendezett Ha­zavárót a Harc Jövőjéért Alapít­vány szervezte és rendezte. És hogy miért éppen ők?- Az alapítvány 2010-es no­vemberi rendkívüli ülésén ve­tődött fel a gondolat, hogy le­gyen a faluban egy olyan ün­nep, amely a békességről, az összefogásról és az emlékezés­ről szól - mondja Bóni Zoltán, az alapítvány elnöke. - Az ak­kori vezetőség úgy határozott, hogy legyen ez az elszárma­zottak hazaváró napja. Mosta­ni találkozónkat lépésről lépés­re, szisztematikusan szervez­tük meg, köszönet érte azok­nak a harci lakosoknak, akik segítségünkre voltak az elszár­mazottak felkutatásában, meg­hívásában, ezzel segítve, hogy ez az szép alkalom létre jöhes­sen. Számomra nagy ünnep a mai, amely még ha a naptárban nem is, a szívünkben igenis pi­ros betűs. A szervezők jó szándékát si­ker koronázta, jelzi ezt a részt­vevők létszáma és a hajnalig tartó kiváló hangulat. Az ön­zetlen támogatóknak köszön­hetően a tízóraitól a vacsoráig térítésmentes volt az étkezés, és a hideg italokért sem kértek pénzt. Aki úgy gondolta, ado­mánnyal támogathatta az ala­pítványt, és nem volt hiány tá­mogatókban. Sok színes prog­ram, megható megemlékezé­sek sorozata, bemutatók, kiállí­tások és vidám mulatság várta a résztvevőket. A Janyapusztáról elszárma­zottak második találkozója vi­tathatatlan sikert aratott, és egészen biztos, hogy ha újból megszervezik, legalább ekkora érdeklődésre tarthat majd szá­mot. Utolsó gondolatként pedig álljon itt a világpolgár Márai Sándor gondolata: „A világon mindig az a legszebb, ahol va­lamikor otthon voltunk.” Mindenkiről gondoskodik a Harc Jövőjéért Alapítvány a harc Jövőjéért Alapítványt 2008-ban jegyezte be a Cégbíró­ság. Megalakulásától fogva át­vette a rendezvények szervezé­sét, lebonyolítását és az ezzel kapcsolatos anyagi terhet az ak­kori önkormányzatról. Amit ma is rendeznek és lehetőségeink­hez képest a falu minden lakosá­ra kiterjedően: Gyereknap, Falu­nap és elszármazottak találkozó­ja, Nőnap, Nyámyitó- és nyárzá­ró rendezvény. Számos más al­kalommal is rendezvényt tarta­nak, például az idősek világnap­ján, pedagógus napon, megren­dezik a mindenki karácsonyát, a nemzetiségi napot. Az elesettek és a mélyszegénységben élők szá­mára különféle akciókat tarta­nak, például vendégül látják őket karácsonykor, húsvétkor, tűzifát, ruhát és élelmiszert osz­tanak ki nekik. Kérelem alapján élelmiszer-, gyógyszer-, közüze­mi-, tanulmányi-, letelepedési-, temetési- és gyermekszületési tá­mogatást nyújtanak. HÍRSÁV Találkozó a számok tükrében A rendezvényen 407 em­ber vett részt. A programot színesítő fellépők száma 70 volt, a lovasbemutatót 10 személy tartotta. A találko­zó ideje alatt elfogyott 40 ki­ló pogácsa és 44 darab fél ki­lós kalács. Ebédre négy üst­ben főtt a pusztai ebédnek való: 67 kiló kakas-, 37 kiló malac- és 40 kiló birkahús. Csirke ragu levesből 100 li­ter készült. A résztvevők ajándékot kaptak MINDEN RÉSZTVEVŐ Család ajándékcsomagot kapott cí­meres tollal, harci képeslap­pal, kerámia plakettel, ja- nyai elszármazottak által írt emlékversekkel, valamint egy üveg borral. A borokat - janyai, illetve harci termelők felajánlása - külön erre az alkalomra palackoztatták. Fát ültettek a barátság emlékére EMLÉKPARKOT ALAKÍTANAK ki Janyapusztán, hogy így állít­sanak emléket azoknak az embereknek, akik itt éltek, dolgoztak, és ha el is szár­maztak innen, a szülőföld szeretete sohasem hagyta el őket. A jövendő emlékpark­ban a találkozó során elültet­ték ez első emlékfát. A nyír­fa csemete az örök barátság­nak állít emléket. Kedves meglepetés volt a filmvetítés ÖRÖMTELI MEGLEPETÉST Oko­zott a találkozó résztvevői­nek a janyapusztai esemé­nyekről, ünnepségekről 1969-ben és 1970-ben ké­szült filmek levetítése. A film nagy sikert aratott, a szereplők hol sírva, hol ne­vetve ismerték fel egymást és magukat a képeken. Az egész rendezvényre jellemző volt a kitűnő hangulat, ame­lyet mi sem bizonyít jobban, hogy az eredetileg este 10 óráig tervezett bál hajnali fél egyig tartott. A cikkeket Venter Marianna írta, a fotókat Gottvald Károly készítette. Az oldal megjelenését a Harc Jövőjéért Alapítvány támogatta. A múlt értékeinek megőrzésére nevelt Szeretettel emlékszik volt munkahelyeire Élete egyik legszebb időszakát töltötte itt "Janyapusztáért" kitüntető cí­met adományozott a Harc Jövő­jéért Alapítvány dr. Mártonfai Adorjánnénak, aki 1944 és 1950 között látta el a tanítói feladato­kat Janyapusztán, majd ezt kö­vetően nyugdíjba vonulásáig, és még azután is Szekszárdon ta­nított. Munkájában következe­tes, igényes, sokoldalú volt, fel- készülten, bátran és eredménye­sen alkalmazta az új módszere­ket. A múlt értékeinek a megőr­zésére, annak tiszteletére nevel­te tanítványait. Több mint fél év­százados tevékenységét több el­ismerés övezi. Máig is fontosnak tartja, hogy figyelemmel kísér­je tanítványai sorsát, és együtt örül velük az eredményeknek. Dr. Mártonfai Adorjánná "Janyapusztáért" kitüntető cí­met adományozott a Harc Jövő­jéért Alapítvány Glück Péterné Kern Erzsébetnek, aki 1955-től 1957-ig tanított a pusztán. A ki­tüntetett nyugalmazott pedagó­gus az elemi iskolát és a polgá­rit Hőgyészen végezte, majd mi­vel szerzetesnő szeretett volna lenni, Kiskunfélegyházára ke­rült a képzőbe. Miután bizonyít­ványt szerzett, sok helyen taní­tott, többek között a hajósi árva­házban, Alsópélen, Júlia-major- ban és Fácánkertben, ahol je­lenleg él. Glück Péterné Erzsé­bet néni sok szeretettel emlék­szik vissza a volt munkahelyei­re, a gyerekekre, akik szerették, és a szülőkre, akik tisztelték. Glück Péterné "Janyapusztáért" kitüntető cí­met adományozott a Harc Jövő­jéért Alapítvány Bittner Gyulá- nénak, aki 1961-től 1969-ig taní­tott a pusztán. Szívesen vállalta itt a munkát, mert nagyon sze­retett tanítani. Itteni tevékeny­sége nem pusztán az oktatásra korlátozódott, tanórán kívüli el­foglaltságként színdarabot, tán­cot tanított a gyerekeknek, jól sikerült szüreti, nőnapi bált ren­deztek, a hulladékgyűjtés bevé­teléből Budapestre kirándultak. A hatvanas évek végén megkez­dődött a kisiskolák felszámolá­sa, ez lett a sorsa a janyainak is. Mint hangsúlyozta: nagyon sze­rette Janyapusztát, az itteni éle­te legszebb időszaka volt. Bittner Gyuláné

Next

/
Oldalképek
Tartalom