Tolnai Népújság, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-06-02 / 20. szám

8 INTERJÚ 2013. JÚNIUS 2., VASÁRNAP görbicz anita Teljesült a nagy álom, de a boldogságot tudná még fokozni. Egy újabb BL-győzelem, egy kisbaba tehetné tökéletessé életét. A pályán férfiasán kemény, igazi vezér, de otthon nőies: csak a vasalási technikájával nem elégedett. Úgy érzi, négy jó éve van még a kézilabdában. „NEM TUDOK BETELNI A GYŐZELEMMEL” értettem meg legjobban magam a pályán és civilben is jó barát­nők lettünk, ami máig tart. Sze­retem a kemény embereket és csak az érdekel, hogy aki jön, az nyerni akarjon és jót akarjon tenni.- Sokszor emlegetik iróniával a női csapatokat és azt, hogy ennyi nő nem jöhet ki könnyen egy­mással.- Annyi biztos, hogy a fér­fi csapatoknál, ha az edzésen, vagy meccsen történik valami nézeteltérés, akkor egy sör mel­lett még aznap ki tudják beszél­ni. Egy női csapatnál meg ilyen­ből lehet hónapokig tartó duz- zogás, ami nem tesz jót az egy­ségnek. Egy női csapat esetében jobban oda kell figyelni ezekre a lelki tényezőkre ahhoz, hogy minden rendben menjen.- Néhány napja volt a harminca­dik szülinapja. A nők többsége ilyenkor elgondolkozik kicsit az idő múlásán.- Nőként nincs bajom ezzel, sőt, úgy két éve érzem azt, hogy nőként is kiteljesedtem, nagyon jól vagyok a bőrömben, szeretek harminc éves lenni. Sportoló­ként már nehezebb ügy, most először gondolkoztatott el ebből a szempontból a születésnapom.- Tudja már mi lesz azután, ha abbahagyja a kézilabdát?- Egyrészt a kézilabdától nem szeretnék elszakadni, szívesen foglalkoznék gyerekekkel. A másik álmom pedig, hogy díj­lovagló leszek. Ha véget ér a pályafutásom, szeretnék ezzel komolyan, akár versenyszerűen foglalkozni.- És mikor ér véget a pályafutása, eldöntötte már?- Négyéves a szerződésem, szerintem ha lejár, akkor.- Akkor még mindig csak 34 lesz.- Csak!? Az mezőnyben na­gyon sok. Persze, nem tudom mi lesz majd akkor, de az biztos, hogy érzem: jobban, másként fáradok. Igaz, most újra olyan éhesnek érzem magam, mint tíz éve. Azt érzem, hogy akarom a következő BL-kupát is, meg a következőt is. Hihetetlenül moti­vál, de az idő ettől még megy és ezen a szinten iszonyú kemény teljesítmény kell, hogy jó legyen és fennmaradjon az ember.- Van valami, amit jobban szeret, mint a kézilabdát?- Csak a családomat, de őket még sokkal jobban. Amúgy na­gyon sportos család vagyunk. Apukám focista volt, anyukám pedig pingpongozott verseny­szerűen, szóval átérzik, miről szól az életem és rengeteget se­gítettek mindig. A nővérem is, ő is kézilabdázott, de korán abba­hagyta.- Vincze Ottóval az önöké is az le­het. A lánykérés után kézenfekvő a kérdés: saját család mikor lesz?- Egy lépéssel közelebb ke­rültünk hozzá, sokat beszélge­tünk róla, nagyon szeretnénk kisbabát. Hornyák Ági kisfiával már gyakorlatozom is, gyönyörű gyerek, de egy évig még bizto­san várnunk kell a családalapí­tással.- Egy ilyen szezon után a nyár gondolom semmitevős lesz, pi­henni hogyan tud legjobban?- Ha nyugalom van körülöt­tem, ha nem kell időre men­ni, teljesíteni, az pont elég, számomra az már pihenés. A vakációt pontosan még nem terveztük el, de egy hét tenger­part biztosan lesz benne. De nem Horvátországban, mert ott gyakorlatilag alig tudtam strandolni, annyian odajöttek hozzánk. Nem is gondoltam, hogy bikiniben is ilyen sokan felismernek. Görbicz Anitát huszonkét évesen már mindenki klasszisként emlegette és a világ legjobb kézilabdázójának választották, de arra, hogy pályafutásának legnagyobb álma valóra váljon, néhány évet várnia kellett. Fábos Erika- Amikor az elmúlt években er­ről kérdezték, mindig azt válaszol­ta, az az álma, hogy megnyerjék a Bajnokok Ligáját. Most itt maradt álom nélkül.- Azért ez nem olyan nagy baj. Életemben nem örültem még semminek ennyire, szóval inkább kitalálok majd valami újat.- Mondjuk, hogy jövőre szeretnék megvédeni a címet?- Az jó lesz, de még nem kez­dek álmodozni róla, inkább örü­lök ennek. Olyan jó, hogy még nem tudtam betelni vele. „Szeretem a kemény embereket, és csak az érdekel, hogy aki jön, az nyerni akarjon és jót akarjon tenni.”- Pedig azt gondoltam, hogy a lánykérés elhomályosította az örömöt.- Nem, a lánykérésért nem kellett annyit szenvedni, mint ezért a győzelemért. A BL-re job­ban vágytam. Pontosabban, a lánykérésre nem vágytam, mert a párom mindig azt mondogat­ta, hogy neki a házasság nem fontos és mivel így is boldogok voltunk, ezen nem is törtem a fejem, elkönyveltem, hogy nem lesz lánykérés. Alaposan meg­lepett.- Ráadásul egy sportpályán, ahol Önt nem könnyű meglepni.- Én is azt hittem, hogy nem lehet. Igaz, ez azért egy futball- pálya volt, nem kézilabda.- Romantikusan, kettesben jobb lett volna?- Ez így volt tökéletes. Az előző két nap is csodálatos volt a győzelmek miatt, aztán ott, a stadionban 14 ezer ember örült velünk és ünnepelt bennünket, frenetikus volt az egész. Amikor pedig jött az a pillanat, a gyű­rű, hirtelen azt hittem, valami tréfa. A játékoskijáróban végre nem mindenki minket nézett és Ottó megismételte, hogy azt sze­retné, legyek a felesége. Igazá­ból akkor fogtam fel, hogy mek­kora dolog, ami történt velünk.- Azt mondják Önről, nagyon fér­fias a játékintelligenciája és úgy lát, gondolkodik, küzd a pályán, ahogy a férfiak. A magánéletben milyen?- Klasszikus. Több a csinos ruhám, mint a sportos, és imá­dok gondoskodni a páromról, kiszolgálni őt, otthont teremte­ni körülötte. Még a vasalást is örömmel csinálom, igaz, az in­gekkel szoktam azért bénázni, az mehetne kicsit gyorsabban is. Nekem ez kikapcsolódás. Amikor otthon lehetek és ilyes­mivel foglalkozhatok, feltölt, rá­adásul Ottó is nagyon elismeri. A botrányosan sikerült vacsorá­ra is azt mondta, hogy nem evett még finomabbat.- Csak van valami, amit Vincze Ottó nehezebben visel?- Amikor fáradt vagyok, na­gyon, de nagyon nyűgös tudok lenni.- Olyankor mi a teendő?- Humor. Ha meg tud nevet­tetni, kizökkenek a nyűglődés- ből és megint minden rendben.- Benne mi a nehéz?- Semmi. Vele könnyű és jó. Olyannak szeretem, amilyen, és ez már öt éve tart.- Hogyan ismerkedtek meg?- Szereti a kézilabdát és azt is szerette, ahogy játszom, ezért kijött néhány meccsünkre. így ismerkedtünk meg, de a részle­tek titkosak.- A legjobb pillanat a pályafutá­sában tehát ez a BL-győzelem. Mi volt a legrosszabb?- Szerintem az is egyértelmű: a 2003-as horvátországi világ- bajnokságon a franciák elleni döntőben, az az utolsó támadás...- De azért túl van már rajta?- Igen, de nagyon-nagyon so­káig tartott megemészteni és megbocsátani is magamnak. Fiatal voltam még, ma már köny- nyebben menne, de azért most sem lenne könnyű, főleg, hogy utána az egészet az én nyakam­ba varrta a sajtó.- Végül mivel győzte meg magát?- Azzal, hogy beláttam, hi­báztam, de azt is beláttam, hogy nyugodt lehet a lelkiismeretem, azon a világbajnokságon min­dent megtettem és nem fogha­tom csak magamra, mert nem csak rajtam múlt.- Sok fontos elődöntőben és dön­tőben múlt hasonló, pici dolgokon az eredmény. Most mégis össze­jött a BL-győzelem. Mi volt más, mint a korábbi években?- Mostanra érett össze a csa­pat. Tavaly is voltunk ennyire jók, de nagyon sok apró, buta hibát is elkövettünk. Idén nem. Most mindenki tudta egyfor­mán akarni és 150 százaléko­san tudtunk koncentrálni.- Könnyebb lesz jövőre így, hogy nincs az a nyomás, hogy már megint nem sikerült?- Ez könnyű nem tud lenni, nem adják csak úgy, ezért har­colni és küzdeni kell és nem elég a 100 százalék, 150 kell. De talán ettől a sikertől harapósabb lesz a csapat, lesz bennünk va­lami olyan, hogy innentől már nincs megállás.- Hogy lesz egy törékeny, vézna lányból kézilabdás?- Úgy, hogy Róth Kálmán, akinek rengeteget köszönhetek, látott játszani egy általános is­kolai kézilabdatornán és bevá­logatott az akkor induló kézilab­dás osztályába. Tíz éves voltam akkor és onnantól igazából nem volt választás. Fel sem merült, hogy ha nem ezt, akkor mi mást kéne sportolnom.- Sok pofont kapott?- Rengeteget. Másrészt az al­katomhoz az erőnléti edzések sem passzoltak olyan nagyon. Az elején iszonyú sokat szen­vedtem, rengeteget. Olyankor viszont mindig arra gondol­tam, hogy valahogy ki kell ezt bírni, holnap meg úgyis jön a kézilabda, mert játszani na­gyon szerettem, annyira, hogy mindent kibírtam, csak játsz­hassak. Azt hiszem, mindösz- sze egyszer fordult elő, hogy abba akartam hagyni. Beso- kalltam lelkileg, de csak két napig tartott.- Mindenesetre megérte: 2005- ben a világ legjobb kézilabdá­zójának választották. Mi kellett ehhez?- Rengeteg munka, szenve­dés, szorgalom, alázat. De ez sem biztos, hogy elég lett vol­na, bennem mindig volt egy igen erős késztetés, hogy még jobb akarok lenni. Hasonlítgat- tak világklasszis játékosokhoz, kérdezgették, ki a példaképem, de ezt sosem értettem és nem is lebegtek a szemem előtt pél­dák, csak egy, de az nagyon ko­nokul: jobb leszek mindenkinél. Nagyon tudom akarni, amit el akarok érni.- Mondják is, hogy egyértelműen Ön a főnök a csapatban.- Igen, én.- Ez az alaptermészete is, vagy csak a posztjából fakad?- Valahol biztos ilyen vagyok, mindig szerettem a középpont­ban lenni, lehet rám számítani bármilyen kiélezett helyzetben és nem csak a pályán. De azért alakult is ez az évek során. 16 éves voltam, amikor ott ma­radtam egyedüli irányítóként a felnőtt csapatban. Mindenki idősebb volt nálam. Először fur­csa volt kicsit, hogy hiába én va­gyok a legfiatalabb, mindenki rám figyel, de aztán az idősebb játékosok sokat segítettek, hogy megérezzem, mit jelent az, hogy az irányító a feje a csapatnak.- A következő szezonra érkezik Katarina Bulatovics, akiről szintén azt tartják, hogy egy igazi, irányító alkat.- A posztján most ő a legjobb a világon, a csapatot ez minden­képpen segíteni fogja.- Két domináns alkatú ember egy csapatban, nem könnyű helyzet. Gondolt már erre?- Nem ismerem őt, felesleges lenne ezen törni a fejem. Meg­látjuk, tényleg olyan-e, ami­lyennek mondják? Amikor Bo- jana Raduljovics jött, akkor is ettől féltettek, aztán talán vele Névjegy 1983. május 13-AN született Veszprémben 1997-től a Győri Audi ETO já­tékosa és a magyar női kézi­labda-válogatott irányítója. A VÁLOGATOTTAL ü legjobb eredménye a 2003-ban szerzett világbajnoki ezüstérem 2005-ben a világ legjobb kézi­labdázónője 2007-BEN MÁSODIK ű Világ leg­jobb kézilabdázónője választá­son 2012-ben a BL gólkirálynője eddigi legnagyobb sikere a Győrrel szerzett idei BL-győze­lem A VILÁGBAJNOKSÁG All Star csapatának tagja (2003, 2005, 2007) az Év magyar kézilabdázója (2005, 2006, 2007) BECENEVE: Görbe fa l

Next

/
Oldalképek
Tartalom