Tolnai Népújság, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-04-07 / 13. szám
2013. ÁPRILIS 7., VASÁRNAP INTERJÚ 7 Ha kiszállnék, azzal sok ember életét szétzilálnám. Inkorrekt lenne: várnak a szerepeim, az előadások. Nincs improvizáció, fegyelem van.- Pedig az improvizációban nagyon jó. Ez alkati kérdés, vagy tanulható?- Az improvizáció, az maga a szabadság. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez nem is tanítható, mert vagy megy, vagy nem megy. Tévedtem. Bárki tud improvizálni, aki elhiszi magáról, hogy képes rá. A szabályok egyszerűek: figyelni kell a másikra, és nem szabad ragaszkodni makacsul, kishitűségből vagy önzésből a saját haditervhez.- Színházba járni nézőként mennyi ideje van?- Nagyon kevés, nem könnyű megoldani. Havonta van 3-4 szabad estém, amikor nem játszom és azt nehéz erre fordítani. Ezt sajnálom, nagy problémám.- Legszívesebben mit kezd azzal a három-négy estével?- Ha mondjuk akkor megy a Barcelona-Milán, akkor azt biztosan megnézem. De nagyon jól el tudok lenni otthon csak úgy. Szeretek olvasni. Nagy élmény, ha eljutok a családdal moziba. Filmőrültek vagyujpk, azt hiszem, egyhuzamban négy film eddig a rekordunk.- Azok közül, amit most játszik, mit szeret a legjobban?- Ez az évad olyan, hogy sok mindent játszom, nagyon jó közérzettel. A Radnóti Színházban a Holt lelkeket, a Centrál Színházban pedig Az ígéret földjén főszerepét játszom. Ebből például most kivettünk egy szünetet és ettől dramaturgiailag is nagyon izgalmasan változott. Aztán 13 éve megy az És Rómeó és Júlia..., amit a feleségemmel Nagy-Kálózy Eszterrel játszom. Beszélünk is egyre többet róla, hogy most már talán le kéne venni, de még mindig szeretjük, minden este fedezünk fel benne valami új dolgot és siker, nem kopott el, szereti a közönség.- Játszanak együtt, három gyereket nevelnek es több mint húsz éve együtt vannak a feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel. Mi a titkuk?- Még mindig van bennünk kíváncsiság egymás iránt. Szerintem ez a motiváció minden emberi kapcsolatban. Persze, nem valami hollywoodi álom, amiről szó van. Mi is vívjuk a harcainkat rendesen, de úgy néz ki, hogy minden különbözőségünk ellenére van valami, ami erősebb ennél és összetart. Talán az, hogy még mindig úgy érezzük, hogy ezek a harcok olyan harcok, amiket érdemes megvívni. És hát csodálatos gyerekeink vannak, ami közös büszkeség.- Akkor elégedett ember, ugye?- Elégedett sosem leszek, az alkatilag nem megy. Én most boldog ember vagyok. Attól, ahogyan a környezetem ezt a Kos- suth-díjat fogadta. Rendkívüli élmény volt, hatalmas erőt ad, ezt szeretném minél tovább megélni. a feladat. Rendezőként az egészért felelsz, színészként pedig a mondanivalóhoz adod magad. Az alapja persze mindkettőnek valahol ugyanaz, hiszen van ennek egy általános emberi része. Vagy, aki vagy és a saját morálod alapján hozod meg a döntéseket arról, mi az, amit felvállalsz. Hogy ebből milyen energiák mozgósulnak, a rendező döntései alapvetően befolyásolják, aminek a színész áldozatul is eshet, vagy akár a mennybe is mehet tőle. Számomra azonban az mindenképpen lényeges, hogy amiben részt veszek, az ügy legyen. Fontos. „Csak úgy” csinálni valamit, az a színház halála.- Szabadúszóként nagyobb az ember lehetősége, hogy valódi ügyekben vegyen részt, ezért nem tartozik társulathoz?- A kíváncsiság nagyon komoly motiváció az életemben. De ez nem valamiféle kalandvágy volt annak idején, nagyon is szakmai kérdés. Egy másfajta színházcsinálás is érdekelt. 18 év után úgy éreztem, hogy tovább kell mennem a Vígszínházból. Szabadúszóként fontos készség, hogy az ember el tudja dönteni, az adott helyzetben mennyi van. Azóta is úgy érzem, hogy az én alkatomnak megfelel ez az állapot, mert így valamivel jobban élhetem a saját életem. Szeretem, hogy ennyi mindennel foglalkozhatok, és ezt ennek köszönhetem. Nyilván jó egy közösséghez tartozni, de a Centrál Színházban annyit játszom, hogy ez az élmény is megadatik.- Hogyan dönt arról, hogy valamit elvállal, vagy sem?- A történetekben hiszek. Az öreg tárgyakat is ezért szeretem. Az Őrségben egy pajtában találtam például egy 100 éves, első világháborús katonaládát. Rögtön az foglalkoztat, hogy kié lehetett, hol járt és már gyártom is a sztorit hozzá. A modem táncban, de még egy festmény esetében, akár egy csendéletnél is az a kérdés, mögé látok-e valamit, összeáll-e a fejemben egy történetté, el tudom-e képzelni például a kezet, ami a gyümölcsöket összerakta.- Van valami, amit nem szeret a színházban, ami nehezen megy?- Az a folyamatos reprodu- kálási kényszer, amit a színház igényel. Eljátszottál valamit ma, holnap pedig újra nulláról indulsz. Az életemnek abban a fázisában, amiben most' vagyok, sokkal jobban passzol hozzám a filmezés. Az arról szól, hogy van égy nagy feladat, aminek az érdekében minden energiát és erőt mozgósítani kell, de aztán az egészet elengedheted, mert megvan. Én olyan alkat vagyok, aki akkor tud ellazulni, amikor túl van valamin. Emiatt van, hogy a színház folyamatos idegfeszültség és készenlét a számomra. Ha este játszom, akkor az már reggeltől befolyásolja a döntéseimet, jön újból és újból a félelem, hogy meg tudom-e majd csinálni, hogy elég jó lesz? De hosszú- távon is. Hiába érzem néha, hogy jó lenne kiszállni és eltűnni pár hétre a világból. Nem tehetem. Rudolf Péter szerint a színháznak ügyekről kell szólnia. Abban szeret részt venni színészként és rendezőként is. Azt vallja, alkatának már jobban megfelel a filmezés, mint a színpad. Fábos Erika- Hogyan érte utol a Kossuth-díj híre?- Telefonon ért utol, Pozsonyban voltam éppen. Úgyhogy a feleségem, egy kedves poénosgesztussal, saját készítésű pozsonyi kiflivel várt haza, amit sokan hívunk Kossuth kiflinek is.- Idő kell, amire eljut ez a tudatig, mit kezdett hirtelen az információval?- Azonnal megvolt egy boldog érzés és a heves szívdobogás, aztán felhívtam édesanyámat és azt az egyszerű mondatot mondtam, hogy édesanyám, a fiad Kossuth-díjas.- Mondatnak egyszerű, de amit jelent...- Persze, megható volt. Nagy dolognak tartom és büszke vagyok rá. Ez valóban egy olyan fontos történés, ami más erőtérbe emeli az embert, de ettől persze az élet még megy tovább. Ami megmarad belőle a mindennapokra, az az öröm és a felelősség.- Meg lehet azt így visszafele tekintve fogalmazni, hogy a tehetségen kívül mi kell ahhoz, hogy valaki egy olyan pályát tudjon bejárni, ami Kossuth díjat ér?- A tehetség az megkerülhetetlen, de kérdés, hogy mit tekintünk annak? Nem csak azt, hogy valaki képes felhívni magára egy morfológgal a figyelmet. Szerintem része az is, hogy képes-e évtizedeken keresztül teljesíteni, idegileg végigcsinálni ezt az ember? Újra és újra keresni, és megtalálni a motivációkat. Ez személyiség és szerencse kérdése is. „Az életemnek abban a fázisában, amiben most vagyok, sokkal jobban passzol hozzám a filmezés.”- Az ön pályáján mi volt a szerencse ebben?- A kölyökképem és az, hogy ezt az arcberendezést szerette a kamera. A másik, hogy éppen a nyolcvanas években kezdtem, amikor sok film készült és el is jutottak a nézőkhöz. De már az is fontos, hogy kinek az osztályába jársz és kik az osztálytársak. Aztán lehet, hogy furcsán hangzik, de amikor elkezdtem kopaszodni, azt is szerencsésnek tartottam, mert úgy éreztem, hogy ez érdekesebbé tette a fizimiskámat és a saját intellektusom és így olyan férfiszerepek felé tolt, amikre vágytam. Szóval ez a sok minden, amit így egymás mellé teszünk. Az persze már a személyiség kérdése, hogy ezekkel a szerencsékkel valaki hogyan tud élni.- A Kossutlvdy átvétele után úgy fogalmazott, hogy sokszor el tud bizonytalanodni, így arra is jó egy ilyen kitüntetés, hogy lendületet adjon.- Az nem baj, ha az emberben vannak kételyek, ha tudja azokat kezelni. A kételyeknél fontosabb,hogy valaki versenyzői alkat-e? Hogy képes-e száz százalékig az ügyre koncentrálni? Úgy, ahogy egy magasugró. Emelnek egy centit a lécen, de hogy azt sikerül-e megugrani, az attól függ, mi van a fejében.- Versenyzői alkat?- Úgy gondolom, igen. Inkább a napi megfelelésekben vagyok gyengébb. Az éles helyzetek jót tesznek. Foci hasonlattal: tétmeccsen, telt ház előtt, az ellenfél pályáján jobban teljesítek.- Gyakran használ sportolós hasonlatokat. Ha nem színész lenne, mi lenne?- Azért az exhibició az tombolt bennem: rengeteget szavaltam, szerepeltem mindig. De volt egy idő, amikor tengerész szerettem volna lenni, később érdekelt a diplomácia, a jogra pedig be is adtam a papíromat, sőt fel is vettek.- Mi vonzotta a jogi pályában?- Valami romantikus érzés: kis embereket a nagy cégekkel szemben képviselni. Másrészt az igazság keresése, a legkisebb ügyekben is. Hogy mondjuk ki lopta el a tyúkot ég volt-e jogos indoka erre, ami erkölcsi és jogi értelemben megbocsáthatóvá teszi a cselekedetét?- Az igazságkeresés a színház alapja is.- Igen, túl a mondanivalón, egészen odáig, hogy konkrétan Névjegy 1959. OKTÓBER 15-ÉN született Budapesten. 1983-BAN végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Marton László és Valló Péter osztályában. 1982-1989 A Vígszínház tagja. 1992-1993 között a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. 1989 óta szabadúszó. jelenleg a Centrál Színházban játszik legtöbbet. FONTOSABB FILMJEI: minden mozdulat, a mondat igazságáról is szól. Ahogy cselekszik valaki színészként, az ott és akkor születik, mégis egy pontos, pszichológiai-logikai folyamat végeredménye, hogy végül hogyan fog meg mondjuk egy poharat a színpadon. Ettől lesz igaz, vagy hamis.- Színészként vagy rendezőként jobb keresni az igazságot?- Más és más az esély és Cha-cha-cha, Szerencsés Dániel, Redl ezredes, Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, Hamvadó cigarettavég, Üvegtigris 1., 2., 3. elismerései: Jászai Mari-díj (1991), Ajtay-gyűrű (1996), Kiváló művész (2002), Práger Antal-díj (2011) Kossuth-díj (2013). házas, felesége Nagy-Kálózy Eszter színésznő, három gyermekük van. rudolf Péter Boldoggá tették a pozitív reakciók, lendületet adott a folytatáshoz a kitüntetés. Nem elégedett, de boldog és szerencsés embernek tartja magát. A történetekben hisz és az öreg .tárgyakban is ezeket keresi, a színházban pedig a fontos ügyeket és az igazságot. AZ IMPROVIZÁCIÓ MAGA A SZABADSÁG * » í
