Tolnai Népújság, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-02 / 76. szám

2013. ÁPRILIS 2., KEDD KORKÉP 5 Álruhában keres angyalokat vujiTY tvrtko „A legnagyobb hősökre végül mindig a pokol mélyén találtam rá” Ót év múlva többen szavazhatnak majd a hegyközségi közgyűléseken A világ utolsó hadifoglya, Torna András hazatérése, Weisz Fanni és Németh Számira megismerése megváltoztatta a riporter életét Miamiban tanulta meg, hogy az újságíró mindent leírhat, • csak éppen nem hazudhat. Vujity Tvrtko azonban el­árulta, ő bizony sokszor lódí­tott. Persze nem a riportjai­ban és nem a könyveiben. Nagy Szilvia „Orvosként” jutott be Etiópiába, „önkéntesként” Észak-Koreába, „tolmácsként” Türkmenisztán­ba, „medvevadászként” pedig Tatárföldre. Közönsége áhítattal hallgatta megrázó, mégis humor­ral fűszerezett előadását nemrég egy békéscsabai étteremben. A riporter kifejezetten kérte, hogy tegeződjünk.- Azt vallód, álmok nélkül nem érdemes élni. Mi volt a kiindu­lópont, Vujity Tvrtko eredeti, nagy álma?- Szénbányász akartam len­ni Pécsett. Az apukám is az volt, nagyon férfias munkának tartottam, de aztán bezárták a bányákat. Az álmok módosul­tak. Eljutottam a világ több mint százhúsz országába, de nem az vonzott, hogy lássam Ausztráli­át vagy épp Szingapúrt. Engem a történetek érdekeltek. Kizáró­lag a magyar főszereplők ma­gyartörténetei.- A megrázó „képkockák” ta­lálnak meg, vagy vonzod a különleges helyeket, embe­reket?- Ha eredeti szakmámat gya­korolva, újságíróként azt kérdez­ném tőled, megvan-e életed tör­ténete, mit mondanál? Persze, hogy megvan, legalábbis alakul, mert bólogatsz. Én a munkám során néhány történetet, sorsot kibontok a potenciális tízmillió riportalanyéból. De azt hiszem, halálom pillanatában még így is deficites leszek. Az angyalok a pokol legmélyén élnek, ott lehet őket megtalálni, meglátni.- Tudósítottál a délszláv hábo­rúból, megjártad Csernobilt, forgattál az etióp lepratelepen, Észak-Koreában és a romba dőlt Haitin. Féltél valaha?- Ha féltem is, nem szere­tek beszélni róla. A hős újság­író mítosza elvenné a lényeget. Nem magamról, hanem mindig a főszereplőimről, a hétközna­pok hőseiről szeretnék szólni. Egyébként nem vagyok bátor ember. Ha fogorvosi székben ülök, mindenkit kiküldők, és felhívom a doki figyelmét arra, hogy ami itt történik, a hisztim, az szigorúan orvosi titok. Igen, ott voltam hétezer leprás között, de én hazajöttem, ők meg ma­radtak. Ott voltam huszonkét- millió észak-koreai között, de én hazajöttem, ők meg maradtak.- Torna Andrást viszont haza­hoztad...- Haza, ötvenhat év után. És ez örökre beleégett az agyam­ba, a szívembe. A történetek egy része, ahogyan az övé is, nem Tvrtko háromgyerekes családapa maradt újságírás. A világ utolsó hadifoglyának hazatérése, Weisz Fanni és Németh Számira meg­ismerése megváltoztatta az éle­tem, a részemmé vált.- Miközben a világban jársz-kelsz és keresed a példaké­peket, önmagad is megtalálod?- Csalódni fogsz. Nekem ez mind csak a másodállásomat jelenti. Elsősorban ugyanis há­romgyerekes családapa vagyok és férj. A srácaim látnak az óri­ásplakátokon, „apa előadására sokán eljönnek”, nagy a műsorok nézettsége. Én mégis attól érzem magam valakinek, hogy moso­lyogva lépek be a gyerekszobába vujity tvrtko Pécsett született 1972 szeptemberében, tanárnő édesanya és szénbányász édes­apa gyermekeként. Balogh Szi­lárdként anyakönyvezték, későbbi nevét tizenhét éves korában vette fel. A jugoszláv konfliktus idején tolmácsként dolgozott, váratlanul rekedt a háborús övezetben, ahonnan tudósítani kezdett. Je­lentései szenzációt keltettek, az emberek azt hitték, újságíró. Vu­jity Tvrtko később felvételt nyert a Miami Egyetem újságíró szaká­ra. Riporterként a világ legelzár- tabb, legnyomasztóbb helyeire is eljutott. Az utolsó hadifogoly ha­és önfeledten játszom egy jót a fiaimmal. Az kapcsol ki, amikor a hátamon ugrál a kétéves, és mondogatja, hogy apa, apa...- A kereskedelmi csatornák ontják a „sztárokat”, mond­hatnám, a hullócsillagokat. Te más értéket képviselsz, de a valóságot mégis egy kereske­delmi tévén keresztül mutatod be. Mi ez, ha nem óriási komp­romisszum?- Kenyéradóm a csatorna. Hálás vagyok, mert lehetőséget ad arra, hogy egy-egy este más- félmillió ember nézze azt, amit láttatni szeretnék. Nincs bajom a „kamucelebekkel”, egészen zatéréséről forgatott filmjét 121 országban sugározták. Nős, fele­sége Zsolnay Gyöngyi 110-szeres válogatott, ötszörös magyar baj­nok kosárlabdázó. Három fiú­gyermekük van: Benjamin, Bar­nabás és Bendegúz. Vujity Tvrtko feleségével közösen könyvei be­vételéből alapította meg a Hétköz­napok Hőse Díjat. A riporter ter­vei szerint egyszer végleg visszatér szülővárosába, Pécsre, melynek jószolgálati nagykövete. Mint mondja, ott sem fog unatkozni, hiszen ha az ember a „szerelmé­vel” van, mindegy mit csinál, egy­szerűen jól érzi magát a bőrében. addig, amíg csak meg akarnak élni. Az viszont már bosszant, ha átverik az embereket az ál­szerelmeikkel, álszakításaikkal. Sokakról pontosan tudjuk, ki a barátja, mekkora a műmelle, és hol bulizott tegnap, de arról nem szólnak a hírek, hogy hol dolgo­zik. Én a hétköznapok hőseit mu­tatom be, akik teszik a dolgukat, és ezt a kereskedelmi csatorna nagy szerencsémre elfogadta.- Pokoli és angyali történetek­ről mesélsz. De a világ talán mégsem ennyire fekete és fehér. Milyennek látod, és mi­lyennek szeretnéd látni évek múlva?- Itt és most örülök annak, hogy megihatok egy pohár vi­zet, s utána nem halok bele vala­milyen fertőzésbe. Hálás vagyok egy mosolyért, egy kézfogásért, egy ölelésért. Lehet velem fotóz- kodni, nem futok el senki elől. Hétköznapi vagyok, mint a hőse­im. Igyekszem bebizonyítani a magyaroknak, hogy bizony nem nekünk a legrosszabb a világon. Ma mindent megtettem azért, hogy Mezőberényből kisüthető kolbászt vigyek haza a szeret­teimnek. Semmi sem ronthatja el a jókedvem. Megtanultam egy életre, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember. Ha Nick Yujicic boldog tud lenni kezek és lábak nélkül, én miért panasz­kodjak? A jövőben várhatóan többen élhetnek szavazati jogukkal a hegyközségi közgyűléseken, amennyiben az Országgyűlés is elfogadja a Mezőgazdasági Bizottság módosító indítványát. A testület egyhangúlag - az el­lenzéki képviselők nem vettek részt az ülésen - támogatta azt a hegyközségi törvényhez kap­csolódó módosítást, melynek lé­nyege, hogy szavazhatnak majd azok is, akik a járulékfizetési kötelezettségüket csak az adott év első közgyűlését megelőzően öt nappal rendezik. (Az eredeti változat szerint a közgyűlésen csak azok szavazhattak, akik járulékfizetési kötelezettségük­nek határidőre eleget tettek.) Ha az Országgyűlés a mó­dosítást elfogadja, azt már akkor is csak a jövőben lehet alkalmazni, hiszen a jelenlegi szabályok szerint március 31-ig minden hegyközségnél el kel­lett fogadni az új alapszabályt, és meg kellett választani a tiszt­ségviselőket is, akiknek a man­dátumuk öt évre szól. ■ M. I. A francia nyelvet és kultúrát népszerűsítették szekszárd A frankofónia nem­zetközi ünnepe alkalmából nép­szerűsítette a francia nyelvet és kultúrát az Esélyt Tolnának Alapítvány és a Polip Ifjúsági Egyesület nemrégiben. Első fel­vonásként vetélkedőt rendeztek középiskolásoknak a szekszárdi Garay gimnáziumban. Az ered­ményhirdetés előtt a Szekszárdi Waldorf Iskola diákjai adtak műsort, francia nyelven. Ebéd­időben a Rock & Roll bisztró­ban francia ételspecialitásokat lehetett kipróbálni. Aznap az étlapra került a híres coq-au-vin (vörösboros kakas), a saladé ni- goise (nizzai saláta) és a francia narancsos csokitorta. Délután Amélie Gera francia önkéntes várta az érdeklődőket, és bemutatta Franciaországot „francia szemmel”. Zárásként a Mangó étteremben Kovács Gergő Yves Montand és johnny Hallyday dalokat adott elő. A sanzon est során francia kokté­lokat is lehetett kóstolni. ■ S. K. A kalandos életút legfontosabb szereplői Szívből jövő ajándék a völgységi családoknak húsvétra játszóház Remek alkalom és elfoglaltság a Gyermekjóléti Szolgálattal kapcsolatban álló, nehéz sorsú emberek számára bonyhád Kiváló hangulatban telt a bonyhádi Gyermekjóléti Szolgálat által életre hívott hús­véti játszóház. A kezdeménye­zés legfőbb célja a közösség­teremtés, a hátrányos helyzetű családok támogatása.- Sok édességet és egy cross motort! - válaszolta Márió arra a kérdésre, hogy mit szeretne kapni a nyuszitól. Mellette álló édesanyját, Striz Erikát is meg­lepte a hét éves lurkó felelete, mert ő még abban volt - fűzte hozzá elmosolyodva -, hogy a nyalánkságokon kívül egy bi­ciklinek örülne a legjobban kisfia. Miután Márió vissza­szaladt a többi fiatalhoz ját­szani Erika azt is megosztotta lapunkkal, hogy nagyon köszö­nik a Gyermekjóléti Szolgálat meghívását, mint fogalmazott, mindenben számíthatnak a munkatársakra. Hasonlóképpen vélekedett Hörnyéki Karolina is. A cikói anyuka tizenegy éves kisfiával érkezett Bonyhádra. Ő is ki­emelte a szolgálat példás, lelki- ismeretes szerepvállalását. Azt mondta, legyen szó bármilyen napi gondról, kérésről, a gyer- mekjólétisek igyekeznek segítő kezet nyújtani számukra.- Már hagyománnyá vált, hogy minden ünnep környékén tartunk egy játszóházat, amely remek alkalmat teremt a talál­kozásra a velünk kapcsolatban Számos érdekes és hasznos elfoglaltság közül választhattak a fiatalok álló, nehéz sorsú családokkal - világított rá a Gyermekjóléti Szolgálat, az Életút Kistérségi Családsegítő Egyesület, a Gon­dozási Központ, valamint az egyik helyi zöldséges szervezte március 29-ei szabadidős prog­ram céljára Solymosi Anita. A családgondozó, szakmai ve­zető úgy látja, egyre nagyobb szükség van az ilyen típusú közös­ségépítő rendezvé­nyekre. Ezt azzal indokolta, hogy a mindennapok so­rán nincs, vagy csak kevés olyan alkalom kínálkozik, ami­kor a szülők és gyermekeik önfeledten szórakozhatnak, minden külsőséget kizárva. Solymosi Anita megjegyezte, a völgységi térségre is az a jellem­ző, hogy évről évre növekszik a hátrányos helyzetű családok száma. - Életviteli tanácsadás, a szociális ellátásokhoz való hoz- zásegítés, élelmiszer-adomány közvetítés, a családlátogatások során, illetve az oktatási-nevelé­si intézményekkel fenntartott kapcso­latnak köszönhe­tően a rászorulók figyelemmel kísé­rése - sorolt fel a lelkes családgondozó néhányat azon területek közül, amelyek­nél számíthatnak rájuk a rászo­rulók. ■ Vízin B. ■ Évről évre nö­vekszik a hátrá­nyos helyzetű családok száma

Next

/
Oldalképek
Tartalom