Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-12-30 / 50. szám

2012. DECEMBER 30., VASÁRNAP INTERJÚ 7 áts károly Az Év Bortermelője szerint az a jó bor, amelyikben érezni a készítőjének szeretetét. Magát szent őrültnek tartja, aki minden dűlőt, minden tőkét személyesen ismer. Nincs tökéletes bor, állítja, mégis azt akarja elkészíteni. „ZSIGEREIMBEN VAN TOKAJ-HEGYAUA” Az amerikai Wine and Spirit magazin története során eddig mindössze egyszer adott maximális 100 pontot egy borra. Azt a bort egy mádi borász, Áts Károly készítette. A Royal Tokaji Borászati Zrt. főborászát az Év Bortermelőjének választották 2012-ben. Fábos Erika- Gál Tibor-emlékdijat kapott, a borászatok borászának választot­ták, három aranyérmet nyertek Bordeaux-ban és harmadszorra került a legjobb öt közé az Év Bor­termelője versenyben. Jó volt ez az év. Érezte, hogy most meglesz az Év Borásza cím is?- 20-30 kilóval ezelőtt még versenyszerűen kézilabdáztam, a sport pedig kialakítja az em­berben, hogy szeret győzni, így aztán persze hogy elképzeltem, hogy sikerül. Nagyon vártam, reménykedtem és bíztam ben­ne. Sokkal többet nem tehettem, hiszen ez egy olyan elismerés, ami igen sok emberen múlik. Első körben nyolcezer ember­nek küldenek ki szavazólapot, aztán akik a legtöbb voksot kapják, abból az öt borászból az akadémia tagjai választják ki a győztest. Amikor 2010-ben elő­ször kerültem a legjobb öt közé, már az is hatalmas dolog volt: ragyogó emberek voltak mind, ahogy most is. Hatalmas élmény ez, innentől kezdve pedig szép feladat, hogy meg is szolgáljam. Eddig is csapatmunka volt eljut­ni, Túróczi István vezérigazga­tónak és Hajós Dániel kereske­delmi vezetőnknek is része van ebben a kitüntető címben.- Mi lehet ebben csapatmunka? A borászat nagyon egyéni műfaj.- Bizonyos értelemben per­sze, nagyon egyéni és szemé­lyes, de ez azért egy speciális helyzet: egy akkora borászat­ban, mint a Royal Tokaji Borá­szati Zrt., azért nem úgy dőlnek el a dolgok, mint egy kis magán­birtokon. Hiába gondoltam vol­na, hogy dűlőszelektált aszúkat szeretnék készíteni, vagy hogy a száraz furmintokban fantázia van, ha ezek az emberek nem állnak mögöttem.- A tokaji egy édesboros vidék, nem?- így terjedt el, valóban, pedig mindig is készültek itt ragyogó száraz borok és az elmúlt évek­ben a száraz furmintokkal is elkezdtünk foglalkozni. A hatal­mas érdeklődés mutatja, hogy ez nemcsak egy izgalmas munka, de jó irány is. 2003-ban hatezer palackkal kezdtünk, ma pedig több mint százezer palackkal fogy belőle. Ahhoz ugyanis, hogy Tokaj valóban kitörhessen az édesboros vidék skatulyá­ból, a dűlőszelektált nagy aszúk mellé olyan komoly száraz boro­kat kell letennünk, amelyek leg­alább 15-20 éves élettartammal bírnak. Másrészt Tokaj-Hegyal- ja termőterületeinek egyötöde, 1100 hektár Mád határához tar­tozik. Egy ekkora területen igen változatos a dombok fekvése, a 2012. december 7.: Áts Károly (jobbról) átveszi az Év Borásza díjat Kállay Miklóstól, a Magyar Bor Akadémia elnökétől talajadottságoknak azonban kö­zös jellemzője a kiemelkedően magas zeolittartalom. így tehát adja magát, hogy ezen a terüle­ten nekünk a dűlők egyediségét a furmintokon keresztül kell bemutatnunk. Ez egyébként a kedvenc fajtám is: öntörvényű, mégis hálás. Ez persze nem azt jelenti, hogy Tokajnak a jelle­ge változik meg. Itt mindig az aszúk és az esszenciák jelentik majd a csúcsot.- Tokaj egész más, mint az összes többi borvidék?- Egészen. Ez egy kis ország az országban. Már maga a táj rendkívül sokszínű, a hegy­ségtől az alföldig rengeteg féle dűlő van, a talaj összetétele is páratlanul speciális és a terület fekvése miatt a kh'ma is eleve elrendel dolgokat. A Bodrog és a Tisza folyó közelségéből kifolyó­lag ugyanis visszatükröződik a páratartalom, ami a szőlőterü­leteken az aszúsodáshoz vezet. Aztán csak három őshonos sző­lőfajtából - furmintból, hársle­velűből, a sárgamuskotályból- lehet tokaji bort készíteni és ezeken kívül is mindössze há­rom fajta, a zéta, a kövér és a ka­bar engedélyezett, tehát ez egy nagyon zárt borvidék.- Ezek szerint itt jobban meg van kötve a borász keze és még jobban ki van szolgáltatva a természetnek, mint máshol.- A természet mindenhol megkerülhetetlen. Én úgy tar­tom, hogy a bor élete nyolcvan százalékban a tőkén dől el. A bo­rász pedig nem valami laboráns, aki különböző munkafolyama­tokkal kialakítja a bort, hanem egy jószemű beavatott, aki azzal ér el csodákat, hogy abban az évben mindent tud a szőlőjéről. Itt, ha az ember rosszul dönt a szüret időzítéséről, az nem hoz­ható helyre. Ha azonban jól, már nem nagyon ronthatja el a bort. De Tokajban rendkívül sok mú­lik az őszi időjáráson is. Ha nem elég párás a szeptember, nem indul be eléggé a rothadás, nem lesz aszú. Ha nincs elég szél, le­rohad és nem lesz aszú. Ha vi­szont szép, napsütéses, szeles az ősz és elkezd töményedni a bo­gyó, akkor reménykedhetünk.- Szóval van olyan év, amikor nincs is egyeltalán aszú?- Persze. Nekünk utoljára 2009-ben volt megfelelő mennyi­ségű aszúszemünk. 2010-ben semmi, az az évjárat hiányzik, 2011-ben volt egy kevés, és gya­korlatilag idén sem lett semmi.- Ezért ilyen drága a tokaji?- Ezért is, de alapvetően azért, mert itt öt kilogramm szőlőből keletkezik egy kilogramm aszú­nak való. Aztán a technológia is speciális. Nálunk ugyanis nem egyszer van szüret. Az aszúsze­meket úgy kell leszedni, ahogy érnek, tehát ugyanahhoz a tő­kéhez el kell mennünk esetleg háromszor, négyszer is, amire leszedjük róla a szőlőt. És nem fürtönként, hanem szemenként. Aztán a szemeket a szüret vége­zetéig tárolni kell és az érlelés is hosszabb folyamat, mint a többi Névjegy: ÁTS KÁROLY 1965.február 15-én született Tarcalon 1984-ben végzett a budafoki szőlészeti szakközépiskolában 1988- ban végzett a Kertészeti Egyetemen 1989- től a Tokaj Kereskedő­háznál dolgozott 1994-től a Royal Tokaji Borá­szati Zrt. főborásza nős, két gyermeke van hobbija a horgászat és a gom­bászás bor esetében. Három év után ke­rülhet először palackba, annál fiatalabb aszúbor nincs.- Azt sokat lehetett hallani, hogy a szocialista termelés igen sokat ártott a magyar boroknak és a borvidékeknek. De vajon egy any- nyira emblematikus borban, mint a tokaji, tudtak-e kárt tenni azok az idők?- Hatalmasat. A tömegterme­lés eleve nem tesz jót semmi­nek, egyszínűség volt és nem számított semmi, csak a meny- nyiség. Világhír ugyanis va­lóban volt, de hiába, mert egy emberöltőn keresztül gyakorla­tilag egypiacos volt a rendszer, csak a Szovjetunióba került To­kajból bor. Itt is csak a ’90-es évektől nyílt ki újra a borvidék és volt is dolgunk, amire újból a helyére került. Mi harminc országba exportálunk és To­kajban lehet a legtöbb külföldi befektető is, francia, angol, né­met, spanyol, hongkongi tulaj­donosok is vannak, de ez azért nem csoda. Itt valóban évszáza­dosak a hagyományok. A toka­jiról már az 1600-as években tudtak a világban. De kisebb tételekben ezenkívül is renge­teg világszínvonalú magyar bor van hazánkban.- Az aki Év Bortermelője lehet, annyira ért a borokhoz, hogy ha azt mondanák, hogy holnaptól mondjuk a Balatonnál kell jó bort csinálni, ott is tudna olyat, ami Bordeaux-ban aranyérmet nyer?- Mondjuk úgy 8-10 év múl­va lehet, hogy tudnék. Addigra talán megismerném annyira az adott területet, hogy meg tud­nám mutatni azt a fajta egyedi ízvilágot, ami csak ott jellemző és amit már mondjuk Bordea­ux-ban is díjaznak. Én 1988-ban végeztem az egyetemen, de az­óta nem volt két egyforma évjá­rat. Még hasonló sem.- Szóval, akkor számít, hogy tős­gyökeres mádi.- Nagyon sokat számít. To- kaj-Hegyalja egyik kis falujá­ban, Tarcalon születtem. Ez a fajta elhivatottság, ami bennem van, nyilván attól van, hogy itt nőttem fel. Ha kimegyek a sző­lőbe, már a levegő szaga, a talaj színe alapján meg tudom mon­dani, hogy érzi magát a szőlő.- Már gyerekkorától egyértelmű volt, hogy borász lesz?- Édesapám és édesanyám is a Tokaji Borkombinátban dolgozott. A szülői ház is a bor­kombinát területén volt, közel a szőlőkhöz és a pincészetek­hez. Rengeteget játszottunk ott, mégsem volt teljesen tudatos, in­kább véletlen, hogy Budafokra, a Borászati Szakközépiskolába jelentkeztem. Szerencsém volt, mert a saját utamra találtam rá. Hiszek ugyanis abban, hogy az ember csak akkor tudja kibon­takoztatni az igazi adottságait, ha ezt megtalálja. Ma már bizto­san érzem, hogy a zsigereimben van benne ez a szakma, ennek a munkának a szeretete és To- kaj-Hegyalja.- Önök 110 hektáron gazdál­kodnak, ami hatalmas terület, hogyan lehet ezt átlátni és kézben tartani?- Nekem ez a szenvedélyem, de ez azért egy csapatmunka. Nagyon sok mindent fel kell ál­dozni ahhoz, hogy valaki ezt a munkát azzal az elhivatottság­gal, szent őrülettel legyen képes végezni, ami ehhez kell. Minden­nap úton vagyok, amikor itthon vagyok, mindennap kimegyek a szőlőbe, figyelem, mi történik a pincében. így lehet mindent tud­ni, akár dűlőre lebontva.- Mondjuk akár azt is meg tudja mondani az íze alapján, hogy me­lyik dűlőben termett a bor?- Minden dűlőben más a talaj és ez érződik a szőlőszemekben, aztán a borban is. A vas-oxidnak sós, zamatos az íze, a löszösnek inkább gyümölcsös, a zeolites fekete talajnak rózsaborsos, csí­pős, az agyagos nyiroktalajnak kapros, mentás. De ebben évjára­tonként lehetnek fordulópontok. Ahogy a gyökerek évtizedek alatt a rétegeken áthaladva elérik az alsóbb, ásványos altalajt, változ­nak az ízek és a karakterek.- Aki ennyire ért hozzá, milyen bort iszik szívesen?- A bor egy élvezeti cikk, boldogságot és örömöt kell su- gallnia. Abban hiszek, hogy eh­hez boldogan és jókedvűen kell elvégezni a munkánkat. Ezt muszájból nem lehet, csak hatal­mas szeretettel. Én azokat a bo­rokat szeretem, amelyekben ezt megérzem. Az őszinte, vidám borokat, amelyek megfognak, szólnak hozzám, amelyek elűzik a gondot. A borászok, amennyit én ismerek, életvidám, az életet élvezni akaró, jó emberek. Én az ilyen jó emberek borait iszom szívesen.- A gyerekei ezt a szent őrületet hogyan élik meg? Inkább elkerülik, vagy teljesen egyértelmű, hogy ezen az úton mennek ők is tovább?- Dávid fiam a műszaki egye­temre jár, mindig is ilyen be­állítottságú volt. Látom rajta, megtalálta azt, amit szeret. Dóri lányom más, őbenne mindig volt érdeklődés a természet, a szőlő iránt és borász szeretne lenni.- Örül ennek, vagy inkább félti?- Megható öröm volt, hatal­mas élmény. A munkám miatt voltak időszakok, amikor alig láttak a gyerekek. Sokszor érez­tem, hogy talán jobb apjuk is le­hettem volna. Akkor pedig érez­tem valami elégtételt, hogy még­is meglátták az értelmét és az ér­tékét az erőfeszítéseimnek és a példaképe lettem a lányomnak. Persze féltem is. Ez nehéz pá­lya. Sok örömet ad, de kemény. Igyekszem majd egyengetni az útját, amennyire lehet, mert ez azért nagyon a saját személyi­ségről szól, arról, ami egy em­berben legbelül van. Egy borász számára minden évben csak egy szüret van, amikor megmu­tathatja. Ezért szól annyira az életünk arról, hogy elkerüljünk minden hibát, amit csak lehet. Mégis bele kell abba törődni, hogy tökéletes bort nem lehet csinálni. Tudom ezt én is, még­is napról napra azt hajszolom: a tökéleteset.

Next

/
Oldalképek
Tartalom