Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-12-30 / 50. szám
2012. DECEMBER 30., VASÁRNAP INTERJÚ 7 áts károly Az Év Bortermelője szerint az a jó bor, amelyikben érezni a készítőjének szeretetét. Magát szent őrültnek tartja, aki minden dűlőt, minden tőkét személyesen ismer. Nincs tökéletes bor, állítja, mégis azt akarja elkészíteni. „ZSIGEREIMBEN VAN TOKAJ-HEGYAUA” Az amerikai Wine and Spirit magazin története során eddig mindössze egyszer adott maximális 100 pontot egy borra. Azt a bort egy mádi borász, Áts Károly készítette. A Royal Tokaji Borászati Zrt. főborászát az Év Bortermelőjének választották 2012-ben. Fábos Erika- Gál Tibor-emlékdijat kapott, a borászatok borászának választották, három aranyérmet nyertek Bordeaux-ban és harmadszorra került a legjobb öt közé az Év Bortermelője versenyben. Jó volt ez az év. Érezte, hogy most meglesz az Év Borásza cím is?- 20-30 kilóval ezelőtt még versenyszerűen kézilabdáztam, a sport pedig kialakítja az emberben, hogy szeret győzni, így aztán persze hogy elképzeltem, hogy sikerül. Nagyon vártam, reménykedtem és bíztam benne. Sokkal többet nem tehettem, hiszen ez egy olyan elismerés, ami igen sok emberen múlik. Első körben nyolcezer embernek küldenek ki szavazólapot, aztán akik a legtöbb voksot kapják, abból az öt borászból az akadémia tagjai választják ki a győztest. Amikor 2010-ben először kerültem a legjobb öt közé, már az is hatalmas dolog volt: ragyogó emberek voltak mind, ahogy most is. Hatalmas élmény ez, innentől kezdve pedig szép feladat, hogy meg is szolgáljam. Eddig is csapatmunka volt eljutni, Túróczi István vezérigazgatónak és Hajós Dániel kereskedelmi vezetőnknek is része van ebben a kitüntető címben.- Mi lehet ebben csapatmunka? A borászat nagyon egyéni műfaj.- Bizonyos értelemben persze, nagyon egyéni és személyes, de ez azért egy speciális helyzet: egy akkora borászatban, mint a Royal Tokaji Borászati Zrt., azért nem úgy dőlnek el a dolgok, mint egy kis magánbirtokon. Hiába gondoltam volna, hogy dűlőszelektált aszúkat szeretnék készíteni, vagy hogy a száraz furmintokban fantázia van, ha ezek az emberek nem állnak mögöttem.- A tokaji egy édesboros vidék, nem?- így terjedt el, valóban, pedig mindig is készültek itt ragyogó száraz borok és az elmúlt években a száraz furmintokkal is elkezdtünk foglalkozni. A hatalmas érdeklődés mutatja, hogy ez nemcsak egy izgalmas munka, de jó irány is. 2003-ban hatezer palackkal kezdtünk, ma pedig több mint százezer palackkal fogy belőle. Ahhoz ugyanis, hogy Tokaj valóban kitörhessen az édesboros vidék skatulyából, a dűlőszelektált nagy aszúk mellé olyan komoly száraz borokat kell letennünk, amelyek legalább 15-20 éves élettartammal bírnak. Másrészt Tokaj-Hegyal- ja termőterületeinek egyötöde, 1100 hektár Mád határához tartozik. Egy ekkora területen igen változatos a dombok fekvése, a 2012. december 7.: Áts Károly (jobbról) átveszi az Év Borásza díjat Kállay Miklóstól, a Magyar Bor Akadémia elnökétől talajadottságoknak azonban közös jellemzője a kiemelkedően magas zeolittartalom. így tehát adja magát, hogy ezen a területen nekünk a dűlők egyediségét a furmintokon keresztül kell bemutatnunk. Ez egyébként a kedvenc fajtám is: öntörvényű, mégis hálás. Ez persze nem azt jelenti, hogy Tokajnak a jellege változik meg. Itt mindig az aszúk és az esszenciák jelentik majd a csúcsot.- Tokaj egész más, mint az összes többi borvidék?- Egészen. Ez egy kis ország az országban. Már maga a táj rendkívül sokszínű, a hegységtől az alföldig rengeteg féle dűlő van, a talaj összetétele is páratlanul speciális és a terület fekvése miatt a kh'ma is eleve elrendel dolgokat. A Bodrog és a Tisza folyó közelségéből kifolyólag ugyanis visszatükröződik a páratartalom, ami a szőlőterületeken az aszúsodáshoz vezet. Aztán csak három őshonos szőlőfajtából - furmintból, hárslevelűből, a sárgamuskotályból- lehet tokaji bort készíteni és ezeken kívül is mindössze három fajta, a zéta, a kövér és a kabar engedélyezett, tehát ez egy nagyon zárt borvidék.- Ezek szerint itt jobban meg van kötve a borász keze és még jobban ki van szolgáltatva a természetnek, mint máshol.- A természet mindenhol megkerülhetetlen. Én úgy tartom, hogy a bor élete nyolcvan százalékban a tőkén dől el. A borász pedig nem valami laboráns, aki különböző munkafolyamatokkal kialakítja a bort, hanem egy jószemű beavatott, aki azzal ér el csodákat, hogy abban az évben mindent tud a szőlőjéről. Itt, ha az ember rosszul dönt a szüret időzítéséről, az nem hozható helyre. Ha azonban jól, már nem nagyon ronthatja el a bort. De Tokajban rendkívül sok múlik az őszi időjáráson is. Ha nem elég párás a szeptember, nem indul be eléggé a rothadás, nem lesz aszú. Ha nincs elég szél, lerohad és nem lesz aszú. Ha viszont szép, napsütéses, szeles az ősz és elkezd töményedni a bogyó, akkor reménykedhetünk.- Szóval van olyan év, amikor nincs is egyeltalán aszú?- Persze. Nekünk utoljára 2009-ben volt megfelelő mennyiségű aszúszemünk. 2010-ben semmi, az az évjárat hiányzik, 2011-ben volt egy kevés, és gyakorlatilag idén sem lett semmi.- Ezért ilyen drága a tokaji?- Ezért is, de alapvetően azért, mert itt öt kilogramm szőlőből keletkezik egy kilogramm aszúnak való. Aztán a technológia is speciális. Nálunk ugyanis nem egyszer van szüret. Az aszúszemeket úgy kell leszedni, ahogy érnek, tehát ugyanahhoz a tőkéhez el kell mennünk esetleg háromszor, négyszer is, amire leszedjük róla a szőlőt. És nem fürtönként, hanem szemenként. Aztán a szemeket a szüret végezetéig tárolni kell és az érlelés is hosszabb folyamat, mint a többi Névjegy: ÁTS KÁROLY 1965.február 15-én született Tarcalon 1984-ben végzett a budafoki szőlészeti szakközépiskolában 1988- ban végzett a Kertészeti Egyetemen 1989- től a Tokaj Kereskedőháznál dolgozott 1994-től a Royal Tokaji Borászati Zrt. főborásza nős, két gyermeke van hobbija a horgászat és a gombászás bor esetében. Három év után kerülhet először palackba, annál fiatalabb aszúbor nincs.- Azt sokat lehetett hallani, hogy a szocialista termelés igen sokat ártott a magyar boroknak és a borvidékeknek. De vajon egy any- nyira emblematikus borban, mint a tokaji, tudtak-e kárt tenni azok az idők?- Hatalmasat. A tömegtermelés eleve nem tesz jót semminek, egyszínűség volt és nem számított semmi, csak a meny- nyiség. Világhír ugyanis valóban volt, de hiába, mert egy emberöltőn keresztül gyakorlatilag egypiacos volt a rendszer, csak a Szovjetunióba került Tokajból bor. Itt is csak a ’90-es évektől nyílt ki újra a borvidék és volt is dolgunk, amire újból a helyére került. Mi harminc országba exportálunk és Tokajban lehet a legtöbb külföldi befektető is, francia, angol, német, spanyol, hongkongi tulajdonosok is vannak, de ez azért nem csoda. Itt valóban évszázadosak a hagyományok. A tokajiról már az 1600-as években tudtak a világban. De kisebb tételekben ezenkívül is rengeteg világszínvonalú magyar bor van hazánkban.- Az aki Év Bortermelője lehet, annyira ért a borokhoz, hogy ha azt mondanák, hogy holnaptól mondjuk a Balatonnál kell jó bort csinálni, ott is tudna olyat, ami Bordeaux-ban aranyérmet nyer?- Mondjuk úgy 8-10 év múlva lehet, hogy tudnék. Addigra talán megismerném annyira az adott területet, hogy meg tudnám mutatni azt a fajta egyedi ízvilágot, ami csak ott jellemző és amit már mondjuk Bordeaux-ban is díjaznak. Én 1988-ban végeztem az egyetemen, de azóta nem volt két egyforma évjárat. Még hasonló sem.- Szóval, akkor számít, hogy tősgyökeres mádi.- Nagyon sokat számít. To- kaj-Hegyalja egyik kis falujában, Tarcalon születtem. Ez a fajta elhivatottság, ami bennem van, nyilván attól van, hogy itt nőttem fel. Ha kimegyek a szőlőbe, már a levegő szaga, a talaj színe alapján meg tudom mondani, hogy érzi magát a szőlő.- Már gyerekkorától egyértelmű volt, hogy borász lesz?- Édesapám és édesanyám is a Tokaji Borkombinátban dolgozott. A szülői ház is a borkombinát területén volt, közel a szőlőkhöz és a pincészetekhez. Rengeteget játszottunk ott, mégsem volt teljesen tudatos, inkább véletlen, hogy Budafokra, a Borászati Szakközépiskolába jelentkeztem. Szerencsém volt, mert a saját utamra találtam rá. Hiszek ugyanis abban, hogy az ember csak akkor tudja kibontakoztatni az igazi adottságait, ha ezt megtalálja. Ma már biztosan érzem, hogy a zsigereimben van benne ez a szakma, ennek a munkának a szeretete és To- kaj-Hegyalja.- Önök 110 hektáron gazdálkodnak, ami hatalmas terület, hogyan lehet ezt átlátni és kézben tartani?- Nekem ez a szenvedélyem, de ez azért egy csapatmunka. Nagyon sok mindent fel kell áldozni ahhoz, hogy valaki ezt a munkát azzal az elhivatottsággal, szent őrülettel legyen képes végezni, ami ehhez kell. Mindennap úton vagyok, amikor itthon vagyok, mindennap kimegyek a szőlőbe, figyelem, mi történik a pincében. így lehet mindent tudni, akár dűlőre lebontva.- Mondjuk akár azt is meg tudja mondani az íze alapján, hogy melyik dűlőben termett a bor?- Minden dűlőben más a talaj és ez érződik a szőlőszemekben, aztán a borban is. A vas-oxidnak sós, zamatos az íze, a löszösnek inkább gyümölcsös, a zeolites fekete talajnak rózsaborsos, csípős, az agyagos nyiroktalajnak kapros, mentás. De ebben évjáratonként lehetnek fordulópontok. Ahogy a gyökerek évtizedek alatt a rétegeken áthaladva elérik az alsóbb, ásványos altalajt, változnak az ízek és a karakterek.- Aki ennyire ért hozzá, milyen bort iszik szívesen?- A bor egy élvezeti cikk, boldogságot és örömöt kell su- gallnia. Abban hiszek, hogy ehhez boldogan és jókedvűen kell elvégezni a munkánkat. Ezt muszájból nem lehet, csak hatalmas szeretettel. Én azokat a borokat szeretem, amelyekben ezt megérzem. Az őszinte, vidám borokat, amelyek megfognak, szólnak hozzám, amelyek elűzik a gondot. A borászok, amennyit én ismerek, életvidám, az életet élvezni akaró, jó emberek. Én az ilyen jó emberek borait iszom szívesen.- A gyerekei ezt a szent őrületet hogyan élik meg? Inkább elkerülik, vagy teljesen egyértelmű, hogy ezen az úton mennek ők is tovább?- Dávid fiam a műszaki egyetemre jár, mindig is ilyen beállítottságú volt. Látom rajta, megtalálta azt, amit szeret. Dóri lányom más, őbenne mindig volt érdeklődés a természet, a szőlő iránt és borász szeretne lenni.- Örül ennek, vagy inkább félti?- Megható öröm volt, hatalmas élmény. A munkám miatt voltak időszakok, amikor alig láttak a gyerekek. Sokszor éreztem, hogy talán jobb apjuk is lehettem volna. Akkor pedig éreztem valami elégtételt, hogy mégis meglátták az értelmét és az értékét az erőfeszítéseimnek és a példaképe lettem a lányomnak. Persze féltem is. Ez nehéz pálya. Sok örömet ad, de kemény. Igyekszem majd egyengetni az útját, amennyire lehet, mert ez azért nagyon a saját személyiségről szól, arról, ami egy emberben legbelül van. Egy borász számára minden évben csak egy szüret van, amikor megmutathatja. Ezért szól annyira az életünk arról, hogy elkerüljünk minden hibát, amit csak lehet. Mégis bele kell abba törődni, hogy tökéletes bort nem lehet csinálni. Tudom ezt én is, mégis napról napra azt hajszolom: a tökéleteset.
