Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-29 / 303. szám

3 2012. DECEMBER 29., SZOMBAT MEGYEI TÜKÖR Átverték őket, de pert nyertek ingázók A szerződésnek náluk kellett lenni, gyakran kaptak ellenőrzést Szilágyi Attila az ünnepeket itthon töltötte a családja körében, fia főiskolán tanul, szükség van a családfő fizetésére Nemcsak pert nyertek a szekszárdi munkavállalók az osztrák munkáltatójukkal szemben, hanem az állandó lakhatási és munkavállalási engedélyt is megkapták. Ehhez azonban ismerniük kellett azokat a helyi lehető­ségeket, melyek kapaszkodót jelentenek azok számára, akiket átvertek a külföldi munkáltatóik. Mauthner Ilona Tavaly november 2-án döntött úgy négy negyven és ötven év közötti szekszárdi férfi, hogy Ausztriában próbálnak sze­rencsét. Az ezt megelőző más­fél évben hol volt munkájuk, hol nem. Ha akadt is, többnyire csak feketén, amiből a majdani nyugdíjas évekre nem lehetett készülni, sőt még a család meg­élhetését is csak szűkén tud­ták biztosítani. Az is gyakran előfordult, hogy a munkáltató nem fizette ki őket, arra hivat­kozott, a körbetartozások miatt ő sem kapta meg a pénzét. Ami­kor ez már többször előfordult, eldöntötték, ez így nem mehet tovább. A négy férfi szakmája, szo­bafestő, mázoló. Viszont csak egyikük beszélte jól a német nyelvet.- Volt némi tapasztalatom, dolgoztam régebben Olaszor­szágban - kezdte a történe­tét Szilágyi Attila. Tavaly no­vemberben pedig egy ismerős szólt, hogy Ausztriában lenne munka. Egy kezdő osztrák épí­tési vállalkozó vett fel egy tíz­fős magyar brigádot, festőket és gipszkarton szerelőket. Ha­vonta 1792 eurót ígért, szerző­dést is kötöttünk. Rendesen be­jelentett bennünket, társada­lombiztosítási kártyánk is volt, és megállapodtunk, melyik na­pon van a fizetés. Az első hónap után nem is volt gond. Majd a január 15-i fizetésnapon azt mondta, adóelszámolása van, így csúszik a decemberi pénz, viszont adott 200 euró előleget. Március 10-ig ez így ment: egy kevés előleg igen, de rendes fi­zetés nem volt. Közben folyama­tosan dolgoztunk, tehát feltehe­tően volt bevétele - tette hozzá Attila. A szerződésnek mindig ná­luk kellett lennie, mert gyak­ran kaptak munkaügyi ellen­őrzést. A revizorok nagyon korrektek, udvariasak voltak. Mindig megkérdezték, ponto­san fizet-e a munkaadó, ők pe­dig még ilyen helyzetben is azt mondták, hogy igen, mert at­tól tartottak, különben elkül­dik őket. Mindig abban bíz­tak, előbb-utóbb rendezi a tar­tozását. Március 10. után azon­ban a 10 fős bYigádból csak pá­ran maradtak. Akkor azt üzen­te a vállalkozó, akinek nem tet­szik, az mehet. Leírhatatlan, amit akkor éreztek, hiszen megismétlődött mindaz, ami Magyarországon is történt velük. Dolgoztatták őket, de nem fizettek, ráadásul mindez messze a családtól. Tavaly március 10-én négyen hazajöttek. Itthon összedobták a pénzt, fogadtak egy ügyvédet, visszamentek Salzburgba, és az ottani munkaügyi kamaránál feljelentették a munkáltatót. Ott derült ki, hogy az osztrák vállalkozónak van már 40 régi peres ügye, amit még az előző vállalkozásaiból „gyűjtött” ösz- sze. Ausztriában is az a gyakor­lat, amíg nincsenek lezárva az ügyek, addig az érintett újabb céget alapíthat. Az ügyvéd azt mondta, elhúzódó ügyintézésre kell felkészülniük, ami akár 9 hónapig is tarthat.- Visszagondolva, már az is feltűnhetett volna, hogy állan­dóan másik szállásra költöz­tünk - mondta Attila. A szál­lást elvileg a vállalkozó fizette, de gyakorlatban ezt nem tette meg, ezért váltogatták a helyü­ket, a végén már Németország­ban laktak, onnét jártak vissza Ausztriába dolgozni. Májusig itthon voltak, vár­ták a fejleményeket, és közben alkalmi munkából tartották fenn magukat. Főállású mun­ka ugyanis továbbra sem adó­dott. Májusban ismét útra kel­tek Ausztriába, egy másik épí­tési vállalkozó keresett mun­- téved, aki azt hiszi, köny- nyen és gyorsan megismerked­het majd a helyiek szokásai­val, a várossal, az országgal- állítja tapasztalatai alapján Szilágyi Attila. A munkaidő (8-tól 18 óráig) után nem sok energiája marad az ember­nek. Ott nincs munka közben mászkálás, még a mosdóba sem. A hétvége a legnehezebb, akkor nagyon hiányzik a csó­kásokat. Végre szerencsésnek mondhatták magukat, nem­csak be voltak jelentve, de fi­zettek is nekik időben. Az oszt­rák munkások, akikkel új he­lyükön együtt dolgoztak, meg­ismerve a régebbi történetü­ket tanácsokkal látták el őket. Újból megkeresték a kamarát, egy kollégát is magukkal vit­tek, akinek nem voltak nyelvi nehézségei és jól képviselte az ügyüket. Jegyzőkönyvet vettek fel, összeszedtek minden ira­tot, mellyel bizonyítani tudták, hogy igenis dolgoztak a nem fi­zető vállalkozónál. Ezt követő­en felgyorsult az ügyük. Min­den héten a kamara jelezte fe­léjük hol tartanak, végül no­vember elején megkapták a tel­tód, az itthoni dolgok. Haza­utazni csak ritkán lehet, sok­ba kerül, és hosszú az út. A magyarokat egyébként na­gyon szeretik a németek, jó munkaerőként tartják számon őket. Sok olyan „rendszer” van náluk, ami itthon elképzelhe­tetlen, például 17 órától - a legtöbben akkor mennek haza a munkából - féláron kínálják az éttermek, kifőzdék, na­jes összeget ami járt nekik, ez 3600 euró volt. Ezt az összeget a kamara fizette ki, amit nyil­ván majd megpróbál az érintet­től beszedni.- Rettenetesen örültünk, a pénzből kicseréltük a szekszár­di lakásunkban az összes ab­lakot, redőnyt. Ami a legfonto­sabb, visszaadták a hitünket, mondta Szilágyi Attila. A na­pokban kapták meg az állan­dó lakhatási és munkavállalá­si engedélyüket is, ami azt je­lenti, hogy minden járandóság­ra, 13. havi fizetésre és munka- nélküli segélyre is jogosultak, ami 890 éuró, havonta. A mi­nimálbér egyébként 1300 euró, ezt mindenki megkapja ott aki dolgozik. gyobb bevásárlóközpontok a meleg ételt. Két és fél, három euróból bőségesen lehet vacso­rát tálalni. Ausztriában is vál­ság van, de az a válság vala­hogy nem is hasonlít az ittho­ni körülményekhez. Az élelmi­szer kint olcsóbb, mint itt, ott szárnyal az építőipar, az em­bereknek van munkájuk, csak éppen kevesebbet költekeznek, utaznak. HÍRSÁV Százezer forint értéket lopott el szenteste dombóvár Százezer forint ér­tékben lopott mobiltelefont, karórát, és porcelán ékszer­tartót és Nokia mobiltele­font az ismeretlen tettes ka­rácsony este egy dombóvá­ri házból. A helyszíni szem­le, és a nyomrögzítés megtör­tént, az elkövető felkutatása folyamatban van. A Dombó­vári Rendőrkapitányság foly­tatja az eljárást betöréses lo­pás bűntettének megalapo­zott gyanúja miatt. ■ 1.1. A német házaspár is meglepte a gyerekeket Mucsi Az egész falu összefo­gott decemberben a gyerme­kekért. Legutóbb a települé­sen élő német házaspár fel­ajánlásának köszönhetően narancsot és kis ajándékot kapott több mint 80 gyerkőc, korábban pedig az önkor­mányzat jóvoltából édesség- csomagot is átvehettek. A nemrégiben rendezett jóté­konysági bálon is az ő javuk­ra gyűjtöttek, a befolyt 75 ezer forintot új óvodai eszkö­zökre illetve programszerve­zésre fordítják. ■ M. Á. Olyanok is adtak, akik maguk is rászorulók hőgyész Idén is csatlakozott a könyvtár a Baptista Szere­tetszolgálat jótékonysági ak­ciójához. Összesen 125 aján­dékkal teli cipős dobozt sike­rült összegyűjteniük. A kez­deményezéshez a kurdi álta­lános iskola tanulói is Csatla­koztak. A csomagok a bony­hádi Baptista Gyülekezet se­gítségével jutottak el a rászo­rulókhoz. ■ T. N. Az összegyűlt ajándékok Ausztriában is válság van, de az nem hasonlítható a magyarországihoz Karácsonyi ének Bátaszéken színház Dickens klasszikusát vitte színre a társulat Otthonra talált a kultúra központ A kettős évforduló bőven tartogat feladatokat bátaszék Háromszor tapsolha­tott a közönség Charles Dickens Karácsonyi ének című kísér- tet-históriájának a művelődési házban. A Bátaszéki Színjátszók az ünnepi napokat megelőzően, és csütörtökön is bemutatták a darabot. A rendező Riglerné Stang Erika elmondta, kemény munka volt, csupán másfél hó­nap alatt, rohamléptekkel vitték színpadra a művet. A siker azon­ban nem maradt el. A színen 43 résztvevő tűnt fel, köztük a mű­vészeti iskola modern táncosai. S bár ezúttal nem zenés darabot láthatott a nagyérdemű, de az ed­digiekhez hasonlóan a színpadi mozgás megálmodója ismét Ha­lasi Henrietta volt. ■ H. E. A modern táncosok is „kísértettek” a bátaszéki színpadon PAKS Kettős évfordulóra készül 2013-ban a Csengey Dénes Kul­turális Központ. Egyrészt maga az intézmény ül születésnapot, elődjét, a paksi Munkás Műve­lődési Központot 1978. novem­ber 23-án az atomerőmű-beru­házás részeként adták át, más­részt a hozzátartozó Dunaköm- lődi Faluház is jubilál, ápri­lis elsején lesz húsz esztendős. Mint a Csengey Dénes Kulturá­lis Központ szakmai igazgató­ja, Hefner Erika fogalmazott, az új év mindig új kihívásokat tar­togat. Különösen igaz ez, most, hogy kettős jubileum előtt áll­nak. - Ez elemzésre, elgondol- kodtatásra késztet bennünket: mennyi program zajlott le a házban, mennyi látogató fordult meg nálunk ennyi idő alatt! A statisztikai adatok jól mutatják, hogy mindkét intézményünk­ben pezseg a kulturális élet, a rendezvények látogatottsága igazolja a programok létjogo­sultságát - hangsúlyozta. Mint kiemelte, különösen fontosnak tartják a művészeti csoportjaik, a náluk otthonra találó egyéb csoportok és szervezetek közös­ségszervező törekvéseit, a kor­rekt, egymást segítő kapcsola­tokat. Nagyszerű példája lesz az együttműködésnek a 2013. feb­ruár 8-10. között megrendezés­re kerülő Csengey-napok, ami­kor az intézményben rendsze­resen működő csoportok adnak ízelítőt a munkájukról a Kultúr- házak éjjel-nappal országos ren­dezvénysorozat keretében. Mivel az új naptári év nem esik egybe a színházi évaddal, így a tervezés nagy része a nyári időszakra esik. A ház összehan­golja éves programjait az önkor­mányzattal, a városban működő intézményekkel, szakmai tudá­sukat adva tevékeny részesei a városi rendezvényeknek. A 2013-as esztendő az intéz­mény kollektívája számára egy teljesen új feladatot is tartogat, ez pedig az újjáépített Cseresz­nyéskerti Erdei Iskola megtol-. tése élettel, tartalommal, derült ki a szakmai igazgató tájékozta­tójából. ■ Vida T. * a i J

Next

/
Oldalképek
Tartalom