Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-03 / 282. szám

2012. DECEMBER 3., HÉTFŐ MEGYEI TÜKÖR 3 PROMÓCIÓ Régi fotók idézik a Haladás Szövetkezet öt évtizedének fontos pillanatait. Képünkön balra Reish József, az igazgatóság elnöke Ötvenéves a szövetkezet siker Szorgalom, jó termőföld, kiváló logisztikai elhelyezkedés A hegybírók jogállása megváltozik A hegyközségi törvény módo­sítása volt napirenden a Par­lament múlt heti ülésén. Hor­váth István, Szekszárd pol­gármestere, a mezőgazdasá­gi bizottság alelnöke a Fidesz szakpolitikusaként vezérszó­noki felszólalásban vélemé­nyezte a kialakulóban lévő törvénytervezetet. Az új hegy­községi törvény megalkotásá­ra azért volt szükség, mert az 1994-évi már elavult, ugyan­akkor elengedhetetlen a meg­maradt területek, a történelmi borvidékek valamint a hun- garikum védelme. Míg 1995- ben mintegy 120 ezer hektá­ron folyt szó'lőgazdálkodás Magyarországon, addig ma­napság csupán 60-65 ezer hektáron. 1994-ben 320 hegy­község működött, jelen pilla­natban ez a szám mindössze százhuszonegy, a huzsonkét borvidéken. Az első elképzelés még két­szintes tagozódást említett, ám a szakmai egyeztetések vilá­gossá tették, hogy szükséges a három szint, vagyis a hegyköz­ség - borvidék - Hegyközsé­■ Az új hegyközségi tör­vény a terület méretét mi­nimum 500 hektárban ha­tározza meg gek Nemzeti Tanácsa hármas. Horváth István kitért arra is, hogy a törvényalkotáskor fontos volt a hegyközségek te­rületi letagolása, a terület mé­retét minimum 500 hektár- ban batározták meg, illetve a szavazati struktúra módosí­tása is elengedhetetlen volt, a korábbi egy tag egy szava­zat elvet, területalapú szava­zati rendszerré dolgozták át. A törvénymódosítás szerint a hegybírók jogállása megvál­tozik, a HNT főtitkára lesz a hegybírók munkáltatója, de személyükre pályáztatás út­ján a hegyközség tesz javasla­tot, melyet a HNT főtitkára el­fogad, ezáltal a helyi közössé­gek aktívabb érdekérvényesí­tését is el lehet érni. Horváth István felszólalá­sában megköszönte a törvény átdolgozása érdekében elvég­zett elmúlt kétéves munkáját Tiffán Zsoltnak a módosítás előterjesztőjének, a szőlésze­ti és borászati albizottság el­nökének ■ Mauthner I. A múltban is, ma is sok a nehézség, a jövőben pedig még több buktatóra számít a Haladás Szövetkezet veze­tője, mégis ünnepelni gyűlt össze a tagság, és a dolgozók: 50 éve annak, hogy létrejött a szövetkezet. Vida Tünde A protokoll szabályait sutba dobva, a vendégeket csak má­sodjára köszöntötte Reisch Jó­zsef, a németkéri Haladás Szö­vetkezet igazgatóságának el­nöke szombaton este. A szö­vetkezet alapításának ötve­nedik évfordulójára rende­zett ünnepségen előbb a ta­gokat, az aktív és nyugdíjas dolgozókat üdvözölte. Az ér­kezők a Fülöp Heim Kúriába csak egy speciális beléptető rendszeren keresztül juthat­tak be, amiről elég, ha annyit árulunk el, hogy pincérek se­gédkeztek benne és feles volt a mértékegysége. A vendégek az üzleti partnerek képvisele­tében tették tiszteletüket, így a vetőmag, növényvédő szer, műtrágyapiacon érdekelt Hő- gyészi Agrokémia Kft. és a Cargill Kft. nagydorogi telepe, valamint az alkatrész- és gép­gyártással foglalkozó szek­szárdi Axiál Kft. Természete­sen együtt ünnepeltek a Ha­ladás szövetkezet 69 tagjával, 36 aktív dolgozójával a község prominensei is. Reissh József a szövetkezet történetét nem önmagában, hanem történelmi adalékokba ágyazva idézte fel. így vissza­tekintett egészen a második világhá­ború lezárásáig, a nagybirtokok álla­mosításáig, a kis­paraszti birtokok, a magántulajdon ellehetetle­nüléséig. Mint elmondta, a pa­rasztemberek belekényszerül­tek a szövetkezetekbe. Német- kéren 1949-től, kezdve a Ság- vári Tszcs létrejöttével öt szö­vetkezet alakult. Ezek egye­sülésével jött létre 1962. feb­ruár 1-jén a mostani vállalko­zás jogelődjének tekintett Ha­a haladás Szövetkezet az el­múlt évtizedekben több szövet- kezi törvény-, adó- és járulék- változást, áremelkedést meg­élt. Jelenleg 420 millió saját tőkéje van, az éves árbevétel hozzávetőleg 500 millió forint, banki megítélése egyre pozití­vabb. Jó termőhelyi adottsá­ladás Mezőgazdasági Szövet­kezetét. Ez - mint az igazgató­ság elnöke felidézte - szovjet mintára létrejött, de már ma­gyar utas szövetkezet volt. Ter­mészetesen elsősorban a ké­zi munkaerőre épült. Segítsé­get legfeljebb a lovak jelentet­tek. Az elszámolás - mint a je­lenlévők közül so­kan maguk is em­lékeztek rá - mun­kaegységben tör­tént, a fizetés ter­ményben, amit az otthon tartott jószággal etet­tek fel. Pénzt jószerivel csak a következő évben, zárszám­adáskor láttak a dolgozók, ta­gok. Teltek az évek, egyrészt összecsiszolódott az öt szövet­kezet tagsága, másrészt meg­jelentek a gépek, amelyek­ben a parasztemberek elein­te ellenséget láttak, mert úgy gok, szorgalmas emberek van­nak Németkéren, a szövetke­zet logisztikai elhelyezkedése jó. A következő években azon­ban az eddigieknél is több buktatóra számít Reisch Jó­zsef, de mint mondta, rajtuk nem múlik a jövő mezőgazda­sága Németkéren. gondolták, hogy a munkát elő­lük veszik el. Aztán - mond­ta Reissh József - felismerték, hogy az ő tevékenységüket könnyítik meg. 1970-ig, ami­kor az új tehenészeti telepet nyitották meg, sok változás történt, egyebek között csök­kent a központi irányítás, nőtt a vállalati önállóság. Az első olajárrobbanás után, 1974-ben 554 tagja, 385 dolgo­zója volt a Haladás Szövetke­zetnek, 3340 hektár termőföl­dön, 2500 hektár szántón gaz­dálkodtak, hangzott el az elő­adásban. A ’80-as évek a fej­lesztések idejét, a magyar me­zőgazdaság aranykorát, az életszínvonal emelkedését .hozták, de az évtized végén elindult a hanyatlás. Az állat- állomány drasztikusan csök­kent, a lótartás megszűnt, majd 1991-ben a sertéstelepet megszüntették, eladták a var­rodát, idézte fel Reisch József. Mint elmondta, termesztettek mindent, a spárgától a diny- nyéig, de ma kukorica-, búza-, napraforgó-termesztéssel fog­lalkoznak, illetve szarvasmar­hát tartanak tejtermelési cél­ra. A Haladás Szövetkezetnek, amelynek élén több mint húsz éve áll Reisch József, mindig % sikerült alkalmazkodnia a vál- p tozásokhoz. A régi-új módszer megismertetését tűzték ki célul bonyhád - A fonomimikai je­lek (közismertebb nevén az ujj-ABC) az 1800-as évek köze­pén vált ismertté hazánkban Czukrász Róza révén, azonban az 1940-es évek végén kikopott az oktatásból ez a fajta olva­sás tanítási módszer, amelynek részleteivel a napokban mi is megismerkedhettünk - utalt a BONI Vörösmarty Mihály Álta­lános Iskolában tartott szakmai továbbképzésre Reiszné Szőts Edit. A programot szervező Dys- lexiás Gyermekekért Tolnában Egyesület elnöke kifejtette, a Patói Pálma tanító, gyógypeda­gógus tartotta előadásból kide­rült, hogy a fonomimikai jelek minél szélesebb körben történő használata ma is célra vezető lenne, hiszen a módszer pontos betűismeretre és a helyesírás elsajátítására tanítja az 1-2. osz­tályos fiatalokat. Méghozzá játé­kos, könnyed formában, amely azért fontos, mert a gyermekek figyelme gyakran elkalandozik.- A módszer - amely nagy­ban hasonlít a magyar sike­tek által ma is használt dak- til jelrendszerre - lényege ab­ban rejlik, hogy minden betű­höz, beszédhanghoz egy kéz­jelet társítunk. Ezáltal a peda­gógus hatékonyabban szűrheti ki és orvosolhatja a tanulóknál a betűtévesztést - fűzte hozzá Reiszné Szőts Edit. A gyógype­dagógus arról is tájékoztatott, hogy a továbbképzésen elsajá­tított információkat, tapaszta­latokat szívesen továbbadják a környező általános iskolákban dolgozó tanítóknak. Elmondá­sa szerint bármilyen írás-olva­sást tanító módszert is alkal­maz a pedagógus, a fonomimi­kai jelek használata ráépülhet arra. ■ Vízin B. 1 Reiszné Szőts Edit ■ Eddig iriinHig si­került alkalmaz­kodniuk a válto­zásokhoz Rajtuk nem múlik a mezőgazdaság jövője Igazi küzdőnek bizonyul a decsi szívbeteg kisgyermek állandó rettegés Volt olyan orvos, aki egyetlen évet sem jósolt a bal szívkamra nélkül született Nyerges Tominak decs Egyéves, de már három műtéten esett át és januárban újabb operáció vár rá. A de­csi Nyerges Tomi bal szívkam­ra nélkül, nem sok reménnyel jött világra, ám anyukája sze­rint a pici erős, küzdő baba. A szívelégtelenség csak a szüle­tése előtt három héttel derült ki, akkortól azonban vizsgálat­ról vizsgálatra kellett járnia az édesanyának. Volt orvos, aki azt mondta, a szíve csak 18-20 éves koráig tudja életben tartani a kisfiút, más 70 évet jósolt neki, a legpesszimistább megnyilvá­nulások viszont arról szóltak, talán még a szülést sem éli túl. Az első beavatkozásokat éle­te második és harmadik nap­ján kellett elvégezni az újszülöt­tön a fővárosi Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet­ben, ahonnan két hónap eltelté­vel engedték haza az édesanyát és gyermekét. Itthon nagy csa­lád - köztük az akkor három éves bátyó - várta őket, hiszen a szülők az apai nagyszülőkkel élnek együtt. Aggódó figyelem­ből így nincs hiány, bár Ilona, az édesanya inkább a rettegés szót használja. Felkészítették, hogy előfordulhatnak rosszullé- tek, ám szerencsére eddig sem­milyen komoly baj nem jelentke­zett Tominál. Mégis minden ap­róság riadalmat kelt, nagyon fi­gyelnek, nem kékül-e, nem ve­szi-e rosszul a levegőt az élete el- Nyerges Tomi anyukájával. A családnak minden segítség jól jön ső évét november 12-én betöltő pici. Tomi a kortársainál ugyan valamivel kisebb, de más lema­radást nem mutat. Az orvosok arra is felhívták a család figyel­mét, hogy a legifjabb tag fáradé­kony lehet, de az anyuka úgy lát­ja, a kicsi minden nap „pörög". Tomi ott jártunkkor ezt bizonyít­va jóízű kacarászás kíséretében a játékát dobálta és élvezte, hogy a szokásosnál is többen kapkod­nak utána, figyelnek rá. A család azonban képtelen a megnyugvásra, és nemcsak a betegség miatt. Tomi gyógysze­reihez, amit élete végéig kell szednie, kapnak ugyan állami támogatást, ám az édesapának csupán alkalmi munkák jutnak, így a gyakori budapesti utazá­sok és ott tartózkodások igen­csak megterhelik a kasszát. Az utóbbi hónapokban a család au­tója is működésképtelenné vált, ezért volt, hogy vonattal tették meg az utat vagy ismerős segí­tette ki őket. Más támogatás is jól jön. A kisebb, nagyobb ado­mányok, ruhák, élelmiszerek mindig jó szolgálatot tesznek a nehéz helyzetű család számára. Azt, hogy a kicsi beteg az óvodás nagytestvér is tudja, ezért vigyázza, óvja őt. A távol­létek azonban őt is megviselik. „Ugye nem bántják az öcsiké­met”, mondja minden alkalom­mal, amikor búcsúzni kell. ■ Hanoi E. * y { A

Next

/
Oldalképek
Tartalom