Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-20 / 297. szám

2012. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Í44í Ezen az elérhetőségen keres­hettek minket: AGNES2.M0LNAR@aXelS.hU . Az oldalon megjelent írásokat elolvashatjátok a wwwteol.hu-n. Ti megnézitek majd a Pi élete című filmet? Bár csak mától vetítik a mozik a Pi élete című fil­met, már az előző hetek­ben is nagy érdeklődés övezte. Ez persze érthető is, mert bármilyen hihe­tetlenül is hangzik, a film igaz történeten alapszik. Elöljáróban elég is róla annyi, hogy Pi Patel (ő a főszereplő) élete sem­miben sem hétköznapi. Már az is különös (bár némelyek ezt egész egy­szerűen "cikinek" titu­lálnák), hogy a fiú egy francia uszodáról kapta a nevét. Mindezért viszont kárpótolja a sors, hiszen az apjának állatkertje van Pondicherryben. Tizennégy évesen azon­ban megfordul körülötte a világ, hűtlen lesz gyö­kereihez, hogy egyszerre próbáljon keresztény, mohamedán és hindu len­ni. A bonyodalmak pedig akkor kezdődnek, amikor 227 napot tölt el egy men­tőcsónakban a Csendes óceánon, kettesben egy Richard Parker nevű ben- gáli tigrissel. A filmet három kategó­riában (legjobb rendező, legjobb filmzene és leg­jobb film) is Golden-Globe díjra jelölték. Jövőre ki­derül, megkapja-e az elis­merést valamelyikért. ■ T.N. o § c Izgalmasnak ígérkezik a film ÍA7TÓ ts TANULÁS Ne dobj mindent a kukába! újragondolva Ha tudjátok, ti is gyűjthetitek a műanyag kupakokat Bár a szelektív gyűjtés becsülendő, a PET-palackok kupakját nem feltétlenül kell kidobni, hiszen jótékony célra is fel lehet használni (illusztráció) A rászoruló embereken nem csak pénzzel lehet segíteni. Egy bonyhádi család számá­ra például műanyag kupa­kokat lehet gyűjteni, ami a beteg gyermekük gondozá­sához járul hozzá. Mezey Aletta - Müller Dóra A karácsony ijesztő gyorsaság­gal közeledik. Ajándékokat ké­szítünk vagy veszünk, minden szükségeset beszerzünk a bol­tokból, ami elengedhetetlen az idei év túléléséhez (amennyi­ben nem lesz vége a világnak szombaton), de a végén még­sem vagyunk teljesen megelé­gedve magunkkal. Sokan leg­alábbis így éreznek. Ami nem is csoda, hiszen az ünnepek idején mindenkiben ott mo­toszkál egy kis angyal, aki azt mondja: ha egész évben nem cselekedtél semmi jót (vagy nem annyit, ami kielégíti a lel­kiismereted), most itt az ideje. Van, aki hallgat a belső sugal­latra, van, aki csak legyint rá, és nem is foglalkozik vele. Na meg persze vannak, akikben meg sem szólal ez a hang. Fel­merül azonban a kérdés, mégis hogyan tudna egy hétköznapi ember segíteni másokon? Nos, ha valaki nem csak ma­gára figyel, és nyitott szemmel jár, észre fogja venni, hogy lépten-nyomon lehetőségekbe és segítségre váró embertár­sakba botlik. Mi utánajártunk a legegyszerűbb segítségnyúj­tási formának, ami mindenki számára elérhető. Minden nap kidobunk a sze­métbe legalább egy műanyagflakont annak kupakjával együtt, nem igaz? A jócselekedethez nem is kell mást tennünk, mint összeszedni, félretenni a mű­anyag kupakokat, és eljuttatni azokat a megfelelő helyre. Utunk egy, a bonyhádi Soly­már Imre Városi Könyvtárhoz bár A legtöbb plakát és tv-rek- lám azt hirdeti, hogy azzal se­gíthetünk, ha adakozunk az adónk egy százalékával, nem mindenki teheti ezt meg, mert nem biztos, hogy elég idős eh­hez. A legtöbben tehát joggal gondolhattuk azt, hogy az ado­mány elsősorban pénzbeli hoz­zájárulást jelent, pedig ez nem közel elhelyezkedő kisboltba vezetett. Száraz Ilona vállalko­zó már egy éve gyűjt kupako­kat egy beteg gyermek részére, akinek kezelését csak nehezen tudja finanszírozni a családja. Elmesélte nekünk, hogyan is kezdődött minden. Egy isme­rősénél járt, amikor több zsák műanyagkupakra lett figyel­mes és érdeklőd­ni kezdett. Az is­merős elmondta, hogy családjában oxigénhiányos ál­lapotban született egy kisgyermek, így egész éle­tében segítségre szorul, nem tudja önállóan ellátni magát. A család viszont anyagi támo­gatásra szorul, hogy gyerme­küknek megadhassanak min­igaz. A műanyagkupakok mel­lett gyűjthetünk papírt, mű­anyagflakonokat, sőt cipős do­bozokba is csomagolhatunk számunkra már szükségtelenné vált kisebb-nagyobb ajándéko­kat. Egy szó mint száz, rengeteg mód létezik az anyagiakban vagy szellemiekben sérült em­bertársaink támogatására. den szükségeset. Kupakokat gyűjtenek, amiket elvisznek egy vállalkozóhoz, aki újra fel­dolgozza azokat. Igaz ugyan, hogy egy kiló műanyagkupa­kért csupán 50 forintot kap­nak, de többen is összefogtak a gyermekért. A kisbolt vezetője is bekapcsolódott tehát a kez­deményezésbe, miután megis­merkedett a történettel. Először csak egyedül gyűjtötte zsákok­ba a kupakokat, idővel azon­ban kérdezősködni kezdtek a vásárlók. Mit csinál azzal a sok aprósággal? így már nem csak egymaga halmozta az életmen­tésre szolgáló műanyagokat, több önzetlen segítője is akadt. A kupakgyűjtéssel ráadásul nem csak egy segítségre szo­ruló családot támogathatunk, még a környezetet is óvjuk, hiszen a műanyagot újra fel­dolgozzák az üzemben. Ne fe­ledjük: rengeteg jó ember van, mindenkiben van jó érzés, csak nem mindenki tudja, ho­gyan segíthet. Együtt, összefo­gással csodákra vagyunk képe­sek. Csak éppen meg kell látni a lehetőséget. A szerzők a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium ll.B osztályának tanulói ■ Együtt, összefo­gással csodákra lehetnek képe­sek az emberek A cipősdobozgyűjtésbe is be lehet kapcsolódni Édesszájúaknak kifejezetten ajánlott a könyv A Csokoládé és a Csokoládé­cipő című könyvek után most napvilágot látott a trilógia utolsó kötete is. A történet szerint Vianne Rocher-t egy másvilágról érkezett levél Lansquenet-be, egy dél-fran­ciaországi kisvárosba vezeti, ahol 8 éve csokoládéboltot nyitott. Amit most ott talál, az minden képzeletet felülmúl: fekete fátylas nők látványa mindenütt, a levegőt fűszerek illata tölti meg, a csészékben borsmenta tea gőzölög, és a Saint-Jeröme templom karcsú, csontszínű tornya hívogatja a látogatót. Minden jel arra utal, hogy nem csak az észak-afri­kai bevándorlók hoztak nagy változásokat a kis közösség életébe. Reynaud atya, Vianne hajdani riválisa kegyvesztett lett, és az élete veszélyben fo­rog. Lehet, hogy csak Vianne képes őt megmenteni? A Sunday Times (brit folyó­irat) szerint Joanne Harris illatokban és ízekben gazdag, lebilincselő szerelmi törté­nete egy elragadó világba kalauzolja az olvasót. A cso­koládéhoz hasonlóan ez a könyv is csemegének számít. Oldalait átitatják az illatok, színek és ízek anélkül, hogy mindez sok lenne, és túlcsor­dulna. A szavak elragadóak, a varázslat természetes és magától értetődő, hiszen a varázslat vagy a vallás nem más, mint az emberi lélek megértésének képessége. Aki kedvet kap az étvágyger­jesztőnek (is) ígérkező könyv­höz, érdemes elolvasnia az előző részeket is. Joanne Harris: Csokoládés barack. Ulpius Ház Könyvki­adó Kft., 540 oldal, 2012. ■ Már a címe is ínycsiklandó \ C"j«i oLidi-trioUtia 3. JOAfMNE j HARRIS .Csokoládés .barack j' «r Nem csak a kinézet miatt fontos az egyenes tartás Alexander-Technika Sok egészségügyi panaszt lehet enyhíteni azzal, ha kihúzzuk magunkat Szüléinktől, tanárainktól mást sem hallunk, mint hogy ülj rendesen, húzd ki magad! Erre mi legyintünk egyet: jól van, mondják csak! A könyvektől roskadozó ne­héz iskolatáska, a fáradság, az életkedv hiánya és még renge­teg tényező képes befolyásolni és megakadályozni testünk helyes tartását. Sokszor kész fizikai fájdalomnak érezzük, hogy egyenes háttal üljünk tanítás alatt, vagy éppen ne zsebre tett kézzel, a járda fel­színét vizslató tekintettel mász­káljunk az utcán. De a helyes testtartásnak igenis nagyon fontos szerepe van. Csupán az­zal, hogy kiegyenesítjük gerin­ö s u. Mindenkinek fontos megtanulni a „helyes ülés" szabályait cünket és emelt fővel járunk, számos panaszunkat enyhít­hetjük. Például a stresszes ere­detű bántalmakat, az asztmát, a fejfájásokat, az ekcémát és a kimerültséget, de ezeken kívül segít a rossz szokásaink leküz­désében is. Ezt az elméletet Frederick Alexander ausztrál színésznek köszönhetjük. Ő azt az elvet vallotta, hogy a helyes testtar­tás és a mozgás testileg-lelkileg egyaránt javítja közérzetünket. Tanai a tartáshibák kiküszöbö­lésére és tagjaink helyes moz­gatására hívják fel figyelmün­ket. A helytelen testtartástól és hibásan végzett tevékeny­ségeinktől ugyanis testünk megroggyan, gerincoszlopunk ívei torzulnak, izmaink megrö­vidülnek és bemerevednek. A fejfájás, a hátfájás, a rossz köz­érzet és a fáradság pedig mind ezek következtében alakulnak ki. Alexander elmélete alapján ma már olyan kezeléseken ve­hetünk részt, ahol újraoktatják, és ezáltal megtanulhatjuk, ho­gyan nyerhetjük vissza ter­mészetes testtartásunkat. Ezt a „mozgásképzést” nevezzük Alexander-technikának. Ezek után nem árt elgondol­koznunk az első sorokban leírt „Ülj rendesen, húzd ki magad!” mondat fontosságán. ■ Müller Dóra, PSEGBonyhád, ll.B TUDTAD-E- théophile Laennec francia háziorvos 1816-ban összetekert újságot használt, hogy meghall­gassa egy nőbetege szívét. Ez volta világ első „ sztetoszkópja ”.- Leonardo da Vinci képes volt egyik kezével írni, a másik kezé­vel pedig rajzolni egyszerre.- a férfiak önkéntelenül von­zódnak a tág pupillájú nőkhöz.- az ember pislogása összead­va úgy 30 percet tesz ki napon­ta, amennyiben 10 másodper­cenként egyet pislantunk.- élete során egy ember kb. 18 kiló elszarusodott bőrt veszít.- az emberi agy még 37 órával a halál beállta után is küld elektromos impulzusokat. r i

Next

/
Oldalképek
Tartalom