Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-12-02 / 46. szám
2012. DECEMBER 2., VASARNAP 13 MŰVÉSZBEJÁRÓ príma primissima Azt akarja, hogy hallgatói sokat tudjanak és boldoguljanak. Szeretné, ha eszébe jutna az embereknek, a döntéshozóknak, hogy ez a pasas a Liszt akadémiát képviseli. Állítja: akkor is első osztályú zenei életet produkál az ország, ha nem hív meg senkit. Lefordítaná a zenét, akár egy tolmács. LISZT NEM MINDIG DICSÉRNE MINKET „Ami nekünk természetes, az koránt sem biztos, hogy a közönségnek is az” Nemigen akad nála lelkesebb, céltudatosabb rektor. Batta András Erkel Ferenc-díjas professzor csaknem ezeroldalas operakalauza eddig tíz nyelven jelent meg. Álma a pesti zenei szilíciumvölgy létrehozása. Ács György- Mindenekelőtt gratulálok, hogy jelölték a Prima Primissima-dyra.- A magyar oktatás és köznevelés kategóriájában jelöltek, ami valóban a köz oktatását, nevelését jelenti. Grétsy László az egyik jelölt, aki - mondanom sem kell -, kiváló nyelvész, nyelvművelő. Emellett egy kedves, magával ragadó személyiség. A másik „vetély- társam” a Szent István Kiráíy Zeneművészeti Szakközépiskola, amely fantasztikus hely, ahol olyan zenei élet van, ami párját ritkítja.- Jó társaság. Ön pedig roppant sportszerű és szerény, hogy ilyen szépeket mond a másik két jelöltről. Megértem, ha magát nem szívesen fényezi, de a Zene- akadémia is - melynek élén áll -leváló intézmény. Itt tanult Dohnányi, Bartók, Kodály, Fischer Annie, Cziffra Kocsis, Ránki, Schiff... Kevés egyetemünk büszkélkedhet ilyen tanítványokkal.- Óriási jelentősége van ennek, mert az egyetem külső megítélése, Magyarországon is, de különösen külföldön részint ebből a nagy alumniból, az öregdiákok csoportjából adódik. Ez olyan tradíciója az intézménynek, mely része a róla alkotott jó hírnévnek, megítélésnek. Annyira jól van „eladva" mindenütt az egyetem, hogy vigyáznunk kell nehogy kérdezhessék: a dicső múlt mellett, hol a dicső jelen. Egy ilyen nagy hagyományú intézményt azért is nehéz vezetni, mert a cölöpök le vannak rakva és erre kell ráépíteni még egy-két új emeletet. Ez nagyobb feladatot és felelősséget jelent, mint amikor újat hozunk létre. A Művészetek Palotájából öt év alatt csodálatos intézményt lehetett csinálni. A Zeneakadémia átépítése és fejlesztése, ami most már nyolc éve rektorként az én nevemhez fűződik - de már korábban is foglalkoztam vele -, jóval nagyobb feladat.- Az egyedülálló magyar zenepedagógiai rendszernek is köze van az intézmény jó híréhez?- Ez is egyediséget kölcsönöz az intézménynek. Magyar hallgatóink kiváló zeneiskolai rendszerből jönnek - gondolok a zeneiskolákra, az ének-zene tagozatokra és a rengeteg zenei szakközépiskolára. Talán több is van ezekből - pontosan 26 -, mint kellene.- Hogy érti, hogy több is, mint kellene?- Sok itt tanuló diák nem lesz professzionális muzsikus, pedig zenei szakközépiskolába inkább azok járnak, akik zenészek kívánnak lenni, felső fokra kívánnak jutni. Az én időmben volt öt vagy hat úgynevezett konzi. Mindenesetre nézzük a pozitív oldalát: ez egy hatalmas rendszer, csodálatos tanárokkal, hiszen sokan a legmagasabb végzettséggel tanítanak alacsonyabb szinten, mert nem sikerült elhelyezkedniük magasabb fokon, vagy miután nem tudnak megélni egy zenészfizetésből, tanítanak is.- Több mint 30 országból, hallgatóik több mint 20 százaléka külföldi. Az arányokat tekintve a Zeneakadémia ebben első a magyar felsőoktatásban. Ez üzletileg is hasznos?- A külföldi hallgatók, amennyiben nem uniós országból jönnek, tandíjat fizetnek és ők már a hallgatói kontingens fölött vannak. Az unióból érkezők ugyanolyan feltételekkel tanulhatnak, mint a magyar hallgatók.- Az intézmény jelen van a nemzetközi zenei felsőoktatás piacán, sőt, tanárai révén a nemzetközi zenei életben is. Milyen hasznát látják ennek?- Reméljük, hogy ez hoz majd bevételt is. De az alapvető cél az, hogy meg tudjunk jelen- § ni a hangversenyezés piacán. I Nemcsak üzleti okból, hanem 3 mert meggyőződésünk, hogy | az oktatás és a zenei élet összefügg. Muzsikusaink szerezzenek gyakorlatot a hangverse- nyezésben, netán olyan kreatív gondolkodásra ösztönözzük őket, olyan műsort találjanak ki, úgy próbálják megszólítani a közönséget, ami a pályájukat elősegíti. Vagyis a zenei neveléshez hozzátartozik a karrier építése is. Az ember a saját gyerekeinél is azt akarja, hogy sokat tudjanak és minél jobban boldoguljanak.- Végül is az a sikeres egyetem, amely sikeresen tudja eladni a know-how-ját, az oktatási, kutatási és önöknél az előadó és alkotó művészeti szolgáltatásait?- Igen és ez viszont kőkemény piac. Mint az Akadémia rektora - akár egy atya a gyermekeit -, próbálom a hallgatókat nevelni, megadni nekik a legjobb lehetőségeket és jó tanárokat hozni. Ebben nagy adag szeretet, karizma, családiasság van. Nincs olyan sok muzsikus, mindenkit ismerünk személy szerint. De az intézmény piaci szereplő, amit a hallgatók választanak. Ők bárhol a világon tanulhatnának. München vagy London helyett mégis minket választanak. Idehozni és megtartani őket komoly feladat. Az intézmény brandjét oly módon erősíteni, hogy ne csak azt mondják: ez egy nagy múltú egyetem, hanem azt is hogy ez egy innovatív, új eszmékkel fölvértezett intézmény.- Főépületük elkészültéig is koncerteznek, most vasárnap és kedden is.- Projektünk nem csak építkezésből, felújításból áll, vannak szellemi elemei is. Új metódusok bevezetése a zene- pedagógiába. Megszólítani olyan csoportokat, mint a fogyatékkal élők. Esélyegyenlőségi projekteket létrehozni. És az együttes játék, mert még mindig erősen a szólistaképzéssel foglalkozunk. Miközben a zenészek kilencven százaléka zenekarokban fog játszani. Ezt, vagyis az együtt zenélést kellene erősebben tanítanunk. Ennek része az a két hangverseny, ami az esélyegyenlőségről szól, arról, hogy van egy roma zenésztársadalom tele fantasztikus tehetséggel, akiket fel lehet mutatni az egész társadalomnak. December 2-án a pesti Duna Palotában klasszikus koncertet tartunk roma muzsikusokkal El Classico, 4-én pedig az A38-on jazz koncert lesz El Jazzico címmel.- Nyolc éve pályázta meg a Zeneakadémia rektori tisztét. Úgy látta akkor, hogy az intézmény a rendszerváltás után nem tudott felzárkózni a modern, piacos szemlélethez. Mi történt azóta?- Azzal kezdeném, mi nem történt azelőtt. Kialakult egyfajta reflex még a rendszerváltás előtti években hogy a Zene- akadémia kitűnő intézmény, amelyet az állam tart el. És az állam valóban - jól, rosszul - eltartotta. A menedzsment nem érezte magát kényszerítve arra, hogy felkészüljön arra az időre, amikor már nem az állam az eltartó. Az én felismerésem az volt, hogy úgy kellene működnie egy ilyen magas színvonalú, különleges Akadémiának, mit egy magánegyetemnek, elynek fontos az állami támogatás, de amely akár állami támogatás nélkül is működhetne. Miközben természetesen nem lehetünk meg költségvetési hozzájárulás nélkül. Az én nyolc évem erről szólt: kialakítani egy professzionális vezetést, fölkészíteni a tanári kart arra, hogy mindenki piaci szereplő, tehát szolgáltasson a hallgatóknak, a támogatóknak. Az intézmény jól látható formában jelenjen meg, legyen arca. Mindig azt mondom, én vagyok az az arc, aki ha valahol megjelenek, akkor jusson eszébe az embereknek, a döntéshozóknak, hogy ez a pasas a Liszt akadémiát képviseli. Ez egy szerep, amit boldogan vállalok, mert tizennyolc éves korom óta itt tanultán, dolgoztam, ez az egyetlen munkahelyem. Fonjunk társadalmi hálót a Zeneakadémia köré az üzleti szférából, a politikai döntéshozók köréből, nem megbontva, erősítve annak integritását. Ennek köszönhetjük azt, hogy Batta András EGYETEMI tanár, rektor. Budapesten született 1953. szeptember 30-án. nős, két gyermek édesapja. a magyar zenetörténet professzoraként Liszt Ferenc, Weiner Leó, Richard Strauss zenéjét, valamint az osztrák-magyar operettek világát és a magyar zeneoktatás történetét kutatja. az Erkel FERENC-di/as professzor csaknem ezeroldalas operakalauza eddig tíz nyelven látott napvilágot. megkaptuk a lehetőséget az uniós projekthez. Egyre inkább a köztudatba kerül az akadémia, mint magyar ügy, mint kiemelt ügy, melyet mindenki támogat.- Valóban, a kormány nemrég kétmilliárd forint kiegészítést ítélt meg az épülethez tartozó technikai eszközök, hangszerek beszerzésére, valamint 800 millió forintot az eredeti orgona helyreállítására.- A Zeneakadémia ügye olyan közös magyar üggyé vált, amely mögé a mindenkori politikai döntéshozók szívesen sorakoznak fel. Ügyünket a kormány is érti, komolyan veszi, méltó módon kezeli. Jegyezzük meg: a Zeneakadémia projekt támogatása, e nagy számok, miket imént már idézett, szinte teljes egészében EU forrásokból származnak.- Megvalósulhat az ön „zenei szilícium-völgy” álma, ami a budapesti nagy zenei intézmények összefogására épülne, a Zene- akadémia központi kisugárzásával? És pontosan mit ért ez alatt?- Mikor ezt mondtam, akkor nem is gondoltam abba, hogy ez mennyire rímel ama bizonyos kaliforniai szilíciumvölgy kialakulására. Abból indultam ki, hogy Magyarország zenei szempontból egy egészen különleges ország. Itt olyan sűrűségben van a zenei tehetség és fölöttébb speciális. Gondolok itt a roma tehetségre, vagy a Kodály módszerből kikristályosodott zenei életre. De itt vannak a táncházak, a népzenei bázis, Liszt, Kodály, Bartók hagyománya és itt vannak a kiváló intézmények. Magyarország akkor is első osztályú zenei életet képes produkálni, ha nem hív meg senkit. Megvannak a sztárjaink, nagyon jó zenekaraink, vagyis saját erőből is kitűnő zenei életünk lehet. Miért nem tesszük ezt branddé? Miért nem mondjuk azt, hogy ez itt a zene paradicsoma? Valóban látom azt a „völgyet” a Művészetek Palotájával, a Budapesti Music Center befejezés előtt álló épületével, a Pesti Vigadóval, az Operával, a Zene- akadémia régi épületével, vagy az Operettszínházzal... Kaliforniában a szilícium-völgy is a Stanford egyetemről sugárzott ki, az ottani kutatások az ottani tanárok voltak a mozgatói. Ők gerjesztették a kis cégek létrehozását. Azt csinálták, a liszt Ferenc Zeneművé- szeti Egyetem (ismertebb nevén: Zeneakadémia) rektoraként a zenei oktatás szervezésében nyújt kiemelkedőt. vezetése alatt integrálódott az egyetembe a Kodály Intézet, megalakult a népzenei tanszék, kibővült az egyetem nemzetközi kapcsolatrendszere és támogatóinak köre. A zeneakadémia most folyó uniós fejlesztési projektjének megálmodója és irányítója. amit én gondolok kicsiben és zenében: a Zeneakadémia, mint kisugárzó központ megvalósíthatná ezt az álmot. Jövő év októberétől az egyetemi oktatás erősebb tudományos jelleget kap, másrészt a Liszt Ferenc téri felújított, fejlesztett épületben saját nagy ívű kulturális, koncertszervezési tevékenységbe kezdünk - a két funkció megjelenése egy intézményi kereten belül világszinten egyedülálló hellyé tesz bennünket - eltérő hangsúlyokkal talán a New York-i Jouillard és a finn Sibelius van jelen ilyen komplexitással a piacon. Az új kulturális profil megjelenése hivatalosan is meg kell jelenjen az intézmény nevében, törvényi, fenntartói oldalról is kodifikálni kell - most várom a miniszter úr jóváhagyó nyilatkozatát az ügyben.- Ön felhagyott már zenetudományi munkájával?- Nem hagytam abba, de amióta rektor vagyok, azóta az időmnek csak töredékét tudom az eredeti mesterségem művelésére fordítani. De tanítok és ismeretterjesztő előadásokat is tartok. A rektor bizony egy nagy cégnek az vezérigazgatója- akármekkora professzori múlttal ül be valaki a menedzseri székbe, menedzserként kell viselkednie. Liszt volt az egyik legmodernebb gondolkodó a zené: ben, mindent megújított és mi Liszt akadémia vagyunk és bizony ez a 137 év azért maradivá tett bennünket. Ha Liszt ma élne, nem biztos, hogy megveregetné a vállunkat. Lehet, megdicsérne, mert jól adjuk elő a műveit, de akkor mi van? Merre tovább? Milyen új formákat találtok ki? - kérdené. Erre szeretnénk mi méltó választ adni.- Az ön mottója: minőség, nemzetköziség, rugalmasság. Elmagyarázná, hogy miért pont ez?- A minőséget nem kell magyarázni, megkérdőjelezhetet- lennek kell lennie. A minőségért mindig meg kell küzdeni. A zene eleve nemzetközi, nekünk mindig is nemzetközi közönségben, kisugárzásban kell gondolkodnunk. A rugalmasság a legnehezebb. Azonnal reagálni minden újra. A mai befogadó más mint a száz évvel ezelőtti. Ma egy vonósnégyessel nem lehet megtölteni a Zeneakadémia nagytermét. Harminc évvel ezelőtt, mikor még otthon is sokan vonósné- gyeseztek, a szórakoztató ipar sem nyújtott annyi választási lehetőséget, nem volt probléma. De lépést tudunk tartani például a zeneszerző bemutatásával, a közönség bevonásával. Miután a közönség jó része zeneileg nem túl képzett, ezért föl kell nevelni őket. Szinte le kell fordítanunk a zenét. Rá kellett jönnünk arra, hogy ami nekünk természetes, az koránt sem biztos, hogy a közönségnek is az. Azt hiszem, hogy érzékeny kézzel kell kitapogatni, miként változik körülöttünk a világ. » f
