Tolnai Népújság, 2012. december (23. évfolyam, 281-304. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-12-02 / 46. szám

4 2012. DECEMBER 2., VASÁRNAP A HÉT TÉMÁJA kivándorlás Két és félszer akkora az elvándorlási hajlam ma, mint két éve, de ez nem kirívóan magas érték Európában. A legtöbben csak dolgozni akarnak külföldön, de közülük többen végleg más országban maradnak. Ausztria és Németország mellett Anglia a leginkább vágyott úticél. •• •• A magyarok szinte sorba állnak Nagy-Britannia és Németország felé. A becslések szerint 3-400 ezer magyar dolgozik már külföldön, és számuk egyre nő. Akiknek sikerült: orvos, fodrász, segédmunkás Az ott élők számát te­kintve London az ötödik legnagyobb magyar vá­ros, mondta nemrég a brit nagykövet. Igazat szólt, ma Magyarországon egyre töb­ben tervezik, hogy vagy csak dolgozni, vagy végle­gesen egy másik, leginkább nyugat-európai országba költöznek. Fábos Erika CV&More online foglalkoztatá­si portál adatai szerint minden hetedik magyar fiatal arra ké­szül, hogy elhagyja az orszá­got. De minden ötödik magyar felnőtt is azt tervezi, hogy rö­vid vagy hosszú távon külföl­dön vállal munkát, vagy vég­legesen kivándorol - ez már a Tárki idén tavasszal készült felméréséből derül ki, amely szerint az elmúlt húsz évben még soha nem volt ilyen magas ez az arány. Sik Endre, a Tárki szocioló­gusa azt mondta: ez egy évek óta tartó tendencia eredménye, amelyet főként a gazdasági vál­ság fokozott fel, de közrejátszik az is, hogy a biztonságérzet fo­lyamatosan romlik hazánkban. „Az alapprobléma az, hogy a munkaerőpiac évtizedek óta si­ralmas állapotban van - mond­ta Sik Endre. - Erre pedig rá­játszik, hogy rossz a hangulat az országban, sem a fiatalok, sem az idősebbek nem látják a jövőt. A tendenciák elsősorban a munkavállalásról szólnak, de a migráció sosem egyértel­mű helyzet. lóval kevesebben vannak persze, akik a kiván­dorlás gondolatával indulnak el, sokan vannak azonban, akik végül mégis maradnak, vagyis nemcsak időlegesen, hanem végleg letelepednek valahol. A kutatásunk szerint 2010 óta a másfélszeresére nőtt az elvágyódok aránya. Főként a hosszú távú külföldi munkavállalást tervezők ará­nya nőtt - 16 százalékra -, a rövid távú külföldi munkát tervezők aránya 13 százalék, a végleges kivándorlást terve­zőké 7 százalék.” Pontos statisztikák nincse­nek, legfeljebb a célországok kimutatásaiból lehet megbe­csülni, hogy jelenleg mennyi magyar dolgozik külföldön. A szakemberek szerint ez a magyar lakosság 1,5-2 szá­zaléka lehet. Ebben azonban nincsenek benne az ingázók, a külföldön tanulók, és azok sem, akik idényjelleggel vagy megszakításokkal, de egy- szer-egyszer három hónapnál nem hosszabb ideig tartóz­kodnak külföldön. Ráadásul legtöbbször csak az európai országokkal számolnak, pe­dig máshol a világban is dol­goznak magyarok. így köny- nyen lehet, hogy a hivatalos statisztikákhoz képest akár kétszer ennyien, vagyis 3-400 dr. erdős tamás, egy vidéki kórház tüdőgyógyász főorvosa volt. Amikor megszülettek iker­gyermekei, úgy döntött, külföl­dön próbál munkát vállalni, míg a gyerekek el nem érik az óvodás kort. „Mivel jól beszélek németül, és jártam többször ta­nulmányi úton Németország­ban, három hét alatt talátam munkát. Most egy magánklini­kán dolgozom, az ország egyik legjobb szakintézményében, és pont ötször annyit keresek, mint itthon. Ennek ellenére sem ter­vezzük, hogy tovább maradunk mint az eredeti terv.” aradi Katalin a saját vállalko­zását számolta fel, mert egysze­rűen tarthatatlannak érezte a bérleti díjakat és egyéb kiadáso­kat. „Az internet és baráti kap­csolatok segítségével tájékozód­tam, és már úgy indultam el Angliába, hogy volt hova men­nem. Ez itt segédmunkának számít, de annyit fizet, hogy többet tudok félretenni, mint va­laha is itthon. De én sem terve­zem a letelepedést, ha összespó­rolnék annyit, amennyiből ve­hetnék egy saját üzletet, haza­jönnék, és újrakezdeném. nagy ZOLTÁN fodrászként dolgo­zott, jó ügyfélkörrel. Felesége idegenvezető volt, a nyelvtudá­sára alapozva Írországba men­tek. A feleségem azonnal kapott állást egy szállodában, de én is hamar el tudtam helyezkedni egy fodrászszalonban, ahol előbb feketén, majd bejelentve dolgozhattam. Másfél év alatt egy Dublin közeli kisvárosban egy társammal már meg is tud­tam nyitni a saját szalonomat, amely máris jól megy. Most úgy gondolom, hogy mi már legfel­jebb látogatóba jövünk Magyar- országra. ezren is dolgoznak más orszá­gokban jelenleg. Melegh Attila szociológus, a Központi Statisztikasi Hivatal Demográfiai Intézetének mig­rációkutatója azt mondja: mig­rációról az ENSZ meghatáro­zása szerint akkor beszélünk, ha valaki egy évnél tovább tartózkodik külföldön. Ez azon­ban ennél sokkal árnyaltabb. A skála ott kezdődik, hogy vala­ki mindenét eladja és elköltö­zik, és odáig tart, hogy valaki aneszteziológusként vagy sípá­lyafelügyelőként abból él, hogy csak hétvégente, de rendszere­sen ingázik. Melegh Attila hozzátette: a migráció egy természetes fo­lyamat, melynek a történelem folyamán időben és térben meghatározott ciklusai van­nak. Hasonlóan nagy migráció 100 évvel ezelőtt volt utoljára, de a mostani hullám nem most kezdődött. A 70-es évek óta fo­lyamatosan tart, egész Európá­ra jellemző és a jellege is jelen­tősen megváltozott. „A trend érthető, mivel a ma­gyar gazdaság relatív helyzete, a magyar munkaerőpiac álla­pota évtizedek óta nem javult érdemben, és a szociális támo­gatások rendszere is gyengült, ami hozzájárul az elvándorlás növekedéséhez.” Az irányok tendenciózusak. Németország, Ausztria után már az Egyesült Királyság is a legfontosabb célországok között van, ezenkívül Olasz­ország és Spanyolország az a hely, ahova tömegével mennek magyarok. De nemcsak ma­gyarok. A növekedés mértéke a többi válság sújtotta ország adataihoz hasonló. Lengyelor­szágból, Moldáviából, Albániá­ból és Oroszországból is nagy tömegek dolgoznak ezekben az országokban és a görögök, a spanyolok és a portugálok is megindultak. Az egyetlen megbízható sta­tisztika a német. Eszerint az elmúlt két évben több mint öt­szöröséré, mintegy 3200 főről 17 ezer főre nőtt a Németor­szágba költöző magyarok szá­ma, ekkora kiköltözési hullám az 1996-ig visszamenő adatok között közel sem fordult elő. Tíz év leforgása alatt 47 ezer ma­gyar állampolgár vándorolt ki Németországba. Magyarországról a legtöbben Németországba, Ausztriába men nek, hiszen a történeti kapcso­latok a migráció szempontjából igen jelentősek. Ugyanakkor Anglia, főként London is kiemelt célpont lett az utóbbi időben. A brit nagykövet nemrég egy in­terjúban azt mondta, London ma a világ ötödik legnagyobb magyar városa lehet az ott élő magyarok száma alapján. A hi­vatalos adatok is ezt mutatják: 2007 és 2010 között évente 12- 15 ezer, tavaly több mint 17 ezer magyar kért hivatalos munka­végzéshez adószámot, de 2004- ■2006 között is évi öt és tízezer között volt a számuk. A munkanélküliek száma Magyarországon (ezer fő) VR-GRAFIKA FORRÁS: KSH Magyar vándor: vándorlások Magyarországon külföldre: A tömeges kiván­dorlás USA-ba az 1880-as években kezdődött, 1905- 1907 között tetőzött, majd az I. világháború kezdetéig csökkent. A fogadó ország adatai szerint 1871-1913 kö­zött 1 815 117 magyarorszá­gi bevándorlót regisztráltak, a visszavándorlás miatt a tényleges szám 1,2-1,3 milli­óra tehető. A kivándorlás in­dítékai közül a legfontosabb a mezőgazdaságban dolgo­zók túlnépesedettsége, a munkanélküliség-nincstelen- ség, valamint az a tény, hogy a hirtelen felduzzadó mező- gazdasági népfelesleget, az egyébként gyorsan fejlődő ipar nem volt képes felszívni. A kivándorlók több mint két­harmada nem magyar, ha­nem más nemzetiségű volt, főként Sáros, Szepes, Zemp­lén, Abaúj-Torna, Bereg, Bor­sod, Gömör-Kishont és Ung vár megyék adták a kiván­dorlók zömét, valamint Dél-Erdély. A TRIANONI BÉKESZERZŐDÉS (1920) után 1920-1928 között összesen 28 454 személy vándo­rolt ki Magyarországról az Egyesült Államokba, 37 ezerrel növekedett a kanadai magyar­ság lélekszáma. Sokan válasz­tották Franciaországot és Bel­giumot, majd az 1930-as évek második felétől Németország vált a szezonális vándorlások centrumává. Érkezés Amerikába, az Ellis-szigetre az 1910-es években az 1956-os események nyomán 176 ezren hagyták el az országot. 1957-ben ismét lezárták a határo­kat, emiatt a kivándorlás a mini­málisra szűkült. 1988-ig évente 3-6 ezren vándoroltak ki. BELSŐ VÁNDORLÁSOK: Az 1910. évi adatokból kitűnik, hogy Ma­gyarország 20,9 millió lakosa kö­zül 6,5 millió élete során egy al­kalommal bizonyosan vándorolt. Az egyik fő vándorlási irány északról délre (a hegyvidékről az Alföldre) tartott. A másik az or­szág egész területéről Budapest felé. A 20. század első évtizedei­ben felgyorsult a keletről nyugat­ra irányuló áramlás is. a KÉT világháború közötti idő­szakban Budapest népességi súlya még nyomasztóbbá vált, 1941-ben az ország népességé­nek közel egyötöde budapesti lakos volt. A főváros után a leg­nagyobb vándorlási nyereséget Miskolc és Pécs könyvelhette el. A megváltozott határok miatt az ország új peremvidékeiről elvándorlás kezdődött a köz­ponti területek felé. 1955 után a vándormozgalom a faluról városba, a mezőgazdasá­gi területekről az ipari és szol­gáltató centrumok felé, kisebb lélekszámú településekről a na­gyobb települések felé irányult. A fő irány továbbra is keletről nyugatra és Budapestre irányuló áramlás. Az 1990-es években a munkanélküliség kialakulása nem gyakorolt hatást az állandó vándorlásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom