Tolnai Népújság, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-02 / 256. szám
4 INTERJÚ 2012. NOVEMBER 2., PÉNTEK lehetőség Igazából nem látszik, hogy mikor indul el felfelé a gazdaság, ám vannak apró, de csalókának bizonyuló szakaszok, amelyek után visszaesés következik. Egészen komoly tanulság, hogy az országok a rájuk kényszerített megállapodásokat egyszerűen nem tartják be BANKKÁRTYA AMERIKAI CICÁKNAK Magyarországon ma nem infláció, hanem áremelkedés van, s a piaci várakozások azt mutatják, hogy a jövő év első negyedében öt százalék közelébe csökkenhet a jegybanki alapkamat, mondta Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának (MNB FB) elnöke, volt pénzügyminiszter, amikor válaszolt munkatársunk kérdéseire. Lengyel János- Nem okozott kárt az elmúlt két hónapban az alapkamat csökkentése, tehát jó lépés volt- hangsúlyozta Járai Zsigmond.- Remélhetően ennek nyomán nő majd a banki hitelezés, mert a bankoknak az az érdeke, hogy kihelyezzék a pénzüket a gazdaságba.- Annyi mindent mondanak a jelenlegi, elhúzódó válságról, hogy az egyszerű ember csak kapkodja a fejét. Mi a helyzet?- Nagy viták folytak 2008- 2009-ben, hogy V, W vagy L alakú lesz-e a válság, s mikor jön a fellendülés. Az optimisták abból indultak ki, hogy minden rossznak vége szakad egyszer, s jön majd a jó. Még mindig bízhatunk ebben, de nem látjuk a jeleket. Most úgy tűnik, olyan L alakú a válság, amely hirtelen zuhanás után sokáig a betű talpán hullámzik. Igazából nem látszik, hogy mikor indul el felfelé a gazdaság, bár vannak apró, de csalókának bizonyuló szakaszok, mert utána hamarosan jön a visszaesés. Az egész világgazdaság ezzel a jelenséggel küzd, még Kína is, amely nagyon sokáig függetlenítette magát ettől a válságtól.- Amerika reakciója érdekes volt...- Valóban úgy reagáltak: pénzt kell pumpálni a gazdaságba, mert kevesebbet költenek az emberek, s ha ezt teszik, akkor kevesebb lesz a munkahely is. Lényegében plusz pénzzel szándékoztak élénkíteni a gazdaságot. Az amerikai jegybank elnöke ekkor mondta azt: a legjobb, amit tehet, hogy kiáll a teraszra, és két kézzel szórja a pénzt. Ez akkor eléggé szokatlan gazdaságpolitika volt, de ma úgy látszik: sikerült minimalizálni a válság hatásait, kisebb visszaesésekkel kell számolni. Ez persze újabb kérdéseket vet fel: például hogyan vonjuk ki azt a sok pénzt a gazdaságból.- Például?- Az állam többet költött mint a bevétele, nőtt a költségvetési deficit. Amerika különleges helyzetben van, hiszen a dollár világpénz. Számos ország dollárban tartja nemzeti tartalékát, tehát mintegy hitelt ad az Egyesült Államoknak. Mindenkinek az az érdeke, hogy fenntartsa ezt a rendszer. Bár ez a deficit nem tartható fenn sokáig, ott működött, nem volt olyan mély a válság. Európa másként kezelte a helyzetet. Itt két út vitázik egymással: a német és a francia. A Járai Zsigmond: Az EU mintha kezdené elfogadni, hogy egy tagállamnak joga van a saját útját járni németek nem szeretnek pénzt nyomtatni, félnek az inflációtól, mert az emeli az árakat, elvész a megtakarítás, ezért megszorításokra alapozó gazdaságpolitikát folytatnak. Ennek az a veszélye, hogy ha nincs nagy piac, akkor lenyomja a gazdaságot. A franciák, az olaszok nem szeretik ezt a kiadás-visszafogást. Szeretnének többet költeni, ők tehát mást erőltetnének rá az unióra. Úgy tetszik, a német törekvés nyer. Az Európai Központi Bank viszont oda jutott, valamit másolni kellene az amerikai megoldásból is. Meghirdették: megveszik a bajban levő országok államkötvényeit, azaz pénzt pumpálnak a gazdaságba.- Mi rosszul kezdtük a válság- kezelést?- Sajnos igen. Nagyobb volt a válság nálunk, mi álltunk 2008- ban a legközelebb a bedőléshez. Akkor kaptuk a Valutaalaptól azt a hitelt, amelyről most is tart a vita. A kétezres évek közepén, amikor a világban sok volt a pénz, mi folyamatosan többet költöttünk. Nőtt az államadósság, a bankok nyomták ki svájci frankban a nagy kockázattal járó hiteleket. Mintha Amerikát másolták volna. Ott az is előfordult, hogy egy bank macskáknak küldött hitelkártyát. A postaládákról másolták a neveket, s voltak, akiknek a postaládáján a macskájuk neve is szerepelt, s így ők is kaptak bankkártyát. A bankok azt akarták, hogy mindenki vegyen fel hitelt, mert akkor fizetik majd a kamatokat. A magyar bankrendszer ettől visszafogottabb volt, de nálunk is lehetett gépkocsit venni gyakorlatilag pénz nélkül.- Ezért ragasztottak ránk néhány bélyeget?- Valóban igaz, hogy miután 2004-ben beléptünk az unióba, soha nem tartottuk be a költség- vetés 3 százalék alatti hiányára vonatkozó kötelezettségeket. Egészen 2011-ig. Ilyen ország még nem volt az unió történetében. Ez a múlt, de van nekünk ma is elég keseregni valónk. Mindenesetre ez a tény erősen leszűkítette a mozgásterünket. Azóta is panaszkodunk, hogy az EU kettős mércét alkalmaz, mert másoknak megengedte a nagyobb költségvetési hiányt, nekünk meg nem. De hát az tény, mi nem tartottuk be az ígéreteinket. A válságkezelésünk is rosszabbra sikerült Az akkori kormányok a megszorításokra szavaztak. Ez az ortodox út: ha nagy a költségvetés hiánya, akkor le kell faragni a költségeket. De minél kevesebb az állami kiadás, annál rosszabb helyzetbe kerülnek a vállalkozások. Kevesebb lesz a jövedelem a gazdaságban, kevesebbet tudnak költeni az emberek. Eljönnek azok a pillanatok, amikor felbomlik a társadalmi béke. Sztrájkok, demonstrációk következnek. Van olyan ország, ahol lényegében már évek óta nem dolgoznak, csak demonstrálnak. Ez érthető, mert nehéz elviselni a megszorításokat. Csak az a baj, hogy ilyen légkörben még rosszabb helyzetbe kerül az adott ország. A negatív spirál nem vezet jóra, ezért gondolta az Orbán-kormány, hogy más úton járna a folyamatos megszorítás helyett. Szerette volna a 7 százalékos deficitet tartani, de az unió ehhez nem járul hozzá. Olyan stratégiát igyekezett kidolgozni, amely egyszerre indítja be a növekedést, lefaragja a költségvetési deficitet, az államadósságot, közben munkahelyeket teremt, de a terheket nem a lakosságra, hanem a vállalkozásokra és a bankokra teszi. Ez teljesen új gazdaságpolitika, amelynek bizonyos részeivel egyet lehet érteni.- Van jó válasz arra a kérdésre, hogy a lakosságra vagy a vállalkozásokra tegyük a terhet?- Ha a lakosságra tesszük, akkor jön a negatív spirál és a demonstráció. Ha a vállalkozásokra, akkor pedig nincs beruházás, szűkül a foglalkoztatás.- Nincs jó megoldás?- Lényegében nincs. A próbálkozás is azt mutatja: ide is, oda is rakunk terhet. Ez a gazdaságpolitika praktikus, de egyszerre túl sok problémával néz szembe. Nem az elképzelés rossz, mert ilyen utat még senki sem járt be. Azt lehet látni: vannak eredményei, de nehézségei is. Szorosabb gazdasági együttműködés következhet- optimista, vagyok, azt gondolom, hogy az unió reakcióiból szorosabb gazdasági és talán politikai együttműködés következik majd - vélekedik Járai Zsigmond. - Ha ez megvalósul, akkor sikerülhet stabilizálni az eurót. Bár ott a fenyegetés, hogy ha egy válságban levő országot megmentenek, akkor akár következhet a többi is... Ezért üzenik a németek: nem mentjük meg azokat, akik rosszul gazdálkodnak. De ha nem teszik, abból bizony újabb baj lehet... Ha nehéz is a döntés, előbb-utóbb lesz megállapodás, az unió megmenti önmagát, és ez ad okot nekünk is az optimizmusra. Magyarország szinte teljes mértékben az unió gazda- ságátólfügg.- Legyünk optimisták, nézzük először az eredményeket.- A költségvetés mégiscsak rendben van, ez minimum feltétel. A rossz múltunk miatt nem engedhetjük meg magunknak, hogy kiadásnöveléssel próbáljuk meg a válságot kezelni. Ez az út bezárult. Csökkent az államadósság, bár sokan mondják, hogy nem a hagyományos módon, hanem a magánnyugdíj-pénztárak államosításával, más adósságlefaragásokkal, de mégiscsak csökkent, s ezzel nőtt Magyarország mozgástere.- Nézzük a problémákat?- A legfontosabb, hogy nem úgy alakul a nemzetközi környezet, mint amire számítottunk. Azt gondoltuk, hogy 2-3 százalékos növekedés lesz Németországban, s akkor mi is tudunk tapadni. Nem lett. Most igyekszünk kelet felé nyitni, mert ott van növekedés, miközben integrálva vagyunk az EU-ba, ami nem baj, hiszen ott a helyünk. De egy komoly nemzetközi együttműködés 10-20 év alatt épül ki. Ennek is vannak eredményei, de ezzel nem tudjuk megváltani a világot. A másik konfliktusforrás, hogy a miénk egy teljesen ismeretlen út. Az EU és a Valutaalap nem nagyon akarja megadni az esélyt, hogy kipróbáljuk. Igyekszem rábeszélni az ismerőseimet: adjanak egy kicsit nagyobb mozgásteret a kormánynak, hiszen nagy többséggel választották meg, ne mondják előre, hogy rossz, amit tesz. Azt gondolom, hogy ezen az úton megyünk tovább, s az lenne jó, ha sikereket lehetne elérni.- Mi van a Valutaalappal való együttműködés hátterében?- Az IMF-nek teljesen más a filozófiája. Ők a görög és a román megszorításokat erőltetik mindenhol, s nem is értik, hogy Magyarország miért próbálkozik másik úttal. Ezt a két filozófiát nagyon nehéz összeépíteni. Lényegében már egy éve tárgyalunk, közeledtek az álláspontok, de vannak még komoly viták. Az idő egyelőre nem sürget, azt gondolom, hogy lesz megállapodás.- Mikor?- Amikor mind a két félnek ez lesz az érdeke. Nekünk akkor lenne ez fontos, ha nem tudnánk finanszírozni az államadósságot. A Valutalap meg egyelőre azt gondolja: Magyarországról nem fog válság kiindulni. Ha mindkét félnek fontos, két hét alatt össze lehet hozni a megállapodást.- Harc a nemzeti bankkal. Miért?- Mert itt is más a filozófia, és nem pusztán politikai okokból. A kormány is és a bank is más-más utat próbál követni. Az infláció ellen kell harcolni. Ám drágább a hitel, ha harcol egymás ellen a kormány és a nemzeti bank.- Egyszerre indított több fronton offenzívát a kormány. Megéri?- Sok területen gyorsan kell reagálni, nemcsak a gazdaságban. Kialakult a félelem, hogy Magyarországra nem érdemes pénzt hozni, nem érdemes itt befektetni. Ez veszélyes következményekkel járhat. S az is tény: nincs még egy olyan ország, ahol ennyit dolgoznának azon, hogy lejárassák. Ez Németországban például nem fordulhat elő. Rossz a helyzet, egyszázalékos a visszaesés. Ez is nehezíti a gazdasági reform végrehajtását. Persze van egy csomó hiba, hiszen hoznak egy törvényt, majd két hét múlva megváltoztatják. Látszik, a jogszabályok nincsenek megfelelően előkészítve, nincsenek meg a háttértanulmányok. A miniszterelnök szerint ez azért van, mert sok területen kell lépni egy időben, hiszen meg kell változtatni az egész országot. Ez is okoz némi bizonytalanságot.- Milyenek a kilátások?- Úgy gondolom, ezen az úton megyünk tovább. Az EU mintha kezdené elfogadni, hogy egy tagállamnak joga van a saját útját járni. Akkor is, ha ez az uniós bürokraták tetszését nem mindenben nyeri el. Az IMF is közelít majd ehhez az állásponthoz. Vannak olyan kulcskérdések, például a nemzeti bank függetlensége, amelyben nem engednek, de számos dologban igen. Látszik, hogy az országok a rájuk kényszerített megállapodásokat nem tartják be. Görögország mindent elfogadott, de nem tartja, nem is tudja betartani azt. Románia esetében is ezzel lehet számolni. Ez mindenkinek rossz. Nincs más kényszerítő körülmény, nem fognak tankokat ideküldeni. De eljuthatunk egy olyan ponthoz, amikor mindenki belátja: az az érdeke, hogy ez az út sikeres legyen. Akkor talán könnyebb lesz. Nem várható komoly fel- emelkedés, sajnos. A potenciális növekedés ma nálunk nulla. Ez van másutt is. Magasak a kamatok, kevés a hitel, még a nulla is jó eredménynek számít. A jövő évre tervezett növekedés is attól függ, hogyan teljesít Németország és az unió. » ► r á r ü
