Tolnai Népújság, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-02 / 256. szám

2012. NOVEMBER 2., PENTEK NYUGDÍJASOK 15 Gyermekkori szerelemből 50 éves házasság lett pincehely A pincehelyi Benkó Lajos és neje, Mező Rozália, a közelmúltban ünnepelte ötve­nedik házassági évfordulóját. A jeles napról szűk családi körben emlékeztek meg, ame­lyen jelen volt a házaspár két lánya és két unokája. Az ötven éve Pincehelyen kötött há­zassági fogadalmukat sem az anyakönyvvezető, sem a kato­likus pap előtt nem erősítették meg, mert mint mondták, az akkor elhangzott igenjük egy életre szól. Tizenkét éve jöttek vissza Pincehelyre, a gyöke­rekhez, előtte hosszú időn keresztül Budapesten dolgoz­tak, ott laktak. Nem volt ez könnyű időszak számukra, de mindketten becsületesen helytálltak, tanultak, dolgoz­tak, szerették az embereket, a j közösséget. Nincs ez másként g napjainkban sem, aktívan bekapcsolódtak a közösségi életbe, a Budapesten szerzett tapasztalatokat jól kamatoz­tatják. Benkó Lajos öt évig volt a Pincehelyért Egyesület elnö­ke, ez idő alatt készült el töb­bek között a II. világháborús emlékmű, helyreállították a ledőlt, megrongálódott teme­tői nagykeresztet, felavatták a Megbékélés kompozíciót, meg­szervezték, újra indították a falusi lakodalom és az arató felvonulási ünnepségeket. Ha­zaérkezésük óta aktív tagjai a nyugdíjas klubnak, ahol Lajos bácsi különböző tisztséget is betöltött. Felesége méltó tár­sa, segítője, támasza ebben az igazán dicséretet érdemlő közéleti tevékenységében. A közösen eltöltött 50 év során sokszor ünnepeltek, napjaink­ban minden kedd az igazi, örömteli esemény, amikor együtt vannak a nyugdíjas klubban társaikkal. ■ VARGA L. Benkó Lajos és felesége Meghozta a pénzt a postás. A Tolna megyei nyugdíjak átlaga nem sokkal alacsonyabb az országosnál, de a különbségek megyén belül is nagyok Sokan élnek meg kevésből nyugdíjak Ha nagyon kicsi az összeg, segítségre szorul a szépkorú A megyében közel 63 ezer nyugdíjas él a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján. A legtöbben 70 és 90 ezer forintot kapnak kézhez havonta. Venter Marianna A nyugdíjak és járadékok egy főre jutó havi átlaga a régióban 83.151, országos átlagban pedig 88.152 forint volt tavaly, Tolna megyében pedig 81.551 forint. Területi összehasonlításban a nyugellátás átlagos összege Ba­ranyában a legmagasabb, ezt megyénk követi, a harmadik helyen pedig Somogy áll, bár csupán 374 forinttal lemaradva Tolnától. A nyugellátásokon belül a sa­ját jogon szerzett nyugdíjak va­lamennyi ellátási forma esetén a férfiak magasabb jövedelmét mutatták. A hozzátartozói el­látásoknál ugyanakkor a nők részesültek nagyobb összegű kifizetésben. A KSH adatai alapján meg­állapítható, hogy nagy különb­ség van nyugdíjas és nyugdíjas között a havi ellátás összegét, ennek folyományaként pedig az életminőséget tekintve. A legtöbben 70 és 90 ezer forint közötti összeget kapnak kéz­hez, amelyből egyedül megélni nagyon nehéz. A tavalyi létmi­nimum érték egy fős nyugdíjas háztartás esetében 75.547 fo­rint volt, az idén ez az összeg valószínűleg már nem elegen­dő. A statisztikai adatok alap­ján a második legnépesebb tá­bor azoké, akik havonta 50 és 70 ezer forint közötti összeget vehetnek kézhez, a harmadik legnépesebb csoport pedig az, amelyiknek tagjai 90 és 120 ezer forint közötti nyugdíjat kapnak. Sajnos még mindig több mint kétszázan vannak, akiknek a nyugdíja 30 ezer forint alatti összeg, ugyanak­kor közel ezerötszázan havon­ta több mint 200 ezer forintos nyugdíjból gazdálkodhatnak.- Nyugdíjasainkkal való be­szélgetéseink alapján az az ál­talános tapasztalat, hogy aki egyedül él, és a nyugdíja 90 ezer forint alatt van, az nem ké­pes megfelelő színvonalon meg­élni, csak akkor, ha a család is besegít - mondja dr. Horváth Marcell, a Tolna megyei nyug­díjas szervezetek érdekszövet­ségének vezetője. Mint megtudtuk, sokan és sokszor fordulnak az érdek- szövetséghez méltányossági- és segélykérelmekkel, különösen azok, akik kénytelenek 30-50 ezer forintból megélni. Sajnos nem minden esetben sikerül legalább eseti, azaz pár ezer forintos támogatást szerezni a számukra. A tapasztalat az, hogy az egyszemélyes háztar­tásokban az élelmezés és a re­zsi nagyjából havi 60 ezer forin­tot tesz ki. Ha valakinek sokba kerülnek a gyógyszerei, vagy elromlik valamilyen tartós fo­gyasztási cikk, vagy egyéb ja­vítani, cserélni való akad, már fel is borul a költségvetés. A nagyon alacsony nyugdíjban részesülőknek pedig sokszor kell keserves döntést hozniuk, főképpen a fűtési szezonban. Általános vélemény, hogy ide­je lenne megoldást találni a 30 ezer forint alatti, sőt, inkább az 50 ezer forint alatti nyugdíjak esetében, mert a mai világban ezek az összegek semmikép­pen nem elegendőek arra, hogy meg lehessen élni belőlük. A saját jogú nyugdí 30000 30000- alatt 49 999 ások számi 50000­69999 a az ellátá 70000­89999 s havi összege szeri 90000- 120000- 119999 149999 nt 2011-ben (fő) 150000- 200000 199999 felett 212 4211 14612 19321 14350 5266 3 478 1 406 (FORRÁS: KSH) Nyugdíjak, nyugdíjszerű ellátások Öregségi és Korhatár alatti öregségi jellegű rokkantsági összege az ellátás fajtája szerint 2011-ben (forint) Hozzátartozói Árva- | Egészségkárosodottak nyugdíj ellátás szociálisjáradéka 96582 71182 59840 35534 29642 (FORRÁS: KSH) Sokadszor találkoztak a tolnai textilesek tolna - Újra itt van a nagy csapat - hangzott fel a dal nemrégiben a tolnai katolikus iskola ebédlőjében, ahol immár sokadik alkalommal rendezték meg a tolnai textiles találkozót. Ezúttal nyolcvanötén mentek el a hajdani Pamuttextilművek dolgozói közül, hogy immár nyugdíjasként fehér asztal és zene mellett néhány kellemes órát töltsenek el egymás társa­ságában. Az ünnepi köszöntőt ezúttal Koncz Ádám mondta, aki ugyan soha nem dolgozott a tolnai textilgyárban, de koráb­ban a helyi újságban ő készített egy cikksorozatot, Volt egyszer egy textilgyár címmel. Tulajdon­képpen ennek a múltidézésnek köszönhető a 2004-es első tex­tiles találkozó, amelyet azóta is minden évben megrendeznek. A hajdani textiles kollektíva tag­jainak újbóli egymásra találásá­nak egyébként az összejövetelek mellett más „hozadéka” is volt. Megalakult a Textiles Baráti Kör, 2008-ban, a tolnai textil­gyár fennállásának száz éves évfordulója alkalmából emlék­tábla készült, 2010-ben pedig fel­avatták a Patex-ról szóló állandó kiállítást az egykori művelődési ház egyik helyiségében. ■ S. K. Műsoros esttel köszöntötték a szépkorúakat cikó A hagyományokhoz híven a művelődési házban megtar­tott, vacsorával egybekötött mű­soros esten köszöntötték a falu nyugdíjasait. A rendezvényre mintegy 230 fő kapott meghí­vást. Az ételhez az alapanyagot az önkormányzat ajánlotta fői. Kivették részüket a teendőkből a helybeli háziasszonyok, a fel­szolgálásnál pedig a polgármes­ter, néhány pedagógus, szülők és tanulók segédkeztek. Az egy­begyűlteket dr. Ferencz Márton polgármester köszöntötte, majd gyertyát gyújtottak a tavaly óta elhunytak emlékére. A kultúr- programról az általános iskola énekkara, tánccsoportja, vala­mint három versmondó diák Beréti Mercédesz, Biró Alida és Érni Zsófia gondoskodott. A szépkorúak igény szerinti szál­lítását az önkormányzat mikro- buszával oldották meg. ■ H. I. szerveztek Juli néni nemigen szereti a mai rohanó világot köszöntő A rádióban jó híreket is hall, például, hogy novemberben jön a nyugdíj-kiegészítés BELECSKA-KISSZÉKELY Az idő­sek napja alkalmából Kisszé- kelybe látogattak a belecskai nyugdíjasok, az ottani klub meghívásának eleget téve. Az alkalomra hivatalosak voltak az attalai nyugdíjasok is. Mint azt Szeledeli Györgyné, a Be­lecskai Nyugdíjas Klub vezetője elmondta, fergeteges hangulat­ban zajlott a találkozó, a kultu­rális bemutatót követően finom vadpörkölt és sütemény várta a résztvevőket. Vacsora után még sokáig jó hangulatban beszél­gettek a találkozó résztvevői, és természetesen a közös éneklés sem maradhatott el. A hármas találkozónak tavasszal Belecs- kán lesz a folytatása. ■ V. M. sióagárd Rosszul kezdődött az idei év a sióagárdi Szabó Já- nosné számára. A 90 éves Ju­li néni combtörést szenvedett, szerencsére hamar felépült. Az­óta a bonyhádi kórházban van rehabilitáción, ahol nagyon jól érzi magát. Kilencvenedik szü­letésnapja alkalmából azonban otthonában köszönthette őt a község nevében Háry János, Si­óagárd polgármestere és Leicz Péter anyakönyvvezető. Juli néni szép emlékeket őriz gyerekkoráról, az utcájukban levő jegenyefákat kislányként mind megmászta, ahogy mond­ta, nem volt éppen jó gyerek. Mindennapos feladata volt a libalegeltetés, később nap­számba járt. Nyolc évig tsz-ben dolgozott, majd a szekszárdi bőrdíszmű következett négy évig. Végül beajánlották a Ró­zsa Ferenc Szakközépiskolába hivatalsegédnek, ebből az állás­ból ment nyugdíjba. Kereset-ki­egészítésként sok sióagárdi vi­seletét hímzett, a szeme meg is sínylette ezt. Húsz évesen ment férjhez, két lánya és egy fia született. A gye­rekek, valamint az öt unoka és a hat dédunoka (a legkisebb 2 és fél éves) fényképe a vitrinjében sorakozik. Férjét már húsz éve elveszítet­te, Juli néni azóta egyedül él, de a családja rendszeresen, szere­tettel látogatja. Juli néni most a bonyhádi kórházban van rehabilitáción Nemigen szereti a mai roha­nó világot. Úgy véli, a fiatalság idegeire megy, hogy mindent ott kell hagyni és sietni kell. Mostanában szeret rádiót hallgatni, már hajnali ötkor a mellkasára teszi a készüléket, a hírműsoroknak köszönhetően igen tájékozott. Nemrég jó hírt hallott: novemberben érkezik a nyugdíj-kiegészítés. Mikor nagyritkán hazaláto­gat Sióagárdra, egymás kezébe adják a kilincset a szomszédok, ismerősök, ha kiül a ház elé a kerítés szélére, mindenkinek van hozzá egy kedves szava. Számon tartja a vele közel egy­korúakat, pontosan tudja azt is, ki a legidősebb a faluban. ■ H. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom