Tolnai Népújság, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-25 / 250. szám

4 i I % 4 t $ é Az oldalt szerkesztette Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.hu . Az oldalon megjelent írásokat elolvashatjátok a www.teol.hu-n is. Megölte magát, mert szekálták a többiek Bizonyára többen hallotta­tok a 15 éves Amanda Todd- ról, akinek az öngyilkossá­gával kapcsolatos hírek az elmúlt hetekben az egész világot bejárták. A szörnyű tragédia előtt a lány egy videón számolt be arról, ho­gyan alázták meg osztály­társai, amiért depresszióba süllyedt, majd a drogokhoz, alkoholhoz nyúlt és vagdos­ni kezdte magát. Minden ott kezdődött, hogy egy internetes be­szélgetés alatt egy fiú meg­kérte, hogy mutassa meg a kamerának a melleit. Ké­sőbb a fiú a lány összes is­merősének elküldte a fotót. Elvesztette összes barátját, ismerősét, mindenki csak bántotta a lányt, akin a többszöri iskolaváltás sem segített. Zaklatói folyama­tosan követték, új barátai­nak is elküldték a képet. Egyszer még nyilvánosan meg is verték iskolatársai és több nézelődő szeme lát­tára. Ezután követte el az első öngyilkossági kísér­letét. Fehérítőt ivott, ami roncsolta a nyelőcsövét, de az orvosok ekkor még meg tudták menteni. A kétségbeesett lány a videót segítségkérő üzenetként készítette el szeptember­ben, de valószínűleg akkor még nem jutott el sok em­berhez, mert október 10-én végleg végzett magával. Azóta több mint ötmillióan nézték meg a videót, és több közösségi portálon is egyre többen kívánnak részvétet a családnak, és osztják meg a videót. A lány anyja az ön- gyilkosságot követően egy külföldi lapnak azt nyilat­kozta, hogy a kislány vide­ója a szekálás ellenes pro­paganda eszközévé válhat. A cél az, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő. ■ Melcher Alexa, Bonyhád, PSEG, 9.B 2012. OKTÓBER 25., CSÜTÖRTÖK A programnak köszönhetően a SÉTA-táborban is részt vehettem, ahol érdekes programok és színvonalas előadások vártak ránk az ismerkedés mellett Újságban szerepelni jó! séta-oldal Próbáljátok ki, milyen viszontlátni az írásaitokat! Évek óta küldök cikkeket az újságba, és egyre több jelenik meg közülük. Ennek persze nemcsak a család, hanem a tanárok is örül­nek, mivel az újságírás az iskolai teljesítményben is előnyömre vált. Bálint Edit Évek óta tagja vagyok a Tolnai Népújság SETA programjának, így megfogalmazódott bennem a kérdés, miért is ilyen jó ez? Egyszerű kérdésre egyszerű választ várhatnánk, pedig a vá­lasz cseppet sem az, mert nem tudom megfogalmazni, szavak­ba önteni, hogy miért szeretem. Röviden azt mondhatnám, jó és kész. Kezdjük azzal, hogy rengeteg pozitív oldala van, az egyik, hogy még a suliban is alkalmazhatóak az itt szerzett tapasztalatok. Az újságírás ki­tűnően fejleszti a fogalmazás készséget, ami jól jöhet egy-egy magyar dolgozat alkalmával, vagy akár az érettségin is. így én is csak ösztönözni tudok mindenkit, hogy csatlakozzon, mert megéri! Én is véletlenül kezdtem el: amikor a szerkesztőnk az egyik mostani rovatban hívta a kilencedikes diákokat, hogy csatlakozzanak a SÉTÁ-hoz, elhatároztam, hogy erre rea­gálni fogok. Na, de kezdjük az elején. Amikor elsős voltam a gimiben, elhatároztam, hogy nem megyek rögtön szakkör­re, előbb megnézem a kínála­tot. Aztán a magyartanárunk feladott egy elég különös házi feladatot: egy egyperces no­vellából kellett egy összefüggő történetet írni. A novella, ami engem eléggé meglepett, csak szavakból állt. Köztük volt az amalgámtömés, a kerékpár­nyom a sárban és még hasonló a családtagok, rokonok, bará­tok, ismerősök ma már szinte vadásszák a Népújság SÉTA ro­vatát és benne az én nevemet. Ez pedig megnyugtató, és egyben büszkeséggel tölt el. A téma di­lemmámra is találtam megol­dást: nem keresem, hanem majd azok találnak meg engem. Ez annyit jelent, hogy nem kutatok érdekességek. Otthon elpana­szoltam a roppant nehéz felada­tot, amire ma már csak boldog mosollyal az arcomon gondolok vissza. Végül nekiálltam, és megírtam a történetet egy fa­luról. Volt ott minden, ami este még a gondolataim között rep­kedett. A faluban élt egy férfi, Cápa volt a neve, ha jól emlék­szem, akinek amalgámtömés volt a fogában, illetve szerepet kapott Maris is, a kocsmáros. Nagy szenvedéseim közepette észre sem vettem, hogy milyen könnyen fogalmazok, szinte nem is gondolkoztam, és a kép­zeletem már a papíron is volt. Nem akartam viszont látni a beadott munkámat, főleg nem folyton egy-egy tökéletesnek ígér­kező téma után, hanem elsősor­ban a saját élményeimet, tapasz­talataimat írom le, illetve meg­próbálom megosztani a többiek­kel, hogy én mit szeretek. Nyá­ron, amikor még dolgoznunk sem kell, és nincsenek éjszaká­ba nyúló tanulások sem, kifeje­zetten pihentető az újságírás. a jeggyel együtt. Aztán én le­pődtem meg a legjobban, ami­kor ötöst kaptam, illetve egy ajánlást: próbálkozzam meg az újságírással, vagyis mennem kell, ha szeretnék, ha nem. Rábólintottam, de csak nagy nehezen vettem rá magam, és bizony fél évig küzdöttem a cikkekkel, a témákkal, és lát­ványosan szenvedtem, hogy ez nekem nem megy. Aztán meg­írtam egy tánc fellépést, ami személyes élmény volt. Elküld­tem, félig-meddig már lemond­va az újságírói-karrieremről a gimiben. Egyszer csak szóltak, hogy megjelent. Elkapott a bol­dogság, a többiek meg nem ér­tették, hogy minek örülök eny- nyire. Akkor végre elindult a szekér, és sorban jelentek meg a cikkek. Persze, nem minden héten, de igyekeztem, és igyek­szem a mai napig, hogy mihéi több kerülhessen a „Megjelent” mappába. Úgyhogy aki szeret­né átélni ezt az érzést, ne ha­bozzon, hanem csatlakozzon hozzánk! A cikk szerzője a bonyhá­di Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium ll.B. osztályos ta­nulója k kis papírdarab! .olykor a világot! I jelentheti neked Egy kis kép az egész, egy mini ábrázolás. Mégis meny­nyi emléket rejt ez a papír! Az arc, a világító szemek, az íves száj, a kecses áll, minden egyes vonás egyedi. Amikor ránézel, minden eszedbe jut, szinte megtámadnak az em­lékek, egészen az első találko­zásig visszaemlékezel. Aztán tovább röpülsz, ke­resztül az éveken, és a jelen­hez érsz. Amikor az utolsó emlék is tovaszáll, ott ma­radsz egyedül. A sűrű csönd már súlyként nyomja a válla­dat, állsz egyedül, kezedben a gyűrött kis papírral, amin ő mosolyog. Mosolyog, mert bol­dog volt. Aztán szépen lassan elfogynak az emlékek, meg­szűnnek a képzelet szárnyai, majd hirtelen visszaesel a je­lenbe. Hidegzuhanyként ér a felfedezés, hogy elfogytak az emlékek, már nem tudsz mire visszaemlékezni. Kínlódva kutatod agyadban az utolsó és legkisebb foszlányokat, egy halk hangot, egy mosolyt, me­lyet neked ajándékozott, egy pillantást, az utolsó érintést. Már nincs itt veled, nem mosolyog rád többet, nem simogat többé. A felhők orszá­gából tekint le, figyel és vi­gyáz rád. Talán még mosolyog is, ha látja, mi lett belőled. Egyre távolibbnak tűnnek a boldog évek, órák, percek, amik eléd ugranak, felelevení­tik az együtt töltött időt. Meg­simogatod a fényképet, aztán valami meleg folyik le lassan az arcodon, és rácsöppen a fényképre. Letörlőd a könny­cseppet, ami mindig előkerül, ha meglátod a fényképet, akár­hogy is harcolsz ellene. ■ Bálint Edit, Bonyhád, PSEG, 1,1 .B Emlékezzünk elhunyt szeretteinkre Jó érzés hétről hétre írni egy megyei napilapba Evezőket elő, kezdőőődik! ladik médiavetélkedő Október végéig lehet nevezni A tavalyi tanévben, immár he­tedik alkalommal, sikeresen zártuk a LAPOT A DIÁKOK­NAK! (LADIK) médiavetélke­dőt. Úgy gondoljuk, a versenyt érdemes ebben a tanévben is megrendezni, mert nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk az iskoláktól, gyerekektől egy­aránt. Az olvasás megszerettetése, a fogalmazás, a közös gondol­kodás és a közösségért végzett munka segítése a célunk. Nem titkolva, hogy ezeken túl a Tol­nai Népújságot is szeretnénk népszerűsíteni. A feladatok is a Tolnai Népújsághoz és az új­ságíráshoz kapcsolódnak (pl.: TOTÓ a Tolnai Népújságról, tudósítás, riport, fotókészítés stb.). Az idei LADIK programot novembertől jövő év márciu­sáig tervezzük, a megyei dön­tőt 2013. tavaszán szeretnénk megtartani. Az első helyezett csapat pedig továbbjut a három­napos országos döntőbe, mely­nek legutóbb a bikali Puchner Kastélyszálló és Reneszánsz Élménybirtok adott otthont. A vetélkedősorozatot az is­kolák 7-8. osztályai részére indítjuk. A feladatok a döntőig a csapatok közös munkájára épülnek, majd a döntőbe jutott osztályok 5-fős csapatai vetél­kednek a végső helyezésekért. A háromrészes játék első fordulója novemberben kezdő­dik. A feladatok minden alka­lommal megjelennek a Tolnai Népújságban és a www.teol.hu weboldalon is. Nevezni a mellékelt nevezési lapon lehet 2012. október 31-ig. A kitöltött lapot az osztály fel­készítő tanárának és az iskola igazgatójának aláírásával, vala­mint az intézmény pecsétjével ellátva kell címünkre eljuttat­ni. Nevezni e-mailen is lehet, ezen minden olyan adatnak szerepelnie kell, ami a nevezési lapon is rajta van. A nevezése­ket e-mailen a következő címre küldjék: orsi.barabas@axelsp- ringer.hu . A borítékra kérjük ráírni: Ladik Médiavetélkedő! ■ M. Á. Nevezési lap Iskola neve, címe: Felkészítő tanár neve : w m HÜ BT 11 I | Felkészítő tanár aláírása: Telefonszám: Iskolaigazgató aláírása: Osztály: Csapat fantázianeve: A vetélkedőn résztvevő diákok neve: 1. 3. 4. 5. Tolnai Népújság A hír velünk jár! A í l I

Next

/
Oldalképek
Tartalom