Tolnai Népújság, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-13 / 241. szám

2012. OKTÓBER 13., SZOMBAT INTERJÚ intelem Ha észreveszed magadon, hogy már nem vagy a régi, az figyelmeztetés. Ha más veszi észre rajtad, az már baj! Hetediknek hívtak, mégis itt ragadtam. Sok mindent tettünk, többek között felelevenítettük a régi szokást, s megízleltük az adakozás örömét MINDENNEK RENDELT IDEJE VAN! Balázsi Zoltán azon az istentiszteleten, amelyen elbúcsúzott hivatalától. A szekszárdi közösségnek tagja marad Nem akart botladozva fel­menni a szószékre, el-el- akadó hangon beszélni. Nyugdíjba vonult Balázsi Zoltán szekszárdi reformá­tus lelkész. Elmúlt hetven a papírok szerint. Lengyel lános- Amikor válaszúthoz ér az em­ber, előre vagy hátra néz először?- Előre. Azt vettem számba, hogy mit tehetek még az ügyért, amit eddig képviseltem. Figyel­tem persze más lehetőségekre is, például arra, hogy komolyab­ban kellene vennem a magán­életet. Mert a gyakorló gyüle­kezeti lelkész a közéletben él, ott tölti el minden idejét. Arra gondoltam, ezután több idő jut majd önmagámra és szűkebb környezetemre. Mindemellett a börtönlelkészi szolgálatomat megtartom. Ez naponta pár órás elfoglaltságot jelent.- Attól félt, hogy azonnal a nya­kába szakad a nagy szabadság?- Nem vagyok ijedős típus, örök életemben elfoglaltam magam, s talán túlságosan is. Megtalálom a munkát. Erre volt és van is bőven alkalmam.- Mi akart lenni kiskorában? Nem.mozdonyvezető, vagy rend­őr; hanem református lelkész?- Nem ez jutott eszembe. Szerettem volna asztalos vagy erdész lenni. Rendőr valahogy nem, sőt, buszsofőr sem. A csa­ládi fészek melege elhivatott­ságot is adott, a nagyszüleim vallásukat gyakorló emberek voltak. Ráadásul a templom szomszédságában nőttem fel. A szülőházam a templom mellett volt, így rám vetődött a temp­lom árnyéka. Az, hogy egyházi gimnáziumba jártam, tovább erősítette a szülői hátteret.- Nem minden egyházi gimna­zistából lesz református lelkész. Mások is laktak a templomnál...- Ez így van. Az édesapám orosz fogságban volt, hatéves koromban ismertem meg, ami­kor 75 százalékos rokkantként hazajött. Elmondta: milyen so­kat imádkozott ott a távolban, hogy haza jöhessen, mert a családját a hite szerirtt akarta nevelni és gondozni. Ez is erős kötelékké fonódott.- Hitte, hogy az édesapja hite segít?- Azok a levelek, amelyeket a fogságból írt, mélyen elgon­dolkodtattak. Amikor mesélt a megpróbáltatásokról, az is erő­sen megérintett. Például Hús­vét ünnepén nem lehetett a fog­ságban istentiszteletet tartani, de ő néhány barátjával mégis megtette ezt. Ügy Úrvacsoráz­tak, hogy a fekete kenyér volt a kenyér, a feketekávé pedig Jé­zus vére. Azért jött haza, mert erős volt benne a hit, az akarat, a kitartás. Nem adta oda a karéj kenyerét egy szál cigarettáért, hanem megette, mert itthon akart lenni a családjával.- Milyenek voltak a gimnáziumi évek?- Jól éreztük magunkat. Ak­kor és ott már pontosan tudtam, hogy mit akarok. A tanulmá­nyaim irányt szabtak a teológia felé. Egyrészt azért, mert egy épületben volt a két intézmény, másrészt elkötelezett voltam a szolgálat iránt.- Tipikusan jó gyerek volt?- Hát nem egészen, voltak csínytevéseim. Egyetlen gye­rekként, egyetlen unokaként sem tartottak vitrinben, ha­nem ráneveltek a kemény fizi­kai munkára is. Amit mind a mai napig hálásan megköszö­nök. Abban az időben nagy­apám volt az apapótló, és sok mindent megtanultam tőle. Pa­rasztember létére három falu­nak volt az állatorvosa. Sokszor előfordult, hogy maga az orvos javasolta: forduljanak hozzá se­gítségért, annyira értett az ál­latokhoz. Számos olyan fogást ellestem tőle, aminek ma is hasznát veszem.- Csinálós ember lett ön is?- Igen.- Milyen volt az élet a teológián? Minden percüket beosztották?- Egyáltalán nem. A refor­mátus teológia nyitottabb in­tézmény, ennek ellenére persze nagyon sokat kellett tanulni. Délelőtt előadások voltak, dél­után szabadidő. Sokszor kellett hozzáolvasni az anyaghoz. A professzorok nemcsak tanítot­tak, hanem neveltek is bennün­ket. Abban az időben kevesen voltunk. Az öt évfolyamon ta­lán ha harmincötén. Volt olyan évfolyam, ahol négyen tanul­tak, mi heten. De éppen ez adta a családias hangulatot. Kemény évek után lehetett kézbe venni a lelkészi oklevelet. S kezdődött a segédlelkészi szolgálat.- Hogyan történik ez? Végeznek és keresnek maguknak állást, mint a többi fiatal értelmiségi?- Nálunk a segédlelkész- szel a püspök rendelkezik. Ha megüresedik egy hely, akkor a püspök ír a káplánnak, a se­gédlelkésznek: Kedves Öcsém, elmész Nagycsenkeszre szol­gálni. Ha éppen máshova kell menni, akkor oda. Ez egy évig így működik.- Utána lehet választani? A jó tárcsa a legfontosabb, amelybe öntök 2-3 deciliter ola­jat, négy hagymát durvára vá­gok, mintha haragudnék rá. Azért, hogy megtartsa az álla­gát a kész ételben is. Hozzáte­szek négy szép paprikát és egy csípősét. Letakarom fedővel és párolom. Néhány perc után hoz­záadom a kisujjnyi csíkokra vá­gott húst, amit előző nap bepá­- Nem egészen. A református gyülekezetek maguk választa­nak lelkészt maguknak.- Hogyan?- Ügy, hogy meghívnak szol­gálatra három-négy jelöltet is, és kiválasztják a nekik legjob­ban megfelelő embert. Nálunk is ez zajlik most.- Versenyezni kell a szolgálatért?- Lehet ezt is mondani. Miu­tán helyben meghallgatják a meghívottakat, utána elmen­nek, s váratlanul meglátogatják őket a korábbi szolgálatukban.- Mielőtt Szekszárdra került, önt is meglepték?- Bizony. Emlékszem, egy kö­dös reggel volt. Szerintem éjfél körül indulhattak, hogy időben odaérjenek, hiszen Vajdácskán és Sárospatakon is szolgáltam. Ez a két település nem itt van colok. Fontos, hogy ez sertéstar­ja, lapocka és dagadó legyen. Jól átforgatom, és szintén fedő alatt párolom. Amikor jó há­romnegyedig kész a hús, meg­szórom savanyú káposztával úgy, hogy ellepje, 5 percig dinsztelődik, majd szintén na­gyobb darabokra vágott 10-15 darab fügét adok hozzá. Ismét átforgatom. Jó étvágyat! a szomszédban. Jöttek velem egyik templomból a másikba. Kíváncsiak voltak arra, hogy mondok-e valami újat. Ezek szerint mondtam. A küldött­ség a presbiterekből állt. Haza­jöttek, beszámoltak, hogy mit láttak, mit hallottak. Eljöttem ide bemutatkozó szolgálatra. Hét lelkészt hívtak meg. Én vol­tam a hetedik. A másik hatnak megköszönték a szolgálatát.- Mikor volt ez a megméret­tetés?- A gyülekezet választott, majd 2000. május 1-jén vonul­tunk be egy nagy kamionnal, amely hozta a portékánkat. A püspök ebbe a folyamatba nem szólhat bele.- Nem bírálhatja felül a döntést?- Nem. Amit a presbitérium dönt, azt a püspök tudomásul veszi.- A feladatokról is közösen hatá­roznak?- Igen, és hát volt mit tenni a 12 év alatt. Sokat dolgoztunk, volt sok tennivaló, nem unat­koztunk, az egyik munkából a másikba kezdtünk. Felújítottuk a templomunkat kívül-belül, a parókiát, az iskolát, a gyüle­kezeti termet. Folyamatosan építkeztünk. Ez megmozgatta a szekszárdi gyülekezetei. Elő­ször adományokat gyűjtöttünk, majd együtt dolgoztunk. Mert ami omlik le, vagy dől össze, azt előbb-utóbb fel kell újítani.- Pályáztak?- Amikor az ősök templom­építésbe fogtak, akkor se pá­lyázat, se külföldi segítség nem volt. Elővették a szalmazsákból a pénzecskéket, adakoztak és építettek. Hát felelevenítettük mi is ezt a régi szokást. Meg­ízleltük az adakozás örömét. Az atyafiak látták, hogy az ado­mány rögtön beépül valamibe. Nem költöttünk felesleges do­logra, tehát eszünkbe sem ju­tott rózsaszínre festeni az eget. Mindig a legszükségesebb dol­gokra fordítottunk. A mester­emberek a megmondhatói: nem pazaroltunk, sőt, folyamatosan alkúdtunk. Soha nem volt prob­lémám a mesterekkel, minden gördülékenyen ment.- Csak reformátusok dolgozhat­tak?- Szó se volt róla. Nem kér­deztem tőlük, hogy éppen mi­lyen vallásúak. Az a lényeg, hogy a mester értse a dolgát. Ott voltam, figyeltem a mun­kát, többnyire ők maguk sür­gették az előttük járót.- Hol tanulta a logisztikát?- Talán nagyapám öröksége. De ezt csak így szabad csinál­ni. Fogod a talicskát, mész elöl, és akkor joggal várhatod, hogy többiek követnek. Azért igye­keztem alkudni is, hogy marad­jon valami az anyaszentegyház- nak is egy következő munkára.- Nagyon sok rendezvényük, kez­deményezésük volt... Magával hozta?- Sok olyan dolgot csináltunk, ami az előző helyemen nem volt. A saját eseményeink, rendez­vényeink mellett itt felkértek számos áldásra, szentelésre. Tet­szett a dolog, szívesen mentem.- A sikeres munkához sok támo­gatóra van szükség. A legfőbb támogató egyértelmű, de kikre számíthatott még? A családja hogyan viszonyult ehhez?- Sikert csak közösen lehet elérni. Akkor vagyok elégedett, hogy ha valamibe belekezdünk, és azt végig is visszük. A jól és sokszor megbeszéljükkel nem jutunk előre. Itt nagyon jó a presbitérium. Amit elhatároz­tunk, azt véghezvittük. Soha nem hangzott el, hogy mit, mi­ért nem lehet, hanem inkább az, hogyan lehetne a legjobban. Nagyon sokat tanultunk egy­mástól. Volt, akinek gyorsnak tűnt a tempó, de tenni kellett, mert különben lemaradunk. Közös szándékkal, közös elha­tározással és sok-sok társadal­mi munkával jutottunk előbbre.- Miért nem szolgál tovább?- Mert hetvenéves korában az embernek el kell gondolkodnia. Ha Isten engedi, hogy még éljek, akkor el kell végeznem más fel­adatokat is. Mindennek rendelt ideje van! Ezt írja a Biblia. Nem tudtam értékelni azokat a kol­légákat, akik döcögve mentek fel a szószékre és el-ejaj^adt a hangjuk. Ideje van mindennek! Amikor még az ember szívesen és örömmel teszi a dolgát, akkor kell megállni. Egy mondás sze­rint, ha észreveszed magadon, hogy már nem olyan vagy mint régen, az figyelmeztetés. Ha más veszi észre rajtad, akkor az már baj. Ugyan nem vettem még magamon észre, hogy baj lenne, de eljött az idő. Elég stresszes a lelkészi szolgálat, sokrétű a fel­adat, nagy a felelősség. S nem szabad hozzálátni annak lebon­tásához, amit felépítettél.- Igazi szekszárdi lett, hiszen van tanyája.- Egyszer azt mondták ne­kem: élhetek itt akár száz évig is, de szekszárdi csak akkor leszek, ha van legalább száz tő szőlőm. Amíg nincs tanyám, addig gyüttmentnek számítok. Nem akartam az lenni. Amit csinálok, azt szívvel-lélekkel teszem. Az idén négy alkalom­mal locsoltam meg minden tő szőlőt 10-10 liter vízzel, hogy átvészelje a nagy szárazságot.- Szekszárd egyfajta zarándok- hellyé vált, sokan voltak kíván­csiak arra, hogy mi és hogyan történik itt. Ez volt a küldetése?- Ezen nem is gondolkodtam. Voltak itt a börtönlelkészek több alkalommal, konferenciákat tar­tottunk, gondoskodtam a vendé­gek ellátásáról, a programokról. Számos egyházi, egyházmegyei rendezvényt is tartottunk.- Már nem csinálja?- Már nem az én dolgom. Át­adtam a lehetőséget.- De azért egy tárcsás fügés-ká- posztás húsra meghívja őket?- Természetesen, hiszen a sa­ját kreációmról van szó. És fo­lyamatosan gyakorolok is .... Ba lázsi-féle tárcsás fügés-káposztás hús

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom