Tolnai Népújság, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-01 / 205. szám

2012. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT INTERJÚ 9 Tabáni István vágya, hogy zenéjével, hitével és alázatával a lelkek mélyéig jusson el. Sokan hajtogatták, hogy nem fogja bírni a tempót, de úgy véli, megcáfolta a félelmeket ÚJRA SÍRNI SZERETNE A SZÍNPADON Flitteres öltöny nélkül éne­kel. Nincs sztárallűr, nincs szemet gyönyörködtető show. A hang, amely elhagyja tor­kát, a füleken át a szívekbe hatol. Kárpótol mindenért. Tabáni István személyéből szerénység árad. Fellépés előtt lámpalázas, ezt közön­sége előtt sem rejti véka alá. A színpadon elvarázsolt, ám könnyedén el is varázsol. D. Nagy Szilvia- Énekel, fest, érdekli minden művészeti ág. Milyen egy poli­hisztor élete?- Ezt a jelzőt még nem mondták nekem, de jó halla­ni. Valóban rengeteg minden foglalkoztat, de az én világom főként a képzőművészet és a zene. Az alkotás és annak sza­badsága ragad meg igazán. Ha elmerülök egy dalban vagy a színekben, az érzésekben, tel­jesen kikapcsolom a teret és az időt. Olyankor elfelejtem, hogy éppen hol vagyok. Ez már a színpadon is előfordult velem. Énekeltem és teljesen más világba csöppentem. Re­mélem, ezt koncertről koncert­re nemcsak én élem át, hanem a zenémen, a festményeimen keresztül olykor a nézők, hall­gatókig.- Amikor a színpadon énekel, tud figyelni a közönségére?- Bevallom, ott nagyon el­varázsolt vagyok. Lehet, hogy túlságosan is elmerülök a sa­ját világomban. Kevésbé tudok kifelé fókuszálni, mert más dimenziókban sétálok. Érzé­sek, gondolatok suhannak át rajtam. Néha annyira benne élek a dalban, hogy közben a szöveget sem figyelem. Előfor­dult, hogy már régen lement a szám, de még énekeltem. Ha festek, akkor is benyomások, impressziók érnek, úgy, mint a színpadon. Az érzéseimet viszem különféle színekkel a vászonra. így születnek a táj­képek, a portrék.- Ha a saját portréját festené meg, milyen lenne? Milyen ember Tabáni István?- Rengeteget rajzoltam ma­gamat, közben elemeztem is a fizimiskámat. Azt hiszem, az arc a lélekről szinte mindent elárul. Sokszínű vagyok. Per­sze, vannak olyan vonásaim, amit nem szívesen mutatok meg széles közönségnek, csak a családomnak és azoknak, akik igazán közel állnak hoz­zám.- Az előadásmódja közvetlen, ugyanakkor olyan, mintha fényév távolság választaná el a többi embertől.- Ahogy zötyögtünk a fellé­pésre a zenekarral, éppen er­ről beszélgettünk. Azt mond­ták a többiek, hogy vissza­húzódónak képzeltek el, erre kiderült, hogy még humorér­zékem is van. Az igazság az, hogy ha megfelelő a társaság és a hangulat, akkor feloldó­dok. A színpadon persze álta­Tabáni István szerint jó szeretni, átérezni mások gondjait, empátiát gyakorolni. De ehhez például igazi kulturális műsorokra lenne szükség. Iában könnyebb megnyílni, de ott is emelkednek olykor áthatolhatatlan falak a nézők és az előadó között. A művé­szet kicsit magányos küldetés. Ha alkotok, én is megvárom, hogy lecsendesedjen körülöt­tem minden. Csak így tudok teljesen kibontakozni.- A Csillag születik vízválasz­tó volt az életében. Bírja a szórakoztatóipar diktálta se­bességet?- Nem is lehet összehason­lítani a műsor előtti és utáni életemet. Azelőtt azt se tud­tam, mi az a showbiznisz. Új volt az emberek érdeklődése, újak lettek a feladataim. Meg kellett szokni a pörgést, nem volt könnyű dolgom. Míg én egyetlen hatalmas ugrással, tabáni istván Péter Budapes­ten született 1978. január 22-én. Fonogram-díjas énekes, dalszer­ző, festőművész, grafikus. Már gyermekkora óta érdeklődött a művészetek iránt, lelkesen raj­zolt. A Bokányi Dezső Építőipari, Képző- és Iparművészeti Szakkö­zépiskolában tanult, ahol díszítő- festőként végzett. Többször felvé­telizett a Képzőművészeti Egye­temre, sikertelenül. A sorozatos kudarc megviselte, de annak szívből örült, hogy teremőrként addig mások fokozatosan ér­ték el a sikert. Volt idejük meg­erősödni, megedződni. Sokan hajtogatták, hogy nem fogom bírni a tempót, de azt hiszem, megcáfoltam a félelmeiket. Megterhelő ez a ritmus, de ha gyenge lennék, már réges-rég feladtam volna.- Korábban sok kudarc érte. Többek közt nem sikerült fel­vételt nyernie a képzőművé­szeti egyetemre. A sors, úgy tűnik, bőségesen kárpótolta mindenért.- Hiszem azt, hogy nem vé­letlenül csalódtam annyiszor. Lehetséges, hogy így terelt a saját utamra valamilyen fel­sőbb erő. Talán egy rendező elv szerint alakul mindannyi­unk léte. az Iparművészeti Múzeum ke­let-ázsiai részlegén dolgozhatott. Nagyot végül a Csillag születik című műsor után fordult vele a világ, hiszen a tehetségkutató második szériáját megnyerte. El­ső albuma 2010 márciusában jelent meg, Ments meg! címmel. A korong 2010 májusában már arany-, később pedig platinale­mez lett. Tabáni István nem sok­kal ezután ismét stúdióba vonult, és elkészítette második albumát. A Gyönyörű szép címadó dala az- Amiért 2009-ben a Fényév távolság című dal eléneklése után sírt, azon ma már moso­lyog?- Akkor felszakadt belő­lem valami. Megdöbbentő, de azt hiszem, mindig ez lenne az ideális. A katarzis, amikor az ember mindent kikapcsol, nem számít semmi, csak az ér­zések, amik átjárják, felemelik vagy lesújtják. Azóta sem volt ilyen élményem. Titkon vá­gyók arra, hogy újra megtör­ténjen. Azért is volt olyan nagy hatással az emberekre akkor az előadásom, mert érezték, hogy a könnyem több szimpla színészkedésnél. Őszinte vol­tam, vállaltam önmagamat. Van persze olyan, aki a mai napig nem érti, miért „kellett” ott Tabáninak sírni. Sajnos, év dala kategóriában elnyerte a Fonogram-díjat Nem sokat vára­tott magára a harmadik lemez sem. Ezen a művész saját stílusá­ban szólaltatja mega hozzá leg­közelebb álló Máté Péter-dalokat. Az Érzés című csokor a Főnix együttes közreműködésével jött létre.Tabáni vallja, nemcsak hiva­tását, hanem élete párját is meg­találta. Immár kellő önbizalom­mal rendelkező, kiegyensúlyozott ember, több mint két éve él boldog párkapcsolatban. kezd kikopni a világunkból az érzelmi intelligencia.- Vissza lehet hozni?- Szerintem velünk születik, de talán tanulható is. Jó szeret­ni, átérezni mások gondjait, empátiát gyakorolni. De ehhez igazi kulturális műsorokra lenne szükség. Olyan társada­lomra, ahol az emberek segítik egymást. Olyan világra, ahol nem az folyik a televízióból, hogyan lopnak, csalnak, ha­zudnak mások, hogyan lehet a ranglétrán könnyedén feljebb és még feljebb jutni.- Egyelőre azonban, úgy tű­nik, a show, a csillogás diktál.- Meg a fény, a füst... Az emberek a kezdetektől fogva vágynak a cirkuszra. De én A sorozatos kudarcok után az énekes élete újra felfelé ível nem hiszem, hogy tartalom nélkül sokáig működhet az elő­adás. Egyre többször jövünk ki úgy a moziból, hogy ad ugyan valamilyen élményt, a lelkünk mégis üres marad. A showbiz- niszben sincs sok tartalom. A csillogással elfedünk mindent. Sajnos, én sem vagyok megvál­tó, annyit tehetek, hogy a ma­gam útját járom, keresem azt, ami elveszett. Újabb és újabb állomások köszöntenek rám, de tudom, hogy messze még, ahová menni szeretnék.- Mi az úti cél?- Eljutni a dalaimmal a tel­kekhez. Kiegyensúlyozott csa­ládi légkörben otthonra talál­ni. Közben kimondani sokszor, hogy szerettek. Ha őszinte va­gyok az enyéimhez, akkor ez a szó elcsépelhetetlen.- Amint tudjuk, szabadidejé­ben a képzőművészetet sem hanyagolja el.- Igen, sokat köszönhetek a Csillag születiknek. Nemcsak a hangomra, hanem a festmé­nyeimre is felfigyeltek. Egy debreceni galéria kiállította a műveimet az állandó tárla­tai között, az alkotások nagy népszerűségnek örvendenek a látogatók körében. A stílusom realista, munkám során, apró­lékos, részletező vagyok. Sze­retem a festészetet és sv grafi­kát. Legszívesebben a pasztel- lel dolgozok, kedvenc témám a portré, de mellette tájképekkel is üzenek az embereknek. A teljességre törekszik istván sohasem járt énektanár­hoz, mégis úgy véli, hogy a leg­jobb pedagógus számára példa­képe, Freddie Mercury volt. Az ő, illetve a Queen együttes slágereit énekelve próbálta csiszolni tehet­ségét Számára a művészet maga az élet. István mottója: Szeretném a legjobbat kihozni magamból és a legtöbbet adni az embereknek Művészi hitvallása a festészet­ben: „A teljességre törekszem. Őszinte, mély benyomásokat pró­bálok közvetíteni az emberek felé. Ami a legjobban inspirál, az a természet. Ezért a tájképeimet a szabadban készítem. A magam szerény eszközeivel próbálom meg­mutatni, hogy csak részesei va­gyunk egy nálunknál hatalma­sabb egésznek A megismerés, a kíváncsiság és a felfedezés hajt művészetemben. Felfedezni az ér­zelmek skáláját, a dolgok mögött meghúzódó tartalmat és igazsá­got Képeimen én is ezt próbálom tükrözni. A külső és belső világ találkozásával finom feszültségű, lírai megfogalmazású, de ugyan­akkor kellő dinamizmusú képei­met harmonikus egységgé olvasz­tom össze. Minden kihívás, újabbnál újabb művészi feladatot jelent számomra, ami továbblé­pésre serkent, hogy alkossak, és a legjobbat hozzam ki magam­ból. Állandó munkával és céltu­datossággal úgy érzem, ez sike­rülhet. A változás, a megújulás bennem él, mert úgy hiszem, hogy csak így tudom elérni a tö­kéletest.” Forrás: www.tabani-istvan.hu * I r > *

Next

/
Oldalképek
Tartalom