Tolnai Népújság, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-27 / 227. szám

HMM MM 2012. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK Az oldalt szerkesztette Molnár Ágnes, agnes2.molnar@axels.hu . Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a wwwteol.hu-n Is. Már csak néhány nap van vissza a határidőig A hét végéig lehet jelent­kezni a megyei középisko­láknak a Tolnai Népújság SÉTA programjába, melyet ebben a félévben is foly­tatunk. A Sajtó és Tanu­lás című kezdeményezés 2005-ben indult, azóta középiskolások százai pub­likáltak az újságban, és ismerkedtek meg a szer­kesztőséggel, az újságírás tudományával. A részvétel számos előnnyel jár, és semmilyen kötelezettséget nem ír elő. Természetesen ahhoz, hogy a program eredményes legyen, a pedagógusoknak és a diá­koknak is kell „áldozniuk” a szabadidejükből, hiszen a lényeg, hogy a tanulók egyre színvonalasabb és tartalmasabb irományokat juttassanak el hozzánk. A fáradozás azonban meg­éri, hiszen a diákok egy életre szóló tapasztalattal gazdagodnak, a hónapok alatt sokat fejlődik az írás­készségük, és kibővülhet az érdeklődési körük. A jelentkezéshez egy e-mailt kell küldeni az agnes2.mol- nar@axelspringer.hu cím­re, feltüntetve az intézmény nevét, helyét, a kapcsolat- tartó tanár adatait, különös tekintettel a telefonszámra, illetve azt, hogy adott in­tézményből hány diákkal kapcsolódik be a program­ba. A jelentkezés határideje szeptember 30. ■ M. Á. ÍA7TÓ t) TANULÁS Belezuhanunk a magányba intolerancia Valódiak helyett virtuális barátságokat keresünk Az Idegen, az eltérő gyakran ébreszt bizalmatlanságot. Aki elfogadóbbá válik, az a saját kitaszítottságtól való félelmét is könnyebben leküzdi Az elutasítás, elzárkózás egyre jobban igaz a társadal­munkra. Nem tűrünk meg idegeneket magunk körül, és a konkurencia ártalmat­lanításán fáradozunk. Hova vezet mindez? Gombor Lili Megállíthatatlanul zuhanunk. Egy olyan világba tartunk, mely­ben nem tűrünk meg mást, ide­gent, egyéniséget. Vagy tán már meg is érkeztünk? Fokozatosan kitöröljük életünkből az elfo­gadást, empátiát, mindennemű pozitív emberi megnyilvánulást, tulajdonságot. Védjük magun­kat. De vajon ki és mi ellen? És valóban ennyire kétségbeeset­ten kell falat húznunk magunk köré? Az elutasítás szúrós szaga ott lebeg mindenütt. Belopódzik munkahelyünkre, otthonunk­ba, az életünkbe, s taszít el em­bereket egymástól. Már fiatalon tanúbizonyságot teszünk a tole­rancia hiányáról, s ennek jeleibe és következményeibe mindenütt beleütközünk. Hiába próbáljuk félresepemi, dühösen odébbta­szítani, nem sikerül. Magunk te­remtettük, a nyakunkon marad és elpusztít. A mai világ és kihívásai má­zsás téritekként nehezednek vállunkra, rendkívüli mérték­ben függünk embertársainktól, s ezáltal kiszolgáltatottá válunk. Azon fáradozunk, hogy akik­től függünk, azok kegyében jár­junk, biztosítsuk helyzetünket, biztos hátteret hozzunk létre ön­magunk és családunk számára. S a konkurenciát minél hama­rabb hatásosan, véglegesen kiiktassuk, ártalmatlanítsuk. Ugyanis, ha nem tesszük, akkor bizony veszélyt jelenthet kiérde­melt, megszerzett pozíciónkra, életünkre. Falat emelünk ma­gunk köré, s erősítjük azt még akkor is, mikor már ezer sebből vérzünk. De a kétségbeesés és felélem sötét felhőjébe burkoló- dzó szemünk s elménk nem lát­ja, hová tartunk. a szabadulás kulcsát önma­gunkban kell meglelnünk. En­nek sikerességéhez azonban először meg kell tanulnunk el­fogadni önmagunkat, s meg kell ismernünk saját erőssé­geinket, s gyengéinket egy­aránt. Mihelyt tisztában le­szünk önmagunkkal, bizto­Tulajdonképpen folytonos lét­bizonytalanságban élünk, és a kockázati tényezőket igyek­szünk a minimumra csökken­teni azáltal, hogy mindenkit gyanúsnak bélyegzünk, aki újonnan jelenik meg a színen. Az idegen, a tőlünk eltérő, bizal­matlanságot ébreszt bennünk, és féltjük, óvjuk tőle azt a töré­keny, illékony dolgot, mit létünk értelmének vélünk, s amit most markunk görcsös szorításából senki ki nem téphet. A közösségeknek van ugyan egy ősi berögzült, természetes összezárási mechanizmusa, de mára ez már radikálissá vált. Hogy megóvjuk életünket, s mindazt, ami hozzá tartozik, könyörtelenül lépjük át az erköl­csösség, és etikusság határait és ezáltal abba a rettegett helyzet­' sabb talajon állunk majd, s nem érezzük már a kezek fojto­gató erejét torkunkon. ha elfogadóbbá válunk, ak­kora korábban fenyegetettsé­get jelentő személyeket, ténye­zőket pozitívan értékelhetjük, s mely korábban gyöngített, az most erősíteni fog. be kerülünk, melyet úgy igyek­szünk elkerülni. S többségünk már ott gubbaszt magányosan ennek a szakadéknak a szélén vagy alján. Súlyosbító tényező, hogy ma­gányosabbak vagyunk mint hisszük. A virtuális világban létrejött barátságokkal kárpó­toljuk, áltatjuk magunkat. Ezek ugyanis jórészt nem léteznek, de mi úgy hisszük, vannak, de mégsem kell tartanunk sem­miféle ellenséges ambícióktól. Mesterségesen teremtünk olyan helyzetet önmagunk számára, amelyből a nehézségeket, a fele­lősséget eltüntettük. Mikor a félelem felhője felosz- lani látszik, mint a méreg, úgy járja át testünket a felismerés, hogy utolsó esélyeinket már el- játszottuk. Lényünkből ereden­dően menthetetlenek vagyunk. Sorban állva taszítunk egyet az előttünk álló hátán, s meg­nyugodva nézzük, ahogy vele együtt a fenyegetettségnek nyo­ma vész. De ekkor nyomást ér­zel, s mire föleszmélsz, már ott hasalsz a porban, ahonnét nincs fölállás. A pusztulás íze marja szánkat, torkunkat, bensőnket. Kell, hogy legyen egy kiút. A szerző az I. Béla Gimnázium 12.A. osztályos tanulója Először is meg kell ismernünk önmagunkat Fél éven belül meghal Ma­caulay Culkin (Reszkessetek betörők!), ha nem kap segít­séget, állítják a fiú ismerősei. Az ifjú színészpalánta még csak 8 éves volt, amikor meg­kapta Kevin szerepét, azóta az egész világ ismeri a nevét. Ezzel azonban szemmel látha­tólag nem tudott mit kezdeni, és egyre jobban csúszott le a lejtőn. Tizenhat évesen már keményen drogozott, és állító­lag most sem tudja elhagyni végzetesnek ígérkező szenve­délyét. A csontsovány, leharcolt testéről készült fotók bejárták a világsajtót, sőt halálhírét is keltették már. Reméljük, még időben észbe kap. A hintázás nem jó a deréknak ücsörgés Érdemes elsajátítani a helyes testtartást Kicsit ijesztő adat, de a fia­talok az első munkába lépé­sükig általában 15 ezer órát ülnek iskolapadban. Ennek pedig sok esetben káros kö­vetkezményei lesznek. A bántalmak sok esetben már kamaszkorban jelentkeznek, mint például a hátfájás, láb­zsibbadás. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell suliba menni, vagy a lógás okaként a lehet­séges gerincproblémákat kell feltüntetni. Elég, ha az ember figyel a helyes testtartásra, és eleget mozog (igen, a 15 000 órát még súlyosbítja a szá­mítógép előtt való kockulás- ücsörgés). A szakértők szerint úgy kell ülni, hogy a gerinc egyenes legyen, a combok párhuzamo­sak a padlóval, a talp stabilan a földön van, és derékszöget zár be a lábszárral (lehet gya­korolni:-) ). A helyes testtartás elősegítésére egyébként külön­féle ülőpárnákat is lehet kapni orvosi segédeszköz boltokban, vagy lehet rendelni az inter­netről. A gerincbántalmak megelőzéséhez a sportolás is elengedhetetlen, vannak pél­dául kifejezetten gerinctornák is. Erre a célra azonban nagyon alkalmas a jóga, a pilates és a Body Art is. A leghatékonyabb gerinckímélő mozgás pedig to­vábbra is az úszás. ■ M. Á. így görbül a gerinc a számítógép előtt A t*­Az előző héten több „félős" filmet is premierre tűztek, melyeket barátokkal vagy ép­pen a szerelmetekkel össze­bújva is érdemes lehet meg­nézni. Az egyik ezek közül a Babycall (babaőrző) nevet kapta (színes, feliratos, nor- vég-svéd-német thriller). A történetben Anna és 8 éves kisfia, Anders elmenekülnek Anders erőszakos apjától. Egy hatalmas társasház egyik la­kásában húzzák meg magu­kat úgy, hogy senki nem tud­ja, hol vannak. Anna bébifont is vesz, hogy mindig bizton­ságban tudja Anderst, amíg a kisfiú alszik. Anna azonban furcsa zajokat hall a bébifo- non keresztül, melyeket nem tud hova tenni. A mozi első bemutatója szeptember 20-án, vagyis egy hete volt. A másiknak már a címe is jóval sejtetőbb, ez pedig nem más, mint a Démoni doboz (színes, feliratos amerikai hor­ror). Ennek a lényege az, hogy a frissen elvált apa, Clyde egy kirakodóvásárra viszi Emet, a kislányát, aki kinéz, majd megvesz magának egy titok­zatos feliratokkal díszített fa­dobozkát. Bár a szülők ebben semmi kivetnivalót nem talál­tak, nem sokkal később egyre furcsább dolgok történnek. Em a dobozka megszállottjává válik - nagyjából mindenhová magával viszi faragott zsák­mányát. Viselkedése pedig egyre aggasztóbbá válik. Apja, bár megpróbálja, ám képtelen szétválasztani Emet a doboz­tól, de legalább Stephanie, Em anyja is hinni kezd neki, mi­vel szerinte a furcsa tárgy az oka annak, hogy kislányuk kezdi elveszíteni az eszét. forrás: port.hu Az anya kétségbe esik TUDTAD-E a nyers brokkoli fajlagosan kétszer annyi C vitamint tartalmaz mint a narancs és közel annyi kalciumot mint a tej. A vörös-tenger egy algafaj miatt kapta a nevét. Ezek az algák pusztulásuk után vö­rösre festik a tenger vizét. az oregánó egy régi magyar fűszer, bár mi Olaszország­hoz kötjük. Magyar neve Szurokfű. a bambusz naponta akár 90 centimétert is képes nőni, és a pandák kizárólag ezt eszik. BOTANIKAILAG a banán a fű­félékhez, míg a paradicsom a gyümölcsfélékhez tartozik. aki banánt eszik, azt jobban támadják a moszkitók. a világ rózsafajtáinak 8 szá­zaléka Ázsiából származik. forrás: tudtad-e.eu * A A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom