Tolnai Népújság, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179.-204. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-08-05 / 29. szám
2012. AUGUSZTUS 5., VASÁRNAP INTERJÚ 7 aranyérmes Szilágyi Áron szerint a vívónak nagyon alázatosan el kell hinnie, hogy az edző tudja, mit csinál. Azt reméli, hogy győzelme másoknak is motivációt ad, és újra fényes lesz a kard. De előbb ki akarja pihenni az elmúlt másfél évet. #• „EGYMÁSÉRT KÜZDENI, EZ AZ UJ CÉL” A Fazekas-gimnázium egyik tanára állítólag egyszer azt mondta: ha Szilágyi Áron a sport helyett a matematikára fordítaná minden figyelmét, híres matematikus lehetne belőle. A kardvívást választotta: olimpiai bajnok lett. Fábos Erika- A reptéren és Hévízgyörkön is hatalmas tömeg fogadta. Milyen volt így hazatérni?- Ez egy élménycunami, leírhatatlan érzés volt, ahogy a reptéren a hatalmas tömeg a Himnuszt énekelte és örült nekem és az is, ahogy a falu határától - ahol a szüleim élnek - hintón vittek Hévízgyörkön az ünneplők.- Hévízgyörkön eddig is tudták, hogy egy nagy vívóval élnek egy faluban, vagy most az olimpián értesültek erről?- Hévízgyörkön 3300 ember él, ami nem olyan kevés, hogy mindenki tudja, de azért ismernek. Igaz, két éve inkább csak a hétvégéimet töltöm ott a szüleimnél. 14 éves voltam, amikor a családunk odaköltözött, de nekem vissza kellett térnem Budapestre, mert már nem lehetett összeegyeztetni a sportot és a tanulást azzal, hogy hajnalban megyek és éjszaka érek haza. Ezért is volt nagyon megható, hogy az egész közösség ennyire örült: úgy tűnt, mintha mindenki az utcán lenne, minden kapuban állt valaki.- Át lehet ezt élni ilyenkor, vagy inkább csak örömmel csodálkozva figyeli az ember, ami történik?- Megpróbálom átélni minden pillanatát, mert nagyon sok erőt ad ez az élmény. Jó eny- nyire örülni, jó látni, mekkora örömet szereztem másoknak, főleg hogy vívóként nagyon ritkán van ilyen az ember életében. Ha van is eredmény, nem kerül ennyire reflektorfénybe.- Talán, mert már csak az olimpián nézzük a vívósportokat. Volt idő, amikor jobban odafigyeltek rá az emberek, mert tényleg meghatározóak voltak a magyar tőrözők, kardozók a világban. Lesz újra ilyen?- Jövőre Budapesten lesz a vívó-világbajnokság, ott élőben is lehetőség lesz szurkolni és figyelni a magyar sportolókat. Amit lehetett, megtettem ezért a tradícióért, de azt is tudom, hogy egy érem ehhez kevés. Őszintén remélem, hogy azért motivációt ad, főleg a kardszakágban ahhoz, hogy legyen egy csapatnyi sikeres sportolónk, és újra fényes lehessen a kard.- Most olyan rossz a helyzet, hogy nincs egy csapatra való kardozó sem?- Az aktív, felnőtt élsportolóknak sajnos elég szűk a köre ebben a sportágban jelenleg. Az utánpótlás viszont remény- teljes. A Szatmári András, Csaba Bence, Ravasz Elek, Valkai Szilágyi Áron 1990. január 14-én született Budapesten 2010-BEN A Fazekas Gimnáziumban érettségizett matematika szakon az bité Nemzetközi Tanulmányok szakán harmadéves hallgató A károli Gáspár Református Egyetemen pszichológiát tanul A vasas Sport Klub versenyzője angolul és franciául beszél hobbi: mozi, fallabda, csocsó családomnak, igazi támaszt jelentenek azzal, hogy otthon mindig rendben van minden” - mondja az újdonsült olimpiai bajnok „Nagyon-nagyon sokat köszönhetek Ferenc összetételű csapatunk például megnyerte a juniorok között az Európa- és a világbajnokságot is ugyanabban az évben. Valami tehát van készülőben, és ez az eredmény talán segít, jó lenne.- Milyen a hangulat Londonban, mekkora élmény volt az olimpia?- Pekingben is kint voltam, az is felejthetetlen volt, de ösz- szehasonlíthatatlan azzal, ami most Londonban van. Nagyon jól szervezett a magyar tábor, és jó a hangulat a faluban. Ez annak is köszönhető, hogy Londonban sok magyar él, és sokkal könnyebb eljutni oda, mint Pekingbe. Az olimpiai parkban például bármikor tömegével lehet találkozni, beszélgetni, fényképezkedni a szurkolókkal, ami azonnali visszajelzés. Érezni a szeretetüket, a támogatásukat. A sportolók is odafigyelnek egymásra: Gyúrta Dani döntőjén úgy 30-40-en szurkoltunk, és ezt is jó tudni és erősít, hogy nem csak a közönség, de a sporttársaink is ott vannak velünk. Hiába készültünk rá, hogy a páston ki tudjam zárni a zajokat, minden magyar szót hallottam és értettem, de ez most nem gátolt, inkább lázba hozott. Az olimpiai aranyamon kívül ettől is volt London hatalmas élmény.- Akkor miért jött már most haza, ha ilyenjóahahgulat?- Másfél évig tartott a felkészülésem az olimpiára, a kvalifikációs versenyek, az edzőtáborok, sok utazás. Mindent ennek rendeltem alá. Ez nagyon fárasztó és sok idő, alig láttam a családomat és a barátaimat az elmúlt hónapokban. Éppen ezért már a verseny előtt eldöntöttem, hogy bármilyen eredményt érek is el, ezzel a géppel hazajövök hozzájuk. Nagyon jó volt megérkezni.- Ilyenkor az olimpia alatt lehet látni könnyező büszke szülőket is a sportolók ünneplése közben, pedig amúgy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a sportklubokon, edzőkön, szponzorok kívül a család is kell az eredményekhez. Ők miben segítettek önnek a legtöbbet?- A miénk egy nagyon ösz- szetartó és stabil család, egy bátyám és egy húgom van, és mindenben segítünk egymásnak. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek nekik, igazi támaszt jelentenek azzal, hogy otthon mindig rendben van minden, vacsorával várnak, nincsenek viták, jó hangulat és egység van. Örülök, hogy így is meghálálhattam.- A győzelem után velük beszélt először?- Őket hívtam, édesanyámmal beszéltem először. De a beszélgetés szó nem pontosan fejezi ki, ami történt. Úgy fogalmaznám, hogy inkább érzelmek voltak, mint gondolatok.- Ha megkérdeznek valakit, hogy mire a legbüszkébb életében, azon egy átlagember szokott kicsit gondolkodni. Önnek egy darabig most biztosan nem kell így tennie.- Ebben a sportágban olimpiai ciklusokban gondolkodunk, így ez a legszebb eredmény, amit el lehet érni. Nagyon büszke vagyok rá, de a 2007-es csapat-világbajnoki győzelmünkre is hasonlóan gondolok.- Hogyan került közel a víváshoz?- Amikor 9 éves voltam, Ge- revich György eljött az iskolánkba egy előadást tartani. Akkora hatással volt rám, hogy egyből lementem a Vasas vívótermébe, ahol előbb a jó társaság miatt maradtam, aztán a szakmai munka elég gyorsan hozta az eredményeket, onnantól pedig nem volt kérdés, menthetetlenül ott ragadtam.- Somlai Béla, a mestere azt mondta: nincs ennél szebb érzés, mint amikor egy tanítvány eljut idáig. Úgy tűnt, tökéletes az összhang önök között.- Ez így van, a vívásban a mester-tanítvány viszony sokkal szorosabb kötelék, mint a többi sportágban. Rengeteg időt töltünk együtt, az edzésen, az edzőtáborokban kettesben készülünk. A mesternek nagyon kell tudni, ismerni a tanítványát, a vívónak pedig nagyon alázatosan el kell hinni, hogy tudja, mit csinál. Enélkül az elfogadás, bizalom nélkül nem lehet eredményes a munka. Somlai Bélával, illetve 2008-as tragikus haláláig Gerevich Györggyel is megvolt ez az összhang, nagyon sokat köszönhetek nekik és az egész csapatnak, akik mögöttem álltak, a gyúrónknak, a lélektanászoknak is.- Gerevich Györgyöt minden alkalommal megemlíti, mint azt az embert, aki a pályafutására a legnagyobb hatással volt és a győztes asszó után is rá gondolt, amikor az égre mutatott. Nehéz volt nélküle?- Hatalmas törés volt, nagyon nehezen hevertem ki és dolgoztam fel, ,hogy elveszítettem őt. A pályafutásom legkeményebb időszaka volt ez. Ő indított el, de nemcsak szakmai, hanem mély és személyes emberi viszonyunk volt egymással. Nem egyszerűen a mentorom volt, hanem sokszor az apám helyett az apám is. Hónapok teltek el, amire képes voltam meghozni azt a döntést, hogy új edzőt kell keresnem. Nagyon hálás vagyok Somlai Béla bácsinak, hogy annak idején, 2009 januárjában a továbblépésben is segített nekem.- A víváson kívül még mi az, ami fontos az életében?- A tanulás. Az ELTE nemzetközi tanulmányok szakán harmadéves vagyok és ősztől pszichológiát is tanulok a Károli Gáspár Egyetemen, levelezőn. Nem lesz könnyű ennyi minden együtt, de már várom.- A vívásról azt mondják, hogy nagyon lelki sport. Azért választotta a pszichológiát, mert segítségére lehet?- A sport miatt sokat megtudtam erről a tudományról. Tudom, mekkora hatása van és biztosan a segítségemre lesz, de elsősorban nem ez motivált, inkább az, hogy mindig is érdekelt a lélektan, szívesen tanulnám.- Akkor biztosan a saját lelkét is jól ismeri. Lélekben mikor kezdett bízni az aranyéremben?- Úgy indultam el Londonba, hogy pontszerző helyen szeretnék végezni. Ez volt a realitás. Hatodik voltam a világranglistán és az Eb-t, a Világkupát is a hatodik helyen zártam. Utólag ez szerencsés is volt így, mert nem kiáltottak ki favoritnak, ami lehet, hogy terhelt volna. Azt viszont éreztem, hogy nagyon jól sikerült a felkészülés. Úgy éreztem, hogy mindent megtettem, beleadtam és nyugodtan tudtam nekiindulni az olimpiának. Magabiztosan. A vívásban simán benne van, hogy akár egy klasszis is befeszül és nem bírja a versenyt, de az is, hogy kifogok egy olyan ellenfelet, akire nem is számítok, de aznap egyszerűen nem lehet megverni. Londonban én fogtam ki ezt a nagyon jó napot. Csak aznap éreztem, hogy ebből akár érem is lehet, előbb nem.- Tudja már, hogy hogyan fog pihenni?- A következő pár nap a szereplések miatt még nem a pihenésről fog szólni. Aztán a barátaimmal szeretnék aktívan, bulizósan felszabadulni egy kicsit, utána meg a családdal és egyedül, elvo- nulósan pihenni. Ez most egy hosszabb pihenés lesz, mert nagyon fáradt vagyok.- Tudja már, hogy mik lesznek a következő nagy célok az életében?- Négy év múlva olimpia Rióban, hatalmas lenne, ha addigra lenne egy magyar kardcsapat. Abban szeretnék ott lenni, csapattal újra olimpiát nyerni, egymásért is küzdeni, ez a következő nagy cél.
