Tolnai Népújság, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179.-204. szám)

2012-08-04 / 182. szám

2012. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT INTERJÚ 9 Bíró András Zsolt antropológiai és genetikai vizsgálatok segítségével keresi a honfoglaló magyarok őseit a belső-ázsiai sztyeppéken. A Kurultájon velünk együtt ünnepel huszonnégy rokon nemzet, akik büszkén vallják őseiknek a hunokat vagy az ősi türköket. TÖRZSI GYŰLES A PUSZTÁN Százezres tömeget várnak idén is a Kecskemét melletti Bugac határában megren­dezett Kurultájra, vagyis törzsi gyűlésre. Az Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvényeként számon tar­tott háromnapos ünnepség főszervezőjével, Bíró András Zsolttal a magyarok titokza­tos, de ugyanakkor évtizedek óta ellentmondásosan bemu­tatott őstörténetéről, a turáni eredet indulatokat kiváltó kérdéseiről beszélgettünk. Bán János- A magyar őstörténet kutatá­sával kapcsolatban úgy tűnik, teljes a káosz. A „hivatalos” történetírás még mindig gör­csösen ragaszkodik a finnugor eredet kizárólagosságához, az amatőr kutatók elméletei viszont gyakorta súrolják a mesevilág kategóriáját. Kinek g higgyen az ember?- Őstörténetünk kutatása a \ kezdetektől fogva a legerőtelje- 5 sebben átpolitizált tudomány- s terület. Kezdetben (XIX .század) a bécsi udvar karolta fel a nyel­vészeti alapokon megalkotott „finnugor eredet” hipotézisét. A második világháborút köve­tő kommunista rezsim pedig kizárólagossá tette a finnu­gorizmust nemcsak a nyelvé­szetben, hanem általánosan az őstörténet-kutatásban. Ahogy az antropológia, a régészet, va­lamint az utóbbi időben a gene­tika eredményei is mindinkább megkérdőjelezték ennek az el­méletnek a kizárólagosságát, a társadalomban kialakult a jogos igény más tudományos megközelítések bemutatására is. A rendszerváltást követően az évtizedek óta lappangó jo­gos igények kielégítése céljából a piacot azonnal elárasztották a dilettáns őstörténet-„kutatók”, a leghajmeresztőbb elméletek­kel borzolva a kicsit is tájéko­zottabb közönség idegeit. Ezek igen változatosak: a magyarság rokona a suméroknak, az óe­gyiptomiaknak, baszkoknak, majáknak, keltáknak, ki tudja, mely népeknek még... Olyan­ná vált őstörténetünk, mint az utcai kommentálok szintjén a magyar foci: mindenki ért hoz­zá. Némi túlzással úgy is fogal­mazhatnék, hogy valaki elolvas három könyvet (legtöbbször ele­ve nem szakkönyvről van szó) a magyarok eredetéről, úgy ér­zi, mindent tud, vacsora után megír egy negyediket. Azok pedig, akiknek nem érdeke, hogy a valós magyar őstörté­net elemei előtérbe kerüljenek, szíves-örömest támogatják a legnagyobb őrültségek terjesz­tését is, hogy nagyobb legyen a zűrzavar, s nehogy erősödjön a magyar nemzeti tudat egy reáli­sabb őstörténeti szemlélet révén is. Folyamatosan hangoztatják, hogy tulajdonképpen nincs is magyar nemzet, ez egy keverék, örök vesztes népség, nincs mire büszkének lennünk. Holott kár elvitatni: népünknek igenis lé­tezik genetikai, kulturális-ant­ropológiai magva is. Teljesen A Bugac határában megrendezett Kurultáj a magyar, hun, türk tudatú népek összejövetele. A tágan értelmezett turáni eszme mentén számos rokon nép képviselői jönnek el a törzsi gyűlésre. világos, hogy mai nemzettu­datunk elsősorban nem szár­mazási alapokra épül, de ettől függetlenül a magyarságnak mind genetikailag, mind ant­ropológiailag van olyan rétege, ami Európában ritka, viszont a magyar népesség jelentős há­nyadára jellemző. Ez nem azt je­lenti, hogy aki nem keletről jött, az nem magyar, hiszen minden nép eredete összetett és többféle típust olvasztott magába törté­nelme során.- Az talán elfogadottá válik, hogy származásunknak nem sok köze van a finnugor népekhez, de mi a helyzet a nyelvünkkel?- Az a szerencse, hogy meg­jelent egy fiatal, dinamikus tudósgeneráció, akiknek mun­káját a Magyar Turáni Alapít­vány is próbálja összehangolni. Elértük, hogy konferenciákon több szakterület képviselői is tudományos igényességgel szó­lalnak fel. Sajnos, nem minden területen tudunk érdemi vitá­ba szállni: olyan nyelvészeink jelenleg nincsenek, akik felké­szülten érvelhetnek a finnugor nyelvészekkel. Ezzel szemben elismert, jelentős kutatómunkát végző orosz, olasz, francia nyel­vészek már megfogalmazták azt a kritikát, hogy önmagában a finnugor nyelvcsalád fogalma is erősen hipotetikus, mivel a finn és az ugor ágak is csak nagyon nehezen és hipotetikusan köt­hetők össze még tisztán nyelvé­szetileg is. Újabban a finnugor elmélet hívei már elismerik, hogy a magyarság és a finnugor népek kapcsolatát a genetika, antropológia és a régészet nem támasztja alá, de hozzáteszik, a nyelv igen. Sokak (köztük nyelvészek) álláspontja szerint a nyelv esetében sem egyértel­mű a helyzet, és máshol vélik felfedezni nyelvi eredetünk nyomait. Igaz, a magyar nyelv nem sorolható egyértelműen a ma használt török nyelvek közé sem, de véleményünk szerint az őstürk (őshun) nyelvhez vagy a Belső-ázsiai ősibb típusú nyel­vekhez jóval több köze lehet, mint a finn-ugor nyelvekhez.- Ön humánbiológusként, antropológusként genetikai vizsgálatokat folytatott a ma­gyarság és különböző keleti népek körében. Milyen meg­állapításokat lehet levonni ezen kutatások alapján?- Fontos tisztázni, hogy a ge­netikai és antropológiai kutatá­sok egzakt módszereken nyug­szanak, és rendkívül alacsony bennük a szubjektivitás lehető­sége. Az eredmények interpretá­lása már más kérdés, itt nagyobb szerepe lehet a személyes moti­vációknak. A genetikai trende­ket akár több ezer évre is vissza lehet vezetni. Az Y kromoszóma­elemzések révén az apai vonalak közötti kapcsolatokat lehet kimu­tatni, és ezek révén akár model­lezni egy népességnek a mozgá­sát, illetve az idők során a külön­böző népességek között bekövet­kezett kölcsönhatásokat. A gene­tikai eredmények persze időn­ként ellentmondásba kerülnek a nyelvészek elméleteivel vagy egyéb kutatási eredményekkel. De ellentmondásban állhatnak az egyén önazonosság-tudatával is. Kiderülhet például egy ma Mit jelent a Kurultáj? SZINTE VALAMENNYI török és jó néhány altáji nyelvcsaládba tarto­zó nyelvben előforduló szó, törzsi gyűlést jelent A magyar, hun, türk tudatú népek összejövetelét, ahol harci bemutatók, versenyek, színes programok sora eleveníti fel a sztyeppéi lovas nomád né­pek ősi hagyományait. A kurultáj a magyarban sem ismeretlen ki­fejezés: Jókai Mór „Bálványosvár” című regényében leírja, hogy a székelyek„körültájt” ülnek, vagy­is gyűlést tartanak. élő szlovák emberről, akinek már a nagyapja is szlovák volt, hogy génállományának nagy ré­sze keleti, magyar, esetleg rész­ben akár egykori avar ősökre is vallhat. A magyar etnikai tömb minimum 1100 éve itt él a Kár­pát-medencében, természetes, hogy ennyi idő alatt genetikailag is számos kölcsönhatás jött létre a körülöttünk és közöttünk élő népekkel. A kérdés szerintem tudományosan úgy vetődik fel, hogy az őseink honnan és mely területeket érintve érkeztek a Kárpát hazába. Az antropológia arra is alkalmas, hogy külön­böző népességek keveredésé­nek, együttélésének időkeretei is tisztázhatók általa. Minden azon múlik, hogy az adatokat feldolgozó tudósok mennyire fel­készültek..- Szerencsére számos hon­foglalás kori lelet maradt fenn. Ezek elemzéséből mire lehet következtetni a genetika, ant­ropológia segítségével?- Az eddigi adatok tanulsága szerint Árpád honfoglalóiban olyan antropológiai jegyek és jellegegyüttesek mutathatóak ki, melyek egészen Közép-Ázsi- ába vezethetők vissza. Ebben a térségben több ezer évvel ez­előtt a mon- golid (ez alatt nem a mai mongolokat kell érteni) nagyrassz és az európai nagy- rassz genetikai kapcsolatba került egymással. A kialakult europo-mongolid típus a mai magyarság egy részének arc­vonásaiban is megfigyelhető. A hun és az avar korban bizonyos tisztán mongolid típusok is je­len voltak a Kárpát-medencé­ben. A honfoglalás korban pedig különböző Ázsiából levezethető, de alapvetően europid típusok (keleti mediterrán, pamíri) és ezeknek a mongolid típusokkal ötvözött formái jelennek meg nagy számban, mint a turanid típus. A Kárpát-medencében a szarmaták maradványai is be­olvadtak népünkbe, ezek pedig iráni eredetű lovas nomád né­pek voltak. Később pedig szláv, germán és más európai népek­kel keveredett a magyarság. A finnugor népcsoportok és a ma­gyarság között ezzel szemben a genetikai kapcsolat szinte egy­általán nem mutatható ki.- Mit jelképez a Kurultáj?- Ez a Kárpát-medencei ma­gyarság összefogásának az egyik legnagyobb ünnepe. A magyar hagyományőrzők leg­nagyobb seregszemléje. Mintegy 110 hagyományőrző csapat jelez­te részvételét Erdélytől a Felvidé­kig, a Délvidéktől Kárpátaljáig. Bíró András Zsolt SZÜLETETT: Budapest, 1972.05.10. tanulmányok: ELTE Tanárkép­ző Kar, biológia-földrajz szak, ELTE Természettudományi Kar, antropológus, humán-biológus. szakterülete a honfoglalás kora, a migrációk biológiai mo­dellezése és az eurázsiai sztyep­pe története. Számos expedíciót szervezett a Kárpát-medencé­ben, a Balkánon és a Kauká- zus-vidéken, valamint Közép-és Belső-Ázsiába genetikai és törté­nelmi adatok gyűjtésére. Másrészt velünk együtt ünne­pel huszonnégy rokon nemzet, akik büszkén vallják őseiknek a hunokat vagy az ősi türköket. Együtt emlékeznek a magyar­sággal a nagy közös ősökre. Meg­emlékezünk a történelemformá­ló Atilla nagyfejedelemről, Baján kagánról, Árpád vezérről.- A turáni népek rokonságtuda­ta mire alapszik?- Túrán - ez az a szimbolikus terület, az ősi Irán (Perzsia) terü­letétől északra és keletre elterülő nagy sztyeppéi vüág területe, ahonnan a legtöbb, főleg nomád türk nép származtatja magát. A tágan értelmezett turáni esz­me mentén számos rokon nép- türk, altáji, mongol - képvise­lői jönnek el a törzsi gyűlésre. Ezek közül is, az egyik legérde­kesebb a kazakisztáni Madjar törzs, akiket nemcsak a nevük köti a magyarsághoz, hanem genetikai kapcsolat is. Összekö­tik e lovas nomád nemzeteket az ősök hagyományaihoz való kötődés - Közép-Ázsiában, fő­képp vidéken igen elevenen él a keleti népek körében. A kaza- kok például generációk hosszú során át vezetik családfájukat, és minden magára valamit is adó kazah férfi hét apai ősét fel tudja sorolni.- Honnan az indíttatás önben az őstörténeti kutatásokhoz?- Kettős érdeklődés jellemez­te a gyermekkoromat. Egyrészt imádtam a természetet, más­részt fáradhatatlanul jártam hor­gászni, gyártottam az íjakat, pró­báltam vadászni. Akiben meg­van ez a harcos-vadász ösztön, az tudja, miről beszélek. Mindig is biológus, régész vagy orvos sze­rettem volna lenni. Utóbbinak azonban nem sok köze volt a tör­ténelemhez, ezért maradt az ant- ropológusi terület, azon belül is a történeti antropológia. Az öcsém szintén történész lett, úgyhogy ez valószínűleg családi örökség. « I i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom