Tolnai Népújság, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179.-204. szám)

2012-08-29 / 202. szám

IWlWlllMilllllltlllilliHllllllllllllilil Ilii III il I illiliiPI 4 INTERJÚ 2012. AUGUSZTUS 29., SZERDA szociálfeudalizmus Csak a lángost szeretjük, a lángost sütőt nem! Valódi tőketulajdonosok nélkül nincs hatékony kapitalizmus. A szegénység egyenletes terítése még mélyebb szegénységet hoz A MUNKÁBAN LAKIK A GAZDAGSÁG A munka, a termelés tisz­telete nélkül nincs fejlődés - mondta Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkálta­tók Országos Szövetségének ügyvezető elnöke, amikor válaszolt munkatársunk kér­déseire. Azt is hangsúlyozta: nem most kell feltalálni a meleg vizet. Lengyel János- Többlettermelés nélkül nincs fejlődés - mondta Demján Sán­dor. Hozzátette: ha nem terme­lünk többet, akkor nincs miből visszafizetni az eddig hitelből finanszírozott vacsorát, azt az ebédből kell megtenni. így a megszokott három étkezés he­lyett egy marad. És nem csak képletesen szólva, hiszen tör­leszteni kell a korábban felvett hiteleket.- Hát ez elég ijesztően hangzik...- Növekedésre van szükség! Új termékeket kell előállítani, olyanokat, amelyek eladhatók a piacon. A kormánynak pedig segítenie kell az exportképes­séget. Ninos a siker megígérve! A jó döntésekhez vezető úton sajnos időnként hibákat is el­követünk, mégis vállalni kell a kockázatot.- A szövetség legutóbbi elnöksé­gi ülésén a miniszterelnök jelen­létében keményen fogalmazott. Ezek után sokan Demján-tervet emlegettek. Van alapja?- Nem szeretem az ilyen hi­vatkozásokat. Nem most kell feltalálni a meleg vizet. A vi­lágban számos jó példa van, át kell venni, adaptálni azokat. Nem Nobel-díj-várományos ki- talációkra van szükség. Meg kell nézni, hogy melyik ország jött ki hasonló helyzetből sike­resen.- Mikor van esélye a magyar gaz­daságnak?- Csak ha forrást teremtünk a növekedéshez, ha a fejlesztés és beruházás abszolút előnyt élvez. Akár az államadósságot is lehet növelni, ha jó célra, ter­melést segítő fejlesztésre hasz­náljuk fel.- Van forrás?- Van. A magyar állam még mindig mérhetetlenül drága. Ebben persze mindenki egyet­ért, de ha a saját területéről vagy róla van szó, akkor már jajveszékel. Sok az állami al­kalmazott, kiterjedt a rendszer. Azt kell megnézni, hogy adott GDP mellett mekkora létszá­mot lehet eltartani. Elismerem, hogy egy ilyen cselekedet a politika szempontjából kényel­metlen. Az emberek többsége sajnos azt sem tudja, hogy mi az a GDP, mi az az értékarány. Ők egyszerűen jobban akarnak élni. És várják a csodát.- Csodák pedig ritkán vannak..- Lássuk be: a munka, a ter­melés tisztelete nélkül nincs ki­bontakozás. A fiatalok jelentős része nem így gondolkodik. Ha elapad a szakember-utánpót­lás, akkor nagy baj van. Máris rossz az a arány, ha négy dip­Demján Sándor szerint jobb lenne az uniós források gazdaságélénkítő hatása, ha nem dísztereket építenénk lomásra jut egy szakmunkás. Nem adminisztratív szabályo­zásért kiáltok, de végre valaki­nek el kellene mondani a fiata­loknak, hogy sokkal magasabb lesz a jövedelme, ha egy tisztes­séges szakmát tanul, és abban megvalósítja magát, mintha diplomásként jár tanfolyamról tanfolyamra, és mégsem kap munkát. Nem a diplomásoké, hanem a szakmunkásoké a jö­vő! Európában szakmunkásból hiány van, a diplomásokkal pe­dig Dunát lehet rekeszteni. Te­hát a felesleges diplomást nem fizetheti az állam, hiszen ezt csak a termelő ember terhére tudná megtenni, ami felborítja a társadalmi egyensúlyt.- Mit tehetnek a magyar vállal­kozók?- Az összefogás még válságos időben is sokat segít. A tőkesze­génység felerősíti az együttmű­ködést, és kell, hogy hallassák a hangjukat. Magyarország lé­te azon múlik, hogy fejlődik-e a gazdaság. Bármennyire fáj, tudomásul kell venni, hogy al­kalmazkodnunk kell. Csak az az ország lehet független, ahol az államadósság 50 százalék alatt van, amely nem szorul hi­telekre, könnyen finanszírozza magát, ahol munkára épül a jö­vő. A függetlenséget tehát csak munkával lehet biztosítani. Amíg nem jön el ez a idő - ha eljön egyáltalán -, addig ne­künk kommunikálni kell a vi­lággal, mégpedig a rászorultsá­gunkkal arányosan. El kell fo­gadtatni a terveinket, bizalmat kell építeni, hogy jöjjön ide a tő­ke, s bízzanak a magyar termé­kekben. Ha minden változatlan marad, akkor előfordulhat, hogy 20-25 év múlva 99 euró lesz az átlagnyugdíj, mert nem lesz, aki befizesse a közterhe­ket. Ez borzalmas perspektíva. Az öröklött helyzetet csak na­gyon bátor és jól végiggondolt stratégiával, fejlődőképes gaz­dasággal lehet megváltoztatni. Ha csak a számokat nézzük, Európában majdnem kilátásta­lan a helyzet, de aki talál egy jó stratégiát, az kiemelkedhet a szegénységből. Jól látható, hogy Európában is élelmiszer- hiány lesz, ez új kihívást je­lenthet hazánknak. De akkor például nem nehezíteni kell az öntözést, hanem kötelezővé kell tenni. Azt büntetném meg, aki tudna öntözni, de nem teszi. NÉMA diplomásoké, hanem a szak­munkásoké a jövő! A POLITIKA hitelből nem ígérhet és nem osztogathat jólétet, mert akkor mindenki elhagy bennünket. ELŐFORDULHAT, HOGY 20-25 év múlva 99 euró lesz az átlagnyugdíj, mert nem lesz, aki befizesse a közter­heket Ez borzalmas perspektíva. Névjegy DEMJÁN SÁNDOR (BÖrVefy, 1943. május 14.) bizonyos fel­mérések szerint a leggazda­gabb magyar vállalkozó Ma­gyarországon 300 milliárd fo­rintot érő vagyonával. 1965- ben szerzett a diplomát a Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Az iskolai évek után a Gárdonyi ÁFÉSZ-nál helyezkedettel, később a Gor- sium ÁFÉSZ elnöke. 1973 és 1986 között a Skála szövetke­zeti közös vállalat vezérigaz­gatója. 1986-90 között a Ma­gyar Hitelbank elnöke, 1990- től a Közép-európai Fejlesztési Társaság, 1991-től a Közép-eu­rópai Beruházási Társaság vezérigazgatója. 1996-ban megnyitotta a Bank Centert, a Gránit Pólus Rt.-t és a Pólus Centert. 1999-ben megnyitotta a WestEnd City Centert, 2000- ben a Pólus City Centert Po­zsonyban, majd 2005-ben a Silesia City Centert Katowice városában. 2008-ban bevásá­rolta magát az orosz állami lottóba. ügyvezető elnöke az egyik legnagyobb magyar munkálta­tói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szö­vetségének (VOSZ), valamint elnöke a takarékszövetkezetek érdekvédelmi szervezetének, az Országos Takarékszövetke­zeti Szövetségnek (OTSZ). Ne­véhez fűződik a 2003-ban ala­pított Prima Primissima Díj. (forrás: Wikipédia)- A vállalkozók felkészültek a vál­tozásokra?- A magyar kis- és közepes vállalkozások többsége a lété­ért küzd, nem jut hozzá a kor­szerű eszközökhöz, nincs szer­vezet, amely segítené a piacra jutását, társadalmilag nem el­ismert. A gürcölésének elisme­rése helyett még mindig szitok­szó a neve. Pedig tudhatnánk, hogy a szegénység egyenletes terítése újabb szegénységet je­lent. Bátran kellene támogatni a vállalkozásokat, hogy fejlőd­hessenek, több embert foglal­koztassanak. De a média sem ezt népszerűsíti...- Miért? A médiának is érdeke, hogy jól menő vállalkozások legyenek, mert akkor van hirde­tés és előfizetés...- A dolognak van előzmé­nye. A rendszerváltozáskor az értelmiség, s vele együtt a saj­tó nem vitte végig a folyama­tot. A politika pedig azt akar­ta sugallni az embereknek, hogy ő a megmentő. Holott a polgár éppen abban különbö­zik a másik embertől, hogy önálló, s őt ne mentse meg senki, csak hagyják dolgozni. Akkor a szociálfeudalizmus- ból, egy jobbágyrendszerből felszabadult tőke nélküli or­szág tért át tőke nélkül a piacgazdaságra. Az emberek úgy gondolták, kell ez nekik, hiszen az a másik rossz volt, de ez az új olyan legyen, ahol nincs tőketulajdonos. Ezt su­gallta a sajtó, az értelmiség és a politika is. Csak hát valódi tőketulajdonos nélkül nincs hatékony kapitalizmus.- A lángost szerettük, de a lán­gost sütőt nem...- így van. Milyen piac az, ahol nincs vevő? Attól nem is lesz, ha csak imádkozunk, nem ömlik ide az euró, s nem engedik el a hitelünket. Bőví­tett újratermelésre van szük­ség, ahol nő az ipari termelés, az agrárium, a tradicionális turizmus és a termelő logisz­tika. Magyarország tőkeellá­tottsága a Visegrádi országok közül a legszerényebb. A po­litika hitelből nem ígérhet és nem osztogathat jólétet, mert akkor mindenki elhagy ben­nünket. Mi ezért sem politizá­lunk, de korrekt kapcsolatra törekszünk a nép által meg­választott kormánnyal.- Az uniós források segíthetné­nek?- Jobb lenne a gazdaság­élénkítő hatásuk, ha nem dísz­tereket, ravatalozókat, városi strandokat építenénk, hanem termelőüzemeket. Ezért mon­dom, hogy szerintem a forrá­sok 60-70 százaléka kidobott pénz. A strandnak nem az a baja, hogy van, hanem az, hogy a közösségnek évente még több tízmillió forintjába kerül. És minden évben... 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom