Tolnai Népújság, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-12 / 86. szám

1 AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2.molnar@axels.hu . Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . ■ Leitheizer Dávid, Paks, • ESZI, 12. C osztály Neura Nem láthatod, mit érzek Esténként, az éjben; Utánad sírok, vérzek, Régóta itt vagy mélyen A szívem rejtekében. Anibas-blues Magányos éjeken, erdők sötétiben, temetői csendben járok a hidegben. Néha felnézek a csillagporos égre, visszaemlékezek az elmúlt régre. Eszembe jut Ő is, az életvidám lány, néha kicsit dilis, ezért szeretem talán. Ha szemeibe nézek, meglágyul szívem: annyira szépek, nincs már rá rímem. Mikor haja lebben, s arcára süt a nap, rátapad szemem. Ölelésére vágyom, « semmi többre Tőle, eszem nem jár az ágyon, ez távol áll tőlem. Csókjára nem pályázom - bár nem lenne rossz - 1 ...de elfogyott a papírom, ezért most lapozz! Szóval: Nem jövök be neki, csak egy barát vagyok, talán nem is sejti, hogy vágyaim nagyok. Ez nyomja telkemet , sok-sok ideje már, < lehet, így telik el majd a rohadt nyár. t Az étet megy tovább, nem éri meg elakadni, tudom, sokkal kulább, ha nem tudok elszakadni. Ihlet és tehetség szerencsés találkozása. Gwizdala Dáriusz már 17 évesen Salvador Dali műveit idéző képeket festett. Képünk archív felvétel Ihlet a költészet napján múzsa csókja Egész nap kereste, mígnem egy gallér peremén rálelt József Attila születésnap­ján, április 11-én ünne­peljük a magyar költészet napját immár 48 éve. Eb­ből az alkalomból számos irodalmi rendezvény zaj­lik, a SÉTÁ-s diákok pe­dig írásaikkal tiszteleg­nek. Borzavári Róza Mikor a reggeli napfény első csintalan sugarai betáncoltak a műanyag redőny résein, az Ál­modó szempillái felcsapódtak. Tudta, hogy meg kell találnia. - Talán csak álom volt - töpren­gett, aztán mikor még akkor is átjárta egész mellkasát a külde­téstudat, mikor az erős feketeká­vé utolsó forró cseppje is végig­csörgedezett a torkán, akkor már érezte, hogy komoly a dolog. Ke­resnie kell.- De tulajdonképpen mit is? - kérdezték tőle az utcavégi kis presszóban. Arcvonásai egy mi- nutára megrezzentek, látszott, hogy kizökkentették a gondola­taiból, de kisvártatva válaszolt:- A megfoghatatlant- Hát, öregem, nem lesz egy­szerű, de azért sok szerencsét!- Hol is kezdjem? - állt tanács­talanul a hálószoba szőnyegén. Az intelligens mosópor az okostelefonhoz irányította, rá- guglizott, de nem talált semmi fi­gyelemreméltót „A keresés tár­gyával kapcsolatos kifejezések listája” - rákattintott, s bejött (ter­mészetesen nem az ajtón, hanem az ablakon) egy Wikipédia oldal: A Költészet. „Na, ezzel se me­gyünk sokra” - gondolta, de kö­szönetképp már-már genetikai­lag berögzöttnek tűnő mozdulat­tal nyomott egy lájkot Az oldal hálásan biccentett és ezúttal az ajtón távozott Főhősünk nagy só­hajtással begombolta mustársár­ga zakóját, kockás sála végét ele­gánsan hátradobta és reményte­li tekintettel kilépett az utcára. De hiába böngészte végig a mus­kátlis erkélyeket távcsövével, hi­ába szagolta végig a botanikus kert összes virágát, hiába simo­gatta végig a környék macskái­nak füle tövét, hiába kóstolt egzo­tikus indiai teákat (amiket egyéb­ként utált), s végül hiába tapasz­totta figyelmesen a téglákra a fü­lét Semmi jel. Fáradtan támasz­kodott a falnak. A vörös napko­rong komótosan ballagott te a dombon, és a Kereső levette nap­szemüvegét A város elcsendese­dett, a levegő kitisztult, kihúzta a fülhallgatót, levette az eddig az arcát védő sálat, zsebre tette fe­Mindenhol ott van, mégsem lehet senkié. hér selyemkesztyűjét Felnézett, és megpillantotta: ott üldögélt a pádon ülő lila ballonkabátos bá­csi gallérjának peremén. Elindult felé, de alig tett két lépést, látta, hogy nem csak ott van. Ugrál az ablakpárkányon, lecsorog az ere­szen, végigtáncol a lemenő Nap sugarain. Visszafutott a virágok­hoz és érezte az illatukban. De nem csak a virágokban, érezte a fojtó bűzben is, ugyanúgy ott volt a teában, mint a jobb napokat lá­tott menzamaradékban és úgy a puha szőrben, mint a sebző szö­gesdrótban, leheveredett a bár­sonykanapéra, de a szalmazsák­ra is, melyre esténként sokszor csak néhány órára hajthatta fejét egy kormos arcú, búzavirágsze­mű kisfiú. Senki sem tulajdonít­hatta el, mindenkié akart tenni. Ott volt a koncert tetőpontján, a festő palettájának legszebb kék­jében, a táncosnő legkecsesebb lépésében, de abban a mozdulat­ban is, amivel leesett a színpad­ról, amitől kávéfolt esett a remek­művön, és amivel a prímás eltör­te a vonót, mi pedig sírtunk vagy nevettünk rajta. Különben pedig hézagmentesen betöltötte az egész étert, így a mustársárga ka­bátos embert is. Végigkacskarin- gózott az elméjén, ettől elszédült, leült a fűbe. Farzsebéből papírt, tollat vett elő, eközben a bizserge- tő érzés már az ereiben patak­zott, végigcsordogált a karján egyenesen a golyóstoliba, ami másodpercek alatt végigfüstölt a papíron, majd lelassult és kiesett a kezéből. Már nem volt megfog­hatatlan, ott volt fehéren-feketén. „De akkor mi ez?” Fejében bevil­lant a link: keresés tárgyával kap­csolatos kifejezések listája. Tehát ez a költészet. Ha nincs leírva, akkor is velünk van, csak le kell tolni a napszemüveget, és lesza­kítani a Teremtő tenyeréből lefu­tó Nap sugarait. A cikk szerzője a paksi Vak Bottyán Gimnázium 10. A osztályos tanulója 2012. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK • Lassan kezdem elnyerni végső * formámat, kinézetemet. Sötét % van, nem érzek, látok semmit, % csak a „toll” sercegését hallom. Határozott, de finom mozdulatok * ezek. Óvatosan dolgozik. Körülte- % kintően. Napok telnek el, most már látok, figyelek. Mozogni sem * tudok, de agyam dolgozik, gondo- % lataim tengerében lassan elve­szek. Kezdem megismerni önma­* gam. Amennyire lehet Mégis be- % zártnak érzem magam. Körülöt­tem egy négyzet és egy kör. Mé­% retarányos vagyok. De ez nem * elég! Szeretnék innét kijutni, sza­badnak lenni. De voltaképpen mi % is a szabadság? Még ha el is moz­* dúlhatnék innét, fizikai értelem- % ben soha nem volnék szabad. Le­hetetlen volna. Azt hiszem, csu­* pán döntéseink nyomán ízlelhet- % jük meg a szabadság ízét Miért teremtett? Vágyai felelősek tette­* iért, tehát célja van vetem. Kör­* nyezetemet vizsgálva tudomá­nyos kutatást folytathat. Saját ké­* pére formált. Tehát hisz önmagá­* ban. Kell, hogy higgyen, ez az egyeüen támasza. Sokat dolgo­* zik, rendíthetetlenül küzd kör- % nyezetével és önmagával. Megfi­gyeltem munkáit, melyekhez új­ból és újból hozzányúl, elvesz, ki­* egészít valamit. Lételeme az alko- ^ tás. Mindezek mellett megfigyel. Előszeretettel ábrázolja saját fa­* ját. Fontos tehet neki, érdekli. Ta- m Ián megakarja érteni önmagát, kísérletezik. Anatómia, éppen ez * a témája. Én is e téma gondolatá­éi ból „fogantam”. Tudomány és művészet Gyönyörű és veszélyes * egységet alkotnak. Látok körülöt- % te másokat is. Éreznek, szeret­nek, örülnek, szenvednek. Mind­ezekkel engem nem ruházott föl. * Sosem leszek bűnös, mivel nin- m csenek szándékaim, vágyaim. Miért? A kérdés, amely mindig és * mindenhol ott van. Lelked és el- m méd szüntelen nyughatatlansá­gának nem én adom meg a vá­* laszt. Síkban fekszem, tehetetlen « vagyok, én is csak a része vagyok valami nagyobbnak, teljesebb­* nek. Majd Ó, az Alkotó (Leonar- «, do da Vinci - a szerk.) fog tovább szolgálni helyettem is, kinek tes­* te és értelme által nagyobb sza­* badság adatott meg, mint nekem. ^ Választ mindenre nem kaphat, de mégis hisz benne, küzd érte, * amely irdatlan mennyiségű szen- ^ védéssel jár. De ember vagy, ez a sorsod. * ■ Gombor Lili, Szekszárd, % I. Béla Gimnázium, 11. A ( Sztárvilág ) Nemrég megszületett a Barátok Közt Lacijának és feleségének első gyermeke. A kicsi meglehetősen szokatlan nevet, Nimród, kapott. Tihanyi Tóth Csaba és párja, Bognár Rita most felhőtlenül boldo­gok, szerencsére az anya és a kisfiú is nagyon jól vannak.- Nimród egyszerűen gyönyö­rű, pont olyan, mint Rita, de a mosolya az enyém - nyilatkoz­ta a színész az egyik kereske­delmi tévécsatornának. Majd hozzátette, leírhatatlan érzés a kezében tartani a gyermekü­ket. Úgy tűnik, Laci a való élet­ben szerencsére nem hasonlít sorozatbeli karakteréhez. iliilllllllilfflIPIillfMii ll'l'il III II Ml i ni Fi 11'' IÉ| S&TO A Magyar Lapkiadók Egyesülete pályázatot hirdet Te vagy az én emberem! címmel interjúkészitésre 6-14 éves diákoknak Várjuk azoknak a diákoknak a jelentkezését, akik kedvet éreznek kielégíteni kíváncsiságukat egy felnőtt iránt úgy. hogy újságban megjelentethető interjút is készítenek vele. Mi létrehozzuk a személyes kapcsolatot a kiválasztott személlyel, a kisdiák pedig faggathatja az interjúalanyt kénye-kedve szerint, majd megörökíti a beszélgetést írásban, amit nyomtatásban megjelentetünk a lapokban. A pályázat kétfordulós-' Az első fordulóban a (neves szerkesztőkből álló) zsűri kiválasztja a pályázatok közül azt a hármat, amelyet a legérdekesebb'ártékesebb tervnek ítél. A második fordulóban a bizalmat kapott három kisdiák megírja a maga interjúját, mi azt megielentetjük a 2012. május 19-én megrendezendő budapesti Sajtófesztivál idején. Ifjú újságíróinkat a Vörösmarty téri rendezvény közönsége is megismerheti. Díjazás Az első fordulóban kiválasztott három kisdiák (szüleivel vagy pedagógusával) 2012. május 18-19-én a magyar sajtó vendége Budapesten - szakmai programokat és teljes kényelmet kínálunk, a szállást a Travelweb Kft. biztosítja. , Jelentkezés A pályázatra a pályázati lapon lehet jelentkezni, amely eligazítást nyújt az interjúalany kiválasztásához is. Kérjük, hogy a pályázati lapot minden esetben írja alá szülő/gondvíselő, hozzájárulását adva a kiskorú személynek a pályázaton való részvételéhez. Szülő/gondviselő aláírása nélkül a pályázaton való részvétel nem lehetséges. A pályázat eredményével kapcsolatban jogi út igénybevétele nem lehetségesIA Kiíró a pályázat lebonyolításában fönntartja magának az esetleges változtatás jogát. A pályázati űrlapot megtalálja a www.mle.org.hu és a www.olvasasraneveles.hu honlapon: Te vagy az én emberem! Információt kérhetnek a 06-1/212-5025-ős, a 06-30/343-3915-ős telefonszámon és az mle@t-online.hu vagy a bakuraemilia@t-online.hu e-mail-címen. Határidő, postacím A pályázatokat postai úton, ajánlott levélben kérjük eljuttatni 2012. április 25-élg: Te vagy az én emberem! Magyar Lapkiadók Egyesülete, 1016 Budapest. Naphegy tér 8. ’ A Magyar Lapkiadók Egyesülete vállalja a pályázat lebonyolításának teljes költségét, köztük az interjúkészítők (és diákonként 1 kísérője) utaztatását, ellátását. AZ OLDAL A REPROPRESS MAGYAR LAPKIADÓK REPROGRÁFIAI EGYESÜLETE TÁMOGATÁSÁVAL AZ „OLVASS A NAPILAPPAL, ÉS ISMERD MEG A KÖRÜLÖTTED ÉLŐ VILÁGOT!” PROGRAM KERETÉN BELÜL JELENIK MEG.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom