Tolnai Népújság, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

2012-03-23 / 70. szám

2 2012. MÁRCIUS 23., PÉNTEK BONYHÁD ÉS TÉRSÉGE életút Schlichtherle László azt vallja magáról, hogy egy krónikus emigrációs betegségben * szenved, amelyre nincsen gyógyír, de a hazaszeretete enyhíti fájdalmait. A sebeket 1957-ben szerezte, amikor Svédországba költözött j ■■ BEKERE TÖREKEDETT A FORRADALOMBAN Az 1956-os forradalom és szabadságharc ideje alatt a bonyhádi Központi Nem­zeti Tanács elnökeként végzett meghatározó sze­repvállalásáért Perczel- díjjal jutalmazta március 15-én a város képviselő­testülete Schlichtherle Lászlót. A Svédországban élő férfival a napokban beszélgettünk fiatalkori szerepvállalásáról. Vizin Balázs Bonyhádon vagyok itthon, Svédországban pedig otthon; ez egy krónikus emigrációs beteg­ség, mert a hajszálgyökerek itt szakadtak az anyafóldbe 1956- ban - vélekedett Schlichtherle László, akit az 1956-os forrada­lom idején a bonyhádi Központi Nemzeti Tanács elnökének vá­lasztottak. Arra törekedett - amelyet el is ért társaival -, hogy a forradalmi átmenet békés le­gyen Bonyhádon.- Miként emlékszik vissza az eseményekre?- A legfontosabb feladatunk­nak azt tartottuk, hogy lehetősé­geinkhez mérten meggátoljuk a vérontást. Ezt sikerült elérni, nem történt komolyabb atroci­tás, csupán néhány pofon csat­tant el Bonyhádon ’56 októberé­ben. Jóformán nem is aludtunk, folyamatosan nyomon követtük az eseményeket. Az egyik este felmentem az akkori Tanácshá­za erkélyére és azt mondtam a mikrofonba: ha valaki gyilkos­ságra vetemedik, azt én lövöm tarkón, itt az udvaron. Szeren­csére erre sem került sor. Tud­tam, hogy nincsen más választá­sunk, mint a bizonytalanságban határozottságot mutatni.- A gimnáziumban is határo­zott volt, emiatt el is tanácsol­ták...- Tulajdonképpen két táborra szakadtak az intézmény diákjai. Az egyiket a magyar érzelmű svábok alkották, a másikat pe­nyi lelki nyugalmat, hogy min­den helyzetben talpon tudjak maradni. Ez újult erőt kölcsön­zött a nehéz helyzetek leküzdé­séhez.- Idén március I5-én is fősze­replője lett egy eseménynek...- Amikor megtudtam, hogy én lettem az idei Perczel-díjas, fel­mentem a szobámba és elgon­dolkodtam. Számtalan emlék tört fel bennem, még akkor is, amikor a színpadon állva a taps­vihar után szónoklatot várt tő­lem a bonyhádi közönség. Cikáz­tak a fejemben a gondolatok, de mind közül a hazaszeretet és az őszinte köszönet volt a legerő­sebb. Schlichtherle László: a hazasze­retet és az őszin­te köszönet járt a fejemben a Perczel-díj át­vételekor dig az agitátorok által megté­vesztettek. Az egyik órán vitába keveredtem a némettanárom­mal, aki sértegetni kezdett, én meg visszaszóltam emiatt. Ez olaj volt a tűzre, hiszen a tanári karból sokan nem nézték jó szemmel, hogy - több társam­mal egyetemben - csatlakoztam az akkoriban zászlóját bontoga­tó „Hűséggel a Hazához” mozga­lomhoz. Az igazgató elé került az ügy, aki emiatt eltanácsolt. A kötelességét teljesítette, de arról biztosított, hogy segíti a boldo­gulásomat. Beváltotta az ígére­tét, ennek köszönhetően Buda­pesten befejezhettem a középis­kolát.- Visszajött Bonyhádra, és minden eddiginél nagyobb megpróbáltatás várt Önre. Mi­ért került börtönbe?- A cikói hegyoldalban, egy présházban biztosítottunk mene­déket egy sebesült magyar kato­natisztnek, mivel azt hallottuk, ha kórházba kerül, nem biztos, hogy Magyarországon maradhat Azonban valaki feljelentette. Le­tartóztatták, akárcsak az apámat, a nővéremet és engem, csak anyám maradhatott otthon. Egy éjszakát a bonyhádi katonai ki- rendeltségen töltöttünk, majd szekérháton Szekszárdra vittek bennünket Cudarak voltak a körülmények. A helyi­ségben csak egy hordó volt és egy üveg nélküli ablak. Süvített a szél, borzasztóan fáz­tunk. Az apámat és a nővé­remet másnap elengedték. A katonatisztet: Faragó Jánost és engem továbbvittek Paksra. Az egyik éjjel megszöktünk in­nen, nagy kockázatot vállalva ezzel. Sikeresen eljutottunk Bonyhádra, ahol édesanyám már előkészítette a hátizsákot, mintha érezte volna, hogy jövünk. Jászbe­rényig jutottunk, ott a szovjet ka­tonák leszedtek a vonatról és be­kerültünk a fogolytáborba. Itt el­váltak útjaink Faragó Jánossal.- Onnan kiszabadulva Svéd­országig ment. Nehéz volt az újrakezdés?- Nehéz, de elegem lett a há­borúból, a megszállásból és az emberi gyarlóságból: ez sarkallt erre a lépésre. Bíztam benne, hogy megállóm a helyemet, an­nak ellenére, hogy az anyanyel­vemen kívül nem tudtam mást. Stockholm legdélebbi kertváro­sába, lúllingében települtem le 1957-ben, azóta is ott lakom. Fenyves erdő övezi a házamat, szeretek ott élni.- Ma is úgy cselekedne, mint tette azt az 50-es években?- Sokáig kerestem a választ, hogy jól döntöttem-e akkor, ami­kor az emigrációt választottam. Majd arra a következtetésre ju­tottam hogy igen, mert a mai na­pig úgy érzem, hogy még ott is többet tudtam tenni a hazámért, mintha itthon maradtam volna forradalmi hősként, és esetleg az egyik utcasarkon végeznek ve­lem. Ennek ellenére sosem nyugszik meg a lelkem igazán, mert a szülőföldem Magyaror­szág. Amióta az eszemet tudom istenfélő ember vagyok. Az imá­imban mindig arra kértem a Jó­istent, hogy adjon nekem any­Névjegy SCHLICHTHERLE LÁSZLÓ 1927. január 22-én született Szek­szárdim. Édesapja géplaka­tos, édesanyja tisztviselő volt A család 1929-ben köl­tözött Bonyhádra. Az elemi iskola elvégzése után a bonyhádi gimnáziumba ke­rült, ahonnan 1943-ban ki­zárták, mert tagja lett a „hű­ségmozgalomnak. ” Ezután géplakatos szakképzettséget szerzett. A háború alatt ön­kéntes betegápolóként dolgo­zott a bonyhádi hadikórház­ban. Egy sebesült magyar katonatiszt bújtatása miatt feljelentették a szovjet kato­nai parancsnokságon. Letar­tóztatták, majd börtönbe ke­rült, ahonnan később meg­szökött A háború után a Dér malomban kapott állást mint gépész, majd az álla­mosítás után a bonyhádi zo­máncgyár lakatos karban­tartó részlegének csoportve- zetőjeként dolgozott Az 1956-os forradalom idején beválasztották a bonyhádi Központi Nemzeti Tanácsba, amelynek elnöke lett. Jelen­tős szerepe volt abban, hogy a forradalmi átmenet béké­sen zajlott le a településen. a forradalom bukását kö­vetően menekülni kénysze­rült. Svédországban települt le, ahol képzettségét bővítve szakmájában vezető beosz­tásba került. Jelenleg is Stockholm déli kertvárosá­ban: Tlillingében él. Amióta - 50 év boldog házasság után, súlyos betegség követ­keztében elveszítette felesé­gét - egyetlen lánya: dr. Márta Schlichtherle bioló­gus az „őrangyala”. Sza­badidejében szívesen borászkodik. A SVÉD KIRÁLYI testőrségnél 13 évig dolgozott önkéntes fegyveresként, amiért Arany- sas-éremmel tüntették ki. Bonyhád Tiszteletbeli polgá­rának 2006-ban választot­ták, idén pedig Perczel-díjjal jutalmazta a városvezetés. Közel ötven minta érkezett a borversenyre PROMÓCIÓ Biztonságos munkavégzés, bírságból befolyt pénzből KisvEJKE A Völgységi hegyközség térségi borversenyére tegnapig lehetett beadni a bormintákat Az eredményhirdetést holnap tart­ják. A szervező, Veres Róbert - a hegyközség választmányi tagja - elmondta: négy tele­pülés tartozik hozzá­juk, s minden évben máshol tartják a bor­versenyt. Az idén a bírálatra a kisvejkei polgármeste­ri hivatalban, az eredményhirde­tésre a helyi művelődési házban kerül sor. Jövőre Závod lesz a so­ros. Lengyel és Mucsfa tartozik még ebbe a kistérségi közösség­be. A négy településen mintegy hetven termelő tevékenykedik. Persze nem mindenki vesz részt a borversenyen. Most közel ötven minta érkezett be. A bírálóbizott­ság vezetésére, ahogy a korábbi években is, Mecseki János szek­szárdi borászt kérték fel. A szer­vező helyi sajátosságokról, és az eddigi versenyta­pasztalatokról is be­számolt. A beadott minták közül mint­egy harminc a vörös, 15 a fehér és öt a rozé. Ezen a tá­jon sokan foglalkoznak kékfran­kossal. A korábbi években azon­ban nem a kékfrankos borok sze­repeltek a legjobban a helyi bor­versenyeken. Fehérek közül a chardonay, vörösek közül a cabernet sauvignon aratott sikert legtöbbször. ■ W. Y. ■ Jövőre Závö­dön tartják ezt a rendezvényt. bonyhád Az Országos Munkavé­delmi és Munkaügyi Főfelügye­lőség, az ESZA támogatásával, pályázatot írt ki, a munkavédel­mi jellegű bírságokból befolyó pénz felhasználására. Az egész­séget nem veszélyeztető és a biz­tonságos munkavégzést célzó projektek megvalósítására lehe­tett pályázni. A Völgységi Ipartestület sike­resen pályázott. Vállalta, hogy kétnapos tájékoztató előadást tart az iparosoknak „A bizton­sághoz, egészséghez, mint érték­hez fűződő viszony és magatar­tásforma” címmel. Összeállítot­tak e témával foglalkozó kiad­ványt is, amit háromszáz pél­dányban sokszorosítottak, és el­juttattak a vállalkozókhoz, a munkavállalókhoz és a szak­munkástanulókhoz. A terjesztés­be bevontak más, a megyében működő ipartestületeket is. ■ A kiadvány címoldala Széchenyi-díjat kapott a bonyhádi Nusser Zoltán Budapest Schmitt Pál köztársa­sági elnök Széchenyi-díjjal jutal­mazta a bonyhádi születésű Nusser Zoltánt az elmúlt héten a Parlamentben a Kossuth- és Szé- chenyi-díjak, valamint a Magyar Érdemrend középkereszt kitün­tetéseinek átadására szervezett ünnepségen. Az MTA levelező tagja, a Kísérleti Orvostudomá­nyi Kutatóintézetének Celluláris Idegélettan Laboratóriumának csoportvezető kutatója világszer­te nagy érdeklődést kiváltó ered­ményeiért, tudományos mun­kássága elismeréseként vehette át a kitüntetést. A völgységi gyö­kerekkel rendelkező agykutató nagy megtiszteltetésnek tartja a díjat. ■ V. B. HIRDETÉS KÉPZÉS! Empátia Balatln Oktatási Stúdió Munkaügyi Központ nyilvántartási számával ellátott szakmai oklveles, szállodai szobaasszony és idősgondozói képzés, belföldre és külföldre egyaránt! A képzés 2x12 órás. Tanfolyam után magyar-német oklevelet biztosítunk. Emelt szint megszerzése távoktatás keretében is lehetséges! Érd.: 72/463-678 (13h után hívható) 06-70/380-5649 TEOL.hu Tetszik! facebook A 1 1 i %

Next

/
Oldalképek
Tartalom