Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-02-05 / 5. szám
2012. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Egy tisztább, egyszerűbb világ váltó Pozitív hozzáállással, nincs akadálya a minőségi hosszú életnek Viszonylag későn, ötvenévesen kötelezte el magát a képzőművészet mellett Péger József. Először rajzolt, aztán a festés következett, de mindenféle eszközt - fotózást, filmezést, szobrá- szatot, költészetet megragad az önkifejezésre. Egy infarktus a múlt év őszén teljesen új irányt szabott az életének. Vida Tünde- Örökifjú, bohém, öntörvényű - ezekkel a jelzőkkel szokták illetni...- Majdnem rá is fáztam - reflektál, s máris meséli a történetet. - Nekem most lezárult egy életszakaszom szeptember utolsó napjával. Akkor volt a negyedik infarktusom. Megoperáltak, szívkoszorúér-műtétem volt. Az egyhónapos kórházi tartózkodás után az egész életemet átértékeltem. Sokkal jobb lett. A jóisten megadta nekem azt a kegyelmet, hogy ez velem megtörténhessen.- Ezt kegyelemként élte meg?- Nagyon stresszes életet éltem. Azt így, vagy úgy, de le kellett zárni. Tudtam, hogy vagy elvisz, vagy változtatnom kell. Én lelkiző alkat voltam■ világéletemben. Illetve vagyok is, de most már pozitív értelemben. De ehhez kellett egy trauma. Egy ilyen kapun, ami egészen más világra nyílik, át kell menni. Ez egy tisztább, egyszerűbb világ. Ha az ember jól, főleg pozitívan él és cselekszik, nincs akadálya a minőségi hosszú életnek. Amikor a műtétre betoltak, orvosi konzíliumot tartottak fölöttem. Én biztattam őket, hogy nyugodtan álljanak neki, én bízom bennük, mert nem adtak 10 százalékot az életemért.- Megváltozott a világlátása?- Nem, az nem változott meg, csak másképp viszonyulok a világhoz. Én egy csodát kaptam. Ha ez nincs, nem vettem volna észre, hogy mennyi pozitívan gondolkodó, szeretette méltó ember vesz körül, és hogy milyen sokan szeretnek. Péger József azt vallja, az az idő már elmúlt, amikor valakit be lehet skatulyázni- Halálfélelme volt?- Nem. És nem emlékszem minimális fájdalomra sem. Az infarktus borzasztó volt. Olyan, mintha egy pneumatikus prés nagyon sűrű, fekete színt nyomna rád. Van egy borzasztó kisugárzás a mellkasodon, és vörös lávaként folyik a bal karodba a fájdalom, ami a csuklódnál csúcsosodik ki, és szinte éget - mondja. A felvetésre, hogy térjünk rá a képzőművészetre, elárulja, hogy gyerekkorában szóba sem jöhetett, hogy képzőművészettel foglalkozzon, csak elméletben foglalkozott vele, kerülgette, mint macska a forró kását. Addig is érdekelte, amikor Budapesten dolgozott, hetente két- három kiállításon járt, nem volt olyan tárlat, amit ne látott volna. Ugyanez igaz a hangversenyekre, zenész mégsem lett belőle. Az önkifejezés eszközét elsőként, igaz viszonylag későn, a rajz jelentette. Akkor érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy a vendéglátást ott hagyja. És arra az időre esik az is, hogy megerősödött benne a hit. - Édesanyám hite nagyon erős volt. Most értem meg miért - fogalmaz. Mint mondja, nyilván - mint minden gyerek - ő is lázadt a konvenciók ellen,de soha sem került távol a katolikus vallástól. 1997-ben, amikor elkezdett rajzolni, festeni, rendszeresen kezdett járni Erdélybe, Csík- somlyóra, és akarva akaratlanul rájött, hogy a hite és a vallása nagyon fontos. Ez segített azon a szeptember végi napon is, amihez újfent visszatért. Mint mondja, amikor a műtőből kitolták, hallotta, hogy az orvosok, rokonok, örülnek, látta, hogy egy nagy fekete csőből sokszínű fénycsomó jön kifelé és hallott egy gyönyörű túlvilá- gi zenét. - Amint, felébredtem, rájöttem, hogy az a fénycsomó én vagyok - összegzi. Az, hogy ezek a látomások, élmények megjelennek a vásznon, még egyáltalán nem biztos. Péger József úgy véli, hogy túl banális lenne. Az viszont tény, hogy tapasztalásai visszaköszönnek alkotásaiban. Most egy, már korábban „eltervezett" művén dolgozik, egy 30 méter hosszú képfolyamot, a Keresztutat csinálja. Az eredeti 14 méterest 2010- ben Pakson mutatta be a Geometria és gesztus című tárlatán. Persze az újat is megmutatja majd, de - mint mondja - nem igazán akar már kiállítani. Csak azt és olyat, amit ő maga jónak tart, középszerű nem szeretne lenni. Szerinte az ember elsősorban önmagának alkot, minden más mellébeszélés. Ő az önkifejezésnek rendkívül széles skáláját alkalmazza, amiről lakása, műterme is árulkodik. - A kortárs képzőművészet érdekel nagyon, ebbe beleértem a fotózást, a filmet, szobrászatot, az installációk készítését. Megpróbálom összegyúrni az ösz- szes lehetőséget - vallja. - Az az idő elmúlt, hogy valakit bele lehetet skatulyázni. A stílusokat önmagámban keverem, van egy sajátos képi látásmódom, ismeri el. Majd elárulja, egy kiállításán valaki beírta a vendégkönyvbe: Szegény Munkácsy... péger József tősgyökeres paksi, az általános iskola és gimnázium elvégzése után, 29 hónapig katona volt, műszaki rajzolóként, földmérőként dolgozott, Tolna, Somogy, Baranya megye sok településének térképe készült el a vezetésével, dolgozott városi tanácsnál, 1983 májusa óta vállalkozó, volt lakásfelszerelés-üzlete, kávéháza, kocsmája, 1998-tól 4 éven át csak képzőművészettel foglalkozott, 2002-től művészellátó, kreatív, hobbiboltot üzemeltet immár nyugdíj mellett. Két gyereke, két unokája van. 1997 óta foglalkozik képző- művészettel, fest, de minden lehetőséget megragad az önkifejezésre, fotót, filmet, . szobrászatot, versírást.- Az átlagember képzőművészeti műveltsége alacsony. A modern művészetek elfogadásához, ahhoz, hogy az ember meglássa a képben azt, ami őt megfogja, intelligencia kell. Nem szabad eleve elutasítani, hiszen mindennek van mondanivalója, hatása - magyarázza.- Hagyni kell, hogy hasson rám az a tárgy, be kell engedni - fűzi hozzá. A kérdésre, összességében hogy érzi magát, őszinte örömmel mondja, hogy nagyon jól.- Nem gondolja, hogy ha nem tetszene, nem változtattam volna rajta? - veti fel. Mint mondja, családja, rokonai körülötte vannak, gyakorta találkoznak, de ő 1995 óta egyedül él. Nála az egyedüllét létforma. - Egyedül élek, de nem magányosan - mondja mosolyogva hozzáteszi: Ez a Péger Jóska mondása. Tenni kell, ezt el kell fogadni vannak olyan helyzetek, amelyek olyan tényekkel szembesítik az embert, amit igazán nehéz elfogadni. Tény például az, hogy kifejezetten utálom a hideget és a havat. Pedig a legtöbb ember örül neki. Ráadásul tél van, úgyhogy nincs mit tenni, el kell fogadni az égi áldást. tény az is, hogy az emberek öregszenek. Drága szüleimmel karácsonykor találkoztam utoljára, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy őszülnek. Azt sem, hogy már nem mindent tudnak olyan lendületesen végezni, mint korábban. Fájdalmas érzés belenézni az embernek az édesapja, édesanyja szemébe, akiknek szinte mindent köszönhet, s mosolyogni úgy, hogy azt gondolja: drágáim, mi történik? Akkor először éreztem azt, hogy, reményeim szerint, minél később, de egyszer el kell búcsúznom tőlük. Nincs mit tenni, ezt el kell fogadni. tény az is, hogy ami ma Magyarországon a gazdasági életben folyik, az emberek egy részének már szinte kibírhatatlan. Sokan élnek nyomorban, vagy akár nagyobb, váratlan kiadástól rettegve napról napra. Az európai életszínvonal olyan messze van számukra, mint Makó Jeruzsálemtől. A kiút pedig egyelőre nem nagyon látszik. Az ígéretek halmaza inkább csak szájkaraténak tűnik. Ebben a számban vélhetően tudna adni olimpiai bajnokokat Magyarország. ÁM, mindennek eljön a maga ideje. Legalábbis remélem, hogy megélem még azt a napot, amikor nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy jó úton haladunk. Fellendült a gazdaságunk, a fizetésünk sincs a béka feneke alatt. mert EZ nem olyan dolog, mint az idő múlása vagy a havazás. Ezért van mit tenni. Sőt, kell is tenni. Ezt is el kell fogadni! Mókás maskarában mulattak a diákok farsang A széchenyis diákok és tanárok együtt kergették el a zord telet bonyhád - Én tündér vagyok, nem királykisasszony; de majd később megbeszéljük, mert kezdődik a műsor! - csitította el mellette álló társát egy harmadikos kislány. A kéményseprőjelmezt öltött fiú értett a szóból, és Dománszky Zoltánnéra, a BONI Széchenyi István Általános Iskola igazgatóhelyettesére szegezte tekintetét, aki megnyitotta az intézmény 3-4. osztályosainak szervezett farsangi programot. - Köszönjük, hogy ebben a cudar időben ilyen sokan ellátogattak hozzánk - pillan- | tott körbe az aulában össze- í C/3 gyűlt szülőkre, nagyszülőkre,-J akik arcán jobban látszott az iz- 1 galom, mint a színfalak mögött A hastáncosok csapata is mosolyt csalt a közönség arcára készülődő Ifjakén. A csoportos felvonulók sorát a gumimacik nyitották és a sötét öltönyös ügynökök zárták. Közben kommandós, aligátor, sportoló, hastáncos, sőt, még egy vagány motoros is bemutatkozott. Utóbbi maskara mögé Szabó Béláné igazgató bújt, aki a többi lelkes farsangolóhoz hasonlóan, fülsüketítő vastapsot kapott a közönségtől. A jelmezes bemutató után tortát falatozva idézték fel a legjobb pillanatokat a gyerekek, majd táncra is perdültek. Idén három részletben farsangol az iskola: pénteken a felsősök, szombaton a 3-4.-esek, február 11-én pedig az 1-2. évfolyamosok lépnek fel. ■ Vízin B. Repültek a talársapkák a diploma átvétele után Dr. Puskás Imre, Tolna megye közgyűlésének elnöke köszöntőjében a világ - számos nehézségeket okozó - átalakulásáról beszélt Olyan világot kell építem itt Magyarországon is, ami fenntartható. Ebből következően annyit kell vállalnia az államnak, az intézményrendszernek, amire képes.- De mégis arra biztatom önöket, hogy ne adják fel a terveiket - folytatta az elnök. - Akármit is éreznek maguk körül, akármit is hallanak arról, hogy mi is van a világban, igenis legyenek elszántak. Mert akkor nem csak a saját céljaikat fogják elérni, de a közösség, az ország is nyer ezzel. Az előző évekhez hasonlóan a diplomaosztón egyúttal elismeréseket is átadtak. A 2004-ben alapított Bezerédj Amália-emlékérem- nek és -emléklapnak Schmidt Ferenc turizmus-vendéglátás szakos hallgató lett a tulajdonosa. Az By- lyés Gyula Kar oktatóinak és hallgatóinak ajándékát pedig dr. Horváth Béla vette át: a kiemelkedő tudományos-szakmai munkát folytató irodalomtörténész tavaly év végén az MTA doktora címét nyerte el A líra logikája című akadémiai doktori disszertációja alapján. A hallgatók egy-egy kézfogás közepette vették át oldeveleiket, majd pedig a magasba repülő talársapkák és velük együtt a hallgatói örömkönnyek jelezték: három és fél év megfeszített munka meghozta eredményét. ■ Sz. Á. * I f A
