Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-02-05 / 5. szám

2012. FEBRUÁR 5., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Egy tisztább, egyszerűbb világ váltó Pozitív hozzáállással, nincs akadálya a minőségi hosszú életnek Viszonylag későn, ötven­évesen kötelezte el ma­gát a képzőművészet mellett Péger József. Elő­ször rajzolt, aztán a fes­tés következett, de min­denféle eszközt - fotó­zást, filmezést, szobrá- szatot, költészetet megra­gad az önkifejezésre. Egy infarktus a múlt év őszén teljesen új irányt szabott az életének. Vida Tünde- Örökifjú, bohém, öntörvé­nyű - ezekkel a jelzőkkel szokták illetni...- Majdnem rá is fáztam - ref­lektál, s máris meséli a történe­tet. - Nekem most lezárult egy életszakaszom szeptember utol­só napjával. Akkor volt a negye­dik infarktusom. Megoperáltak, szívkoszorúér-műtétem volt. Az egyhónapos kórházi tartózko­dás után az egész életemet átér­tékeltem. Sokkal jobb lett. A jó­isten megadta nekem azt a ke­gyelmet, hogy ez velem megtör­ténhessen.- Ezt kegyelemként élte meg?- Nagyon stresszes életet él­tem. Azt így, vagy úgy, de le kel­lett zárni. Tudtam, hogy vagy el­visz, vagy változtatnom kell. Én lelkiző alkat voltam■ világéletem­ben. Illetve vagyok is, de most már pozitív értelemben. De eh­hez kellett egy trauma. Egy ilyen kapun, ami egészen más világra nyílik, át kell menni. Ez egy tisztább, egyszerűbb világ. Ha az ember jól, főleg pozitívan él és cselekszik, nincs akadálya a minőségi hosszú életnek. Ami­kor a műtétre betoltak, orvosi konzíliumot tartottak fölöttem. Én biztattam őket, hogy nyugod­tan álljanak neki, én bízom ben­nük, mert nem adtak 10 száza­lékot az életemért.- Megváltozott a világlátása?- Nem, az nem változott meg, csak másképp viszonyulok a vi­lághoz. Én egy csodát kaptam. Ha ez nincs, nem vettem volna észre, hogy mennyi pozitívan gondolkodó, szeretette méltó ember vesz körül, és hogy mi­lyen sokan szeretnek. Péger József azt vallja, az az idő már elmúlt, amikor valakit be lehet skatulyázni- Halálfélelme volt?- Nem. És nem emlékszem minimális fájdalomra sem. Az infarktus borzasztó volt. Olyan, mintha egy pneumatikus prés nagyon sűrű, fekete színt nyom­na rád. Van egy borzasztó kisu­gárzás a mellkasodon, és vörös lávaként folyik a bal karodba a fájdalom, ami a csuklódnál csú­csosodik ki, és szinte éget - mondja. A felvetésre, hogy térjünk rá a képzőművészetre, elárulja, hogy gyerekkorában szóba sem jöhetett, hogy képzőművészet­tel foglalkozzon, csak elmélet­ben foglalkozott vele, kerülget­te, mint macska a forró kását. Addig is érdekelte, amikor Bu­dapesten dolgozott, hetente két- három kiállításon járt, nem volt olyan tárlat, amit ne látott vol­na. Ugyanez igaz a hangverse­nyekre, zenész mégsem lett be­lőle. Az önkifejezés eszközét el­sőként, igaz viszonylag későn, a rajz jelentette. Akkor érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy a vendéglátást ott hagyja. És ar­ra az időre esik az is, hogy meg­erősödött benne a hit. - Édes­anyám hite nagyon erős volt. Most értem meg miért - fogal­maz. Mint mondja, nyilván - mint minden gyerek - ő is lá­zadt a konvenciók ellen,de soha sem került távol a katolikus val­lástól. 1997-ben, amikor elkezdett rajzolni, festeni, rendszeresen kezdett járni Erdélybe, Csík- somlyóra, és akarva akaratla­nul rájött, hogy a hite és a val­lása nagyon fontos. Ez segített azon a szeptember végi napon is, amihez újfent visszatért. Mint mondja, amikor a műtő­ből kitolták, hallotta, hogy az or­vosok, rokonok, örülnek, látta, hogy egy nagy fekete csőből sokszínű fénycsomó jön kifelé és hallott egy gyönyörű túlvilá- gi zenét. - Amint, felébredtem, rájöttem, hogy az a fénycsomó én vagyok - összegzi. Az, hogy ezek a látomások, élmények megjelennek a vásznon, még egyáltalán nem biztos. Péger Jó­zsef úgy véli, hogy túl banális lenne. Az viszont tény, hogy ta­pasztalásai visszaköszönnek al­kotásaiban. Most egy, már ko­rábban „eltervezett" művén dol­gozik, egy 30 méter hosszú kép­folyamot, a Keresztutat csinálja. Az eredeti 14 méterest 2010- ben Pakson mutatta be a Geo­metria és gesztus című tárlatán. Persze az újat is megmutatja majd, de - mint mondja - nem igazán akar már kiállítani. Csak azt és olyat, amit ő maga jónak tart, középszerű nem szeretne lenni. Szerinte az ember első­sorban önmagának alkot, min­den más mellébeszélés. Ő az ön­kifejezésnek rendkívül széles skáláját alkalmazza, amiről la­kása, műterme is árulkodik. - A kortárs képzőművészet érde­kel nagyon, ebbe beleértem a fotózást, a filmet, szobrászatot, az installációk készítését. Meg­próbálom összegyúrni az ösz- szes lehetőséget - vallja. - Az az idő elmúlt, hogy valakit bele le­hetet skatulyázni. A stílusokat önmagámban keverem, van egy sajátos képi látásmódom, isme­ri el. Majd elárulja, egy kiállítá­sán valaki beírta a vendég­könyvbe: Szegény Munkácsy... péger József tősgyökeres paksi, az általános iskola és gimnázium elvégzése után, 29 hónapig katona volt, műszaki rajzolóként, földmérőként dolgozott, Tol­na, Somogy, Baranya megye sok településének térképe készült el a vezetésével, dol­gozott városi tanácsnál, 1983 májusa óta vállalko­zó, volt lakásfelszerelés-üzle­te, kávéháza, kocsmája, 1998-tól 4 éven át csak kép­zőművészettel foglalkozott, 2002-től művészellátó, krea­tív, hobbiboltot üzemeltet immár nyugdíj mellett. Két gyereke, két unokája van. 1997 óta foglalkozik képző- művészettel, fest, de minden lehetőséget megragad az ön­kifejezésre, fotót, filmet, . szobrászatot, versírást.- Az átlagember képzőművé­szeti műveltsége alacsony. A modern művészetek elfogadá­sához, ahhoz, hogy az ember meglássa a képben azt, ami őt megfogja, intelligencia kell. Nem szabad eleve elutasítani, hiszen mindennek van monda­nivalója, hatása - magyarázza.- Hagyni kell, hogy hasson rám az a tárgy, be kell engedni - fűzi hozzá. A kérdésre, összességében hogy érzi magát, őszinte öröm­mel mondja, hogy nagyon jól.- Nem gondolja, hogy ha nem tetszene, nem változtattam vol­na rajta? - veti fel. Mint mond­ja, családja, rokonai körülötte vannak, gyakorta találkoznak, de ő 1995 óta egyedül él. Nála az egyedüllét létforma. - Egyedül élek, de nem magányosan - mondja mosolyogva hozzáteszi: Ez a Péger Jóska mondása. Tenni kell, ezt el kell fogadni vannak olyan helyzetek, amelyek olyan tényekkel szembesítik az embert, amit igazán nehéz elfogadni. Tény például az, hogy kifejezetten utálom a hideget és a havat. Pedig a legtöbb ember örül neki. Ráadásul tél van, úgy­hogy nincs mit tenni, el kell fogadni az égi áldást. tény az is, hogy az emberek öregszenek. Drága szüleim­mel karácsonykor találkoz­tam utoljára, és egyszerűen nem akartam elhinni, hogy őszülnek. Azt sem, hogy már nem mindent tudnak olyan lendületesen végezni, mint korábban. Fájdalmas érzés belenézni az embernek az édesapja, édesanyja szemé­be, akiknek szinte mindent köszönhet, s mosolyogni úgy, hogy azt gondolja: drágáim, mi történik? Akkor először éreztem azt, hogy, reménye­im szerint, minél később, de egyszer el kell búcsúznom tőlük. Nincs mit tenni, ezt el kell fogadni. tény az is, hogy ami ma Ma­gyarországon a gazdasági életben folyik, az emberek egy részének már szinte ki­bírhatatlan. Sokan élnek nyomorban, vagy akár na­gyobb, váratlan kiadástól ret­tegve napról napra. Az euró­pai életszínvonal olyan messze van számukra, mint Makó Jeruzsálemtől. A kiút pedig egyelőre nem nagyon látszik. Az ígéretek halmaza inkább csak szájkaraténak tűnik. Ebben a számban vél­hetően tudna adni olimpiai bajnokokat Magyarország. ÁM, mindennek eljön a ma­ga ideje. Legalábbis remé­lem, hogy megélem még azt a napot, amikor nyugodt lel­kiismerettel kijelenthetjük, hogy jó úton haladunk. Fel­lendült a gazdaságunk, a fi­zetésünk sincs a béka fene­ke alatt. mert EZ nem olyan dolog, mint az idő múlása vagy a havazás. Ezért van mit tenni. Sőt, kell is tenni. Ezt is el kell fogadni! Mókás maskarában mulattak a diákok farsang A széchenyis diákok és tanárok együtt kergették el a zord telet bonyhád - Én tündér vagyok, nem királykisasszony; de majd később megbeszéljük, mert kezdődik a műsor! - csitította el mellette álló társát egy har­madikos kislány. A kéménysep­rőjelmezt öltött fiú értett a szó­ból, és Dománszky Zoltánnéra, a BONI Széchenyi István Általá­nos Iskola igazgatóhelyettesére szegezte tekintetét, aki megnyi­totta az intézmény 3-4. osztályo­sainak szervezett farsangi prog­ramot. - Köszönjük, hogy eb­ben a cudar időben ilyen sokan ellátogattak hozzánk - pillan- | tott körbe az aulában össze- í C/3 gyűlt szülőkre, nagyszülőkre,-J akik arcán jobban látszott az iz- 1 galom, mint a színfalak mögött A hastáncosok csapata is mosolyt csalt a közönség arcára készülődő Ifjakén. A csoportos felvonulók sorát a gumimacik nyitották és a sötét öltönyös ügynökök zárták. Közben kom­mandós, aligátor, sportoló, has­táncos, sőt, még egy vagány mo­toros is bemutatkozott. Utóbbi maskara mögé Szabó Béláné igazgató bújt, aki a többi lelkes farsangolóhoz hasonlóan, fülsü­ketítő vastapsot kapott a közön­ségtől. A jelmezes bemutató után tortát falatozva idézték fel a legjobb pillanatokat a gyere­kek, majd táncra is perdültek. Idén három részletben farsan­gol az iskola: pénteken a felső­sök, szombaton a 3-4.-esek, feb­ruár 11-én pedig az 1-2. évfolya­mosok lépnek fel. ■ Vízin B. Repültek a talársapkák a diploma átvétele után Dr. Puskás Imre, Tolna megye közgyűlésének elnöke köszöntő­jében a világ - számos nehézsége­ket okozó - átalakulásáról beszélt Olyan világot kell építem itt Ma­gyarországon is, ami fenntartha­tó. Ebből következően annyit kell vállalnia az államnak, az intéz­ményrendszernek, amire képes.- De mégis arra biztatom önö­ket, hogy ne adják fel a terveiket - folytatta az elnök. - Akármit is éreznek maguk körül, akármit is hallanak arról, hogy mi is van a vi­lágban, igenis legyenek elszán­tak. Mert akkor nem csak a saját céljaikat fogják elérni, de a közös­ség, az ország is nyer ezzel. Az előző évekhez hasonlóan a diplomaosztón egyúttal elismeré­seket is átadtak. A 2004-ben alapí­tott Bezerédj Amália-emlékérem- nek és -emléklapnak Schmidt Fe­renc turizmus-vendéglátás szakos hallgató lett a tulajdonosa. Az By- lyés Gyula Kar oktatóinak és hall­gatóinak ajándékát pedig dr. Hor­váth Béla vette át: a kiemelkedő tu­dományos-szakmai munkát foly­tató irodalomtörténész tavaly év végén az MTA doktora címét nyerte el A líra logikája című akadémiai doktori disszertációja alapján. A hallgatók egy-egy kézfogás közepette vették át oldeveleiket, majd pedig a magasba repülő ta­lársapkák és velük együtt a hall­gatói örömkönnyek jelezték: há­rom és fél év megfeszített munka meghozta eredményét. ■ Sz. Á. * I f A

Next

/
Oldalképek
Tartalom