Tolnai Népújság, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-02-12 / 6. szám
2012. FEBRUÁR 12., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Sikerült elfogadtatni magukat péró Az ideköltöző cigányok érkezését ellenezték, mégis befogadták őket Az emberek annak ellenére, hogy korábban ellenezték, hogy a Váraljához tartozó nyomortelepen élő cigányok a falujukba költözzenek, megbékéltek. Elfogadták a Péróból érkezőket. Rácz Tibor A karjában vitte be az idős asz- szony a hasábfát a házba, a bejárati ajtó nyikorogva zárult be mögötte. Azon ingatlanok egyikében lakik, amelyek a Péróként emlegetett cigánytelepen, Váralja szélén állva maradtak. A romos, életveszélyes épületeket leromboltatta az önkormányzat, a még jó állapotban lévőkbe költöztek be azok, akik ott maradtak. A több mint harminccentis hó még az egykoron itt álló vityillók nyomait is eltakarja. A nagyjából jó állapotban lévő házak kéményei ontják magukból a füstöt, a lakók fatüzelésű kályhákkal védik magukat a hidegtől. Az asszony ismét kimegy az udvarra fáért, újabb nyalábnyit visz be otthonába. Búzás Erzsébetnek hívják az idős nőt, aki olyan épületbe költözhetett a programnak köszönhetően, amely három évvel ezelőtt, ahogy mondani szokás, tiptop volt. Most azonban ezt a jelzőt már nemigen lehetne használni a házikóra. Mint arról korábban lapunkban írtunk, összesen kilenc család költözhetett el a Péróból annak a telepfelszámolási programnak köszönhetően, amelyre a település önkormányzata 54 millió forintot nyert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány és az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány közös pályázatán. A programnak része volt, hogy a családok, amellett, hogy 3 millió forintos támogatást kaptak, részt vehettek különböző képzési és felzárkóztatási programokban is, hogy minél előbb sikeresen beilleszkedhessenek a többségi társadalomba. Cél volt az is, hogy a falu lakossága egy jó programként tekintsen a Péró felszámolására, s ha befejeződött, ne legyen negatív visszhangja. A váraljai Péróban. A kilenc családból négy maradt Váralján, kettő Tevelre, egy Mucsiba egy Mázára és egy Nagymányokra költözött- Ehhez azonban leginkább arra van szükség, hogy a családok megmutassák, tudnak úgy élni, ahogyan azt a normáink megkívánják - mondta a program kezdetekor Fil- czinger Ágnes, Váralja polgár- mestere. Lapunk munkatársa is arra volt kíváncsi, vajon az onnan elköltöző családok ma hogyan élnek, s mit gondol róluk a település lakossága, ahová költöztek. Búzás Erzsébet szerint, aki egyébként egy életveszélyes viskóból egy lakható házba költözhetett, nem volt rossz kezdeményezés ez, de nem sikerült tökéletesre.- A ház, amibe beköltöztem, albérlet, az önkormányzat tulajdona. Ám nemigen törődnek vele. Amellett az is bajom, hogy ilyen hidegben nem tu■ Sokan úgy vélték, mások is megérdemeltek volna hasonló segítséget. dóm felfűteni, nincs pénzem tüzelőre - mondta. Beinvitált a házba, amiről elég annyit mondani, hogy az ilyen helyen az ember nem szívesen ül le kávézni, teázni. A falu egyik kocsmájában egy férfi azt mondta, három éve, amióta beköltöztek a Péróból a cigányok a faluba, nem hallott arról, hogy bármi gond lenne velük. - Amelyik korábban is dolgozott, az dolgozik most is. Nincs azokkal gond, nem mondhatnám, hogy bármilyen probléma is lenne velük - mondta. Az egyik élelmiszer- bolt vezetője szerint „a mi cigányainkkal nincsen gond, azokkal szokott probléma lenni, A polgármester pályafutásának legnagyobb feladata volt ez a projekt FILCZINGER Ágnes, a település polgármestere kérdésünkre elmondta annak ellenére, hogy akkoriban, amikor a program 2008-ban elindult, aláírás- gyűjtő akció indult a megvalósulása ellen, és a faluban felháborodtak jó néhányon, amint a családok a Péróból a faluba beköltöztek, szinte azonnal elfogadták őket. Mint mondta, tízéves polgár- mesteri pályafutásának legnagyobb feladata volt véghez vinni ezt a projektet, de mindenképpen sikeresnek tartja. - nagy küzdelem volt egyrészt megértetni a Péróban élőkkel, hogy miről van szó pontosan, másrészt a falubeliekkel is el kellett fogadtatni. Amellett szomorú tény, hogy azok a házak, amelyek jobb állapotban voltak a Péróban, lassan elindulnak az amortizáció felé, látszik rajtuk, hogy mostani lakóik nem törődnek velük annyira, mint a korábbiak - mondta a polgármester. akik ideházasodnak hozzájuk”. Majd azt is gyorsan hozzátette, általában ezek az emberek nem is maradnak Váralján sokáig. Maradt viszont az az asszony, aki három gyermekével élt a nyomortelepen, míg a program lehetőséget nem teremtett a számukra arra, hogy a faluba költözzenek. Nem akarta, hogy a neve az újságban megjelenjen. Egy családi házat vásároltak úgy, hogy a pályázati támogatás mellé hitelt vett fel, sváj- cifrank-alapút. így most nincsenek könnyű helyzetben. Ám a házuk arról árulkodik, hogy a tulajdonosa nagyon ügyel a tisztaságra, szépen berendezett szobákat, csinos konyhát láthat az ideérkező vendég. Az asz- szony azt mondta, még nincs teljesen kész a házikó, amit szinte teljesen fel kellett újítaniuk. Vannak még terveik, ám a megvalósítás egyelőre várat magára. Két huszonéves lánya és egy fia van, közülük ketten Angliában dolgoznak. A kérdésre, hogy tapasztalt-e akkoriban vagy azóta ellenségeskedést, ellenszenvet, hogy a program elindult, azt mondta, eleinte voltak megjegyzések. Sokan úgy vélték, mások is megérdemeltek volna hasonló segítséget. Egy-két ember kételkedett abban, hogy akik a Péróból a faluba költöznek, be tudnak majd illeszkedni, az általános társadalmi elvárásoknak megfelelően fognak élni. A kilenc családból négy maradt Váralján, kettő Tevelre, egy Mucsiba egy Mázára és egy Nagymányokra költözött. Bogdánék Tevelen vettek házat, József a családfő saját kezűleg újította fel. A Péróban négy gyermekével és feleségével egy körülbelül húsz négyzetméteres viskóban laktak. Most egy körülbelül száz négyzetméteres parasztház a tulajdonuk. Ám József azt mondta, nehezen megy a beilleszkedés Tevelen. Nemigen vannak barátaik, a gyerekek is kevés cimborára tettek szert az évek során. Felesége munkahelye, a bonyhádi kábelgyár megszűnt, neki pedig itt alkalmi munkára sincs lehetősége, pedig korábban Váralján mindig volt egy-egy kőműves, aki mellé elszegődhetett. JEGYZET P WESSELY GÁBOR Nem rontani a helyzeten vigyázok az emberekre és a dolgokra. Miattam még semmi és senki nem ment tönkre, nem vált használhatatlanná, ronccsá, munkanélkülivé, kórházi ápolttá. Ezt az életvitelt nem kísérik ugyan látványos diadalok, de vétlen áldozatok sem fekszenek a magán- vagy a közéleti küzdőtéren. Van tehát értelme a visz- szafogottságnak. MAGYARORSZÁGON, az Utóbbi időben az is hatalmas eredmény, ha valaki nem ront a helyzeten. Mert a rontás az általános jelenség. Mivé lehet átképezni a Malév-pilótákat? Biztosítási ügynökké? Kétezer dolgozót bocsát el a légi- társaság, a Nokia 2300-at. Rángatják a rokkantakat újabb felülvizsgálatokra, hogy kiszűrjék a sumákoló- kat közülük, és visszairányítsák a munka világába. Ahol nincs munka. orvos ismerősöm szerint roppant egyszerű lenne a megoldás. Meg kellene nézni a kecskeméti gyógyszertári központban - ahová a receptekkel kapcsolatos minden információ beérkezik -, hogy kik váltják ki a pirulákat, s kik nem. Végre egyszer az életben hasznát *®a- nék annak a rengeteg adminisztrációnak, amire a aid gyógyszerészeket kötelezik! Akinek szüksége van az orvosságra, az nem álbeteg. Ennyi. a gondtalan és következmények nélküli bekavarás az élet minden területén tapasztalható. Nemrég megkaptuk a világ legnagyobb söralátétjét, az adóbevallási ívet. Elektronikus kitöltésekor előugrik egy ablak, melyben ez olvasható: „A sablonhoz nincs szervezet paraméter állomány.” És? Megint egy idegesítő újdonság, amivel nem tud mit kezdeni az ember. Bárcsak a programozók is visszafognák magukat, és nem rontanának azon, ami, ha nem is jó, de legalább megszokott! Remekül játszott, így aztán „nem nyílt meg alatta a föld” zomborka zoltán A tanulságokról azt mondta, az ő példája is igazolja, érdemes megpróbálni, nem csak a karosszékből paks-budapest Remekül játszott, és a szerencse is mellé szegődött, így sikerült „talpon maradnia” a Paksi FC PR-mene- dzserének. Zomborka Zoltán az ml közszolgálati televízió Maradj talpon! című vetélkedőjében kerekedett felül történetesen éppen Pakson nevelkedett vetély- társán, és nyert egymillió forintot. Az összeg bármilyen szép is, arra nem elegendő, hogy fenekestül felforgassa Zoltán életét, de - mivel friss házas és újdonsült édesapa - természetesen jól jött - árulta el. Azt is elmondta, hogy kedveü a Maradj talpon! vetélkedőt, és sok más nézőhöz hasonlóan a kérdésekre mindig igyekezett a Zoltán és kislánya. Luca megtartotta a fülébe súgott titkot képernyő előtt választ adni. Mivel ezek többnyire jól sikerültek, felesége unszolására jelentkezett a tévéshow-ba. Többfordulós válogatás után jutott be a fináléba, amelyet a nézők felvételről láthattak. Egy spontán ötlet alapján úgy döntött, senkinek sem árulja el, hogy sikerrel szerepelt, inkább azt mondja, leesett a lyukba, a hengerben pedig 100 forint volt. Kislányával azonban kivételt tett, neki a fülébe súgta a titkot, amit Luca - lévén csupán három és fél hónapos - meg is tartott - meséli Zoli. A meglepetés remekül sült el, hiszen így hármasban örülhettek a nyereménynek. Az viszont nem igazán jelentett Zomborka Zoltán számára meglepetést, hogy a kamerák előtt teljesen más játszani, mint otthon a karosszékben ülve. A másodpercek ott sokkal gyorsabban telnek, és előfordul, hogy viszonylag egyszerűnek tűnő kérdésen elvérzik egy játékos. Zolinak, miután több mint egy évtizeden át rádiózott, számos rendezvényt konferált, és még ma is aktív disc-jockey, nem kellett megküzdenie a lámpalázzal, és az első kérdés után meg is nyugodott. A vetélkedő tanulságairól azt mondta, saját példája igazolja, érdemes megpróbálni, nem csak a karos- székből. ■ Vida T. Szerencsés ember, élete sokszor vett jó fordulatot UGYAN Gundel-Takács Gábor kérdésére azt mondta, amilyen szerencséje neki van, biztosan száz forint lesz a hengerben, elismeri alapjában véve szerencsés ember. Ez ugyan nem abban nyilvánul meg, hogy sorra nyer mindenféle játékokon, hanem abban, hogy élete sokszor vett igazán jó fordulatot. Például akkor is, amikor elszegődött mostani munkahelyére, a Paksi FC-hez. Mint megjegyezte, fiatalon sokféle sportot kipróbált, de a csapatjáték ízét itt érezte meg. t I I
