Tolnai Népújság, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-26 / 22. szám
2012. JANUÁR 26., CSÜTÖRTÖK 15 E !<WKJ t-S UHkilií AZ OLDALT SZERKESZTETTE: Molnár Ágnes, 30/650-3013, agnes2 . molnar@axels.hu Az oldalon megjelent írásokat olvashatjátok a www.teol.hu-n . Dolgoztatják a gyerekeket rémálom Vajon segítene nekik valaki, ha történne egy baleset? Megérkezett hozzánk az első fehér gólya! w f Az idei telünk több szem- | pontból is szokatlan. Kezdjük azzal, hogy ilyen meleg • téli időszak szinte még soyiasem volt. Nem tudtuk sóikat használni a szánkókat, ] f hiszen alig esett a hó, és a J ^karácsonyunk is inkább sá- J f ros volt, mint fehér. 2012 ja- á f nuárjában a fagyos mínu- J | szók helyett a hőmérő több- § |ször is +15 fokot mutatott, | ! és úgy sütött a nap, akár- í ’csak tavasszal. j PA magas hőmérsékletet és a I 1 kevés havat leszámítva a 1 | legérdekesebb dolog az idei 4 »télben talán az, hogy már ja- | fnuárban megjelent hazánk I J első gólyája. Tiszasülyön | ?egy család fényképezte le a 1 f házuk tetején, ahogy éppen J * a kémény mellett melege- j \ dett. A madarat először ja nuár 16-án látták a Jász- J JNagykun-Szolnok megyei j községben. Bár gólyafészket 1 még nem készített, de rendszeresen visszajár az Akácfa t utcai kéményhez melegedni * és éjszakázni, i A gólyák általában békákat » és kígyókat esznek, amire "most nincs lehetőség, viszont nagyon sok a mezei »pocok a környéken, és azok- , ra is szívesen vadászik. A »helyiek etetni is próbálják. < ^Reméljük, épségben átvésze-1 í li a tél hátralévő részét. f I Szakértők szerint a gólya el- J tévedhetett, hiszen ezek a f madarak általában Afriká- I r ban töltik a telet, és csak I márciusban térnek haza, de f í valószínű, hogy az enyhe f ^időjárás is közrejátszhatott a < I dologban, i Nem tudom, ti hogy vagytok i vele, de szerintem elmúlhat- | na már ez a furcsa, különleges tél, és jöhetne a szép, /napsütéses tavasz és a mérleg nyár! b , ■ Melcher Alexa, Bonyhád, I Petőfi Sándor Evangélikus! * Gimnázium, 10. B | ;;S Belegondolni is szörnyű, milyen lehet az életük azoknak a gyerekeknek, akik embertelen körülmények között végzik a nehéz fizikai munkát (Illusztráció) iwató Mi fiatalok el sem tudjuk képzelni, milyen lehet úgy felnőni, hogy babák, játékautók helyett szerszámok vannak a kezünkben, és a gyerekszoba helyett a bányák sötét járataiban telnek az évek. Bálint Edit Amikor kicsi voltam, mindig úgy képzeltem, hogy a felnőttek világa csupa jókedv és vidámság. Nagyon vártam, hogy végre én is iskolás legyek, aztán meg igazi felnőtt. Azonban már egyáltalán nem gondolom, hogy buli nagynak lenni. Néha szívesen lennék újra kislány, akinek bekötik a cipőjét, aki még nem ismeri a kudarcokat, és akinek esténként elmesélik a Szépség és a Szörnyeteget. Aztán mindig átgondolom, hogy jobb nagynak lenni, és ez egyre csak jobb lehet. De nem csak én szeretnék felnőtt és erős lenni. Hanem azok a gyerekek is, akik már kisiskolásként dolgoznak. És nem önszántukból, hanem muszájból. Egy korábbi felmérés szerint Ázsiában 153 millió gyermek dolgozik, Afrikában 80 millió, Latin-Amerikában pedig 17,5 millió. A munkaadó rendszerint kijátssza a munka- védelmi előírásokat, és a védelmet nyújtó biztosítást. Ezek a gyerekek nem ismerik a gazdagság fogalmát, és azt sem tudják, hogy milyen az, ha valakinek boldog gyerekkora van. Már nagyon fiatalon belekerülnek a mókuskerékbe, és előfordul, hogy nem bírják a hajtást. Nem fizetik meg tisztességesen a munkájukat, éhbérért dolgoznak. Kíméletlen munkatempó, szigorú előírások, napi 10 vagy annál több munkaóra tölti ki a mindennapokat. Életre nem alkalmas körülmények, szennyezett víz, betegségek veszik körül őket. A munkaadójuk meg nagyot kaszál az üzletből. A gyermek- munka könnyen pótolható, távoli országokban előfordul, hogy eladják a gyermekeiket a szülők, mert nincs pénzük. Ilyenkor a kicsi messze kerül a szülőföldjéről, és talán évek múlva már nem is emlékszik a családjára. És ki lesz az, aki megvédi őket az élet viharában? Aki vigyáz rájuk, és puszit ad nekik? És egyáltalán megöleli, szereti őket? Érezhet-e valaki szeretetet, ha nem tudja, mi az? Olvastam két fiúról, akik egy bányában dolgoznak. Még egyikük sincs 14 éves, de már kemény munkában eltöltött évek állnak a hátuk mögött. Olyan fizikai munkát végeznek, amit sok ember egy napig sem tudna csinálni. A bányában a szűk járatokban is elférnek, ahol más nem. Az a feladatuk, hogy meglazítsák a köveket, majd az ércet odatolják egy idősebb bányásznak, aki a bejáratnál várakozik egy kocsival. Ha baleset történne, senki se mentené ki őket onnan. Ott lennének élve eltemetve. Ezekre a gyerekekre egy angyal vigyáz, aki segíti őket, és nem engedi, hogy feladják. Szegénykék a legtöbb esetben analfabéták maradnak, bárki meg tudja őket vezetni, kihasználni. És a legszomorúbb az egészben, hogy a két fiú, akikről olvastam, a bányában látja a lehetőséget. Számukra ez a bevételi forrás. Nem látnak más kiutat. Pedig lenne, de ők nem tudnak róla, mert hozzájuk nem érkezik hír. Amikor anyagot kerestem a cikkemhez, folytak a könnyeim. Sírtam, amikor azokról a gyerekekről olvastam, akik nem tudnak semmit a boldog gyermekkorról, és talán a felnőttkort sem érik meg. A világ pedig nem tud róluk semmit, pedig ők igazán megérdemelnék a figyelmet és a szeretetet is. És talán egyszer majd lesz egy angyal, aki végleg bezárja a gyermekmunka sanyarú fejezetét. A cikk szerzője a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 10. B osztályos tanulója Régebben a kislányokat is keményen dolgoztatták UGYAN a világon sok országban vannak már szabályok, szigorítások a gyermekmunka ellen, de ez kevés. És igaz, hogy már nagyon sokat fejlődött a dolog az évszázadokkal ezelőtti állapotokhoz képest. Mert régebben még azok a kislányok is, akik éppen, hogy meghaladták az oviskort, dolgoztak a futószalag mellett, napi 16-18 órában is. Előfordult, hogy szegénykék elaludtak a szalag mellett, és ilyenkor bizony az ellenőr, aki a munkásokat figyelte, keményen fegyelmezte őket. Vékony csontjuk pedig a legtöbbször nem bírta az ütések súlyát. ■ Megérdemelnék a figyelmet, a szeretetet. örökre megmarad • L. Németh Erzsébet, a paksi * Mesevár Óvodában dolgozott, m. gyermekek százai szerették, ^ és szeretik ma is. Nekik csak Zsike óvó néni volt. Közülük % biztosan kevesen tudták, hogy m írónő, vagy hogy a Magyarok Világszövetségének alelnöke. * Szerencsésnek és büszkének % mondhatom magam, hogy része volt a gyermekkoromnak. * Ő kedveltette meg velem az 4 irodalom csodás világát. Ha behunyom a szemem, és visz* szagondolok rá, a hangja az, % ami először eszembe jut. Ahogy kedvesen, mosolyogva, csilingelve beszélt, mindig % megmarad bennem. Emlék- szem, amikor verset tanultunk. Ahogy kimondta a sza* vakat, ahogy átérezte, amit Ä mond. Fantasztikus és mara- , dandó élmény volt számomra. * Hatalmas akaraterő lakozott 4 benne. Harcolt az életért, a boldogságért. Áprilisi interjú* jában ezt nyilatkozta: » „Hogy mi a legkedvesebb szolgálat? A munkám a világszö* vétségben (...) Azt hiszem, mi % annyira kivételes örökséget m kaptunk a sorstól, hogy mindent kibírunk, mindent túl tu* dunk élni (...) A mélységes hit m az, ami átsegít mindenen!” Tőle tanultam meg hinni, és *'■ bízni magamban. És lehet, m hogy ha Ő nincs, ma nem vagyok itt, és nem írok... * Bár január 14-én örökre távo* zott közülünk, a szívemben mindig élni fog! ■ Kovács Réka, Paks, * Vak Bottyán G., 9. B * L. NÉMETH ERZSÉBET: * Számadás magamnak % (RÉSZLET) * „Lassan pereg az időóra. „ Tavaszt mégis nyár követ Fényes nap jön kakasszóra * megméretni a tetteketj...) % De amit magadban őrzői, az csillagpályás ősi fény! ® Átröpít minden akadályon, % és letesz az Isten küszöbén. ” , L. Németh Erzsébet CELEBEK - TÖRTÉNETEK Sztárvilág Igazán nem kell aggódnotok, ha van rajtatok pár pluszkiló. A sztárok közül is elengedte magát néhány az utóbbi években, mégsem vesztett emiatt a népszerűségéből. Amikor Zalatnay Sarolta 1966-ban második helyezést ért el a Táncdalfesztiválon, még vékony, formás alakja volt. Aztán jöttek a magánéleti problémák. Vélhetően a börtönben nem salátát és teljes kiőrlésű kenyeret evett vacsorára. Cini most léböjtkúrába kezdett, el akarja ugyanis távolíttatni a méretes mellimplantátumát, és a műtétig le kell adnia jópár kilót. Kidobta a kislánya legjobb barátját igaz is lehet Az apa nem akart a kutya után fizetni, akit nem is szeretett Foltos, mint minden reggel, ma is úgy kezdte a napot, hogy felugrott fiatal, csupán hétéves gazdájának ágyára, és hangos csaholással köszöntötte a felkelő napot. A kislány szerette az effajta ébresztést, és köszönetképp beletúrt az eb bozontos, selymes, fehér szőrébe. A szomszédos szobában lévő, negyvenes éveit kezdő férfi azonban nem szerette a kutyát, mert mindig felébresztette álmából a csaholásávaL Amint a kislány az iskolába indulva kilépett a kapun, a deresedő halánté kú ember levette a fogasról Folti pórázát, majd megpróbálta elkapni a vidáman ugráló állatot Hosszas próbálkozás után sikerrel járt A lány apja - merthogy róla volt szó - Foltos nyakörvére csatolta a láncot, s elkezdte vezetni az általa gyűlölt élőlényt Foltos nem akarta ezt az utat: hátrálni és nyüszíteni kezdett, amire A kislány a saját testvéreként szerette Foltit (Illusztráció) egy erős rántás volt a válasz Ekkor lépett be a helyiségbe az anya:- Minek rángatod azt a szerencsétlen kutyust? - kérdezte, és átvette a veze- tőszárat, majd megcirógatta Folti fejét- Add ide! - hangzottá válasz - Azonnal el kell innen távolítani!- De miért? - kérdezte az asszony értetlenül- Azért, mert Panni már túlságosan megkedvelte, idén megjön az ebadó, meg egyre elviselhetetlenebb, amit minden reggel művel! Add ide! A nő visszaadta a pórázt, és hagyta, hogy férje kivezesse az apró ebet az ajtón. A bejárat előtt állt a család fekete autója, a férfi betette a kutyát, majd beült a sötét járműbe. Sokáig utaztak, ám egyszeresük a kocsi hirtelen megállt A vezető melletti ülés ajtaja kinyílt, és a borzas jószágot az árok szélére hajította az ember. Majd megfordult, és hazafelé indult A kutya egy ideig futott az autó után, de aztán jeladta Panni délután kereste kis kedvencét, és mikor megkérdezte az apjától, hová lett Folti, az csak annyit felelt, nem Oldja- Déltájban, amikor kimentem, kiszaladt mellettem, és valamerre elrohant Hiába próbáltam meg elkapni, nem sikerült - mondta a férfi. Bár ez egy kitalált történet, érdemes elgondolkodni rajta, hogy vajon hány gyerek fogja siratni mostanában az eltűnt kutyáját ■ Kelemen Bettina, Simontomya, Vak Bottyán Gimnázium, 9. o.
