Tolnai Népújság, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-21 / 18. szám
Egy lány, aki a háborúk földjéről tudósít Üj képzőművészeti műfajt hozott létre: a hírfestészetet I hesna szabadidejében szívesen fest, alkotásaival új műfajt teremtett. Hírfestményeket készít: egy képen belül két hírt jeti lenit meg, a világ két részéből ■ Míg Afganisztánban egy ön- ^ gyilkos merényletre kapják fél | fejüket az ottlakók, addig az * Egyesült Államokban az új , ráncfelvarrás érdekli az embeÍ reket Hesna festményeivel arra hívja fel a figyelmet, hogy ~ minden relatív, még a „hírérték” is. Első kiállítása május s 3-án nyílik. riporter Terepen Hesna „gyors” üzemmódban dolgozik, a valóságban mindent százszor átrág A1 Ghaoui Hesna izgatottan üldögélt a decemberi Prima Primissima díjátadón. Kepes András és Vadas Zsuzsa mellett őt, a 33 éves, már több háborús övezetből is tudósító riportert jelölték a sajtó kategória díjára. Sokak (és önmaga) meglepetésére az ifjú hölgy vihette haza a rangos elismerést. Hesnával egy limonádé és egy szusi mellett beszélgettem, nem (csak) a munkájáról. Joó Zsuzsa A kávézó szélső asztalához ülök, hogy azonnal meglássam Hes- nát. Késő délután van, mozgalmas munkanap áll mögöttünk, jólesik végre mindkettőnknek egy laza, „csajos” beszélgetés, egy könnyed vacsora és... szégyen, nem szégyen, egy kis ruhavásárolgatás. Hesna csinosan, tökéletes sminkkel érkezik, egy forgatásról jött éppen. Gyorsan lehuppan mellém.- Hú, elfáradtam. Egy show- műsorba hívtak vendégnek, mindjárt összeszedem magamat... Javaslom, igyunk addig vala-J mit. Hatalmas pohár limonádét § rendelünk. A kávézó, mint valami csendes oázis, óvja a sodró tömegtől az ott üldögélőket, tökéletes hely a szusszanásra és a csevegésre. Pár lépésnyire már csillogó kirakatok, hangos zene csábítja a vásárlókat a pénzköltésre. — Néha idejövök vásárolgatni - néz körül a fiatal nő -, bár a „fogd-vedd-vidd” szemlélettel nem tudok azonosulni. Ha hiszed, ha nem, itt vettem pár éve az azóta már elnyűtt „háborús tudósítós” kabátomat. Egy ugyanolyat szeretnék most is, remélem, találok — teszi hozzá. Miközben frissítő italunkra várunk, Hesna elmeséli, háborús terepen a kapucnis, meleg kabát, meg a sokzsebes nadrág a legcélszerűbb viselet: kell a hely a notesznek, a Nemcsak remek tudósító, kiváló nagynéni is- éppen Madagaszkáron nyaraltunk Hesnával, amikor úgy éreztem, gyermeket várok - meséli Hesna húga, Naima. — Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság az egyik gyógyszertárban szereztem egy terhesség tesztet Kidé rült, igazam volt-teszi hozzá. Este aztán elmondta Hesnának a nagy újságot, aki egy mada- gaszkári babával ajándékozta meg, mondván, az legyen gyermeke első játéka. Natéa azóta már féléves, és ez a baba lett valóban az első játék, amit kislánya kezébe adott. Hesnának azóta is szíve csücske Natéa, remek nagynéni - állítja a testvér. Névjegy: AI Ghaoui Hesna SZÜLETETT: 1978. május 24. Édesapja szír, édesanyja magyar származású ISKOLÁI: Varga Katalin Gimnázium, Szolnok; ELTE Jog- tudományi Kar Budapesten, Tunéziában tanult arab szakon MUNKAHELYEI: Népszabadság: külpolitikai újságró (2003); MTV (Hímdó, Panoráma): szerkesztő-riporter ELISMERÉSE!: Kamera Hun- gária-díj, 2007, 2010; Prima Primissima-sajtódíj, 2011 A 18 kilos golyóálló mellény és az elmaradhatat lan mobiltelefon a tudósítók alap- felszerelése Az újságíró hölgy gyermekkorában sokszor ült a zongora mel lé, manapság inkább a festés a hobbija két tolinak meg a három mobil- telefonnak. Egy újságíró-tudósítónak ezek az alapfelszerelések. — És mindig van nálam egy kis tükör is! — mosolyog Hesna. — Az operatőrök utálják a hajamat, mert ha fúj a szél, sokszor égnek áll. Ezért használok kendőt, csatokat, nem akarom, hogy a néző figyelmét az vonja el, hogyan nézek ki. Ha lehet, felvétel előtt le- ellenőrzöm, „kameraképes” vagyok-e. Sokszor kérdezik, hogyan élem meg nőként a forgatásokat, de ez nem így működik. Én ugyanis odakint elsősorban tudósító vagyok, nem pedig nő. Ez előny, hiszen a riportalanyok könnyebben megnyílhatnak egy nőnek, hátrány, hogy nekünk nehezebb a fapados körülményeket tolerálni - állítja az újságíró, majd elmeséli, Minden a fejben dől el. Tudatosan úgy állok hozzá minden utazásomhoz, hogy napokig nem leszek éhes, nem leszek szomjas és nem leszek fáradt sem. Hiszen hatalmas dolog, hogy olyan emberekkel talál- kozhatom, akik a történelmet formálják. tavaly Líbiában két hétig nem tudtak fürödni. Mindennap 18 kilós golyóálló mellényben izzadtak, a sisak alatt befülledt a fejük, körülöttük halottak hevertek a 35 fokos hőségben. Mivel napokon át nem kapott szobát sem, a folyosón egy olyan fotelben éjszakázott, ami éppen a mosdó mellett volt. Csak amikor a fürdőhelyiséget úgy használják, hogy hetekig nincsen benne folyóvíz, az igen kellemetlen szagokkal jár, így a szomszédság cseppet sem volt előny.- Nézd, minden fejben dől el. Tudatosan úgy állok hozzá minden utazásomhoz, hogy napokig nem leszek éhes, nem leszek szomjas és nem leszek fáradt sem. Azt sulykolom magamba, hogy mindent kibírok, hiszen hatalmas dolog olyan emberekkel találkozni, akik á történél met formálják — Hesna szeme csillog, miközben beszél, pillanatokra én is a harctéren képzelem magam. A pincér zökkent ki ebből az állapotból bennünket, aki hozta a limonádékat.- Szusit is kérek! Lazacosat! - rendel lelkesen beszélgetőpartnerem. - Imádom a szusit - fordul felém. — Amikor itthon vagyok, igyekszem egészségesen enni, hiszen odakint erre nincsen lehetőség. Líbiában csak kétszersültön és tonhalkonzer- ven éltünk. Furcsállom, hogy a kávét nem említi, rá is kérdezek.- A kávét néha infúzióként adagolnám magamba. Csakhogy külföldön sok helyen nincs időnk és lehetőségünk erre, így helyette marad az energiaital — válaszol. Majd furcsálló tekintetemet látva, megmagyarázza, természetesen itthon pakolja be a bőröndbe (szigorúan bőröndbe, hiszen az a „ruhásszekrény” is egyben) a koffeines dobozokat. — Régebben a tárcsás hajszárító volt az a luxuscikk, melyet elvittem, aztán rájöttem, teljesen felesleges oda cipelni, ahol áram sincs. Most az energiaitalok váltották fel a hajszárítót. Legszívesebben persze a barátomat csomagolnám be... — sóhajt fel. Nagy terve Hesnának, hogy szakmabéli partnerével valaha együtt dolgozzon.- Nem tudom, hogyan viselnénk el egymást. Megváltozom ugyanis, ha kamera elé állok. Egyszer a barátom egy felvételen látta, hogyan adok instrukciókat egy bejelentkezés előtt, majd kikerekedett szemmel csak annyit mondott, „úristen"! Persze, hiszen ilyenkor, ahogy a kollégáim mondják, munka üzemmódba kapcsolok, gyorsan dolgozom, ha kell, a hangomat is felemelem. A valóságban éppen az ellenkezője vagyok, százszor átrágok mindent, mielőtt döntést hoznék. Agyamra is megyek magamnak... — nevet. Időközben megérkezett a szusi is, pillanatokon belül tünteti el Hesna az evőpálcikáival a tányérjáról, a csípős mustárral és a gyömbérdarabokkal együtt.- Éhes voltam! - kommentálja, majd kényelmesen hátradől székén. Látom rajta, ráférne a pihenés. Amikor a haditudósítók hazaérkeznek külföldről, nagyon intenzív hetek várnak még rájuk itthon, vágás, beszélgetések, élménybeszámolók. Majd a nagy „üresség” következik, ilyenkor kell elfoglalnia magát az újságírónak.- Régebben a zongora, most a festés a nagy hobbim, májusban már kiállításom is lesz! És persze ott vannak a közönségtalálkozók, ahol kibeszélhetem magamból a feszültséget. Szinte terápiás jellege van egy-egy találkozónak. Lehet, hogy emiatt (is) vállalkozom a jövőben még egy könyv megírására - árulja el. Majd azt is megsúgja, napirenden van a gyermekvállalás is, főleg most, hogy húgának gyönyörű kislánya született fél éve.- Az élet nem mindig kiszámítható, de remélem, tudni fogom, mikor kell félretenni a munkát, hogy egy g) meké legyen a főszerep. Addig is dolgozom, legjobb tudásom szerint, vigyázva arra, ne szippantson be a bulvár - bólogat a fiatal nő, majd szeme hirtelen megakad a szomszédos butik kirakatán. — Gyere, fizessünk, látok egy dzsekit, nézzük meg, hátha jó lesz... Hesna ruhatárára nem csak a csinos, nőies ruhadarabokból áll, a zsebes nadrág és a terepszínű dzseki is megtalálható szekrényében l * i ¥ t 1
