Tolnai Népújság, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-14 / 12. szám
2012. JANUÁR 14., SZOMBAT BORBAN AZ IGAZSÁG: MÉSZÁROS PÁL 5 tradíció Pál és Péter együtt öregbíti a Mészáros nevet. Szekszárdon a legjobbak között lenni kegyelmi állapot. Volt, amikor egyharmad hektár termett egy Zsigulit. A szőlőben, a pincében és a borász fejében is rendnek kell lenni. Ha mosolyognak a fürtök, mosolyog a borász is a MÉRTÉKBŐL SZÜLETETT ÉRTÉK A szőlőt szeretni kell... Szekszárdon tagadhatatlanul a kék szőlő és a vörösbor a sláger. És mégis egy illatos fajtával, az Irsai Olivérrel bekerültünk a tíz legjobb újbor közé A szőlőnek lelke van, érzi, hogy szívesen foglalkoznak vele, vagy csak terhet jelent - mondta Mészáros Pál, amikor Borban az igazság: a borász című rovatunk kérdéseire válaszolt. Lengyel János- Mi volt a kedvenc sportága?- Szertornáztam és futottam. Amikor az egyetemen beválogattak a futócsapatba, megkérdezték: hol tanultam futni?- A szőlőben - válaszoltam, mert amikor a gazda megzavart bennünket cseresz- nyézés közben, hát menekülni kellett...- Mikor volt, amikor már nemcsak futott a szőlőben, hanem ott is ragadt?- Talán 16 éves lehettem.- A szülők vették rá a munkára?- Nem. Nagyapámnak kellett segíteni, bár ő még 76 éves korában is permetezett. Főleg a vízhordásban serénykedtem. A hagyományos szőlőművelés akkoriban nem volt egyszerű. A tőkés művelési mód sok munkát adott: a metszés, a zöldmunka és a permetezés mellett sarabolni is kellett. Nagyapám azt akarta, hogy kertész legyek. De láttam, hogy mennyi dolog van a szőlővel, inkább agrármérnökire mentem. Nálunk az volt a szokás, hogy ha a fiú megnősül, akkor szőlőt kap, hogy gazdálkodjon vele. Hát érdekes ajándék volt. Jó szokásomhoz híven mindent fölírtam, kiszámoltam, hiszen az egyetemen ezt sulykolták belénk. A hagyományos-kadarka megdolgoztatja a gazdát: amikor összeadtam, hogy mennyit dolgoztam és mennyit költöttem, még a szakmunkás órabérnek a fele sem jött ki. Szerettem a szőlőt, de ennyire nem!- Mekkora birtokot kapott?- Hatszáz négyszögölt. Két évig műveltem, aztán ott hagytam az egészet. Nem voltam vele egyedül. Akkor már a téeszben dolgoztam, s indult szőlőrekonstrukció. Egerben tanulmányoztuk a telepítést, a kordonos szőlők nagyon tetszettek. Szekszárdon gyorsan telepítettem nyolcszáz négyszögölt.- Az ajándékba kapott területen?- Nem.- Az ott maradt Isten hírével?- Igen. Akkortájt mindenki otthagyta a régi területeket. Ma már benőtte a csalit, az akác.- Az új telepítést jobban szerette?- Igen. Sokan mondták, nagy a nyolcszáz öl, fele is elég lenne. Azt mondtam az aggodalmaskodóknak: négyszáznak a termését megisszuk a barátokkal, a többit meg eladjuk, hogy fedezze a költségeket. Persze akkor is írtam a kiadásokat, de ez a befektetés már a harmadik évben megtérült. Ez már tetszett. Kialakítottam a stratégiát is: ha a szőlő volt a drágább, akkor azt adtuk le, ha a bor, akkor feldolgoztuk.- Milyen fajtákat termelt?- Rizlingszilvánit, traminit és olasz- rizlinget.- De hát ezek fehérek!- Akkor ezért fizettek többet. De egyre inkább keresték a vörösbort, amit először nagyapám szőlőjéből készítettem. A fehér egyre inkább háttérbe szorult.- Miért nem honosodott itt meg a fehér szőlő?- Mert a kékből jobb bort lehetett készíteni. Tavaly, az év végén kóstoltunk egy német szilvánert. A számban éreztem az évtizedekkel korábbi zöldszilvá- ni íz világát... Annak idején, a negyvenes évek előtt még viszonylag sok fehér szőlőt termeltek, egy-egy jó fajta vesz- szejét jobban kellett őrizni, mint az aranyat. Tavasszal ugyanis lelopták a tőkéről a vesszőt, és oltványt készítettek belőle. Valahogy a régi fajtákhoz vonzódom. A városszerte ismert Koltai néniék akkor már országos aranyérmeket nyertek a kadarkával. Annak is emlékszem az ízére, pedig nem most volt, amikor kóstoltam.- Jól ismeri a kadarkát... Hányféle kadarka van?- Még megsaccolni is lehetetlen. A legszebbeket szaporították tovább, a na_________ Eg yszer visszautasítottam egy kéthektá- ros föld megvételét, utólag megbántam. A felajánlott területeket azóta is megvásárolom. gyobb fürtű, gazdagabb zamatút választották. Az egyetemen a sors is irányított. Sok mindent tanultunk, de a vizsgán nemesítésből a szőlőnemesítést húztam, kertészetből pedig a szőlő metszését. A borkóstolást is tanították. Amikor vizet ittam, azt is megrágtam. Cukkoltak is érte a barátaim. Mondtam nekik: bocsánat, de így kell kóstolni...- Mikor látott komolyabb üzletet a szőlészkedésben?- Amikor az új, egyharmad hektárnyi telepítés termőre fordult, már láttam, hogy van értelme. Ez is a harmadik évben megtérült. Voltak olyan évek, hogy 80 ezer forintot kaptam a szőlőért, ami akkor egy Zsiguli ára volt. Sőt, még néhány hektó borom is lett. Most három hektár terméséért sem adnak egy autót. Akkor úgy láttam, minél több van, annál többet lehet vele keresni.- Hogyan reagált a piac változására?- Amikor erősödött az igény a vörösbor iránt, akkor kék szőlőt vásároltam. De bajban voltam, mert nem találtam elég jó minőségű, szép szőlőt, vagy éppen nem jutott. Inkább telepítettem. 1984-ben újra nekiláttam számolni, hogy érdemes-e új ültetvényt telepíteni. Az jött ki, hogy nem. Mégis tettem egy kísérletet: építettem pincét és tanyát. Ez is gyorsan megtérült. Ha szőlőt termeltem volna, akkor ráfizetek, de mivel bort készítettem belőle, így megérte. Ez most is így van. Csak a szőlő termelése veszélyes, ha bort is készítünk a termésből, akkor már jobb a helyzet. De ha hozzátesszük a vendéglátást is, akkor tisztességes haszonnal lehet dolgozni.- Most hány hektáron gazdálkodnak?- Kilencven hektáron, és még ekkora területről vásárolunk szőlőt.- Mitől függ, hogy milyen bort készít?- Most is a piac diktál, de hát tagad- hataüanul van érzelem is a dologban. Például azért telepítettem traminit, mert most is ez az egyik kedvencem. Rendre megküzdök érte. Egyszer a szü- retelők azt kérték, egy idő után cseréljem le őket, mert nem szednek ennyi kicsi fürtöt. Ha nem teszem meg, többet nem jönnek. És még nem is tudták: mennyi munka volt vele, amíg a szüretig eljutottunk... Most is van belőle vagy fél hektár. És hát milyen a sors? Egy másik illatos fajtával, az Irsai Olivérrel bekerültünk a tíz legjobb újbor közé. Vagy ilyen a Mészi-kadarka, amelyhez szintén vonzódom.- Nem túl nagy a 90 hektár?- Folyamatosan fejlesztettem, de a rendszerváltozáskor éppen mélypont volt. Szekszárdon például a kárpótlásra szánt szőlő az első körben nem fogyott el. Névjegy mészáros Pál 1948-ban született Szekszárdon.Az agrármérnöki diplomáját 1969-ben szerezte a mosonmagyaróvári egyetemen. Nős, két gyermeke van. Számos elismerés birtokosa. Borai nemzetközi és hazai versenyeken rendre kiválóan szerepelnek. Akkor vettem tíz hektárt, de azt mondták, nem vagyok normális. 2-3 éjszaka nem is aludtam, mert mi van, ha igazuk van. De arra gondoltam: ha kicsiben működik, akkor nagyban miért ne? A műveléssel voltak gondok, de a téesz bérmunkában permetezett, kultívátorozott. A kézimunkát mi végeztük. De hát kiderült, hogy nincs merlot, cabernet sauvignon. Telepíteni kellett, vettem újabb tíz hektárt. Majd folyamatosan ajánlották fel a területeket vételre, vettünk még harmincat. Egyre több bort készítettünk. Annak idején tartálykocsikkal vitték a bort. Jó időszak volt Amikor divatba jött a palackos bor, akkor mi is váltottunk. Aztán újra vásároltunk 40 hektárt, betelepítettük. A felajánlott területeket megvettem. Egyszer egy 2 hektáros földet visszautasítottam, utólag megbántam.- A Mészáros-bor hozta magával a vendéglátást is?- Nagyapám azt mondta: fiam, először szőlőt telepíts, mert a szőlő megtermi a tanyát! Igaza volt! Kell a saját szőlő, és lehet hozzá vásárolni. Ha bővül a piac, lépést kell vele tartani. Nekünk azért vannak drágább és olcsóbb boraink, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni. Az évek és a tapasztalat sokat segít.- Nyugodt és mégis nyughatatlan, kísérletező kedvű borász. Mi hajtja? Ráadásul a Mészáros szőlője mindig zöldebb...- Valóban van egy levéltrágya szabadalmam is, ez is segített. Ezt a terméket mi gyártjuk, a saját szőlőben próbáltam ki. Ennek a segítségével még a napból is többet hasznosítunk. Nem félek a kihívásoktól: a kadarka például nehéz fajta, talán 4 százaléknyi van a borvidéken. Nekem több bejelentett fajtám is van. A Mészi-kadarka öthektárnyi. Kiváló minőséget terem, de keveset. Nagyon kell figyelni rá. A különlegeset megfizeti a piac. A Virághegyi kadarka is szép sikereket hoz.- A piacot figyeli, és úgy alakítja a kínálatot?- Fogékony vagyok az újra. A fiam például Olaszországban nyaralásképpen borházakat látogat. Ott láttuk a szénsavval dúsított bort És jött a Bubi... Sok minden kiderül már metszéskor, a válogatásnál. Ha kell, akkor tartunk zöldszüretet is. Minden folyamatot megszervezünk, a feldolgozásra is külön figyelünk, az ígéretes bor a legjobb hordókba kerül. Még a hordók közül is válogatunk. Ez az igazi válogatás! A válogatás bikavér pedig a válogatásokból készül...- Kétszer is a pincészetéből került ki Szekszárd város bora.- Erre nagyon büszkék vagyunk, hiszen a bodzási kékfrankos és a válogatás bikavér is elnyerte a szakértők tetszését. Szekszárdon kiválasztottnak lenni komoly elismerés. Nemzetközi versenyeken is számos díjat kaptak a boraink, de egy igazi lokálpatriótát a helyi siker élteü.- Fontosak önnek az elismerések?- A külföldi eredmények marketing értéke fontos. A Szekszárd város bora elismerés kimondhatatlanul jó érzés. Mert itt azért nagyon sok jó bor van. A szabályokat be kell tartam. Csak szép szőlőből lehet szép bort készíteni. A szőlőnek lelke van, érzi, hogy szívesen foglalkoznak-e vele, avagy csak terhet jelent. Túlzásba sem szabad esni. Meg kell adni neki, amit kíván, de összekötött lábbal nem lehet táncolni. Ha például valaki korán és indokolatlanul sok levelet leszed a tőkéről, az csökkenti az esélyt. A mértékből születik érték. A szőlőben rendnek kell lenni, csakúgy mint a pincében és a borász fejében. Ha jól érzi magát a szőlő, ha mosolyognak a fürtök, akkor mosolyog majd a borász is... t
